63. Illusion

A sötétben mint a csillagok, úgy mennek, a ragyogó fényben

Az éjszakában látom őket izzani, vad tekintetében

A döntést meghozva ültem le a gép elé és vártam, hogy Alex is elérhető legyen. Tegnap nem kellett sok ahhoz, hogy hamar kidőljek és sajnálatomra ez reggelig tartott. Szóval négyen ünnepelték meg a lány szülinapját. Liam, Niall és Harry. Louis nem hagyhatott magamra érvélésével, befeküdt mellém. Így ma reggel az illata lengett körbe, karjai szorosan körülöttem és a legnagyobb biztonságban voltam, akkor ott, míg akkor is mikor tudtam, hogy egy atomrobbanást is képes lenne átaludni. Viszont, amint leszereltem magamról karjait szemei azonnal szétrebbentek, összemosolyogtunk, majd némák voltunk egészen addig, amíg fel nem keltek a fiúk és Olívia. Utána pedig leléptem, s még ide fele utaztam kaptam egy baromi hosszú SMS-t, aminek csak az elejét olvastam el eddig. Még pedig ezt az érvelőset. A másik pedig még várhat egy picit. A levegő hangosan távozik ajkaimon - olyan Darth Vaderesen -, aztán a képernyőre nézve kezeim is rögtön lendülésbe indulnak. Alex elérhető. Azonnal hívom, ő sem késlekedik, elfogadja és már egymás szemét kémleljük.

- Nos? - kérdezi, mire elmosolyodom.

- Hívd ide apát is. Szerintem ezeket szeretné ő is hallani. - hangomból kisüt a határozottság. Alex csak felveszi a telefont az asztalról, pötyög, majd pár perc múlva apa jelenik meg kifejezéstelen arccal.

- Aludtam rá. Rengeteget aludtam rá. Egy ideig csak a következményeit néztem, aztán valaki rámutatott arra, hogy gondoljak bele az előnyibe. Így abba is belegondoltam, és nagyon tetszett a vezető poszt, hogy én irányítok, de. Alex a te jövődbe is beleképzeltem magam, szóval neked már családod van, akikre vigyáznod kell, most fog születni egy újabb kis baba. A családodra pedig vigyáznod, figyelned kell, a kicsiket felnevelni, tanítani. Szóval mielőtt elmondanám az ötletem, meghallgatnálak téged! - kiszáradt ajkaimon végig nyalok, a szemkontaktust tatom legidősebb bátyámmal. Apám csak fültanú.

- Fejezd csak be, Rebecca. Felcsigáztál most! - felnevet, mire féloldalas mosollyal az arcomon folytatom.

- Szóval. Apa, ha tényleg úgy érzitek, hogy most kell átadnotok a maffiát, én és Alex fogjuk átvenni - már ha tetszik neki - így ha megtermeli a maximumnál tart munkába, átküldi nekem a többit. Ha háború van, zavargás, megyek. De távolról irányítanék, ugyanis nekem itt az életem, Londonba, Angliába. Nem vagyok képes itt hagyni a fiúkat, a helyet, a túlismerős helyeket úgy, hogy tudom, hogy ki tudja, mikor jövök vissza legközelebb. Gondolom, ezt megértitek! - itt jött el a pillanat, mikor apám arcára pillantok, aki mindkettőnkre büszkén néz, ám semmit sem szól.

- Én benne vagyok. Teljesen egyetértek és téged is megértelek. Ahogy mondtad, van családom és születik egy törpicur lányom is, akiket védenem kell. Neked pedig ott van Louis és a többi fiú, ott van az igazi életed, és ki ez az öregem mellettem, hogy ezt csak így elvegye tőlünk, szóval, vagy ketten, vagy sehogy, apa. - most már mindketten jó apánkra nézünk, aki felkuncog Alex beszédén, de kiegyenesedve hol az én kamerás szemembe, hol Alexéba pillant.

