61. Plans

Kit érdekel, mit tudsz? Ne hagyd, hogy az utadba álljon

Zárj ki minden kétséget, kelj fel és indulj

- Úgy látszik megismerkedtek a négy idiótával! - sóhajtok fel visszatérve a folyosóra. A lány furán néz rám, Carloson pedig izgatottság lesz úrrá. - Egyik sem meleg.

- Kikről beszélsz? - kérdezi Olívia végül.

- Liam, Niall, Louis és Harry. - mondom, mire elmosolyodik.

- Ismerem őket, egyszer meglátogattam őket, és akkor megismerkedtem velük, bár nagyon felszínesre sikeredett a kapcsolatunk. - motyogja az orra alatt.

- Kérem, kössék be az övüket. - leülök velük szembe, bekötöm magam, a fejemet pedig kezeimbe temetem. Harry ki fog akadni, hogy Gemmát ott hagytam, Louis féltékeny lesz Carlosra egészen addig, amíg meg nem tudja, hogy meleg. Liam és Niall, nos, ők meg Olíviával lesznek lekötve. Remek! Utálom a problémákat. A repülő sikeresen földet ér, én pedig várok, majd kinyílik a mellettünk lévő ajtó és a négy fiú sétál be vigyorogva.

- Üljetek le, sajnos... - morgom Loura pillantva. - Nem érek rá. - biccentenek, majd helyet foglalnak mellettünk. Liam beül Olívia és Niall közé. Louis és Harry pedig engem szegélyeznek meg.

- Szóval... - kezd bele Lou miközben elkezdtünk felszállni.

- Carlos… Ő itt Louis, Harry, Liam és a szöszi, Niall. Fiúk, ő a haverom Carlos. - mondom, majd Olíviára nézek. - A lányt pedig "ismeritek", csak kicsit átalakítottam. Régen Gina Redricként volt ismert, mára pedig Olivia Heartként. - mondom mosolyogva.

- Miért raboltad el Anastasia nagynénjét? - kérdezi Lou furán.

- Oh, nem a nagynénje, meg amúgy is, holnap lesz 18! - mondom kínosan felnevetve. - Majd elmesélem mi történt a lényeget leszűkítve, az a ribanc a családomra küldte a bátyát és pár emberét, én pedig voltam olyan jó kislány, hogy mindegyiket megöltem, és elraboltam a csajt, aki az előbb tudott meg magáról mindent. - mondom vigyorogva és rákacsintok.

- Akkor semmilyen kapcsolatban nem állsz Siával? - kérdezi sejtelmesen Lou.

- Nem, főleg most, hogy megtudtam mit csináltak! – morogja, és egy könny szalad végig az arcán.

- Sajnálom. De én nem bírom már tovább! - mondja, majd megfogja az állkapcsom, maga felé fordít és megcsókol. Nevetve csókolom vissza és túrok bele hajába.

- Azta! Ezek mindig ezt csinálják? - kérdezi Carlos, és sokkolt hangjával visszahoz a valóságba. Kipirult arccal válok el a fiútól, aki rám kacsintva végig nyal alsó ajkán.

- Oh, ez semmi. Voltak már ennél sokkal durvábbak. Ez olyan "Enyém és csak az enyém vagy!" csók. - válaszolja Niall telefonját nyomkodva.

- Oh, értem! - mondja Carlos és pofátlan mosoly villan meg ajkain. - Édesem, megismételhetnénk majd a hoteles mutatványunkat! - kacsint rám, Lou hitetlenül néz rám, én meg arcomat kezembe temetve röhögök fel kínosan.

- Carlos meleg, hogy tisztázzuk! És arra érti, hogy valakit.. khm.. Felizgattam a hotelben egy srácot, szoba számért cserébe, és még én elraboltam a lányt, ő leszopta a srácot! - mondom gúnyos mosolyra húzva a számat, és olyan "Tudd kivel szórakozol, ribanc!" pillantást küldtem Carlos felé, aki felröhögött.

- Van személyes terem! - jelenti ki sértődötten.

- De te azt élvezed, ha azt hiszik, hogy megdöngettél, igaz? - kérdezem csettintve a nyelvemmel.

- Persze! - röhög fel, és a fiúk is felkuncognak.

- Mi az? - kérdezem körbe nézve.

- Mindig így viselkedtek egymással? - kérdezi Harry.

- Velem mindig. A bátyaival verekszik is! - röhög fel, mire végre Olívia is velünk nevet.

- És Gemma? - kérdezi Harry rám pillantva, ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom, és Alex neve láttán felálltam és egy pillanatot kérve arrébb sétáltam és felvettem.

- Csókolóznak! Csókolóznak! El sem hiszem! Csókolóznak! - mondja halkan üvöltve és izgatottan.

- Kik? - kérdezem kicsit hangosabban, mint kéne, így mind ahányan felém néznek.

- Gemma és Brúnó! El sem hiszem! Brúnó a karjába vette, úgy nézték a naplementét és most csókolóznak! - félősen nézek Harryre, elsuttogok egy "bocsi" -t,  majd válaszolok.

- Viszem a bátyját! - nem pont ezt akartam mondani, de megteszi.

- Mi?!?

- Ja, a csaj mellett számíts be meg négy tagot! Liam, Niall, Harry és Lou. - morgom, és üvöltés hangzik a túlsó oldalról.

- Alex! Nem mondtam már neked, hogy ne leselkedj az öcséd után! - mondja anya, mire felnevetek.

- Várj! Beccával beszélek! Hozza az exét, meg a haverjait! - lesütöm a szemem s felnevetek egy rövidet és kínosat.

- Jézusom! Hamarabb nem tudtatok volna szólni? Mikor érnek ide? - kérdezi anya ijedten.

- Holnap 4 - re! - válaszolok halkan, Alex pedig megismétli.

- Mond meg a fiúknak, hogy ne nagyon egyenek! Holnap rengeteg kaja lesz! El sem hiszem, a lányom haza hozza a barátját! - mondja anya, és úgy hallom, mint aki mindjárt elájul. Jézusom, ne!

- Anya, az ex - barátomat! - mondom, mire kapok egy szúrós pillantást. Kapják be!

- Nem tud érdekelni! Úgy is megszerzed magadnak! Mentem kiveszem a fagyóból a húst! Apád ki lesz akadva, ha megtudja, hogy mi van! Előre sajnálom azt a fiút! - megy el anya morogva.

- Szóval leselkedsz? - hallom meg Brúnó hangját.

- Basszátok meg! Rebeccával akarok beszélni! - üvölt fel Alex. - Később! - majd leteszi, én pedig sóhajtva huppanok vissza a helyemre.

- Niall, holnap tele zabálhatod magad! - talán kellemetlen lesz holnap a szitu, és már ma is az, de végül is kurva jól esik. Mindig ilyenről álmodoztam, hogy anya készüljön, apa legyen merev, még ha nem is az, és fenyítse be a barátom. Most pedig megkapom ezt.

- Ugye, nem "haza hozza a lányom a barátját"? - kérdezi Lou, mire vigyorogva biccentek.

- Jujj, anyukád remélem, csinál vajban sült ananászos csirkemellet. Olyan rég ettem már, és hiányolják már az ízlelő bimbóim, azt az ízt, ahogy beleharapok abba az omlós húsba, majd jön az ananász és ahw.. Igazi orgazmus! - azonnal rápillantok Niallre, aki úgy törli meg gyorsan ajkait.

- Biztos csinál! Meséltem neki rólatok, szóval tudja kábé, hogy ki milyen. - mondom mosolyogva.

- Jó, beszélhetnénk másról, mint a kaja? - kérdezi Niall a szék korlátjába markolva.

- Jójó, nyugi! Szóval Gemma, hát Harry lehet bepasizott! - mondom nyelvembe harapva.

- Mi van?!?!? Ki az a ... - érdeklődve nézek szemeibe, majd elvigyorodom.

- Legfiatalabb bátyám, Brúnó, aki úgy volt, hogy jön hozzánk. Mikor bemutattam őt, a csata után, már volt köztük valami... - morgom, de nem nagyon sikerül biztatóra. Mindegy, majd lesz valami.

- Tényleg, mi is történt valójában? - kérdezi Liam, én pedig elmesélem, az egész csapat, Olívia és Carlos is, úgy hallgatja, mint valami esti mesét. Majd mikor mindenki kidőlt mellettem Loura pillantottam, aki még hunyorogva nézet.

- Elmehetünk a wc - be. Mindig csinálni akartam repülőn! - mondja nagyot ásítva.

- Inkább csak engedd, hogy hozzád bújjak! - felemeli a karfát, kitárja karját, én pedig kábultan bújok oda és puszilom meg a pólón keresztül mellkasát.

- Tényleg hiányoztál! - morogja, majd hajamba puszil.

- Te is nekem, BooBear! - majd szemeimet lehunyom, és azonnal elalszom.

Megérkezünk, ahogy tippeltem négyre. A fiúk kibérelnek egy kocsit, majd követve minket indulunk haza. Megállva kiszállunk, besétálunk a házba, ahol mindenki sürög, forog.

- Halihó! - kurjantom el magam.

- Jajj, kicsim! Nem vonulnál ki még pár perce? - kérdezi apa idegesen.

- Carlos vigyázol Olíviára? - biccent, átveszi, a lány kezeit én meg kisétálva állítom meg a fiúkat. - Cigi szünet. - bólintanak, majd előkapva a dobozt mindenki kivesz egy szálat. Megnyújtom, beleszívok és rendesen hiányzott ez a nikotin hiány.

- Becca! - hátulról ölel meg Alex, majd megáll, mellettem kikapja ujjaim közül a szálat és beleszív.

