68. Jerk

Mert homályosodsz, ne nézz hülyének

A játékod megváltozott, nézd magadra és a történeteidre

 Szemeim olyan gyorsan rebbentek szét,  mintha atomrobbanás lett volna, de nem. Két  dolog miatt keltem fel:

 - Louis biztosan velem töltött-e az éjszakát  vagy csak egy álom volt

 - a fiúk jéghideg vizet öntöttek a fejemre, és  Louéra is

 A fiúk viszont nem várták meg, hogy leordítsam őket, röhögve hagyták el a szobát. Csak felkaptam Louis pólóját és kisétáltam a fürdőbe. A szemeim alatt fekete táskák, de a piros folt még mindig körbe öleli. Hát, így jár az ember, ha nem tudja visszatartani a sírást. Visszamegyek, Lou is felkelt, de Ő inkább vigyorogva ránt magához, majd gyűr a vizes ágyra. Viszont miközben csókol, lehúzza rólam a pólóját, így meztelenül fekszem alatta.

- Legközelebb... - kezdene bele, de megcsókolom, így ez abba is marad. Köhintésre leszünk figyelmesek, elszakadva egymástól oda nézünk.

- Szóval, látom szent a béke. A menyasszonyod lent toporog és fel akar jönni! - majd kettőt tapsolva elhagyja a szobámat a Fürtös.

- Na, baszki! - ezzel pedig elrontva a romantikánkat, feltápászkodik, felveszi a pólóját és a bokszerét, majd rám pillant. 

- Gyönyörűen festesz szét zilált hajjal, kiszívott nyakkal, és meztelenül ott, és hidd el a kisebbik Tomlinson is készen állna, de... - csókot nyomva számra, megy ki az ajtón és hagy magamra. Remek. Akkor maradjunk két hétig "barátság extrákban", mi? Na, de most én diktálom a szabályokat. Felpattanok, a szekrényemhez megyek, és kikapva egy nyári ruhát bevonulok a fürdőbe. Lemosakszom, majd kenek fel korrektort, szemeimet kifestem, majd felvéve a ruhát és a térdzoknit leszáguldom. Az összes tekintet rám tapad, még a ribancé is, de én csak perdülve a ruhában jobbra-balra, készítek magamnak kávét, majd mikor meg van, egy pillanatra megállok, neki támaszkodom a pultnak és Olíviára nézek.

- Kedden vagy szerdán, ha neked megfelel, tudjuk elintézni a hivatalos papírokat! - kortyolok bele bögrémbe.

- Rendicsek! Holnap hánykor mentek? - kérdezi mosolyogva.

- Holnap szeretnék hamar indulni a filmbemutatóra, de nektek rossz hír, bezárom a lakást. Félek, még az én szobámat is felavatnátok, így át kell költöznötök két napra Liamhez, így a buli is ott lesz! - hadarom le.

- Na, így hova a meglepi? - kérdezi Liam, mire felnevetek,

- Semmi gond, majd rengeteg meglepi lesz neki a bulin! - kacsintok Louisra, aki inkább tovább eszi az ételt.

- Miféle meglepetésről hablatyolsz, te? - kérdezi Anastasia szempilláját megrebegtetve.

- Oh, te is itt vagy! Szóval azért meglepetés, mert tudod titkos. És mivel Harry is itt van, nem mondhatom el! - suttogom, majd megfordulva elmosom a bögrém.

- Mentem bepakolni holnapra, aztán benézek Rogerhez egy italra, majd nem tudom. Jön velem valaki? - mikor megfordulok Lounak nyílnak ajkai, de azonnal be is csukja.

- Én, Harry egy csajjal lesz, Liam Olíviával, Louis gondolom a menyasszonyával, én meg veled, Miss! - kacsint rám Niall.

- Rendicsek, szöszi! Akkor kezdhetnénk egy finom ebéddel, tegnap óta nem ettem és farkas éhes vagyok! - mondom, de egy gyors pillanatban Louisra pillantok, aki szintén engem figyel, vigyorogva rákacsintok, majd felsietek. Előveszek egy kisebb bőröndöt és berakok egy balerina cipőt, egy ruhát, meg még jó pár dolgot. Ezután összehúzom a bőröndöm és a sarokba rakom.

- Maradj így kérleeek! - hátulról átkarol és belepuszil a nyakamba.

- Jól van, de a zoknit leveszem. - kuncogok fel, majd megfordulok.

- Hova mész holnap? Minek? Melyik sráccal? - kezd el faggatózni.

- Glasgow. Felkeresem a gyerek apját. Niall és Harry. - összerándul az arca, mikor a gyerek apját említem. Louis tényleg szerette volna ezt a gyereket, és istenem, az a gyerek nem olyan anyát fog érdemelni, akinek többet ér, saját maga, a körme, akár az, hogy minden az övé legyen.

- Bízz bennem oké, BooBear? - biccent, majd puszit nyom ajkaimra.

