75. Narry fucking exist!

Bébi, tökéletes vagyok

Bébi, tökéletes vagyok a számodra

Gyerekek, soha a büdös életbe ne legyetek maffia vezérek, egyedül végképp ne. Én nem tudom, hogy bírta Mark, de lehet neki se ment az elején ilyen könnyen. A vacsora után hazamentünk, aludtunk, majd másnap miután beszéltünk Liamékkel, elkocsikáztunk a maffiához. Hamar meg lett ki, mit csinál. Louis dirigál, intézkedik, még én, mint valami szakértő, átnézem a papírokat. Így telt az első hét, azt hittem kifolyik az agyam, annyi dolgot kellett megjegyeznem, elintézem, átnézem, s eközben még enni is kellett, aludni. Mondhatom erre a hétre, Louval örültünk, ha egy puszit tudunk egymásnak adni, nem, hogy szexeljünk. Amint hazaértünk, lefürödtünk estünk is be az ágyba. Másnap pedig szólt is az ébresztő és kezdődött minden elölről. Volt, amikor cseréltünk, én mentem intézkedni és Lounak lett lezsibbasztva az agya, de nem ment neki túl jól a papírokkal. Így meg maradtunk a pozícióknál, és ha csak valamit alá kellett írni, akkor szóltam neki, jött és biggyesztette oda a nevét. Aztán a következő héten már sokkal könnyebb volt minden, ugyanis eljutottunk oda, hogy már parancsokat is ki tudjunk osztani. Louval egyetértettünk, hogy ha engem vagy őt hívják, nem szarakodunk, be kell jönnünk, és tudnunk kell mindenről, még akkor is, ha nem nagydolog. Később még jelenthet valamit. Szóval így állunk a maffiánál. Szerelemi életünket defibrillátorral simán újra lehetne éleszteni, de most mindkettőnknek egy dologra van szüksége. Nagymértékű alvásra. A többiek jól szórakoznak, és ha minden igaz, az esküvő napja előtt egy nappal itt is vannak. Aztán a ceremónia, ami 4 nap múlva megtartandó. S fura, de így éjféltájban teljesen fitten ébredtem, 10 óra alvás után, pedig tényleg azt hittem képes leszek, akár 1 napon át aludni, de nem jött össze. 4 nap maradt, s még ha nem is gondolok rá, vagy csak próbálom elrejteni, félek. Félek, hogy Nash nem jön el, hogy nem sikerül a tervünk. Mert minden meg van, ott kell lennie az apának, a megcsaltnak, és hogy kinek nem kéne ott lennie? Nekem. Semmi keresni való nincs ott, ezen kívül meg sem vagyok hívva. Persze, Louis egyértelműnek veszi, hogy elmenjek, de minek? Ha egyből hozzám rohan, túl gyanús leszünk, és szintén baszhatja Angliát, mert már az ő kezében van. Szóval itt tartunk most. Lenyúlok, megsimogatom Ördög buksiját, majd felállok és lesétálok a konyhába. Összedobok valamit, majd leülve a kanapéra, bekapcsolom a tévét, és a csatornákat válogatva fogyasztom el a szendvicsem. De miután megunom a filmet, előkapok egy papírt és egy ceruzát, s írni kezdek. Hogy kinek? Nem tudom. Hogy mit? Mindent. Mire készülünk, mit akarok, mit utálok. Az egész totál zavaros, s mintha valami elmebeteg írta volna, de tulajdonképpen már ezen se lepődök meg. Majd betéve egy könyvbe, az ablak felé pillantok. A nap épp csak megjelent még a horizonton, de már bevilágította a szoba egy részét. Felmegyek és halkan, hogy fel ne keltsem BooBeart, kiveszek egy futóruhát. Felkapom, elrejtem az MP3 - t, majd bedugva a fülem indulok el a napfelkeltében futni. A zenék gyorsak, a lábaim meg sem állnak félek, ha megállnék, nem bírnék tovább futni. Rég volt már ilyen érzésem, teljesen elgörnyedt a hátam, a végtagjaim. Fura másfél hét után kimozdulni, hogy jelenleg semmit nem kell tenned. Mára amúgy is "szabadnapot" vettünk ki, ami addig fog tartani, míg nem hívnak fel. Rosszabb, mintha egy rendes munkahelyen dolgoznánk, de ezerszer jobban "fizet". Mikor megállok, csoda, hogy össze nem esek. Nem támaszkodok lábaimra még, ki-be fújva a levegőt, járkálok, miközben karomat nyújtom. A Hyde parkban vagyok, a Nap már teljesen látszik, csak még nem olyan erősen süt. Sétálva indulok haza, s épp, hogy csak belépek Lou aggódó arca pillant rám.