- Alex Colt! - nyújtja a kezét Louis felé. - Gondolom téged fogunk lefekvés előtt kivesézni! Hát apám elég szívós, anyám Beccáról fog beszélni, míg itt élt, aztán meg vagyunk mi, akik mindenáron azon lesznek, hogy beszopassunk titeket. - hadarja le, majd Harryre pillant. - És gondolom te vagy Gemma öccse. Nagyon hasonlítotok. Így biztos vagyok benne, hogy úgy fogod vizslatni Brúnót, mint egy apa, de bízhatsz benne. Nem rég jött haza szolgálatról, katona. - mondja vigyorogva.

- Oké, nyugi! Inkább tömd be a pofád a cigimmel. Szófosásod van, vagy mi? - kérdezem elővéve egy újabbat.

- Oh, tündérke én csak örülök, hogy itt vagy! - puszit nyom arcomra, mire furán nézek szemeibe.

- Mond csak, ennyire hiányoznak Cecilék? - mellesleg nekem is hiányoznak, tegnap az apja hazarendelte őket egy hetes látogatásra, de Alex nem mehetett, mert egy nincsenek túl jóba az apósával. Szóval tré az egész szituáció.

- Hát, mindennapos telefon, meg este egy kis webkam szex nem elég! - morogja szomorkásan.

- Gyere ide! - mondom kitárva a karom, mire nevetve ölel magához, és felkapva megforgat a levegőbe, ami miatt én is nevetni kezdek.

- Na, majd szólok, ha gyertek! - tapossa el a csikket, majd biccentve a srácok felé bemegy.

- Mégis jót tett neked Amerika! - mondja Lou röhögve.

- Oh, ne fáradozz Lou. Nem nekem kell benyalnod magad, hanem apának! - felnevetünk, én pedig eldobom a cigit és eltaposom.

- És Olívia miért van bilincsbe mellesleg? - kérdezi Liam.

- Hát, volt egy kis nézeteltérésünk. - mondom féloldalas mosollyal.

- Becca! - szól ki Alex.

- Oké. Első és egyetlen szabály. Legyetek önmagatokat. A csúnya szavakkal vigyázatok. - mondom kuncogva, majd kinyitom az ajtót, és biccentek. Összenéznek, majd besétálnak. Utoljára megyek be, és állok meg a srácok között a családommal szembe. Brúnó és Gemma még nincs itt, Carlos meg Olívia nem tudom, hol van.

- Hagyjuk utoljára a legjobbat. Fiúk, anyukám, Camil. Apukám, Daniel. A szófosó már bemutatkozott, és Jace, a mellette álló lány, akit még én sem ismerek, a barátnője. - mondom a lányra nézve. Zöld ing, fekete szoknya, és szandál. Szív alakú arca, szeplői és szemüvege olyan jó kislányosra utal, de hallottam már róla.

- Diana Kleptin. - válaszolja biccentve.

- Igen, ő! - mondom a lányra kacsintva. - Család, Niall, a szöszi. Harry, a fürtös. Liam, a bőrdzsekis. Louis, az exem. - mondom körbe mutatva a fiúkon.

- Örvendek. - mondja anyum. - Már rég várok egy ilyen alkalomra. Szerintem akkor kezdetét veheti a vacsora. - mondja, biccentünk, majd elindulunk, és mikor belépünk, akkor csattan el egy csók Gemma és Brúnó között.

- Szép estét! - szólal meg erélyesen Harry.

- Harry! - Gemma azonnal a nyakába ugrik, én meg megölelem Brúnót.

- Ha valamit csinálni mersz vele, Harry kiherél. - elengedem, ő pedig szúrós szemmel néz rám. - Szeretlek, na! - nevetve meglököm, mire elmosolyodik, szemével pedig a lányra néz.

- Brúnó Colt vagyok, Gemma barátja! - nyújtja, a kezét Harry pedig mélyen néz a szemébe. Nem lesz semmi, nem fog történni semmi. Louist keresem a szememmel, aki apámmal beszél, sőt nevetgél! Akkor ez is pipa. Niall és anyám diskurál együtt, Liam pedig szemével keres valakit. Előveszem a telefonom, felhívom Carlost, aki az emeltről jön le a lánnyal, akit átöltöztettet. Fekete ruha van rajta, haja most lófarokban, és magas sarkú. Liamre pillantok, aki szintén őt nézni. Rám néz, mire szem forgatva a szemébe nézek.

- Itt a kulcs, de ha elszökik, kiherélek! - biccent vigyorogva, majd odamegy és elkéri a lányt a fiútól. Carlossal összenézünk, összemosolygunk, majd mindketten felmegyünk a szobába.

- Szerintem fel fog tűnni nekik, hogy nem vagy ott! - mondja ledőlve az ágyra.

- Nem baj, akkor majd feljönnek. Most mindenki el van, most mindenki ismerkedik. Úgy se vagyok most éhes. Majd kimegyek egy éjféli hűtő látogatásra. - felröhög fejcsóválva, majd alkarjára támaszkodva néz szemembe.

- Tudod, erről le kéne szoknod! Nem egészséges éjjel a hűtőhöz járni, enni! - jelenti ki, mire elvigyorodom.

- Akkor miért van benne lámpa, nagy okos!?! – felröhög visszadőlve, én pedig ledőlök mellé.

- Tudod, nem kéne itt lennünk! - ekkor viszont megszólal a telefonja. Felül és rám néz. - Ismeretlen!

- Vedd fel, hátha a hoteles srác az! - nevetek fel a plafont figyelve.

- Igen, tessék? - szól bele, én pedig picit megdöntve a fejem merülök el a plafonba.

- És be fogsz mártani a zsaruknak? Oh, szóval nem! Remek! - mondja Carlos vigyorogva, majd rám néz. - Ez személyes hívás. Itt hagylak, ha nem baj! - biccentek, de mielőtt elhagyná a szobát, utána szólok.

- Villanyt kapcsold le! - megteszi, bezárja maga után az ajtót, én pedig lehunyom a szemem. A nagyiék romantikáznak, mert ezen a héten lesz nekik meg a 60 éves évforduló. Ők sosem a házassági évfordulót ünneplik, ők azt a napot, mikor összejöttek, 14 évesen. És most 76 évesen fel sem tűnik milyen öregek, hogy, hogy elszaladt az idő. És ez itt a gond. Az idő szalad, lassan Harry szülinapja, két héttel utána, pedig az esküvő és nekem végre kell hajtanom a tervem, ami pedig vicces, hogy hiába tudom a gyerek nem Loué, nincs tárgyi bizonyítékom. És még infóm sincs, honnan szerezhetném meg. És kinyitva a szemem, felnézve a világítós rózsákra villant be egy újabb terv. Én már nem férhetek annak a ribanc legjobb barátnői közé. De tudom, hogy kit tehettek azzá. Tudom, ki fogja belőle kiszedni az információkat. Már csak egy dolgom van, még pedig, hogy Olívia Heartot át kell csábítanom az én oldalamra, és ez a rafkós kérdés, hogy a faszba csináljam azt?

60. Fucking Problems

Oly keményen próbálok olyan lenni, mint egy hölgy.

Te tanítottad nekem, hogy jó dolog őrültnek lenni.

Egy kisebb és lepusztult motelben szálltunk meg miután bevásároltunk pár dolgot. Hagytuk a lányt kábán, addig Carlos elmesélte kalandját a hoteles sráccal. A számát ott hagyta, a srác nadrágjába csúsztatva, de volt annyi esze, hogy nem az igazit adta meg. Én átnéztem addig a telefonba átküldött információkat és azt kell mondjam, szegény lányt kurvára átbaszták. Majd a lány ébredezni kezdett. Jobban megnézve más, mint a képeken. A szemei pedig magával ragadja az embert.

- Hol vagyok? Miért ölted meg a barátomat? És még is ti a fenék vagytok? - kérdezi, mire elvigyorodom.

- Rossz pont. Rossz pont. Nagyon rossz pont. - mondom és előkapva egy bilincset, odabilincselem az ágyhoz.

- Mi a szar? - kérdezi hol a bilincsre, hol rám nézve, én pedig sóhajtva leülök elé.

- Ne kérdezősködj ennyit! Rossz pont! Minél többet kérdezel, annál kevesebbet mondok el! - újra szólásra nyitja ajkait, de inkább befogja. Remek, gyorsan tanul.

- Szóval, hol vagyunk? Olaszországba! Meg ne merj szólalni, mert többet nem mondok akkor! - morgok rá szemeibe nézve.

- 18 éves, szerintem azt se tudja mi az a maffia! - szólal meg Carlos.

- Na, baszki! - nyög fel, majd hátradől és a fejét az ágy támlájának dönti.

- Vagy mégis? - kérdezem, majd felsóhajtok. - Nem foglak bántani, ha nem adsz rá okot! - jelentem ki, mire rám vigyorog.

- Szólnom kéne annak a nagyképű nővéremnek és annak a ribancnak, akit a lányának nevez, hogy elraboltatok, hogy legalább a pénzt odaadják nektek. - mondja, mire meglepetten nézek rá.

- Ácsi! Mit hablatyolsz te itt? - kérdezem furán.

- Nem váltság díjért raboltatok el? - kérdezi oldalra döntve a fejét.

- Oh, nagyon cuki vagy, hogy azt hiszed szükségünk van arra a kurva pénzre, de tévedsz, kislány. - mondja Carlos.

- Akkor miért raboltatok el? Mert engem nem zavar amúgy, sőt végre megszabadultam tőlük! - sóhajt fel, mire elvigyorodom.

- Kettőt egy csapásra! Nagy adj egy pacsit, te faszkalap! - mondom Carlos pedig szem forgatva csap bele tenyerembe. - Szóval utálod a családod, igaz? - biccent válaszol. - Remek. Valójában ők nem az igazi családod, mert örökbe fogadtak még 1 évesen, a szüleid felégtek a saját házukban. Ne derült ki mi okozta a tüzet, de ha közük van hozzá Redrickéknek, akkor te valami nagyon nagy kincs lehetsz. - mondom, mire felcsillan a szeme.

- Örökbe fogadtak? Hát, ez szuper! Jöhettél volna azért hamarabb is! - morogja vigyorogva.