- Louis! - Anastasia éles hangja azonnal szétválaszt minket. Így termek én a bőröndnél, Louis pedig az ajtóhoz.

- Oh, szóval itt vagy! Indulnunk kell! - jelenti ki, mire Louval összenézünk.

- Hova? 

- Hát hova! 2 hét múlva esküvő! A paphoz, te dinka! - játssza a nyálast, mikor észrevesz, és rögtön rácsimpaszkodik. Egy kérdés: Ilyenkor mit éreznek az ilyenek?

- Hát jól van! Este jövök inni! - elindul felém, megölel, én pedig lábujjhegyre állva simulok még jobban hozzá. Derekamnál vannak kezei, amivel lesimít, miközben elenged, és Louis kockáztatva, hogy Sia minden mozdulatunkat figyeli, belemarkol egy enyhét a fenekembe. Elismerő pillantást lövök felé, mire kuncogva rám kacsint, majd megfogva Sia csuklóját kirángatja és eltűnnek, mindketten, mint a kámfor. Sóhajtva vettem le zoknim és bújtam bele a balerina cipőmbe. Lerohantam a többiekhez, akik vigyorogva vártak.

- Mesélsz el mindent, de most rögtön! - jelenti ki Liam, mire leülök és mesélni kezdek.

MÁSNAP

- Minden bepakolva? Kaja? Ital? - kérdezi Liam átkarolva Olíviát.

- Nyugi van, mindent ellenőriztem, és még óvszereket is raktam be. - mondom kezembe véve a kocsi kulcsom, majd kiterelve a párt, bezárom az ajtót.

- Rebecca induljunk már! Szinte 7 órás út vár ránk, és már Niall most bezabált 2 szendvicset! - meglepetten nézek a kocsiban lévő két srácra, majd Liamékre.

- Inkább itt hagyom őket! - felröhögnek, majd tisztelegve nekem útra indítanak. A kocsi felé megyek, de ekkor terem a kocsi elé egy fehér jaguár - a kocsi, nem az állat - és száll ki belőle, egy térdnadrágos, napszemüveges Louis.

- Istenem, kapjanak el! - legyezem meg magam, Lou pedig grimaszt vágva megcsókol.

- Jó utat jöttem kívánni! - jelenti ki.

- Hallod, itt hagyom őket! - mondom a kocsiban ülők felé biccentve.

- Naa! Becca, induljunk! - Niall gyerekesen kezd el a kocsi hátsó ülésén pattogni kezd.

- Harry, nyugtasd le, vagy kloroformot tömök a szájába! - sikítok fel, mikor nem egyszer veri be a fejét a kocsi tetejébe.

- Nialler, nyugodj le! Rebecca bekeményít! - röhög fel, mire egy megrökönyödött sóhaj szakad fel belőlem. Mi a halál?

- Gyere ide! - de épp csak belefordulok, miközben Louis arcomat megfogva ránt magához és csókol meg. Tarkóját megfogva még közelebb húzom magamhoz, majd beleharapva alsó ajkába, elengedem vigyorogva.

- Köszönöm az úti csomagot. Csoki van? - kacsintok rá, mire felnevet.

- Most, hogy mondod... - majd a kocsihoz megy.

- Niall, nem kapsz! - nézek a szöszire, aki lebiggyesztett ajkakkal rebegteti meg szempilláját. - Utállak! - szűkítem össze a szemem, mire felröhög, majd puszit küld. Nevetve fordulok vissza Louishoz, aki egy nagy szatyor kaját hozott.

- Hamburger?! - sikítok fel, majd ölébe ugrok, ami miatt kiesik a kaja a kezéből. Így gyorsan visszapattanok a földre. Felveszem és beletúrok. - Sajtburger! - szemébe nézek, aki felnevet, majd biccent. - Imádlak! - mondom megpuszilva ajkait, majd átdobva az anyós ülésre pattanok be. – Na, takarodj a szép kocsiddal az utamból vagy annyi lesz neki! - rohanni kezd, majd hátrébb tolatva hagyja, hogy kimenjek. Dudálok kettőt, intünk a többieknek, majd útra kelünk.

- Adsz akkor sajtburgert? - bukkan fel Niall feje mellettem, mikor még az utcából se értünk ki.

- Igen, de Harrynek is adjál és én is kérek! - magyarázok, miközben kidugott nyelvvel csatornát váltok, majd mikor meghalok egy jót, feljebb tekerem.

- Uh, ezt nagyon szeretem! - nyög fel hátul a göndör, majd mélyen kezd bele Jason Derulo - Talk Dirty To Me dalába. Niall is csatlakozik, majd félre téve a kajámat én is csatlakozom az éneklésbe. Így megy ez, még 6 számnál, majd csinálnak egy videót, amibe igaz, éneklünk, de veszekszünk is, hogy Niall megette a sajtburgerünket, és hogy most Harryvel éhesek vagyunk. Majd Niall feltöltötte. Hogy ennek mi értelme volt, gőzöm sincs. Szerintem titokban azt hiszi, ő egy popsztár és, hogy milliónyi lány van oda érte. Ha az úgy lenne, igaz lenne, de most azt fektet meg, akit akar. Azt öl meg, akit akar. Azt rabol ki, amit akar. Bármit megtehet, és nem számít, hogy legális vagy nem, és ez mind az ötünkkel így van, vagy csak legyen maffiózó az ember. Persze, itt is vannak határok. De te döntöd el, hogy akarsz élni. Szabályosan szabadon, vagy szabálytalanul döglötten?

