Oly keményen próbálok olyan lenni, mint
egy hölgy.
Te tanítottad nekem, hogy jó dolog
őrültnek lenni.

Egy kisebb és lepusztult motelben
szálltunk meg miután bevásároltunk pár dolgot. Hagytuk a lányt kábán, addig
Carlos elmesélte kalandját a hoteles sráccal. A számát ott hagyta, a srác
nadrágjába csúsztatva, de volt annyi esze, hogy nem az igazit adta meg.
Én átnéztem addig a telefonba átküldött információkat és azt kell mondjam, szegény
lányt kurvára átbaszták. Majd a lány ébredezni kezdett. Jobban megnézve más,
mint a képeken. A szemei pedig magával ragadja az embert.
- Hol vagyok? Miért ölted meg a barátomat?
És még is ti a fenék vagytok? - kérdezi, mire elvigyorodom.
- Rossz pont. Rossz pont. Nagyon rossz
pont. - mondom és előkapva egy bilincset, odabilincselem az ágyhoz.
- Mi a szar? - kérdezi hol a bilincsre,
hol rám nézve, én pedig sóhajtva leülök elé.
- Ne kérdezősködj ennyit! Rossz pont!
Minél többet kérdezel, annál kevesebbet mondok el! - újra szólásra nyitja
ajkait, de inkább befogja. Remek, gyorsan tanul.
- Szóval, hol vagyunk? Olaszországba! Meg
ne merj szólalni, mert többet nem mondok akkor! - morgok rá szemeibe nézve.
- 18 éves, szerintem azt se tudja mi az a
maffia! - szólal meg Carlos.
- Na, baszki! - nyög fel, majd hátradől és
a fejét az ágy támlájának dönti.
- Vagy mégis? - kérdezem, majd
felsóhajtok. - Nem foglak bántani, ha nem adsz rá okot! - jelentem ki, mire rám
vigyorog.
- Szólnom kéne annak a nagyképű nővéremnek
és annak a ribancnak, akit a lányának nevez, hogy elraboltatok, hogy legalább a
pénzt odaadják nektek. - mondja, mire meglepetten nézek rá.
- Ácsi! Mit hablatyolsz te itt? - kérdezem
furán.
- Nem váltság díjért raboltatok el? -
kérdezi oldalra döntve a fejét.
- Oh, nagyon cuki vagy, hogy azt hiszed
szükségünk van arra a kurva pénzre, de tévedsz, kislány. - mondja Carlos.
- Akkor miért raboltatok el? Mert engem
nem zavar amúgy, sőt végre megszabadultam tőlük! - sóhajt fel, mire
elvigyorodom.
- Kettőt egy csapásra! Nagy adj egy
pacsit, te faszkalap! - mondom Carlos pedig szem forgatva csap bele tenyerembe.
- Szóval utálod a családod, igaz? - biccent válaszol. - Remek. Valójában ők nem
az igazi családod, mert örökbe fogadtak még 1 évesen, a szüleid felégtek a
saját házukban. Ne derült ki mi okozta a tüzet, de ha közük van hozzá
Redrickéknek, akkor te valami nagyon nagy kincs lehetsz. - mondom, mire
felcsillan a szeme.
- Örökbe fogadtak? Hát, ez szuper!
Jöhettél volna azért hamarabb is! - morogja vigyorogva.
- Viszont nincs sok időnk, keresni fognak.
Mi volt eddig a neved? - kérdezi Carlos, mire undor ül ki a lány arcára.
- Gilda Redrick. - megcsóválom a fejem,
majd elmosolyodom.
- Tulajdonképpen a szüleid Hearték voltak.
És a te neved Olívia Heart volt. Elhiheted, hogy tényleg borzalmas az a
név. Azt ne is mondjam, eredetileg szőke hajad van, de ezt most megoldjuk.
Bombázót csinálok belőled, és mától te leszel az én kis segédem. - mondom, mire
sokkoltság terjed szét arcán.
- Nem. Nem leszek a csicskád! - jelenti ki
heves fejrázással.
- Nem. - nevet fel Carlos. - Segéd, mint,
hogy Rebeccával ölsz, segítesz neki és minden ilyen. Nem a csicskája leszel,
csak a segédje és vele fogsz lakni! - mindketten ránézünk, de mindketten más
érzelmekkel. Én dühből, a csaj meg szimplán csak ránéz.
- Kösz, Carlos! Ennyit arról, hogy
maradjon titokban a kilétünk! - mondom, majd a lányra nézek.