- Viszont nincs sok időnk, keresni fognak. Mi volt eddig a neved? - kérdezi Carlos, mire undor ül ki a lány arcára.

- Gilda Redrick. - megcsóválom a fejem, majd elmosolyodom.

- Tulajdonképpen a szüleid Hearték voltak. És a te neved Olívia Heart volt. Elhiheted, hogy tényleg borzalmas az a név. Azt ne is mondjam, eredetileg szőke hajad van, de ezt most megoldjuk. Bombázót csinálok belőled, és mától te leszel az én kis segédem. - mondom, mire sokkoltság terjed szét arcán.

- Nem. Nem leszek a csicskád! - jelenti ki heves fejrázással.

- Nem. - nevet fel Carlos. - Segéd, mint, hogy Rebeccával ölsz, segítesz neki és minden ilyen. Nem a csicskája leszel, csak a segédje és vele fogsz lakni! - mindketten ránézünk, de mindketten más érzelmekkel. Én dühből, a csaj meg szimplán csak ránéz.

- Kösz, Carlos! Ennyit arról, hogy maradjon titokban a kilétünk! - mondom, majd a lányra nézek.

- Rebecca Colt vagyok! - nyújtom a kezem. Elvigyorodik, majd megrázza a kezem.

- Oh, rólad nagyon sokat hallottam, Lou miatt. - meglepetten nézek kék szemeibe, mire felröhög. - Találkoztam vele úgy egy éve. Jó fej srác, és kurvára szerelmes egy Rebecca Colt nevű csajba, csak az a csaj Mississippiben élt. Meg is értem amúgy. Azt a ribanc nőt senki nem szereti, téged pedig már akkor bírtalak mikor lelőtted az ágyasom. - vigyorodik el.

- Áldja meg anyámat a jó Isten, ha nem a világ legjobb dolga volt veled jönni! - mondja Carlos, majd cuppanós puszit nyom arcomra.

- Remek! Te pedig.. Tudsz verekedni vagy valami hasonló? - kérdezem a csajt, mire biccent.

- Megtanítottak a fegyver használatára, az ölésre meg minden szarra. - mondja, mire elvigyorodom.

- Tökéletes, akkor jöhet az átváltozás. - kiveszem táskámból a hajfestéket, mire mind a ketten összevigyorognak. Carlos bekeveri a festéket, addig én kiszedem a lány szemöldökét, majd beültetjük a fürdőbe és a tükör előtt festem be a haját szőkére. Míg várunk, hogy megszáradjon a festék, kiválasztjuk a ruhát, hogy melyiket vegye fel, majd kimossa a haját, kifésüli, megszárítja, én pedig begöndörítem. A szemét kihúzom, kifestem, ajkaira szájfényt teszek, majd felveszi a ruhát és kilibben az ajtón Olívia Heart valami irtó dögösen.

- Uram Atyám! - mondja kezeivel legyezve magát meleg barátom.

- Köszönöm! - pirul bele mondatába.

- Rendben. Kész leszek fél óra alatt és mehetünk! - mondja Carlos, majd előkapja kameráját. - Mosolyt kérek! - Olívia elmosolyodik, Carlos vakuzva lekapja, majd biccent és lelép.

- Köszönöm! - mondja leülve mellém.

- Mit? - kérdezem meglepetten szemeibe nézve.

- Hogy megmentettél. Tudod holnap egy hivatalos férfi vadászaton kellett volna részt vennem. - szemeim teáscsészényire alakulnak.

- Ezzel nem azt akarod mondani, ugye, hogy a városba utazik egy csomó maffiózó? - kérdezem, mire elhúzva a száját biccent. - A kurva életbe! - előkapom a telefon, majd felhívom Carlost.

- Nincs időnk! Azonnal el kell készülnie annak a nyamvadt útlevélnek! És azonnal el kell hagynunk Európa területét! - nem válaszol, csak kinyom, én pedig a repülőteret hívom.

- Jó napot, egy magán gépet kérnék Rebecca Colt névre, úgy fél óra múlva Oxfordba! - megbeszéljük az adatokat, és letéve a csajra nézek.

- Túl hamar bíztam meg benned! - majd kiveszem a háta mögül kezét, amibe a pisztolyomat szorongatja. - Ugye, nem akartál lelőni? - kérdezem felsóhajtva csalódottan.

- Bocs, Redrickék nagyon ellened uszítottak! - sóhajt fel.

- Végül is megértem! – mondom, visszabilincselve a csajt az ágyhoz én pedig leülök vele szembe. - Ismered George Redricket, bocs csak ismerted. Elvágtam a torkát, miközben azt hitte baszni fogunk. Most akkor elmondom, miért raboltalak el, addig, amíg Carlos vissza nem jön.

- Mi? - kérdezi meglepetten.

- Szóval, szereted Redrickéket! Remek. Akkor mesélek róluk. Amit elmondtam, hogy az igazi szüleid meghaltak, ez igaz, téged tényleg Olívia Heartnak hívnak. Majd nyomozok a családod után, és ha érdekel, elmondom. Nem ismerem személyesen Redrickéket, de meg kell mondjam, Anastasia a legnagyobb ribanc, akivel valaha is találkoztam. Van egy okos terve, hogy tegyen engem tönkre, tegnap a családommal packázott, és Louissal is kavar. Amit pedig nem tud, hogy sokkal többet tudok, mint amennyit kimutat. Szóval a család az nálam szent dolog. Így ha valaki az enyémmel kötegszik annak meg lesz a maga következménye. A következmény az, hogy itt vagy, Olívia. - vigyorodom el, ekkor pedig Carlos is beesik az ajtón.

- Induljunk! - elvigyorodom, kiengedem a csajt, és a háta mögött fogom össze a bilincset újra. - Mi történt? - kérdezi a srác, mire fejet csóválva ültettem be hátra a csajt, majd beülök a vezető ülésbe. Némán telik az út a repülő téren, pedig még nem láttok semmi gyanúsat. Felszállunk a magán gépre, Olíviáról levettem már a bilincset, hogy ne tűnjünk ki, majd mikor felértünk újra rátettem.

- Sajnálom! - morogja szemembe nézve, mire megcsóválom a fejem.

- Túl hamar fogatalak a bizalmamba, amit te szépen kihasználtál, én voltam a hibás, azt ígértem könyörtelen leszek, és nézz magadra, úgy nézel ki, mint egy 21 éves. Szóval szerintem kussolj, ülj le és maradj is úgy, amíg meg nem érkezük Oxfordba. Leülök Carlossal szembe, előveszem a laptopom és még Ő némán figyeli, mit csinálok, nem látja, ahogy Olívia Heartról kutakodok, jobban mondva a családjáról. Megnyitok egy oldalt, ahol arról írnak, hogy 17 év ezelőtt egy ház égett le, benne két szülő hagyott árván egy gyermeket, akit a Redrick família fogadott örökbe. Felállok, a lány ölébe teszem a laptopot, ő addig az ablakon bámult ki, most pedig a képernyőre mered. Leülök vele szembe, figyelem arcmimikája, hogy változik bűnbánásból szomorúvá, egy könnycsepp gördül le az arcán és szemembe nézz.

- Nem tudlak sajnálni, bocs! - mondom kivéve az öléből a gépet, majd visszaülök Carlossal szembe. Érdeklődően nézz rám, de én magamba számolva 3 - tól visszafelé várok, és mikor elérem a 0 - át úgy, ahogy sejtettem feltör a lányból a zokogás. Megmutatom Carlosnak, hogy mi a szitu, mire egy szúrós pillantással feláll és odamegy s megvigasztalja. Nem török meg könnyen. Visszatérek a kutatásomhoz és várom, hogy előkerüljön AZAZ információ, ami miatt Redricknek kellett ez a lány. És mikor megtalálom, törik meg a jég, ülök le velük szembe. A lány kisírt szemmel nézz rám, duzzadt piros szemei még mindig könnytől csillognak.

- Oké. Sajnálom, amit most megtudtál, de el kell mondanom, hogy a tüzet, ahogy sejtettem Redrickék okozták, és hogy miért? Mert akkora pénz van a kezedbe, amiről álmodni se merek. Ezen kívül, kis csaj, tiéd egész Európa. - vigyorodom el.

- Mi? - kérdezi Carlos. - Hiszen az Redrické. - mondja, mire megcsóválom a fejem.

- Olívia 1996. július 18.-án született, holnap lesz 18. Megkapja a jogát Európához, Redrick pedig csak a gyámja volt Európának. Szóval Olívia, hogy döntesz... Kell neked egy egész maffia, kell neked egy egész földrész vagy maradsz nálam segéd? - kérdezem vigyorogva.

- Én nem értek ehhez. Tudok lőni, meg ilyenek, de a többihez nem értek. - rázza meg a fejét. - És már vagyok 18.

- Hazudtak neked. Mindenről hazudtak neked, nem rémlik? Segíthetek irányítani, de a döntések a te kezedben vannak. Nem akarlak ösztönözni, hogy vállald el. Neked kell dönteni. - mondom ekkor viszont a hangszóróból megszólal a pilóta hangja.

- Meg fogunk állni Londonba! - mondja, én meg "mi a szar?" fejjel nézek, majd egy kísérő jelenik meg. Felállok, utána megyek és hoppá, a telefon.

- Nem is szólnál, hogy elrepülsz felettünk, mi? Megyünk családlátogatásra, Angyalom! - jelenti ki Lou, majd lerakja. Ne, ne, ne! Ez kurvára nem jó időzítés, Tomlinson!