- Hála a jó istennek! Már kezdett elgémberedni a testem! - nyújtózkodik ki Styles, majd elszalad egy bokorhoz pisilni.

- Neked kell? - pillantok a szöszi felé.

- Inkább éhes vagyok! - szem forgatva dobom hozzá a csokis csigám, amit szem csillogva kajál be. Szem forgatva halászom elő, az utolsó megmaradt burgert és kezdem el tömni. A telefon megszólal, ami kihangosítva veszek fel, de az kamerás üzem módba kapcsol. A másik oldalon Lou vigyorog a képünkbe, majd biccent.

- Megérkeztettek? - elmosolyodva biccentek, majd lenyelem a falatot.

- Harry már fel is szentelte a földet nedvével! - Niall vigyorogva biccent mellettem, majd felnevet. - Ja, és a kaja is elfogyott. Szóval most ezt bekajáljuk, foglalunk egy hotelt, majd megyünk a filmbemutatóra, ami kereken 7 - kor kezdődik, teljes 2 órám maradt elkészülni! - mondom bekapva egy újabb falatot.

- Oh, remek! Csak szólni akartam, már ma este óta egészen szerdáig nem lesz itt Sia, a családjába gondok akadtak! - széles vigyor kerekedik arcára, majd a szőkeség toppan be.

- Miattam! Jobban mondva miattad, de ne veszünk el a részletekben! Szóval kedden mindenképp el kell kezdenünk a birtokom felfedezését! - dörzsöli össze tenyerét.

- Nyugi, Olívia! És senki egy szót sem még meg nincs! - nézek rá szigorúan.

- Jó, na! Liam amúgy üdvözöl. Épp el akar vinni valahova, piknikezni! - hangjából cseng az izgatottság, majd eltűnik.

- Ezek is itt hagynak, én meg leszek egyedül! - morogja szomorkásan.

- Még a végén megsajnállak! - vágja rá Niall.

- Dugulj el, a barátnőmmel vagy!

- Ex - barátnőd, haver! - olyan "Bitch, please!" fej, majd csettint és S alakba leviszi ujjait. Jesszusom!

- Hé, ki dugott vele tegnap este? - kérdezi Lou, de Harry is beül mellénk.

- Szép napot! - int Lou felé.

- Leszarom, hogy vele dugtál, velem van! - ereszt meg Niall egy "erre mondj valamit, öcskös" mosolyt.

- Idősebb vagyok, haver! - Louis unott fejjel bámul a kamerába.

- Adsz kézfertőtlenítőt? - suttog oda nekem Harry, mire előveszem, nyomok a kezébe, ő pedig összedörzsöli. Majd hátradőlve lehunyja a szemeit, én pedig maradtam a vita középpontja.

- Oké, elég! Szia, Louis! - ezzel pedig kinyomom, telefonomat pedig elrakom. - Akkor fürtös ne nagyon élvezkedj ott hátul, keress egy jó hotelt. - mondom kiadva a parancsot, mire sóhajtva rá is keres.

- Hülye ez a pali! - röhög fel Niall, majd a képembe nyomja a telefonját. Aham, szóval Lou bejutott a házamba, azon belül a szobámba, és azon belül feltúrta a fehérnemű szekrényem. Szóval így állunk.

- Ne válaszolj neki! Hagyd a francba! - Harry kezéből kikapom a telefont, rákattintok az egyik linkre, majd bediktálva a GPS - be, visszaadom a fürtösnek.

- Mit tervezel? - köhint fel Niall, mikor ismét úton vagyunk.

- Szóval, ha ő betört a házamba, én is azt fogom, persze, csak ha hazaértünk! - vigyorodom el, majd bekanyarodom a hotel parkolójába. Kiszállunk, elhúzok a fejünkre a napszemüveget, ők a vállukra dobják táskájukat, én pedig eladom a hülye kislány szerepet, ahogy bőröndöt megfogva húzni kezdem. Belépünk és mind szem ránk tapad. Végignézek, majd elindulok a pult felé, ahol egy édes kb. 23 éves srác áll. Borostás arca, kreol bőre, csábos mosolya mellett, izmos teste megfeszül az egyenruhán. Elmosolyodom, felteszem a szemüveget a hajamra, majd végig nyalva alsó ajkamon kezdek bele.

- Üdvözlöm! Miben segíthetek? - hangját mély baritonon cseng, ami pont tökéletesen passzol, a tökéletes külsőhöz. Szóval a srác vagy egy seggfej, vagy teljesen dinka.