- Tudjátok, ezért is mondtam el nektek. Mert sejtettem, hogy ki fogtok találni valamit, valamivel úgy is lázadni fogtok, mert ez benne van a vérünkbe. Ami kell, megszerezzük, de ellenben nagyon tudunk lázadozni is. Szóval fiam, lányom, most még nem, ezt csak egy próba volt, de hamarosan a maffia a ti kezetekbe fog kerülni, és tudni fogom, hogy nagyon is jó kezekben lesz. - most pedig rám emeli mélyre hatoló, szinte szénfekete íriszeit. - Te pedig iparkodj, Rebecca! Alexnak már a második utódja jön, te pedig sehol sem tartasz. -  mind a hárman felnevetünk, majd elköszönünk és kinyomnak. Szóval ez csak egy próba volt, és jól döntöttem. Remek! Hazafuvarozok, és egyenesen a konyhába sétálok, ahol a négy fiú tömi magába a reggelit.

- Olívia? - kérdezem, Liam pedig vigyorogva válaszol.

- Készülődik! Randira hívtam... - törli meg száját. - Miután megbasztam. - lesütve szemem, fojtom magamba a röhögést, de nem bírom tovább is kiszakad belőlem. - Most mi az?

- Nálatok is így van ez? - nézek a szöszire és a fürtösre. - Hogy mindent szex után kérdeztek meg. Louis azt, hogy leszek - e barátnője, te meg Liam. - mondom fejcsóválva és tovább állok nevetve. Olívia hamar megjelenik elbűvölően lányos ruhában, és hányingerkeltően rózsaszínesben, de úgy látszik ez Liamnek nagyon bejön. Hát, kinek a pap, kinek a papné.

- Akkor mehetünk? - kérdezi Olívia bekapva egy elcsórt banán karikát.

- Persze. Hányra hozam a kisasszonyt? - fogja meg Payne a kocsi kulcsot és rám néz barna szemeivel.

- 8! Utána pizzát rendelünk, meg filmezünk. Persze, ha nektek ez nem jó..

- Jó!

- Nem jó! - szólalnak meg tök egyszer. És ami vicces, felcserélődtek a szerepek, ugyanis Olíviának tökre megfelelt volna.

- 8 - ra Liam, nem akarok újra az ágyba kikötni veled, még! - kacsint szemtelenül, majd rám vigyorog és elindul ki.

- Kit hoztál ide? - kérdezi Liam rám nézve.

- Oh, Olívia Heart, nem ismer határokat, szex közben találtam rá. De most menj, félek, elszökik! - mondom kezeimmel legyezve, hogy menjen már.

- Tőlem nem tud elszökni, hisz Mr Szex Isten Payne, megmutatja neki, miért kell jó kislánynak lenni! - majd elvigyorodik, bekap egy paprika szeletet és lelép. Miután az ajtó becsapódott, összenézünk a fiúkkal és kitörik belőlünk a röhögés.

- Srácok, ti mit terveztek? - nézek körbe, szemeimet törölgetve.

- Először is te. - mondja Niall bekapva egy újabb koktél paradicsomot.

- Nem unod már? A tízediket kaptad be, mióta itt vagyok. - mondom nevetve, majd felsóhajtok. - Evelint kéne kifaggatnom. - mondom elmosolyodva.

- Hogy? - kérdezi Lou tömött szájjal.

- Ezért nem jöhettek velem. - mondom röhögve.

- Ez szemétség! Lou nincs valami esküvői szarságod? - kérdezi Harry felnyögve mellettem.

- Kösz, srácok, bíztam bennetek! - mondja fintorogva, de Istenszerű csapásként szólalt meg Lou telefonjából a "Barbie Girl" című zeneszám. Mi hárman még összenéztünk, Lou unottan vette fel.

- Mit szeretnél, Sia? - itt biztos mond valamit, mert Lou Harryre nézve grimaszt vág. - Fél óra! - kinyomja, majd ránk néz. - Nyaljátok ki! Fiúk, mi a tököm keresni valóm van egy menyasszonyi ruha próbán? - kérdezi, de ezt most én sem értem.