Sziasztok, Bogyók! Szóval itt az új rész, és el sem hiszem, hogy 60. rész, több, mint 15.000 (!!) megtekintést és 11 (!!!) feliratkozó! Imádlak titeket! A következő rész, gőzöm sincs mikor lesz, de sietek vele, ígérem! xoxo ♥♥♥

59. Abduction

Az idő tárgytalan most

A következmények most csökkennek

Este miután mindenki aludt, Gemma átszökött hozzám, majd laptoppal a vállamon kiszöktünk a másik házba. Egy - egy energiaitallal a kezünkben ültünk le a gép elé, majd egyetértően biccentve, vártuk, hogy a fiúk zöldre váltsanak. Megbeszéltük, hogy nem mondunk addig semmit a fiúknak, még vissza nem értünk Londonba, és ami azt illeti egy - két napig még maradunk. A fiúk pöttye zöldre vált, mi pedig mély lélegzetet szívunk a levegőből, majd válaszolunk a hívásra. A négy srác kíváncsian várja a válaszunkat, ami miatt ferde mosoly születik arcomon, majd biccentek.
- Minden rendben.. - mondom normálhangon. - Most már. - sokkal halkabban teszem hozzá, hogy csak Gemma hallja meg.

- Remek! Akkor mikor jössztök vissza? - kérdezi Liam izgatottan.

- 1 - 2 nap, max. 3. - válaszol helyettem Gem.

- Na, ne már! Azt mondtad minden oké! - hőbörög Niall.

- Nyugi, semmi komoly, kis papír munka! Lou, amúgy, hogy haladtok az esküvővel? - kérdezem elvigyorodva.

- Mi? Hát, nem tudom, nem érdekel! - mondja halkabban.

- Nem tudod, hogy Redricknek van - e húga, vagy öccse? - vigyorom szélesedik, mire mind a négyen furán néznek rám.

- Nem, neki csak egy bátyja van. Viszont az anyának a testvérének van egy lánya, asszem' 18 éves. - mondja, mire felcsillant szemmel pillantok a mellettem ülő lányra.

- Mennünk kell, srácok! - mondja Gemma puszit küldve.

- Máris? Most jöttetek! - mondja Liam, mire felkuncogok.

- Csigavér, Payne! Ígérem, hogy minél kevesebbet beszélünk videó chaten, annál hamarabb látsz minket! - mondom vigyorogva, majd intek és kinyomom őket.

- Szóval? - kérdezi, mire összecsukom a laptopom.

- Mész aludni! - mondom komolyan rápillantva.

- Ne felejtsd el, idősebb vagyok! - jelenti ki morogva.

- Én meg erősebb! Na, sipirc! A többiről reggel mesélek! - mondom kuncogva, majd elindulok a jó régen látott folyóson, a VEE házba. Összesen nem tudom hány ház áll a telken, de négyről már tudok, és ki tudja, mennyit rejteget még ez a kis bunker. Lehet, van egy, ami tele van fegyverekkel, uh azt baromira imádnám. Na, jó, vissza a lényegre. Leteszem laptopom, felnyitom és rákeresek arra a ribancra. Közben levédettem egy másik gépen a laptopom, sőt mindenét, hogy ne tudjanak lenyomozni, basztam már el így egy feltörést, nem akarok még egyet. Szóval, amint kijelzi a monitor, hogy lezárva rögtön feltöröm az európai adatbázist, és ott is lefuttatom a szuka utáni keresést. Az anyja aktájára kattintok, feltöröm ezt is, majd rákeressek a két elő rokonára, azaz a bátyára és a húgára. A bátyára kattintok, de itt semmit nem hozott ki, majd a húga oldalára, és itt sem. Ez fura. Rámegyek a szuka apjára, de neki már nincs elő rokona. Nem, itt valami nem stimmel. Lou szerint kell lennie egy 18 éves lánynak. Majd mikor leesik, visszamegyek az anyja oldalára és a húga adatbázisára kattintok. És ott van, a 18 éves lány. Kép nincs, de a neve is tisztán elárulja, ő nem a családba tartozik. Ő más, mint azok, és én fogom onnan elszöktetni ezt a csajt, még pedig holnap reggel. Lenyomozom, hogy hol van jelenleg, és a telefonja kódja ezt szépen elárulja, de képet nem mutat. A lány Olaszországban tartózkodik, még pedig Milánóban, egy hotelben. Holnap és holnap után végig követni fogom, majd elrabolom. Nem szabad sokat késlekednem, mert a végén elveszítem, és abban is biztos vagyok, hogy Anastasia most össze fog törni, mert végeztem a bátyával, de csak ha tudomást szerezz róla, de fog, és ha megtudja, ott már nem csak piszkos kártyák lesznek, vagy, hogy kié legyen Lou, neem. Ott már csak rólam és róla fog szólni, és Lou csak ennek az egyik nyertese. Kikapcsolom a gépet, kikapcsolom a laptopom, és felmegyek a szobámba, előkapom a rövid nadrágom és az atlétám, majd bezuhanok a takarók közé. Megviselt a mai nap, így hamar elszenderedem.

Másnap felkelve, lezuhanyozom, és felveszem az egyik ruhámat, majd bakancsomat lesietek.

- Le sem rohad a lábadról az a kurva bakancs! - jelenti ki Alex, mire szem forgatva visszarohanok és átváltom tornacipőre.

- Sokkal jobb. Hova ilyen csinosan? - kérdezi, mire elmosolyodom.

- Olaszország, tesó! Szóval 1 óra múlva már úton leszek, csak gondoltam elbúcsúzok. Meg szeretnélek meg bízni valamivel! - mondom beleharapva az almába.

- Mesélj, Hugica! - forgatja meg a palacsintát a levegőben. Ügyes.

- Gemma marad, minden nap napi 3 - szor 3 órát edzek vele, és amíg nem leszek itt, ezt átadom valaki másnak közületek. Valakinek ki kell derítenie mindent egy csajról. A harmadik, ha Gem beszél Louisékkal te is légy ott, és ha rólam van szó, mond azt, hogy alszom, edzem vagy valami, amíg távol vagyok. Nem tudják a tegnapit, semmit nem tudnak még. – mondom, ekkor viszont röhögés tölti be az eddig suttogással betöltött konyhát. Gemma és Brúnó lép be röhögve és tovább csacsogva.

- Szerintem új párocska van alakulóba! - mondja nevetve, mire szem forgatva belebokszolok a vállába.

- Gemma itt maradsz pár napot, nekem el kell utaznom valahova! - mondom, mire azonnal befejezi Brúnóval kezdett beszélgetését, és felém fordul.

- Szó sem lehet róla!

- Nem szeretsz itt lenni? - kérdezi Brúnó kicsit szomorkásan, Alexre pillantok, aki egy "én megmondtam" pillantással intéz el és tovább pörgeti a palacsintát. Seggfej.

- De, de Rebeccával jöttem! - mondja ismét rám nézve.

- Ez már maffia, Gemma. Eddig is egyedül intéztem az ügyeim, és kurvára köszönöm a segítséget, de ehhez most tényleg semmi közöd. - mondom határozottan ránézve.

- Szóval elhozol ide, lekoptatsz, aztán én meg keringjek, mint egy... - tudom, mire gondol, de nem mondja ki, nem is fogja.

- Gemma. Itt lesz Brúnó, Alex, Jace, Cecil, Jace barátnője és anyukámék is szeretnek. Nekem tényleg el kell mennem. - mondom, de ekkor megjelenik életem legpocsékabb beszéde után, életem legmelegebb embere.

- Kivéve engem. Én veled tartok, cica. Ha már tegnap kihagytál a buliból! - mondja Carlos beizmosítva, majd kezet csókol Gemmának.

- Ne is figyelj erre a faszra, és nem, nem jön velem! - mondom hozzá intézve a szavaim, de nem érdekli.

- Kuss! - ejti ki buzis hangon, mire megrökönyödve nézek Alexre.

- Azt hiszi mi is szeretjük, hogy kinyilvánítja, hogy ő meleg! Hát téved, de kurvára! - mondja, mire biccentve ismét a srácra nézek.

- Nem jössz velem! - jelentem ki, mire felnevet.

- Kis butus! Emlékezz vissza New Orleansra! - mondja, mire visszagondolok rá és elmosolyodom.

- De csak azért! - mondom, majd ismét Gemmára nézek. - Sajnálom, Gemma, de nekem már is indulnom kell! - mondom, mire egy csalódott mosoly terül szét arcain, de nincs időm megsajnálni, felrohanok a bőröndömért, lecipelem, berakom a kocsiba, majd úgy, mint anno elköszönök a családtól, csak most Carlos velem jön.

- Megyünk hozzád, siess a csomaggal, nem érek veled tökölni! - morgom, mire cuppanós puszit nyom arcomra.

- Nyugi, ennyire nem buzultam be, amúgy meg két percet kérek! - majd kipattan és pedig a telefonom kezdem el nyomkodni. A csaj még mindig abban a hotelben van, és remélem, nem megy sehova. Alext bíztam meg vele, szóval holnap tudni fogok róla mindent, és nem csak, hogy tudni fogok, Ő maga is meglesz. Oh, egy kis emberrablás már rám fért. Carlos hátradobja csomagját, majd rám kacsint.

- Hova? Minek? Meddig? - kérdezi, mire elvigyorodva indítom be apám Hennesey Venom GT - jét. Nekem kell ez a kocsi, fekete és a leggyorsabb kocsi, amit eddig vezethettem, Rálépek a pedálra és 10 másodperc sem kell, de már 200 - zon pörgök. Odabasz ez a kocsi.

- Olaszország, Milánó. Emberrablás, és remélem minél zökkenőmentesebb lesz. De van nálam kloroform és altató meg nyugtató is. – mondom, vigyort villantva.

- Remek vagy! - nevet fel. - És kit rabolunk el? - kérdezi meg.

- Őt! - nyomom a kezébe telefonom, amire egy füttyentés a válasza. 

- Hogy néz ki? - kérdezi visszaadva.