- Hol az ördögben voltál? Tudod, hogy milyen ideges voltam? - kérdezi magához szorítva. - Azt hittem, megint elhagytál, mint a kórházban. - felkuncogok, majd eltolom magamtól és a szemeibe nézek.

- Soha. Ígérem, soha nem foglak többe lehagyni. Rendben? Szó nélkül biztos nem. - mosolyogva puszilom meg ajkait, majd kezét megfogva húzom fel.

- Hova viszel? - nem válaszolok, csak berángatom a szobába és lenyomom rá.

- Fordulj hasra. És maradj itt. - biccent, majd teszi, amit kértem. A fürdőből kihúzom a masszázs olajat, és felülve fenekére dobom le magam mellé.

- Mond csak... 

- Pofa be, Tomlinson vagy meggondolom magam és nem kapsz semmit! - hajolok füléhez, majd megpuszilva a füle mögött egyenesítem ki a hátam. Egy mosolygós fejet nyomok a hátára, majd a szekrényre rakom. Kezeimmel végig simítok rajta, majd a vállánál kezdve a masszírozást  Felnyög, majd érzem, hogy teljesen ellazul. Kuncogva folytatom, s hátrébb csúszva, mikor lejjebb megyek a hátán, nyög fel ismét. Visszatérek a vállához így ismét előre csúszok.

- Ha még egyszer előre vagy hátra csúszol, magam alá gyűrlek és magamévá teszlek. - morogja a párnába. 

- Már a tied vagyok, bébi. - kuncogok fel, majd ügyelve, hogy nyugton maradjak, folytatom a masszírozást. 

- Arany ujjaid vannak. - nyög fel úgy fél óra múlva, mikor leszállok róla. 

- Rád fért már. - mosolyodom el, majd a fürdőbe sétálva teszem vissza a helyére az olajat és mosok kezet. Visszamegyek és épp, hogy csak leülnék, az ölébe ránt, ránk húzza a takarót és ujjainkat összekulcsolva nyom puszit a fejemre.

- Szeretlek. 

- Én is téged. - döntöm mellkasának fejem és hunyom le a szemeim. Ördög a hasamon pihen meg, Lou egyenletes légzése, mint altató hat rám, így egy idő múlva elveszve az időérzékemet aludtam el, mert következő pillanatban már Ördög képe nézet rám ijedten, lent pedig szörnyű kiabálások. Mi a franc? 

- Kussolj már, ne érted, hogy Rebecca fent alszik? - kiabálja Louis, hát gratulálok neki is.

- Leszarom. Miért vagy még mindig vele? Négy nap és esküvő! Velem kéne lenned! Felfogtad ezt agyilag? - s a másik. Úgy vonyít, mint a fába szorult féreg. Hogy nem képesek befogni? Megsimogatom Ördög fejét, majd feltápászkodom. Felveszem a maci nacim, meg egy pólót, meg egy mamuszt és megdörzsölve szemem indulok le. 