- Szoba kéne, jobban mondva három ágyas szoba! - mondom felpislogva.

- Intézkedem! - biccentek, majd ujjaimmal dobolva várom a választ. - Sajnos csak a luxus lakosztályt tudom önöknek odaadni, de megegyezhetünk 20% kedvezménybe! - kacsint rám. Persze, ilyenkor nincs itt Carlos.

- Jó lesz az teljes árban! - köszörüli meg mellettem torkát Harry. Felpillantok rá, szemén még mindig rajta a szemüveg, egy keze ökölben a pulton. Hoppácska. Bátortalanul pislogok a pult mögött álló srác és rántom meg enyhén a vállam.

- Most fizetnek vagy, mielőtt távoznának? - kérdezi mosolyogva.

- Mielőtt távoznánk! - pattan mellém Niall is. A srác lassan biccent, a keze megremeg, majd elém csúsztatja a kulcsot.

- Meddig kívánnak itt maradni? - utolsó kérdésére egyszerre válaszolunk.

- Hétfő! - majd megfogva a kulcsot, megfordulva lelépünk.

- Nem fogunk fizetni, mi? - kérdezem suttogva a liftben, ahol csak hárman állunk, de a kamera tökéletes lát minket, így lehajtjuk a fejünket.

- Miért kéne, Becca? Maffiózók vagyunk, azt teszünk, amit akarunk! - nevet fel Harry, majd kiszáll a megálló liftből, és így kötünk ki a luxus lakosztályon. Kinyitom a szobánkat, belépve pedig egy kisebb nappali, egy kisebb konyha, és két ajtó van még benne. Gondolom, egyik az ágyakat takarja, a másik a fürdőt. Ezen kívül nagyon harmonikusak a színek, sőt! Nagyrészt a fekete és a fehér játszik. A két fiú azonnal külön vált, még az egyik a szobába, a másik a konyhába ment.

- Niall most ettél! - vágom le magam a kanapéra.

- Nem kéne készülődnöd? - kérdezi tömött szájjal.

- Most, hogy mondod... - felállok, megragadom a bőröndöm és belépek a szobába. A falak itt is harmonikusak, bár itt a szürke árnyalata játszik nagy szerepet.

- Szóval három ágy és a szürke színek. - morogja Harry becsukott szemmel, kaján mosollyal. Nem szólalok meg, összekulcsolom karjaimat, miközben felvonom szemöldököm. - Ugye leesett, hogy a szürke 50 árnyalatára gondoltam.  - kinyitja szemeit, és zöldes íriszeivel rám pillant.

- Aminek van a sötétség és a szabadság folytatása? - kérdezem.

- Oh, könyvmoly vagy?

- Csak lennék. Nincs rá időm. - morgom, majd kiveszem a bőröndből. a sminkcuccom, a ruhám, a harisnyát és a cipőt. Hajvasalót is kirántom, majd Harryre pillantok. - Kivasaljuk a hajad? - vigyorodom el.

- Isten ments! Inkább menj zuhanyozni. Rám is rám férne. Vagy menjünk együtt? - támaszkodik alkarjára.

- Bocs, Louis-nak  ígéretet tettem. - majd belépve a fürdőbe, bazárom magam után. Zenét kapcsolok be, majd ritmusra vetkőzöm le, állok be és kezdek el tusolni, hajat mosni. Hamar kész leszek, hajam hullámosan omlik vállamra. A ruha szűken feszül meg rajtam, de kényelmes. Topánka lábamon, szemem füstös. A fiúkra várok, a konyhában ülve, mikor SMS - em jön valakitől.

"Hogy haladtok? Életem legunalmasabb estéje! Ne nevess!! Küldj egy képet, kérlek!"

Harry és Niall pont ekkora jelenek meg. Mindketten fekete farmerben, Harryn begombolt ing, zakó. Niallen póló és zakó. A szöszi haját égnek meresztette, még Harry csak összefogta. Elvigyorodva küldtem képet róluk, majd miután átment letettem a pultra.

- Csajozni mentek vagy embert rabolni? - kérdezem jobb lábamat a másikra rakva.

- Te beszélsz? Louisé vagy még is olyan dögös vagy, baszki! - mondja Niall a hűtő felé menve.

- Nem eszünk, indulunk! Kereken 7 óra, fél kor kezdődik a film. Nyomás! - leszállok a székről és amint felveszem blézerem és táskámat is felveszem, ami tele van kábító szerekkel, vigyorogva lépek ki az ajtón.

- Taxival megyünk? - kérdezi Styles mellettem lépkedve.

- Gondolom a kocsival, amivel jöttünk, Harry. De te vezetsz! - Niall csempészi ki a kocsi kulcsokat a zsebemből, majd a fürtös mancsába nyomja. Hamar megérkezünk, azonnal helyet foglalunk, majd várjuk az eseményeket. A színpadra gondolom a rendező megy fel, majd felhívja a forgatókönyv írót is. Hangos tapsot kapnak, majd felhívja a szereplőket. Először egy kalapos fiatal srác rohan fel szmokingba. Harry közelebb hajolva a fülembe suttog.