- Na, ez, azaz információ, amit még nem tudok, de meg bíztam vele Alexet! - mondom vigyorogva, majd újra gázt adok így pár percen belül ott vagyunk a reptéren. Becsekkolunk, felszállunk és meg sem állunk Milánóig. Carlossal végig beszéljük az utat, hisz annyi minden történt velem és vele is, és alig beszéltünk. Mert, ahogy én elutaztam megszakadt köztünk a kapcsolat. Ő sem keresett, és én sem őt. Ő se gondolt rám, én se rá, pedig a kurva életbe is, kibaszottul hiányzott a bolond feje. Másnap reggelre érkeztünk meg. A célpont még mindig abban a hotelben volt, így mi is ott szálltunk meg. Mivel este tudjuk csak elkapni őt, így becuccoltunk és kidőlve egymás mellett aludtunk, mint a bunda, majd 7 - kor szólalt meg a telefonom. Carlost még hagytam aludni, de hagytam neki egy üzenetet és kávét, hogy elmentem kideríteni, hogy hol a csaj. A szerencsém velem volt, ugyanis az undok reggeli csaj helyett, most egy sármos, szépfiú állt a pult mögött és mikor oda érkeztem azonnal rám tapadt a szeme.

- Halika! - fogtam két ujjam közé az egyik tincsem és játszadozni kezdtem vele. Alsó ajkamon végig nyaltam és beleharapva néztem - próbáltam - kislányos mosollyal és ártatlanul szemeibe nézni

- Miben segíthetek, Gyönyörűségem! - mondja a pultra támaszkodva és rám kacsintva. A csali bekapva, már csak ki kell húznom.

- A barátnőmet keresem. Nem tudom, melyik szobába van. - mondom, mire elvigyorodik és a gép felé hajol.

- Nevet kérhetek? - kérdezi, mire fogaimon végig húzom nyelvem, szemeim a plafon felé néznek, majd ismét a barna szemeibe nézek, amik égnek a vágytól.

- Gilda Redrick! - mondom, és abban a pillanatban eltűnik róla minden csábítási kísérlet, de a vágyat nem tudja elmulasztani lentről és szemeiből.

- Sajnálom. Az ő szobáját nem árulhatom el! - mondja komolyan. A kurva életbe már!

- Miért? A legjobb barátnője vagyok! - mondom alsó ajkamba harapva és megrebegtetve szempilláim. Mélyről jövő sóhaj távozik rózsaszín ajkai közül, majd motyog valami csúnyát az orra alatt.

- Rendben, de cserébe kérek valamit! – mondja, és ismét felkerül arcára a csábító és szexi mosoly. Ooo...

- Persze, de először a szoba szám! - mondom ujjaimat lassan sétáltatva a pulton, miközben a másik karommal rákönyökölök a pultra és megtámasztom a fejem.

- 666. - jelenti ki sóhajtva. - Kényeztetést azzal az imádni való száddal, a farkamon! - jelenti ki, mire arcizmaim örömteli táncot járnak.

- Persze, egy fotó, hogy soha ne felejtsem el az édes pofidat? - kérdezem, mire vigyorogva biccent. Előkapom a telefonom, lövök fele egy selfiet, majd puszit nyomok arcára és megbeszélve, hogy 1 óra múlva a szobámba várom, lelépek. 1 óra múlva én már a csajhoz fogok betörni, és aki fogazni fogja - a legjobb reményem szerint - az Carlos lesz. Felérek és megpillantom a fiút, félmeztelenül a kávéját húzza le.

- Érdekel egy szopás? - felkapja fejét és kíváncsian néz. - Lent őt izgattam fel a szoba szám cseréjébe. 1 óra múlva itt van, ha szerencséd van, észre se veszi, hogy fiú vagy. Csináld hosszan, már ha benne vagy! - mondom felmutatva a képet, majd rám nézve elvigyorodik.

- Hello Szépfiú! - kacsint rám, mire felröhögök.

- Oké, fél órát kapsz. A kocsi lent vár, nem akarok nagyon nagy felhajtást, szóval a csomagokat még jó, hogy nem hoztuk fel. A kloroform nálam, rongy nálam, neked pedig csak le kell szopnod! Nem dugod meg keményen, meg semmi. Csak szopás vetted? - kérdezem, mire biccent.

- Akkor te elrabolod a csajt, el fogod bírni? - kérdezi, és itt akadnak meg a fogas kerekeim. Baszki, mi van ha... molett? Mintha jelként érezte volna Alex, elküldi az adatokat, amit szerzett, ott van minden közösségi oldala, de engem egy dolog érdekel jelenleg, az pedig testsúlya. Amint meglátom egy mélyről jövő sóhaj távozik belőlem.

- El fogom bírni! - mondom elmosolyodva, majd az órára pillantok, ami pont akkor üt fél 10 - et. Remek a küldetés elkezdődött.

Leoltom a villanyokat, kiosonok, és épp ekkor tűnik fel a srác vigyorogva. Neki simulok a falnak, míg ő belép, majd én is elindulok. Felhúzom a fejemre a maszkot, míg meg sem állok a 19. - ig, majd ott kiszállva és megkeressem a 666 - os szobát. A szoba szám és az emberrablás olyan ironikusan van egymással, mintha fel kellett volna készülnie a csajnak, vagy nem tudom. Feltöröm a zárt, majd belépek a sötét szobába. Először az áramot kellett volna lekapcsolnom. Mindegy most már. Marad a B terv, kloroform minden mennyiségben. Előveszem a rongyot, miközben az elemlámpával világítom meg a teret. A ruháival mi legyen? Szem forgatva öntöm meg a palackot, majd indulok el a szobába, sietnem kell, így amint belépek, rögtön felfedezem a lányt, de nincs időm gondolkozni, ugyanis a lány nem egyedül volt.

- Jézusom, azonnal takarodjon innen! - sikít fel a fiú, a lány pedig csak felröhög. Hova kerültem?

- Bocs, de nem akarok szemtanúkat! - ezzel lelövöm a fiút és a lány meredek, aki sokkoltan bámul. - Téged csak elkábítalak, nyugi! - és ezzel a mozdulattal szájára tapasztom a rongyot. Hamar elkábul, de nekem nincs időm gondolkozni. Becsavarom a még vértől érintetlen takaróba és a vállamra rakom. A bőröndjét megfogva, rúgom ki az ajtót, s kezdek el rohanni. A liftet elfoglalom és kiszaladva a vállamon alvó lánnyal és a bőröndjével a kocsinál állok meg. Bedobom hátra a csajt, csomagtartóba a többi közé a bőröndjét, majd én is beülök a vezető üléshez. Megcsörgettem Carlost, aki azt írja, hogy legyek a hotel előtt, én pedig várva egy picit elindulok. Pont akkor jön ki, mikor megállok az úton, így beugrik mellém, és elindulunk egy üres területhez.

- Hallod, a srácot meleggé tettem! - röhög fel, belőlem pedig egy kisebb kuncogás távozik.

- Én meg megöltem a lányka barátját! - mondom, majd leparkolok szinte a semmi közepén. - Felöltöztettem, te meg nézd át a mobilját! - mondom kiszállva, majd a bőröndömből előveszek egy hosszú farit, egy atlétát. fehér neműket meg egy tornacipőt.

- Átlagos. - mutat felém egy képet. Ez a legjobb szó rá, de tulajdonképpen szépnek is lehet mondani, természetes szépségnek, ahogy szokták mondani. Barna haja van, szemüvege, és kurva szar ruhái. Szóval segíteni kell neki divattéren.
- Mielőtt visszamegyünk Amerikába, átalakítjuk! Csinálsz neki útlevelet! Én pedig megtanítom rendesen öltözködni, viselkedni! - mondom, majd öltöztetni kezdem. Asszem' sokkal több dolgom lesz ezzel a lánnyal, mint hittem.

58. There Will Be No Mercy

Kend az arcodra a háború színeit

Lépd át a határaid! Hisz az ígéretedre a fejedet adnád, 

Hogy minden rosszban van valami jó?

Vissza Mississippibe, csak most nem egyedül, nem úgy, hogy szomorkodom Lou miatt. Lou és a fiúk is a legnagyobb épségben vannak lelkileg, míg én kész roncs vagyok. Gemma már nem egyszer szólt rám, de miután leordítottam, rám hagyta. Tudja, hogy nem direkt volt, főleg, hogy rá 10 percre bocsánatot kértem és megettünk egy - egy tábla csokit. Segítettet lenyugtatni, de újra rám tört a pánik, mikor bealudt. Fülembe a zene bömböl, de nem segít, látom, ahogy egyre közelebb érünk Mississippibe, főleg Oxfordhoz. Szemem össze-vissza jár, de ekkor az egyik kísérő áll meg mellettem. Kiveszem a fülest és érdeklődve pillantok szemeibe.

- Jöjjön velem, kérem! - biccentek, és kabátom zsebébe rejtem a fülhallgatót és elindulok a nő után. A pilóta fülkébe megyünk, ahol a telefont nyújtja felém.

- Louis Tomlinson! - morogja undok hangon, majd lelép. Meglepetten emelem a fülemhez a telefont, és bizonyosodok meg, tényleg Lou van a másik oldalon.

- Ne beszélj most csak hallgass meg! Nem lesz semmi gond! A családod biztonságban van, higgy nekem! Főleg, ha olyan tökösek, vagy tökösebbek, mint te. Rebecca nyugodj le, de tényleg. Ne képzelj bele többet, mint ami. Szóval visszaülsz a helyedre és mosolyogni fogsz, miközben zenét hallgatsz, világos voltam? - felkuncogok. - Nem hallottam! - morogja, mire nevetés szakad fel belőlem.

- Most már megszólalhatok? - kérdezem, mire felnevet kínosan.

- Szeretlek, a kurva életbe is! - elmosolyodom és neki dőlök a falnak.

- Én is szeretlek, BooBear! És világos, nem képzelek bele többet, de ha valakit megöltek, én téged foglak megfojtani! - mondom mosolyt görbítve arcomra.

- Benne vagyok, cica! Most megyek, a fiúkkal a víz ágyadon fogjuk megnézni a Jessabellet! Puszillak, és nagyon szeretlek! 

- Szintén, BooBear! - sóhajtok fel, majd visszateszem a helyére. Talán igaza van, és többet képzelek ebbe az egészbe. 