- Kussoljatok be mindketten! - kómásan ordítok rájuk, majd Siára nézek. - Minek köszönhettem látogatásodat? - krákognom kell, mert kezdett elmenni a hangom. De nem is érzem magam annyira jól. Leginkább visszafeküdnék az ágyba, s aludnék tovább.

- Kérem vissza a vőlegényem! - jelenti ki dobbantva egyet a lábával.

- Csak nyugi, ki ne törjön a bokád abba a magas sarkúba. - mondom ásítva. Majd beletúrok a hajamba és sóhajtva Loura pillantok.

- Igaza van, menj vele. Négy nap és esküvő, addig még sok dolgod van. - biccentek felé, mire elhűlt képpel néz rám.

- Még gyászolom az apámat. - jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon.

- Louis már meggyászoltad az apádat, nem is egyszer. - gondolkozok el az éjjel hányszor dugott meg keményen.

- De... - nyög fel elkeseredetten. - Jó! – mondja, s mint egy megsértődött tinédzser vágtat fel a lépcsőn.

- Hisztis picsa! - morgom, majd a konyhába sétálva rakok vizet melegedni. Teára van most szükségem. S egy takaróra.

- Neked meg mi bajod van? - kérdezi Sia.

- Legalább most dugulnál el. Melletted álltam ki, ha nem jöttél volna rá. Szóval inkább maradj csöndben azzal az idegesítő, vékonyka hangoddal. - mondom, miközben fájdalom hasítja fel a fejem, szinte. Gyógyszer után kutatok, de megszédülve le kell ülnöm a székre. Mi a franc?

- Tessék. - morogja halkan Sia, miközben egy pohár vizet és gyógyszert rak le elém. Biccentve veszem be a gyógyszert, majd kísérem le a folyadékkal.

- Mehetünk? - szem forgatva fordulok felé és nézek szemeibe, miközben felkönyökölök az asztalra.

- Befejezted? - kérdezem megtámaszkodva karomon. 

- Mit is? 

- Jó, majd akkor hívj, ha befejezted, na tipli, hadd aludjak még. - mondom felállva és hunyorogva közelítem meg.

- Jól vagy? - válik aggódóvá hangja.

- Nem nagyon, de nyugi. Ördög itt van. - grimaszt vág, majd mélyen néz szemembe.

- Ördög egy kutya. Mi van, ha összeesel vagy valami? Valakinek gondoznia kéne. - jelenti ki.

- Valakinek, de neked jövő héten esküvő, a fiúk pedig nyaralnak. Na, sicc Tomlinson! - nevetek fel megölelve őt.

- Tényleg ne maradjak? - megcsóválom a fejem, majd puszit nyomok az arcára.

- Csá, ribanc! - intek Siának, aki szem forgatva hagyja el a lakásom.

- Ha bármi van... - morogja, mire biccentve lököm ki az ajtón. 

- Csá, Hisztis! - visszafordulva néz aggódó szemekkel, de én csak becsapom az ajtót. A konyhába vánszorgok és elkészítve a teát, indulok fel. Szürcsölök belőle, majd lerakom a szekrényre és bekapcsolom a tévét. Zene csatornára kapcsolok, majd oldalra fordulok, csak nézem, ahogy a lányok riszálják magukat, miközben Justin Bieber fel se tűnik a saját videoklipjében. Ásítva hunyom le a szemem, s már ragad is el valami, amit álomnak hívunk.

Őrült, sikításba kezdenek körülöttem, ami szinte kilyukasztja a dobhártyám. Nem tudom, miért pont az ő koncertjükre kaptam megbízást, de ez nem az én dolgom, a lényeg, hogy kiraboljak pár csitrit, miközben azok, csoda, hogy meg nem ujjazzák magukat a látványtól. Nem nézek a színpadra, ahol a melegek társasága áll, csak a lányokat nézem, hogy melyiktől lehetne a legtöbbet lopni, majd amint meg van egy - kettő, útnak is indulok.