- Nekem kell az a kalap! - morogja, mire felkuncogva tovább figyelek. Cameron Dallasnak hívják, nevét megjegyzem, majd feljön egy másik is, és a harmadik is. Nash Grier. Haja kicsivel rövidebb, mint Harrynek, gyönyörű kék íriszei vannak, hasonló, mint Niallé. Egy pillanatra futtatja végig tekintetét a közönségen, de azonnal megakad rajtam.  Először csak néz, majd vigyorogva rám kacsint. A fejével lassan és óvatosan kifelé biccent, majd megtapsolja a többieket és lelép. Kimegy az ajtón, sötétség vonul a teremre.

- Most! - ezzel pedig felállunk és kimegyünk.

- Hiszitek vagy sem, már vártalak titeket! - a falnak dőlve, zsebre dugott kézzel vigyorog ránk. - Örülök a személyes találkozásnak, Rebecca Colt, Harry Styles és Niall Horan. Gondolom ismertek, de azért bemutatkoznék. Nash Grier, és egyáltalán nem vagyok annak a ribancnak semmilyen rokona. De azt hiszem a szíve alatti csöppségnek igen. De nekem az a gyerek nem kell, szóval Louis nagy örömmel megtarthatja! - állam leesik, szemeim elkerekednek. Ezt a faszkalapot!

67. Your Eyes Only (18+)

Érzem a szívedet az enyémben

Érzem, érzem, el fogom veszíteni az eszemet

Érzem, érzem, tudom hogy csak pazarlom az időt

És én remélem nem futsz el előlem

- Szavakat suttogtál! - épp háttal állok neki, és kimenni készültem, de így újra szembe kerülök vele.  - Semelyiket sem értettem! - vág fura képet.

- Az első 16. - án volt hajnalban, a szó az volt, hogy Első, nem meglepő gondolom. A második 22. - én, a szó a Második. Majd jött a szülinapod, mielőtt beléptél volna a lakásba azt suttogtam a Harmadik,  25. - én feküdtem le az utolsóval. Louis viszont van még egy szó.

- Azt ne mond, hogy az apámmal is! - undorodó képpel néz le, mire szem forgatva vetek egy utolsó pillantást a tükörbe. Oké, azt hiszem végeztem.

- Az utolsó nem egy szóból áll és...majd megtudod. - mondom, majd kimegyek és a fiúkhoz és a ribancokhoz sétálok.

- Itt az ideje a távozásomnak. - köszörülöm meg a torkomat, majd felveszem a kabátom. A ribanc meglepetten, de gonosz vigyorral az arcán int, a többiek, pedig le vannak sokkolva. De nem tud érdekelni, a szememet elfojtott könnyeim égetik, és csak arra tudok gondolni, hogy minden elvesztettem, még is erősnek kell lennem, mert ha megtörök, nekem annyi.

- A két hét múlva megtartandó esküvőmön, nem szeretnélek látni! - búcsúzóul mondja, szemkontaktust tartva velem. Tudja, hogy készülök valamire, nem enged el.

- Két személyen áll a vásár, Redrick! - villantok egy ferde vigyort.

- Hadd fogalmazzak jobban, Colt! - kortyol a poharából, meg szempilláit megrebegtetve szemembe néz. - Nem leszel ott az esküvőnkön! - szemhéjaim összeszorítom, mélyről jövő sóhaj távozik belőlem, majd lassan nyitom ki szemeim és nézek Anastasia kéken izzó szemébe.

- Rendben. Nem leszek ott, meg amúgy se. Louis se akarná, tönkretettem a tetteimmel! - majd hátat fordítok a csapatnak és emelt fővel távozok. Távozok úgy, mint egy királynő, méltóságteljesen. Nem számít milyen összetört vagy belül, mindig a jobbik arcodat kell mutatnod, bárkinek is. Leintek egy taxit, beülök, majd lediktálva a címet, döntöm neki az üvegnek a fejem. Szemeimet összeszorítom, hogy egy könnycseppet se engedjek ki, kezeim ökölben. Tönkretettem. És ezzel magamat is. Istenem, még, hogy pszichopata, inkább idegzavaros, segítségre szoruló. Talán igaza volt Olíviának, nem kellett volna eljönnünk, otthon kellett volna maradni, filmet nézi és beszélgetni. Majd lefeküdni aludni. De nem, én mindig elcseszem a dolgokat. Hát ez van. Mikor megérkezünk, kifizettem a sofőrt, aki amint kiszállok, elhajt. Faszfej. Nyugodt léptekkel sétálok az ajtóhoz, nyitom ki és lépek be. Kilépek a cipőből és meginogva veszem le kabátom és táskám. Mezítelen talpaimon végig lépkedek a fa parkettán, és le a lépcsőn. Az egész ház sötétségben úszik, de mégis ki tudom venni, merre megyek. Kezemmel megragadom a hideg kilincset, majd lenyomva benyitok. A kapcsolót felpöckölöm, így fény terjed ki a terembe. Kibújok a ruhából, felveszem a sportmelltartóm és a kesztyűkhöz sétálok. Szemeimet lehunyom, és ütni kezdek. Hogy. Lehettem. Ekkora. Szerencsétlen? Már a bokszzsákot püfölöm, de nem bizonyul elégnek. Néhol egy erőteljesebb üvöltés hagyja el a számat, de lehunyt szemmel tovább ütök. Nem elég! Ölj! Suhan végig az összekuszálódott gondolataim között, majd csak ez marad ott. Ölj! Ölj! Ölj! Ölj! Ölj!