Megérkezünk estére, hála a jó Istennek. Gemma is kipihenten és én is. Kértem altatót, így végig tudtam aludni az út további részét, most pedig a kocsiban ülve vezetek őrülten haza. 

- Nyugi, Becca! - mondja Gemma, mire szem forgatva fékezek le a ház előtt. 

- Megjöttünk! - mondom rá vigyorogva, majd kipattanok és rohanni kezdek a házba. Gemma is utánam jön, és ketten lépünk be a lakásba, de sehol senki.

- Anya! Apa! Alex! - kiabálom a neveket, de nem jön visszajelzés. - Brúnó! Jace! Cecil! Hol az Isten faszába vagytok? - kérdezem már a nappaliban, ekkor viszont egy reszelős hang szólal fel mögöttünk.

- Jó helyen, kislány! És most, hogy itt vagy hamarabb elengedjük őket, mint hittem! - rápillantunk, majd összenézve támadunk neki Gemmával. Még a férfi sokkolt állapotban van, addig én előveszem a pengém, Gemma leteríti, én pedig mellkasára pattanva szorítom nyakához a pengét.

- Hol a családom, te faszkalap? - fogcsikorgatva hajolok közelebb, de Ő a képembe röhög.

- Ha nem engedsz el, ribanc, soha többet nem látod őket! - jelenti ki, mire féloldalas vigyorral vágom el a torkát.

- Jézusom, Rebecca! Meg vagy őrülve? – kérdezi, miközben feltápászkodom.

- Hazudott. A hazudósoknak pedig ez a büntetésük. Keressük tovább őket! Ha bárkinek is baja esett, én nem tudom, mit csinálok! - jelentem ki, és elindulok a másik házba. Gemma utánam lohol, majd felkapcsolva a lámpát körbe nézünk, de sehol senki.

- Ez fura. - indul meg ekkor a padló felnyikorog, és az volt a kurva nagy szerencsénk, hogy ráugrottam és mindketten a padlón fekve néztük végig, ahogy a nyilak a falakat kezdik el záporozni. A nyíl tengernek felettünk egy idő után vége lett, de mi már akkor kúszó mozdulatokkal eljutottunk az ajtóig. 

- Készültek a jöttömre, és az a kurva nagy szerencsém - remélhetőleg -, hogy nem egyedül jöttem! - mondom Gemmára egy hálás pillantást vetve, mire mosolyogva biccent, de inkább előkapja fegyverét.  

- Öljük meg azokat a szemeket, most már! - a ravaszt meghúzza, felfelé lő, így vigyorogva nézünk egymásra, miközben a pengémről letörlöm a ráalvadt vért. Ha harc, hát legyen harc. Elindulunk, de nem szakadunk el egymástól. Mikor valaki ránk támadna, vagy csak egy kis neszelést hallunk, halkabbra váltunk, akkor megállunk, vagy földre fekszünk és mikor az ellenség elmegy mellettünk, letámadjuk őt, én pedig elvágom a nyakát. A lőszerrel ügyesen kell bánni. Miután már eltelt így két óra, és egyre kevesebben jöttek ki, biztosak voltunk benne, tudják, hogy itt vagyok, és megismételve magamat, Gemmáról nem tudnak semmit. Így már megbeszéltünk egy tervet. Az ajtón, ahol ezek kijöttek, van egy másik út is. Én ott megyek, majd mikor felüvöltöm a titkos szavunkat, beront, és azonnal lő fejre. Megtanulta elég gyorsan, hogy kell megölni az embereket, arra leszek kíváncsi, mi lesz vele éles helyzetbe, tényleg képes lesz - e ölni. Eljön a kerek 10 óra, mi pedig nem várunk tovább. Gemma biztató mosollyal szorít magához, én pedig a pengét lábamhoz csatolva nagyon lassan és óvatosan indulok meg. Egy másikat, veszek elő a kabátomból, mielőtt belépek az ajtón, és leveszem a bőr anyagot, és a földre hajtom. Mély sóhajtással nyitok ajtót és indulok meg. Először még semmi, majd neszelések és egy velem egy idős szépfiú jelenik még. Épp csak a száját nyitja ki, de én már pengémmel vágom is fel hosszú mosolyt varázsolva ezzel arcára, mint Jeff, a gyilkos. Rám nézz sokkoltan, de inkább csak vállat rántok és a szívébe szúrva a kést, hagyom, hogy összeessen. Kihúzom a pengém, majd tovább megyek. Éles sikoly hallatszik mögülem, gondolom rátaláltak a tettemre. Elbújva a fal mögött kezdek el hallgatózni.

- Itt van, Rebecca! Megölt, több mint 30 embert, és az a fiú egyáltalán nem érdemelte meg azt a halált. Szóval te idióta fasz, dönts! Vagy most azonnal elengeded a családját, vagy saját kezűleg foglak megölni... - és szerintem még folytatná, de kibújok a fal mögül és a fejébe célzom a pengém, ami tökéletesen eltalálja.

- Gratulálok, Rebecca! Megölted az egyetlen embert, aki segített volna neked! - mondja rám nézve a fickó ferde mosollyal az arcán. Nem annyira idős, 28 éves lehet. Szőke haja jól fésült, öltönyt visel, arcán pedig borosta indult fejlődésnek. 

- Tudod, nem akartam bántani egyik családtagodat sem, de a szituáció megköveteli miután megölted 30 emberem, hupsz 31 - et! - ezzel együtt pedig ördögi mosoly kerekedik arcára, kezeimet valaki lefogja, de túl erősen, és szinte mozdulatlanná tesznek. - Most pedig meg vagy. És végig fogod nézni, ahogy meghal a legfiatalabb bátyád! - jelenti ki vigyorogva és a falon megnyomva a piros gombot, felfelé csusszan a fal, és két testőr megy be és rángatja ki a bátyám, Brúnót.

- Megmondtuk, hogy ne gyere ide! - mondja fogcsikorgatva.

- Ja, mert olyan szépen megoldottátok! - mondom gúnyosan. 

- Remek és most miattad fognak megölni! - horkan fel.

- Emlékszel, hogy harcoltam, igaz? - kérdezem mélyen a szemébe nézve.

- Kurva jól, de ez most, hogy jön ide? - kérdezi furán.

- Nem - nem! Mikor kiismertettek, mindig jött valami új! - mondom és halovány ferde mosollyal kacsintok rá, majd lehorgasztom a fejem és visszafojtom a mosolyom.

- Nézz fel, ribanc! Végig fogod nézni, ahogy megöljük a bátyád! - jelenti ki a férfi.

- Egy kérésem lenne. - mondja Brúnó szomorkásan, de csak, akik nagyon figyelnek a hanglejtésére esik le, valójában készül valamire. Persze, hogy készül, hisz Coltok vagyunk, mindig vannak terveink, ha nem jön be az A, jön a B, ha az sem, akkor jön a többi betű, még el nem jutunk a Z - ig, de ott már nincs kegyelem senki felett. És most ezt érzem. Túl sokat próbálkozott már Brúnó, hogy ez csak a D vagy E terve legyen, nem... Ez rosszabb. Szeme nyugalmat áraszt, de ott van benne a hidegvér. Szája féloldalas mosolyt mutat, de ott van benne az a tekintélyt parancsoló, undorodó jelzés. Orra grimaszt rejt, nyakán az erek enyhén duzzadtak, de még nem annyira nagyok. Brúnó tehát a W - nél tart. A zöldes barna szemekbe nézek, amik pimaszul csillognak, majd a férfire néz.

- Hogy hívják önt? - kérdezi, mire furán nézek a férfire, Igaz, ez fura. Ő nem mutatkozott be, ő csak beszélt, de nem magáról. Ki Ő egyáltalán?

- Oh, ez semmiség. Ti lehet nem, de Rebecca személyesen ismeri a húgomat, Anastasia Redricket, aki annak az idióta és nyálas Tomlinsonnak lesz a menyasszonya, de mielőtt hozzámenne, megkért engem, hogy tegyem el láb alól ezt a ribancot, így én az Európai maffiát képviselem, vagyis George Redrick. - ejti ki nevét mintha dicsőíteni kéne, de bennem ez sokkal rosszabbat idéz elő. Megrángatom a kezem, de az engem fogó férfi csak még jobban rászorít. A kurva életbe!

- Gyerünk, Rebecca! Szabadulj ki! Légy azaz elmebeteg gyilkológép, akit nagyapa teremtett, öld meg ezt a faszt, képzeld el Őt, ahogy ismét molesztálni akar! - mondja Brúnó, a fejéhez pedig már a fegyver van szegezve. Nem megy, nem tudom előhívni, túl nagy bennem valami más, eltűnt, mintha kiszívták volna belőlem. Lehajtom a fejem és üvöltöm azt a szót, amit megbeszéltünk a kint várakozó csajjal.

- Viszlát, seggfej! - virítok vigyort a végén, majd az ajtó kicsapódik, Gemma pedig lőni kezd, szerencsénkre pedig azzal kezdi, akinek a fegyver a kezében van, de utolsó feladataként úgy gondolja meg kell húznia a ravaszt és meg is teszi, de Brúnó feje helyett, társát találja el, így Brúnó kiszabadul. Elvigyorodom a sokkolt fejeken, majd lehajtom a fejem. Na, gyerünk! Ki kell zárnom a külvilágot, gyerünk, sikerülnie kell!  Mégis mikor a szemem lehunyom Lou vigyorgó feje jelenik meg. Ezt beszoptam. Erősebben koncentrálok nem Loura, de feleslegesen, majd fordítok a módszeremen. Minden akaratommal Loura gondolok és sikerül. Mikor felnézek George Redrick rémült arcával találom magam szembe, de én inkább a hátam mögött álló betontoronnyal foglalkozom még. Gemmára nézek, aki biccent, én pedig lehajolva, hagyom, hogy fejbe lője fogva tartóm. A lábamról hamar leveszem a pengém, és pont akkor nézek fel, mikor George kezébe már a pisztoly van és rám szegezi.