- Skacok, ugye tudjátok mi volt nem rég? - kérdezi valamelyik nyálgép, mire a lányok tovább sikoltoznak. Ugyan már, csak dumál, nem vetkőzik, Istenem! Tovább haladok, s észrevétlenül csenem el a lánytól az arany karkötőjét, majd tovább haladok.

- Harry, ne már! - selymes hangja van az illetőnek az már biztos és a nevetése is has bizsergető.

- De-de, BooBear! Szóval meglepetéssel készültünk! Fiúk! - kiált fel, majd rákezdenek a "Happy Birthday" c. dalra. Jesszum pepi, mi ez gyerekzsúr? Egyáltalán mit keresek én itt 18 évesen? Miért pont ilyen koncerten helyesbítve. Miért nem mehetek egyszer Green Day vagy Fall Out Boy koncertre, még élvezném is. 

- Még torta is van? - szól újra a selymes hangú. Majd a körülöttem lévő lányok röhögésbe kezdenek. Nem tudom, mi folyik a színpadon, de nem is érdekel, csak minél hamarabb el akarok tűnni. Egy telefon a következő áldozatom, amit a táskába rejtek. 

- Viszont... Tomlinson, válassz egy szerencsés lányt, akinek elénekelsz egy dalt, amiért 20 éves lettél! - furcsa akcentus, talán ír? Imádom az íreket, s nem csak az akcentusok miatt. Némelyik igazi lepedőakrobata.

- Skacok, én mindenkit felhoznék ide a színpadra, de hallottátok Harryt. Szóval legyen... - kezd bele, majd felsikít. - Te ott! - szem forgatva folytatnám utam, de teljesen elállják. Káromkodva nézek fel, s ekkor találkozik tekintettem egy csodálatos kék írisszel Baszki, ezt tiltani kéne. 

- Na, gyere! - felébredve sokkomból, nézek körbe, majd magamra mutatok. Tipikus lányos zavar, de most abba is vagyok. A szemei hihetetlenek. Páran hátulról meglöknek, így előre esem, majd egy kéz fogja meg a mancsom. Felpillantva a kék szemű srác mosolyog rám, és istenem, mi az a mosoly? Visszamosolygok, majd fellépkedek a lépcsőn. 

- Srácok! - biccent feléjük egy rövidkét, majd újra rám néz.

- Hogy hívnak? - kérdezi tőlem, a lányok pedig őrült sikításba kezdenek. Gondolom új lány.

- Rebecca! - ízlelgeti, majd elmosolyodik.

- És mennyi idős vagy? - nevet fel, de erre nem is kap választ.

- Ideje elkezdeni! - szól az ír akcentusú, de nem tudok máshová figyelni csak erre az irtó helyes, irtó csodálatos szemű srácra. Az az érzés, mikor már felnőtt vagy korban azt hiszed a fiúzási módszered is változik. Hát, nálam ez kurvára nem igaz. Úgy érzem magam, mint egy 15 éves, akit elhívtak randira. Visszazökkenek, mikor a srác megszorítja a kezem, miközben énekel. Nem tudom a dalt, egy számukat sem ismerem. Körbe pillantva mindenki énekel, csak én nem... remek beégés. A szám végére megjegyeztem egy sort, de csak azért, mert azt a sráccal együtt énekeltük, egymás szemébe. Majd a végén tapsolva, nevetve ölelt meg, miközben a nyakamba VIP kártyát akasztott. Remek. Akkor végig itt kell maradnod. De legalább, most már van kit néznem.

- Mi a franc? - ülök fel, kezeim hátul, de azonnal meg is törlöm számat, mert nedves érzem. Csak azt tudom, kérdezni még egyszer, amit az előbb. Mi  franc? Louis, Harry, Niall és Liam, mint dalos pacsirták, egy nyálas bandában? Arról nem is beszélek, hogy én mit csináltam? Komolyan, pitiáner bűnöző? És az, hogy "szerelembe estem Louisba"? Arról nem is akarok beszélni! Minél jobban ki akarom űzni a fejemből, ezt a rémálmot. Felülök a tévén most Green Day - Boulevard Of Broken Dreams c. számuk szól. Visszadőlve, sóhajtok, majd énekelni kezdem az orrom alatt halkan. Épp csak lehunyom a szemem, a telefon szólal meg. Utána nyúlok és felvéve teszem a fülem mellé.