- Nem, nem, nem, nem! - lassítok az ütésekkel, majd teljesen leállok és összecsuklok. Fülemet szorítva rázom fejem, és üvöltök tovább. - Nem! Nem! Nem!

- Rebecca! Becca! - szemeim azonnal szétrebbenek, de nem látok tisztán. Fátyolos tekintettel nézek körbe, de a testem az, ami biztonságban van önmagamtól. Valaki karjaiban vagyok. - Nyugodj meg, Hercegnőm! - magával szembe fordít, de én feltérdelek és levéve bokszkesztyűm, kezemet arcára teszem.

- Haragudj rám! Gyűlölj! Ne keress! Ne hívj! Hagyj megrohadni, Louis! Kérlek! - megrázkódom a zokogástól, de csak rá koncentrálok.

- Ne kérj tőlem lehetetlent, Rebecca! - szipog fel.

- Ne sírj! Jézusom, csak ne sírj! Én miattam pláne! - most már mindkét kezem orcáján van és mélyen nézek a szemébe. Egy ideig vagyunk így, majd újra szólásra nyitom számat.

- Csókolj meg! Érints meg! Ments meg! Szeretkezz velem! - a tekintetem újra könnyfátyol takarja el, de nem szakadok el a gyönyörűen izzó íriszektől.

- Én annyira szeretném. De van még 2 hét! - jelenti ki sóhajtva, de tekintette nem szakad tőlem.

- Ha bármikor is szerettél! Ha ott van benned a düh, hogy lefeküdtem a srácokkal. Ha számít, hogy szeretlek, Louis Tomlinson! - megszakítva a szemkontaktust, lehajtom a fejem és felszipogok. Ujját államnál érzem meg, amint felemeli fejemet, közelebb hajol, megcsókol, szemeim automatikusan záródnak össze, és bár újra kitör belőlem a zokogás, nem hagyja abba. Ajkaival tovább kényeztet.

- Van a közelben egy ágy, vagy fel kell vigyelek? - válik el mosolyogva.

- Fel kell vinned! - szipogom, ő pedig mosolyogva megcsókol.  Felkap menyasszonyi stílusban, elindul, sós könnyeim keverednek mézédes ajkai érintésével, amitől erőteljesebben folytatja szám masszírozását. Akkor eszmélek fel, mikor berúg egy ajtót, engem pedig lefektet, de ajkainkat nem választja el, csak akkor mikor homlokunkat összeillesztve liheg ajkaimba. 

- Sajnálom, amit veled tettem! Túl messzire mentem, de te mégis itt vagy, és nincs nálad jobb, Louis. - szipogom. Lehunyja szemeit, majd újra kinyitva megcsókol. Végig simítok arcán, felfedezve, hogy most már nem csak én zokogok, emiatt még jobban összetörök. Kezeivel nadrágja övéhez nyúl, kicsatolja, majd elválva tőlem leveszi. Az ingét kigombolja, az is lecsúszik izmos testén, majd a bokszerből is kilép. Rám villant egy mosolyt, még szeme szomorkásan csillog a könnyektől. Felém mászik, lábaim közé illeszkedik, ajkaimra lecsap, ezzel egy időben, pedig belém hatol. Újra könnyek árasztják el szemem, amik most utat találnak, végül egybe forr Louis könnycseppjeivel és együtt haladnak tovább csókunktól lefelé. Lassan mozog bennem, iszonyú lassan, kezeim hajába túrnak és meghúzva őket, kezd gyorsítani. Esztelen tempóba vált, ajkaival nyakamat harapdálja durván, de egy szót sem szólok. Csípőm már fáj, az egész hossza bennem van már, de mintha még beljebb kívánkozna, és tovább döfködve szorít még jobban magához. Testem megfeszül, hátam ívbe áll, majd egy orbitális sikítás mellett elmegyek. A testem bizsereg és remeg a gyönyörtől s fájdalomtól. A felettem lévő srác nyakamba lihegve szabályozza légzését, de nem húzta belőlem ki még magát. 