- Tedd meg! Lőj le, most azonnal! - mondom hátsó zsebembe téve a pengét és felteszem kezeim.

- Persze, és majd engem lő le valamelyik családtagod! Jobb ötletem van, velem jössz! - mondja vigyorogva. Gemre és Brúnóra nézek, akik aggódva figyelnek engem. Kacsintok egyet rájuk, miközben beletúrok a hajamba, majd lépek előre párat.

- Mehetünk! - kezeimet megfogja, majd maga elé tol, fejemre szegezi a pisztolyt és lök rajtam egyet. Elindulok vigyorogva, amit persze ő nem lát. Kiérünk a sötétbe, beültet a kocsiba, csak a biztonsági övet húzza rám, amin meg is lepődök, de hamar kiszabadítom magam fogságából, majd amint beül, az ölébe ülök.

- Rebecca! - szól rám döbbenten.

- Oh, mond, hogy nem akarod! - mondom végig nyalva az alsó ajkamon, és beleharapva, mozgatni kezdem csípőm.

- Nem, ezt nem csinálhatod... - mondja heves fejrázással, de nem bírja tovább, felnyög, majd a mellembe markol. Szemeit lehunyja, én pedig lebiggyesztett ajkakkal hagyom abba a mozgásom, ami miatt rám néz, de nekem már a kezembe a pengém lapul.

- Viszlát, George! Üdvözlöm azt a rohadék nagybátyám a túl világról! – mondom, és ezzel elvágom a nyakát. Vére rám spriccel, de én letörlöm csak magamról, majd kiszállok a kocsiból és elhagyom a kocsi területét, miközben elejtem a pengét. Visszatérek az épületbe, ahol már a családom tényleg biztonságban van, és mikor észrevesznek, a három bátyám azonnal rám ront. 

- Édesem! Tiszta vér vagy! - mondja Alex, de magához szorít és hajamba puszil.

- Leszarom! - nevetek fel, majd Brúnó és Jace is magához szorít, majd Alex átkarol, és úgy vezet apámék elé.

- Megmondtam, hogy ne gyere ide! - morogja, mire kibújva Alex karja alól elé állok.

- A családom vagytok, a családot védeni kell, Apa. És ezt nem tilthatod meg, bármennyire féltesz is. - nézek a szemébe erőteljesen. Felveszi velem a szemkontaktust, de szeme csillogása elárulja, így vigyorogva ölel magához.

- Nagyon büszke vagyok rád, lányom! - suttogja fülembe, majd elenged.

- Becca! - körbe nézek, hol találom a picúrt, és amint meg van, felkapom és szét puszilgatva, az arcát magamhoz ölelem.

- Kecsapos vagy! - jelenti ki végig simítva kezét arcomon.

- Hupsz, tessék Cecil! - mondom és átadom neki a fiát, mire egy szemforgatással ölel magához.

- És ki a lány, aki segített? - kérdezi anyám.

- Hoppá! Bocsi, Gemma tudod a család meg ilyenek! - mondom és megragadom szőkeség kezét.

- Gemma, hadd mutassam be a családom. Ők ott Alex és Cecil, fiuk Marco. Mellette Jace és Brúnó. Aztán apukám és anyukám, nagyapám, nagymamám, de majd ők bemutatkoznak. És család, ő itt Gemma Styles! - mondom mosolyogva apám pedig vigyorogva a kezét nyújtja.

- Nem ismerlek még, de segítettél a lányomnak megmenti minket, szóval már is kedvelek! - Gemma mosolyogva ráz vele kezet, de ekkor nagyapám köhint. 

- Oh, nyugi már, *El abuelo! - mondom nevetve. - Sokkal rosszabbat fogok tenni, amit most ők tettek. És abba nem lesz könyörület. - mondom elvigyorodva, és ő is ezt teszi. Oh, igen. Készüljön a Redrick család, mert ha valaki a családommal packázik, akkor én fogom visszaadni, de nem egy szimpla vértengerrel, mert az embereket lehet pótolni. A család a gyenge pont, kivéve annak a ribancnak, mert neki a pénz. Ezért fogom azt tenni, amit őt tett, szervezkedek, kutatok, majd kifosztom. 

*Nagyapa

57. One Day

S.Z.E.R.E.L.E.M. 

Szeretem, ahogyan megadod ezt nekem 

Mikor velem vagy 

  