- Igen?

- Hol tartod a pótkulcsot? - kérdezi szöszi. Egyáltalán nincs ír akcentusa.

- Minek neked a lakás pótkulcsa? Szőnyeg alatt. - nyitom ki szemeim.

- Pár másodperc múlva meglátod! - a következő pillanatban, lent nyílik az ajtó, aztán becsapódik, majd rá pár másodperce már valaki rohanni is kezd fel a lépcsőn. Aztán megjelenik a szöszi. Kócos haj, kedves mosoly, égszín kék szemek, s a stílusa is remek.

- Szóval... Dr Horan szolgálatodra áll bármiben! - jelenti ki lehuppanva mellém, én pedig arcomat tenyerembe temetve, nézek ki ujjaim közül.

- Ugye, nem Louis szól? - felnevet biccentve, majd a kezét homlokomra teszi.

- Szinte tüzelsz! - rázza meg kezét, majd felpattanva a fürdőszobába megy. - Hol tartod a lázmérőt?

- Semmi bajom, Horan! - mondom, de már meg is jelenik vigyorgó arccal, kezében a mérővel.

- Csapd a hónod alá. - nyújtja felém, én meg szem forgatva teszem, amit kér.

- Válaszolva a kérdésedre, de Louis szólt, mert aggódott, te meg elküldted, mint egy kutyát. Ha már itt tartunk... - füttyent, majd Ördögöt hívja, aki csaholva jelenik meg.

- Hol voltál, Rosszcsont? - kapja fel a kutyus pedig megnyalva az arcát Niallnek köszönti. Nevetve teszi le a szöszi, Ördög pedig rögtön felmászik az ágyra és hozzám bújik.

- Miért küldted el? - kérdezi ismét lehuppanva.

- Mert itt volt Sia, ő meg el akarta vinni. Nekem meg széthasadt a fájdalomtól a fejem. - csipogni kezd a lázmérő, kiveszem és odaadom Niallnek.

- Mondtam, hogy nincs semmi bajom! - mondom nevetve.

- 38.4 C° - ot nem mondanám úgy, hogy "nincs semmi bajod"- mondja, majd felállva leszalad, majd visszatér gyógyszerrel és bögrével.

- Tea. Nincs benne semmi. Beszélni akarok veled! - vigyorog rám hülyén. Beveszem a gyógyszert, lekísérem teával, majd letéve a szekrényre rá pillantok.

- Mi volt Harryvel? - szemei elkerekednek, majd megcsóválva a fejét, néz rám hülyén.

- Hogy érted, hogy mi van vele? Mit tudsz? Ki vele! - jelenti ki, mire felnevetek.

- Először te! - vágok vissza alsó ajkamba harapva.

- Ne is próbálkozz elcsábítani, meleg vagyok, Rebecca! - mondja összekulcsolva karjait, majd elkerekedettebb szemmel néz rám. - Oh, hogy az a...

- Meleg? Összejöttél Harryvel?!? Mond, hogy igen!! - amint biccent felpattanok és táncolni kezdek, amit Niall röhögve néz végig, majd amint végeztem az öröm táncommal odamegyek és megpuszilom.

- Mióta? Hogy? Mesélj el mindent!!! - mondom, majd kidőlve és vigyorogva nézek fel a plafonra. - Narry létezik! - öklözök fel, majd Niallre nézek, akiből ismét kitörik a röhögés, de ez egy ideig nem akar szűnni, így felhívom Louist,

- Jól vagy? Nialler megérkezett? Lázad van? Kórházba kell menni? - lő meg kérdésekkel, mire szem forgatva kerülöm ki a kérdéseket.