- Rebecca Colt vagyok! - nyújtom a kezem.
Elvigyorodik, majd megrázza a kezem.
- Oh, rólad nagyon sokat hallottam, Lou
miatt. - meglepetten nézek kék szemeibe, mire felröhög. - Találkoztam vele úgy
egy éve. Jó fej srác, és kurvára szerelmes egy Rebecca Colt nevű csajba, csak
az a csaj Mississippiben élt. Meg is értem amúgy. Azt a ribanc nőt senki nem
szereti, téged pedig már akkor bírtalak mikor lelőtted az ágyasom. - vigyorodik
el.
- Áldja meg anyámat a jó Isten, ha nem a
világ legjobb dolga volt veled jönni! - mondja Carlos, majd cuppanós puszit
nyom arcomra.
- Remek! Te pedig.. Tudsz verekedni vagy
valami hasonló? - kérdezem a csajt, mire biccent.
- Megtanítottak a fegyver használatára, az
ölésre meg minden szarra. - mondja, mire elvigyorodom.
- Tökéletes, akkor jöhet az átváltozás. -
kiveszem táskámból a hajfestéket, mire mind a ketten összevigyorognak. Carlos
bekeveri a festéket, addig én kiszedem a lány szemöldökét, majd beültetjük a
fürdőbe és a tükör előtt festem be a haját szőkére. Míg várunk, hogy
megszáradjon a festék, kiválasztjuk a ruhát, hogy melyiket vegye fel, majd
kimossa a haját, kifésüli, megszárítja, én pedig begöndörítem. A szemét
kihúzom, kifestem, ajkaira szájfényt teszek, majd felveszi a ruhát és kilibben
az ajtón Olívia Heart valami irtó dögösen.
- Uram Atyám! - mondja kezeivel legyezve
magát meleg barátom.
- Köszönöm! - pirul bele mondatába.
- Rendben. Kész leszek fél óra alatt és
mehetünk! - mondja Carlos, majd előkapja kameráját. - Mosolyt kérek! - Olívia
elmosolyodik, Carlos vakuzva lekapja, majd biccent és lelép.
- Köszönöm! - mondja leülve mellém.
- Mit? - kérdezem meglepetten szemeibe
nézve.
- Hogy megmentettél. Tudod holnap egy
hivatalos férfi vadászaton kellett volna részt vennem. - szemeim
teáscsészényire alakulnak.
- Ezzel nem azt akarod mondani, ugye, hogy
a városba utazik egy csomó maffiózó? - kérdezem, mire elhúzva a száját biccent.
- A kurva életbe! - előkapom a telefon, majd felhívom Carlost.
- Nincs időnk! Azonnal el kell készülnie
annak a nyamvadt útlevélnek! És azonnal el kell hagynunk Európa területét! -
nem válaszol, csak kinyom, én pedig a repülőteret hívom.
- Jó napot, egy magán gépet kérnék Rebecca
Colt névre, úgy fél óra múlva Oxfordba! - megbeszéljük az adatokat, és letéve a
csajra nézek.
- Túl hamar bíztam meg benned! - majd
kiveszem a háta mögül kezét, amibe a pisztolyomat szorongatja. - Ugye, nem
akartál lelőni? - kérdezem felsóhajtva csalódottan.
- Bocs, Redrickék nagyon ellened uszítottak!
- sóhajt fel.
- Végül is megértem! – mondom, visszabilincselve
a csajt az ágyhoz én pedig leülök vele szembe. - Ismered George Redricket, bocs
csak ismerted. Elvágtam a torkát, miközben azt hitte baszni fogunk. Most akkor
elmondom, miért raboltalak el, addig, amíg Carlos vissza nem jön.
- Mi? - kérdezi meglepetten.
- Szóval, szereted Redrickéket! Remek.
Akkor mesélek róluk. Amit elmondtam, hogy az igazi szüleid meghaltak, ez igaz,
téged tényleg Olívia Heartnak hívnak. Majd nyomozok a családod után, és ha
érdekel, elmondom. Nem ismerem személyesen Redrickéket, de meg kell mondjam,
Anastasia a legnagyobb ribanc, akivel valaha is találkoztam. Van egy okos
terve, hogy tegyen engem tönkre, tegnap a családommal packázott, és Louissal is
kavar. Amit pedig nem tud, hogy sokkal többet tudok, mint amennyit kimutat.
Szóval a család az nálam szent dolog. Így ha valaki az enyémmel kötegszik annak
meg lesz a maga következménye. A következmény az, hogy itt vagy, Olívia. -
vigyorodom el, ekkor pedig Carlos is beesik az ajtón.