- Lehet, magadhoz akar láncolni! - kacsintok fel röhögve. - Mikor lesz a parti? - Lou rám néz fájóan, de nem számít. A ribanctól úgy is elveszem, őt pedig a sárba döngölöm. Az apának pedig odaadom a gyerekét.

- Péntek. - lihegi nehezen.

- Oh, 2 nap múlva. Akkor gondolom ti jössztök velem elrabolni Evelint, benézhetnénk utána nekem ruhát, nektek szmokingot venni! - mondom tapsikolva.

- Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezi Niall.

- Végül is, majdnem enyém lett Amerika, de végül nem, de a lényeg az, majd egyszer enyém lesz, Alex - szel együtt, majd az egyik gyerekem, még ha beledöglök is, a lányom, átveszi az uralmat Alex fia mellett, de le vagyok maradva 5 évvel. - hadarom, majd a végén sóhajtás távozik belőlem.

- És ha elsőre nem jön lány gyerek? - kérdezi Lou, mire elvigyorodom.

- Jönni fog, vagy ha fiú jön. Megkapja Angliát! - kacsintok rá, mire felröhög.

- Igaza van Liamnek, szemtelen ribancok vagytok Olíviával együtt! - majd megcsókol érzékien, kezemet leszorítja. Majd ellök magával, olyan hirtelen, ahogy megcsókolt, majd intve a fiúknak, végig szánt nyelvével alsó ajkán, lelép.

- Labilis hangulatváltozás? - kérdezem a másik kettő fiúra nézve.

- Nálad már megszoktuk! - legyint, mire fintorogva felmegyek a szobámba és átöltözöm. Hajamat összefogva trappolok le a lépcsőn és állom meg a konyhában.

- Liam akármit is mond, te akkor is szexisebb vagy, mint a szőkeség! - a sokkolt Harry hangját ezelőtt soha nem hallottam még, és ez így nagyon üt. Felnevetek, majd szemükbe nézek.

- Olíviát akkor láttátok meg, először. De engem vagy több milliószor, és még mindig én viszem a pálmát? - kérdezem sunyi mosollyal.

- Valamit tudhatsz! - kacsint rám Niall, miközben felveszi a kabátját.

- De ti is! - legyezem meg magam egy picit, majd kieresztve egy kis levegőt a tüdőmből, elindulok.

- Hova megyünk? Mi kell? Kloroform? - pattannak be hátra, így be is indítom a motort.

- A bárba. Rongy és... maszk kell nektek? - kérdezem meg.

- Sia barátnője? - Harry válaszára biccentek, majd egy röpke pillanatban a szemébe nézek.

- Akkor kell, még valaki beköp minket, ő meg elkezdi Lout faggatni, s mint tudod, Lou nem tud hazudni! - mondja Harry grimaszolva.

- Vettem. És kloroform. Majd berakjátok hátra és valaki előre ül, majd elmegyünk a bunkerbe és kifaggatjuk, de maximum csak bedrogozzuk. A múltkor is szorgalmasan fecsegett nekem. - a végmondatommal parkolok be a bár elé, hátra adom a két maszkot, rongyot és a palackot. Elrakják zsebbe, majd összebiccentve kiszállnak. Várok, dobolok ujjammal, de egy idő után már megunom így előveszem a telefonom. Átnézem az applikációkat, mint ilyenkor mindenki más, és megpillantok egy nagyon régen nem használtat. Vagyis utoljára Lou etette meg és rendezte le a kis srácot. Rákattintva azonnal elszörnyedek állapotán. Szájában lázmérő, fején kis hűtőtasak, karjain kis lepedő, és lefogyott. Azonnal begyógyszerezem, adok neki enni és játszom vele. Ez nem olyan, mint az a szar Talking Angela meg hasonlók, itt gondoskodni kell róla, csoda, hogy 2 év alatt nem halt meg. Szerencsére erőre kap, majd feltesz egy kérdést. "Hol voltál?"  Meglepődök, de, csak mert elfelejtettem, hogy a baba beszél, chattel velem. Régebben Pol sokat szól rám, hogy egyszer kibeleznek ezért, de most már sokkal veszélyesebb az életem. "Lou papával voltál?"  Honnan tud ez Louról? Itt jön az idő, hogy kilépjek és kitöröljem a játékot. Nem tudhat Louról, ha csak tényleg nem vagyok megfigyelve. Lejjebb csúszok miközben jobbra és balra pillantok, és mázlimra ekkor jönnek ki Niallék is a csajjal. Tuti bekattantam. Erre nincs épp elmélet, beszélt hozzám, de csak annyit, hogy etess meg és hasonlók. Honnan a faszból tudd Louis Tomlinsonról?