- Harry és Niall összejöttek. Én mondtam. Én megmondtam, Tomlinson! Hogy Harry kibaszott Styles és Niall kikúrt Horan együtt vannak, bár a részletek most fognak csak kiderülni, amit a szöszi befejezi a nevetést, de a lényeg, hogy igazam volt! - hadarom le, mire a túlsó oldalon is felnevetnek.

- Add át, Horant! - felé nyújtom a telefont, mire a szöszi próbálja nyugtatni a röhögését.

- Csá, haver! - köszön vigyorogva. – 38,4 de már kapott gyógyszert, nyugi figyelek rá. - Narry kibaszottul létezik. El sem hiszem! Harry Styles és Niall Horan. Niall Horan és Harry Styles. Sokkot kaptam! S mi lenne, ha a rajongó lennél. A bandájuk rajongója... A saját lelkiismeret űz belőlem tréfát. Nincs semmi felé banda, a srácok nem énekelnek, ölnek. Akkor is tudnának ölni, egy pillantás, egy felsőtest vagy ki tudja. Na, jó hagyjál békén!

- Tessék! - adja vissza kuncogva a telefont. Louis még mindig vonalban, így a fülem mellé teszem.

- Holnap átmegyek, Hercegnőm és elárasztalak puszikkal. Aludj, és pihend ki magad! - szem forgatva biccentek, majd elköszönök.

- Te jössz! - vigyorgok a szöszire.

- Hát mikor hoztuk Ördögöt, ugye mentünk Walesbe. - kezd bele.

- Igen. Már akkor érzett valamit irántad Harry, meg gondolom te is. Igen, nagyon akartátok mindketten, hogy menjek! Az a szerencsétek, hogy láttam a képet. - mondom megvakarva Ördög fejét, aki nyugodtan szundikál az ölembe.

- Kuss! - mondja, mire grimaszolok, de folytatja.

- Szóval elmentünk Walesbe, Felmértük a terepet, majd elmentünk egy parkba. Egy tónál álltunk, mikor Harry elkezdett beszélni arról, hogy fura, hogy nincs barátnőnk, mikor Liam és Louis is becsajozott. Egyetértettem vele meg mindent, aztán meg felém fordult és megcsókolt. Én azt hittem lecsapom, ellöktem magamtól, elkezdtem vele ordibálni, hogy mégis, hogy a francba gondolta ezt, és tudod mi volt? Könnyes volt a szeme, majd elment. Máshová. Én pedig álltam ott és gondolkoztam. A csókon, a barátnőn, és Harryn. Haroldon kurva sokat agyaltam, és tudod, mi van? Szeretem! Már akkor szeretem, mikor 2 évesen megvédet, már kamasz koromban is csak ő volt az én nagy Ő - m, csak teljesen meg voltam bizonyosodva, hogy én a lányokat szeretem. Aztán amint láttam, ahogy a nap lassan lemegy, felhívtam Stylest oda rendeltem, és még mindig könnyes, de már piros szemekkel állt előttem. S amint a nap elérte a horizontot vigyorogva magamhoz rántottam és megcsókoltam. És amint kapcsolt Ő is beleadott mindent és nem hiszem el! Olyan fantasztikusan csúcs szuper volt, hogy az hihetetlen! - felnevetek, majd még Ő tovább beszél, hogy beszélték meg, én nézem, hogy milyen szenvedéllyel, milyen odaadással és szeretettel beszél róla, a kapcsolatukról. S hogy mi van? Kurvára örülök nekik, mert, hogy is mondjam, ennek már ideje volt.


Sziasztok! Mától mindennap kirakok egy új részt, és Vasárnap egy kis monológ után végleg befejezem a történetet! ♥ Remélem tetszett a rész! Kommentelni szabad! :3 ♥♥