- Nagyon szeretlek, Rebecca! Pont ezért is fáj annyira, amit tettél. Csak azaz egyetlen kérdésem van, hogy miért? Miért pont ők? Akiket kiskorom óta ismerek? - suttogása meggyötört. Hirtelen rám szakad a tudat, hogy ez az a tény, amit még én sem tudok. Nem válaszolok, kihúzódik belőlem, és szemembe néz, én pedig pislogva fúrom tekintettem az övébe.

- Ez az a kérdés, amire én magam sem tudok választ adni. Nem tudom, miért pont Harry, Liam és Niall lett az, csak bosszút akartam állni, mert te teherbe ejtetted Anastasiát, és mikor kiderült, hogy a gyermek nem is tőled van, hát, szó szerint minden elcsesztem már akkor. Talán ha visszamehetnék a múltba megváltozhatnék jó pár dolgot, de a múlt megváltozhatatlan. S talán ennek pont így kellett történnie. A múlt pedig fel fog tűnni mindig, még ha nem is akarjuk, de nem élhetünk ott, folyton. Előre kell lépni, élni kell tovább az életed, a tudattal, hogy mit tettél, ezért vagyunk emberek. - válaszolom.

- Most már ne sírj! - törli meg arcom mosolyogva. - Tegnap mikor Liam felkeresett el sem akartam hinni, aztán belegondoltam, eszembe jutott az, amit a London Eye egy kapszulájában mondtál, így hittem benne. Viszont pár órája mikor megpillantottalak, nem tudom. Nem érdekelt, mit tettél, ugyanis sejtettem, hogy meg volt rá az okod, csak nem tudtam mi volt az. És az, hogy Niall és Harry oldalán tűntél fel, kicsit mellbe vágott. Azon gondolkoztam, hogy most mellettem kellene ülnöd, hogy a te családodnak kellene az anyámmal és mamámmal beszélgetnie, nem pedig külön két oldalon, egy helységben. Aztán utánad mentem, és mikor láttam a tükörképbe a szemed, nem tudom. Olyan őszinte sajnálat volt benne, őszinte fájdalom, őszinte harag. A te szemed, ezért különleges számomra. Mindent elárul, és pont ezért vagyok veled az óta ilyen mióta megismertelek. Mert a te szemed kihozza belőlem azt a részemet, ami őszinte. - szavai miatt ismét kitör belőlem a zokogás.

- Szeretlek, nagyon - nagyon! - szorítom magamhoz.

- Ne csináld ezt többet, kérlek! Nem akarom, hogy mással feküdj le, hogy mással csókolózz, csak velem! Megígéred? – kérdezi, és jobban megszorít.

- Ígérem, Istenem, még szép! - morgom, majd puszit lehelek nyakára. - Ígérd meg nekem, hogy sose hagysz elveszni, sose hagysz magamra és sose hagysz el! Kérlek!

- Ígérem, sőt! Többet nem akarom, hogy elszökj tőlem, mert te vagy az egyetlen, akit magam mellett akarok tudni, az akkori leveled pedig irtó hülyeség volt. Te leszel a gyermekeim anyja, te leszel a feleségem és Istenemre esküszöm, velem fogsz megöregedni, Hercegnőm!

66. Suit Up!

Ami ezelőtt történt,  az csak időpocsékolás volt

Többé már nem érdekel, tovább akarok lépni

Másnap a fiúk jó reggelt dalára keltem. Oké, most képzeljétek el, ahogy körbe áll 3 fiú, az egyiknek a kezében Starbuck's kávék vannak, a másiknak pék sütik, a harmadik egyszerűen csak énekel.

- Ugye, Olíviát is így keltettétek? - kérdezem kinyújtózva.

- Nekem csak Liam volt, a fiúkat nem engedte be a szobába! - surran be mellém a szőkeség ételével együtt.

- Jól néz ki! - Niall ekkor nyújtja felém a kaját, mire puszit nyomva az arcára kiveszem a pék sütit és enni kezdek, eközben a fiúk letelepedtek körénk.

- Jobban vagy, szivi? - kérdezi Styles kávéját szürcsölgetve.

- Jobban. Köszönöm, srácok! - nyelem le a falatot, majd a másik barna szemű emberkére rajtam kívül. - Szóval...? - elmosolyodva biccent, mire egy megkönnyebbült sóhaj szalad ki a számom.

- Ma eljegyzési parti! - mondja Olívia csámcsogva mellettem.

- Baszki, van ruhád?! - kérdezem, mire furán néz rám.

- Nem hiszem, hogy el kéne mennem. - rebegi mellettem.

- Egyedül szerintem egy valaki vagy kettő ismerhet fel, engem utálnak, megöltem a fiukat, ne hagyj már egyedül! - rebegtetem meg szempillámat, lebiggyesztem ajkaim.

- Meg engem se azért! - csatlakozik hozzám Liam.

- Jól van, de se ruhám, a hajam, mint egy madárfészek! - sóhajt fel, mire gonosz vigyor terül szét Liam arcán.