Szóval... Másnap reggel kómásan csoszogok ki a konyhába, töltök a bögrémbe kávét, felkavarom rengeteg cukorral, majd hagyom, hogy feloldódjanak benne a szemek, míg egy újabb bögrébe töltök kávét. Mindkettőbe kanalat teszek, majd felveszem az ágyikómba és megbökve a mellettem lévő emberkét felé nyújtom. - Kelj fel, bébi! Este tényleg nagyon jó volt bebaszni, de mindennek vége van egyszer. Nekünk pedig menni kell még ma vásárolni! - mondom, mire kócos szőke hajával, barna kótyagos szemével néz rám, kislányos mosollyal motyog egy "köszönöm" - öt, majd kezeibe veszi a bögrét és bele kortyol. - Ugyan! - mondom kuncogva és én is bele iszok a sajátomba. Végig nyalok alsó ajkamon és ekkor berontanak a fiúk. - Reggelt, csajok! - igen kitűnő formában vannak, ahhoz képest, hogy tegnap berúgtunk. - Mondjátok, azt, hogy ugyanannyit ittatok, mint mi! - mondom felhúzva lábaim. - Nem! Nem annyit ittunk, ezért nem érzünk semmit! Viszont nagyon tetszik a fekete csipkés tangád, Szívem! - kacsint rám Lou, mire felnevetek. - Ha érdekelne, úrinőhöz méltóan elpirulnék, és összehúznám a lábam. - kortyolok, majd a szemébe nézek. - De leszarom! - Gem felkuncog mellettem, mire elmosolyodom. - Egész jól kijöttetek! - morogja Harry, mire elvigyorodom. - Csodálkozol? Szerintem tegnap párna csatáztunk is volna bugyiba, ha... - kezdek bele, mire a lány mellettem felköhög. - Tegnap párna csatáztunk bugyiba! - jelenti ki, mire elkerekedett szemmel nézek rá, utána sorba a fiúkon, akiknek vigyor születik arcukra. - Mit csináltunk még? - kérdezem, mire felröhögnek. - Lesmároltad Lout. Párna csatáztunk bugyiban, táncoltál és énekeltél kurva hangosan az udvaron, és ehhez mind csatlakoztam kivéve az elsőhöz. - jelenti ki Gemma. - Na, nem! Én többet nem iszok! - jelentem ki újabbat kortyolva. - Kár ezt mondanod, úgyis fogsz! - mondja Niall vigyorogva. - Kapjátok be, hogy ennyire bíztok bennem! Na, sicc, kifelé, hagy öltözzünk fel! - mondom hozzájuk vágva egy párnát, mire röhögve hagyják el a szobám. - A csókot megismételhetnék! - kukkant vissza Louis, mire bemutatva középső ujjam röhögve elmegy. - Szóval megyünk vásárolni? - kérdezi, mire biccentek. - És tudod mi abba a jó, ha vásárolni megyünk, és nem te fizetsz? - kérdezem, mire elvigyorodik. - Hogy azt veszel, és annyit, amennyit akarsz? - kérdezi, mire felnevetek, majd összepacsizunk. Felpattanok a szekrényhez lépek és hozzávágom a csípőnadrágom és az egyik pulóverem. - Szandálod van? - kérdezi, mire azt is hozzávágom. - Kösz, baszd meg! - jelenti ki röhögve, mire vállat rántva veszek elő egy szoknyát, egy inget és egy tornacipőt. Előkapom a melltartómat, felveszem, majd leveszem a pólóm, és az inget húzom magamra. - Csajok, mikor akartok...Oh, hali az ikreknek! - kacsint rám Liam, majd kuncogva ismét belekezd. - Mikor akartok indulni? - Felöltözzünk és utána. - mondom begombolva az utolsót is. - Oké, akkor mi felhasználjuk a medencét. - mondja, majd ismét rám kacsint és lelép. - Szóval, nem is zavar? - kérdezi, mire elmosolyodom. - Meg voltam már mind a négynek. de ezt Lou még nem tudja. - mondom felvéve a szoknyám. - Hogy - hogy? - kérdezi, mire szemébe nézve haloványan elmosolyodom. - Másfél éves szűzhártya! - tisztelgek, de ő csak felnevet. Elvigyorodom, majd felveszem a cipőm is és lemegyek, hogy nyugodtan felöltözhessen, addig kimegyek a kertbe. - Fiúk! - mondom eltakarva a szemem. - Rendben, értem, nem vagytok szégyenlősek, de fiúk, még itthon vagyunk! - mondom dobbantva. - És ez az én lakásom! - valamelyik suhan el mellettem, majd visszatér, és a fülemhez hajol. - Láttad már mind a négyünket, nem tök mindegy? - kérdezi Niall, mire felnevetek. - Attól én még zavarba jöhetek nem, Nialler? - hátam mögött véd be barátnőm, majd egy éles fütyülés így megfordulva veszem le kezemet szememről. - Ohlalala! Hogy - hogy még nem pasiztál be? - kérdezem meg és újra végig mérem. Hosszú haját felfogta kifésülte, szemét kifestette, a ruha pedig tökéletesen passzolt alakjához. - Hát, már meséltem! - mondja nevetve, majd erélyesen a szemembe néz. - Oké, értem! Srácok este jövünk, ne legyetek meztelenek! - mondom könyörögve, majd intek, megfogom a lány kezét és elindulunk. - Akkor hol kezdjük? - kérdezi, mire felnevetek. - Egyszerű az alap dolgoknál. Fogkefe meg ilyenek, ruhák, aztán bőrönd, vagy először bőrönd, és azt hiszik, hogy utazni mész. - mondom nevetve. - Akkor bőrönd. Neked van? - kérdezi, mire elgondolkozva rázom meg akadozva a fejem. – Na, akkor már mehetünk is be ide! - és beránt a boltba. Vigyorogva nézek szét, majd leveszem a fekete - fehér Londonos feliratút ellenben ő egy kéket vesz le. Kifizetjük, veszünk még egy s pár szemüveget, majd tovább nézelődünk, felvásároljuk a fél fehérnemű boltot, egy egész boltot szinte, de a bőröndbe minden belefér. Majd mielőtt haza mennénk, beugrunk a mekibe, és kólát iszunk, hamburgert eszünk és tovább beszélgettünk, ahogy eddig is. - Akkor a nagybátyád molesztált? – kérdezi, mire biccentek. - Szóval átérzem, és örülök, hogy meg tudtatok szökni! - mondom mosolyogva. - Nem szeretek erről beszélni. Én csak megszöktem, de te megölted őket! – mosolyodik el. - Ezek nem számítanak, mind mások vagyunk, Gem! A lényeg, hogy egyikünk sem adta fel és ez fontosabb mindennél. Na, de van egy jobb témám ennél. Mesélj el mindent, amire emlékszel Harry gyerekkorából. - mondom és mesélni kezd. Elmeséli, mikor a kicsi Harry bebújt mellé mikor félt a villámlástól, elmesélte mikor Harry a kezeit a fülére tapasztotta és inkább ki sem ment, mikor tűzijáték volt. Harry nem szerette a hangos durranásokat, most pedig el van hűlve - mármint Gemma -, hogy Harry maffiózó. Hát erre csak annyit mondtam volna, hogy változnak az emberek, de inkább némán maradtam és hallgattam, ahogy a kakaót imádó, gödröcskés mosolyú, fürtös csajozó gépből, hogy lett egy gonosz ember áldozata. Borzalmas, de a múlton nem lehet változtatni. Miután befejeztük a vacsorának mondható gyors kajával, elindultunk haza. Kellemes volt az idő, amikor kiszálltunk a kocsiból bentről pedig zenét hallottam. - A fiúk bulit csaptak? - kérdezi Gem, mire nevetve és vállat rántva nyitottam be, de nem tűnt semmi gyanúsnak csak a hifi bömbölt. Gemmel összenéztünk, majd letéve a bőröndöket egyenesen a kertbe mentünk. - Mégis, hogy a faszomba csináltátok ezt? - röhögve üvölt fel Liam, mire összeszaladt szemöldökkel néztem szőkés hajú barátnőmre, de ő már szájára szorította kezét és a röhögést próbálta elfojtani hozzáteszem sikertelenül. Kinéztem én is, de amit ott láttam mindent vitt. Kitört belőlem a röhögés és Gemből is és mind a négy fiú ránk nézett, de ők sem bírták röhögtek magukon. Szóval képzeljétek el, ahogy Harry próbál a vízbe ugrani, de Niall meg fogja a lábát, mindketten a vízbe esnek, de Lou egy bombával támad rájuk. Aztán 3 totál K. O. srác vánszorog ki a medencéből, egyik az orrát fogja, másik a bordáit nézegeti, a harmadik a seggét fogdossa - hadd tegyem hozzá ez Lou. Aztán amint kiegyenesednek, elindulnak felénk, de megcsússzanak és visszaesnek a vízbe. A röhögés dőlt belőlünk, már a földön ülve törölgettem szemem, majd köhintettek. - Jól elvagytok? - kérdezi Lou, mire rámosolyogok kifújva magam. - Tökéletesen! - biccent, majd Gemre pillant, és ismét rám. - Bikinit! Most! 5 perc vagy rátok nyitok! Ja, és nem viccelek, Rebecca! - mondja a szemembe fúrva tekintettét, mire elvigyorodom, feltápászkodom, és segítek Gemmának is. Kivesszük a bőröndökből az újonnan vásárolt bikiniket, majd felszaladunk, felvesszük őket, és törölközőt a testünkre csavarva térünk vissza, de most már ki is megyünk a kertbe. - Most, hogy így látlak! - mondja Lou, majd elvigyorodik kajánul. - Nem is láttalak még bikiniben. - Oh, majd fogsz, Szívecském! De egy ideig ez - rángatom meg magamon a törölközőm. - Marad. - majd helyet foglalok az egyik napágyon, Gemma pedig ledobva mellém a törölközőt ugrik bele a vízbe. - Te miért nem jössz? - kérdezi Niall leülve mellém. - Tulajdonképpen nem szeretem a vizet! - jelentem ki nagyot nyelve. - Oh.. - mondja, majd elvigyorodik. - Szó sem lehet róla, Niall! - mondom, de késő. Felém tornyosul, lerántja rólam a törölközőt és felkapva a medencéhez sétál velem. - Niall, nem tudok úszni! - mondom a szemébe nézve. Nem, nem dobhat bele. - Le kell küzdened a félelmed! - jelenti ki komolyan. - És nem engedlek el! - és ezzel a lendülettel beleugrik a vízbe, nekem pedig volt annyi eszem, hogy egy hatalmas levegőt vegyek, majd becsukjam szemem, szám, és beleérkezünk a vízbe. Erősebben szorítom Niall nyaka köré a kezem, és próbálom kizárni hol is vagyok. Utálom a vizet, és ez Redrick miatt van. Soha nem akartam úszni tanulni, az után az esett után, mindig felmentettem magam, sőt nem is mentem az nap, inkább kóboroltam az utcán, ami miatt megkaptam később a büntetésem. Újra a felszínen vagyok, kinyitom szemeim, és a velem szembe vigyorgó szöszire nézek. - Soha a büdös életbe ne merd ezt tenni velem, Niall Horan, mert ez kurvára nem vicces! - mondom és kimegyek a szélére. Felülök és durcizva nézek a fiúkra. - Mi a baj, Kicsim? Miért félsz a víztől? - kérdezi Lou odaúszva mellém, megfogva combjaim, kék íriszeivel pedig mélyen néz szemembe. - A menyasszonyod miatt. - sóhajtok fel, mire kíváncsian néz továbbra is. - Elsőnek jött meg, és épp a zuhanyzóban álltunk, először fel sem tűnt, csak mikor az a ribanc kiüvöltette fiúk, lányok előtt, hogy én nem mehetek be a vízbe, mert vérzek. És egyszerűen iszonyom van az uszodáktól és a medencétől. - Kicsim. Nincs meg, és nincs itt, azaz undorító szuka! Gyere, megtanítalak úszni! - mondja kisfiús ferde mosollyal, mire elmosolyodom én is. Kezét nyújtja, én pedig megfogva ereszkedem vissza a vízbe. Végül is, nem halok bele, nem igaz? Megfogja csípőmet, a hátam mögé áll, majd a fülembe suttog. - Tudod, örülök, hogy nem tudsz mindent, túl tökéletes lennél akkor hozzám. De így pont jó, Cicám! - puszit nyom nyakamra, majd normális hangra visszaváltva magyarázni kezd, amit én egyre nagyobb mosollyal hajtok végre, és mikor a szöszi nadrágját húzom le a víz alatt, Lou röhögve szól neki oda, hogy hol a nadrágja, mire döbbenten néz le a vízbe, de én már nem vagyok ott. Sebesen úszok vissza Louishoz, és összepacsizva röhögünk fel. - Szégyelljétek magatok! - mondja, mire meglepetten nézek rá. - Ki kezdte azzal, hogy beledobott a vízbe? – kérdezem, mire odaúszik hozzánk, és a kezét nyújtja. - Rendben, rendben! Az állás egyenlő! - mondja, mire összeszűkült szemekkel rázok vele kezet, de egy váratlan pillanatban magával ránt, majd a víz alá töm. Nem ijedek már meg, inkább belecsípek mellbimbójába, amitől ő felüvölt, én pedig röhögve térek vissza a felszínre. - Rebecca, hogy a jó Isten áldjon meg! Ez kurvára fájt! - mondja a mellbimbóját dörzsölve, Louból pedig kiszakad a röhögés. - Rendben, de ezt visszakapod! – mondja, és ezzel együtt elúszik. A következő pillanatban Lou ránt a falhoz és csókol meg. - Szeretlek! - motyogja ajkamba, mire elmosolyodva nézek szemeibe. - Én is szeretlek! De ez most honnan jött? - kérdezem, mire sóhajtva felnevet. - Szerveztünk tavaly nyáron egy medencés bulit, és Sia is rész vett rajta. Szóval egy rikító rózsaszínű párduc mintás bikini volt rajta, és mikor a szöszi beledobta a vízbe, a bikini szétjött. Felszaladt sikítozva, hogy szóljak rá arra a baromra, hogy takarodjon a házunkból, de én nem tettem meg, mert azaz én házam. Niall maradt, Sia főtt a levében. Majd visszajött egy neon zöld bikiniben, de ez már nem jött szét. Hozzám bújt Sia, majd mikor eltávolodott Harry csapdába ejtette ugyanazzal a mozdulattal, amivel a szöszi téged, csak az volt a gond, hogy míg te visszavágtál Niallnek, addig Sia üvöltött a víz alatt. Újra kellett "éleszteni", ami hogy is mondjam elég kellemetlen volt számára, mi pedig az óta is röhögünk ezen. - nevet fel, majd ismét megcsókol. Kezei derekamra tévednek, végig cirógatják oldalam ujjbegyei, én pedig ösztönösen teszem lábaim csípőjére. Nemi szervét jobban hozzám nyomja, amitől nyögésem hal el csókunkba, majd valaki ránk sikít közvetlen mellettünk. - Mondtam, hogy visszakapod! - úszik el röhögve, mire Lou rám néz idegesen, majd Niall után ered és fejét a víz alá nyomja. Verekedni kezdenek, amibe Liam és Harry is beszáll, mi Gemmával pedig kiszállunk és egy - egy energiaital mellett ülünk le a napágyra és nézzük tovább, hogy a nagy fiúk kis fiús dolgot csinálnak.