- Induljunk! - elvigyorodom, kiengedem a
csajt, és a háta mögött fogom össze a bilincset újra. - Mi történt? - kérdezi a
srác, mire fejet csóválva ültettem be hátra a csajt, majd beülök a vezető
ülésbe. Némán telik az út a repülő téren, pedig még nem láttok semmi gyanúsat.
Felszállunk a magán gépre, Olíviáról levettem már a bilincset, hogy ne tűnjünk
ki, majd mikor felértünk újra rátettem.
- Sajnálom! - morogja szemembe nézve, mire
megcsóválom a fejem.
- Túl hamar fogatalak a bizalmamba, amit
te szépen kihasználtál, én voltam a hibás, azt ígértem könyörtelen leszek, és
nézz magadra, úgy nézel ki, mint egy 21 éves. Szóval szerintem kussolj, ülj le
és maradj is úgy, amíg meg nem érkezük Oxfordba. Leülök Carlossal szembe,
előveszem a laptopom és még Ő némán figyeli, mit csinálok, nem látja, ahogy Olívia
Heartról kutakodok, jobban mondva a családjáról. Megnyitok egy oldalt, ahol
arról írnak, hogy 17 év ezelőtt egy ház égett le, benne két szülő hagyott árván
egy gyermeket, akit a Redrick família fogadott örökbe. Felállok, a lány ölébe
teszem a laptopot, ő addig az ablakon bámult ki, most pedig a képernyőre mered.
Leülök vele szembe, figyelem arcmimikája, hogy változik bűnbánásból szomorúvá, egy
könnycsepp gördül le az arcán és szemembe nézz.
- Nem tudlak sajnálni, bocs! - mondom
kivéve az öléből a gépet, majd visszaülök Carlossal szembe. Érdeklődően nézz
rám, de én magamba számolva 3 - tól visszafelé várok, és mikor elérem a 0 - át
úgy, ahogy sejtettem feltör a lányból a zokogás. Megmutatom Carlosnak, hogy mi
a szitu, mire egy szúrós pillantással feláll és odamegy s megvigasztalja. Nem
török meg könnyen. Visszatérek a kutatásomhoz és várom, hogy előkerüljön AZAZ
információ, ami miatt Redricknek kellett ez a lány. És mikor megtalálom, törik
meg a jég, ülök le velük szembe. A lány kisírt szemmel nézz rám, duzzadt piros
szemei még mindig könnytől csillognak.
- Oké. Sajnálom, amit most megtudtál, de
el kell mondanom, hogy a tüzet, ahogy sejtettem Redrickék okozták, és hogy
miért? Mert akkora pénz van a kezedbe, amiről álmodni se merek. Ezen kívül, kis
csaj, tiéd egész Európa. - vigyorodom el.
- Mi? - kérdezi Carlos. - Hiszen az
Redrické. - mondja, mire megcsóválom a fejem.
- Olívia 1996. július 18.-án született,
holnap lesz 18. Megkapja a jogát Európához, Redrick pedig csak a gyámja volt
Európának. Szóval Olívia, hogy döntesz... Kell neked egy egész maffia, kell
neked egy egész földrész vagy maradsz nálam segéd? - kérdezem vigyorogva.
- Én nem értek ehhez. Tudok lőni, meg
ilyenek, de a többihez nem értek. - rázza meg a fejét. - És már vagyok 18.
- Hazudtak neked. Mindenről hazudtak
neked, nem rémlik? Segíthetek irányítani, de a döntések a te kezedben vannak.
Nem akarlak ösztönözni, hogy vállald el. Neked kell dönteni. - mondom ekkor
viszont a hangszóróból megszólal a pilóta hangja.
- Meg fogunk állni Londonba! - mondja, én
meg "mi a szar?" fejjel nézek, majd egy kísérő jelenik meg. Felállok,
utána megyek és hoppá, a telefon.
- Nem is szólnál, hogy elrepülsz felettünk,
mi? Megyünk családlátogatásra, Angyalom! - jelenti ki Lou, majd lerakja. Ne,
ne, ne! Ez kurvára nem jó időzítés, Tomlinson!
Olivia és Perrie gif....hmmm....hmmm....de ismerős ez valahonnan xDDDD mivel így történt, akkor a végén jöjjön már össze Liammel :3 kééééérlek :PPPPPP nem ? jó :c
VálaszTörléssiess a kövivelll
Majd meglátod ;-) :-D
Törlés