- Hé! Jól vagy? Vagy vezessek helyetted? - kérdezi beülve mellém Niall. Összeszedem magam, kihúzom magam és biccentve rálépek a gázra és elindulok. 2 évig nem hiányzott, most sem fog. Tudom le, de a fejemben megmarad, és ez bosszant. Meg sem állok a bunkerig, a fiúk beszélgetnek, én pedig erősebben markolom meg mindegyik kanyarnál a kormányt.

- Rebecca minden oké? - kérdezi Niall, de megrázom a fejem. Álljon már meg a menet, hogy került ez a telefonomra vissza, mikor annak annyi lett? Felrázom a fejem, majd a fiúkra mosolygok.

- Persze, irány be. - kiszállok, kinyitom az ajtót. Niall épp csak belép a lábával, de én lerohanok és megmosom az arcom. Tuti képzelődtem. Le se volt töltve. De akkor miért tűnt olyan valóságnak, baszki?

- Hallod Louis hamarosan itt lesz és azt mondta, fel akar csinálni! - mondja Harry, mire szinte sokkba esek. - Mi az?

- Mit mondtál? - kérdezem meg.

- Hogy mikorra fog felébredni, mert 8 - ra otthon kell lennünk 10 doboz pizzával kábé. - mi a fasz folyik itt?

- Tegyétek be, kötözzétek le, és csukjátok be az ajtót, elmondom, mi van. - és leülök. Szemeimet lehunyom, de ekkor mintha ajkak érnének számhoz, szétrebbentem a szemem és Louis kék szemeibe nézek, ami a vágytól töltve robbantanak bennem is vágyat. Ajkai szinte felfalnak, majd hirtelen már fekszem, csókokat nyom melleimre, mellem közé, kezeivel durván mar beléjük, majd felvicsorog rám és lejjebb halad. Istenem, de jó! De mielőtt oda érne, elérné nemi szervem, ütést érzek meg arcomon, amitől szemeim újra szétrebbenek.

- Mi a franc folyik itt, Rebecca? - kérdezi, de nem tudok válaszolni. Én már tudom, rájöttem, szenvedtem már ilyenbe. De most egy dolognál fontosabb valami. Kitörök köztük, felpofozom a lányt, aki 3 csattanás után felébred és kómásan néz rám. Kezeimmel a szék karfájának támaszkodom és mélyen nézek bele sötétkék szemeibe.

- Ki a gyerek apja? Kitől terhes az a ribanc? - fogcsikorgatva kérdezem, a lány pedig még mindig kótyagos.

- Louis Tomlinson.

- Nem, te mondtad, hogy nem! Még áll a kézfogásunk! Ki az apja annak a kölyöknek? - köpöm a szavakat.

- Nash Grier! Az egyik európai maffiának a főnökének, a fia! - sikítja arcomba, mire vigyorogva válok el és fordítok hátat, ott viszont a fiúk néznek rám furán.

- Louisról fantáziálok. Jobban mondva, illúzióim vannak róla. És már voltam ilyenbe. - felsóhajtva folytatom. - Egy módon szabadulhatok meg ezektől az illúzióktól. Ha valami más függője leszek. De nem akarok más függője lenni. - nézek a két srác szemébe, akik elhúzva szájukat, odajönnek és megölelnek.

Sziasztok, Bogyók! Meghoztam az új részt, mindenkinek remélem kellemesen telik a visszarázódás a suliba, nekem borzalmasan. Ezen kívül, hogy tetszett? :3 Sietek, majd a kövivel! Puszi! ♥♥♥