- A - a. Én! Ti is készüljetek. Aztán párt cserélünk, én Harryékkel, te Olíviával. - halványabb mosollyal biccent, majd megcsókolja.

- Amúgy most ti jártok, vagy mi fene?

- Mi az, hogy megölted a fiukat? - kérdezi egyszerre Niall és Harry. Liam biccent Niall kérdésre, majd mind a négy tekintetét magamon érzem.

- Mikor megtámadták a családom, akkor Anastasia bátyja magával akart vinni, de én meg megöltem. Ezért van nálunk Olívia. - furán néznek rám, majd Liam vigyorodik el.

- Nekem teljesen rendben van, úgy nem lenne barátnőm, szóval gratulálok. - nem is Liam lenne az. Olíviával összenézünk, és tovább nézzük egymást, mint kellene, azt gondolhatják, női eszmecserét váltanánk fejben, pedig nem. Én arra vagyok kíváncsi, hogy elszökne - e, hogy most már itt van neki Liam. Ő pedig, azért néz - véleményem szerint -, hogy bízom - e benne. Majd mosoly ül ki arcunkra és tovább eszünk.

- Ez fura volt! - suttogja oda Harrynek Niall.

- Eszünk, felöltözünk, aztán mi elmegyünk és veszünk a lánynak ruhát. Este 7 - kor találkozunk itt, és elmegyünk a partira. Holnap után pedig... - vigyorodom el.

- Mi lesz holnap után? - kérdezi Liam.

- Elutazunk Glasglowba, de nektek elég ennyit tudni. - elmosolyodom, mire biccentenek.

- Hétfőre visszaértek? - kérdezi Olívia, mire elvigyorodom.

- Elsejére itthon leszünk és megünnepeljük ennek a fasznak a szülinapját! - biccent Niall, Harry felé.

- Oh, egy kis partinak mindig tudok örülni sok csaj, sok szex, kis Harry pedig nagyon virgonc lesz az nap este. - én és Olívia egymásra nézünk és kiszakad belőlünk a röhögés.

Először ruhát és cipőt vettünk Olíviának. Kéket választott és magas sarkút. Mire hazaértünk egyik fiú sem volt otthon. 12 - t ütött a mutató mikor elkezdtünk készülődni. Lemosakodtam, hajat mostam, majd a barna tincseket begöndörítettem. A körmömre pillantottam, amin matt feketén díszelgett a körömlakk. Nem volt semmi baja, így hagytam. Szememet füstösre csináltam, ajkaimra vöröset kentem, védjegyül pedig ajkaim nyomát a tükrön hagytam. Harisnyát húztam, ruhát, majd lábaimra mamuszt húztam a magas sarkút pedig levittem az ajtó elé. Mivel én kész voltam bekopogtam Olíviához. 

- Szabad! - benyitottam és leesett állal néztem a feszülten rám meredő lányt.

- Liamnek jó leszek szerinted? - kérdezi száj rágva.

- Jó?!? Hülyéskedsz?! Tökéletes! - megfogva kezét megpörgetem. Halovány kék ruha volt rajta, ami comb középig ért neki, lábait meghosszabbította a magas sarkú. Kék íriszeit kiemelte, füstös sminket rakott fel, ajkait viszont visszafogottra csinálta. Haja hullámosan hullott vállaira. Tényleg gyönyörűen nézett ki.

- Azért, te se vitted túlzásba! - néz rajtam végig elismerően, mire elmosolyodom.

- Ma reggel, mikor összenéztünk... - kezdek bele, de szemeivel rögtön belém fojtja a szót.

- Hibáztam akkor, nem kellett volna kijátszanom a bizalmad, de most már nem szöknék el, ha akarnék sem. Úgy érzem, kezdek bele szeretni Liambe és még egy hete sem ismerem, de az óta mindennap szexeltünk. - jelenti ki sóhajtva, mire felkuncogok.

- Szólj rá, ha unod. Louis - val 1 héten át csak basztunk, minden pozíciót szinte kipróbáltunk és mikor rászóltam, mit csinált? Rohant a fiúkhoz, aztán visszajött és még keményebben megdugott, szóval. - elkerekedett szemmel nevet fel hitetlenül. - De visszatérve az elszökésre. Nem tartalak fogva. Szabad utad van, ugyanis van eszed csajos, és szerintem Liammel sokkal rosszabbul járnám, mint velem. - kuncogok fel, ekkor pedig a csengő is megszólal.

- Rohanok, te pedig tipegj le! - kacsintok rá, és már lent is termek. Ajtót nyitok előttem pedig három, öltönyös, irtó helyes srác áll.

- Mentőt! Mentőt! Most azonnal! - legyezem meg magam az ajtónak dőlve és úgy teszek, mint aki elájul, mire a fiúk felnevetnek. - Srácok, miért nem hordotok többet öltönyt? - kérdezem beengedve őket, és még a fenekük is! A végén még tényleg elájulok!

- Kényelmetlen! Meztelenül jobban szeretek lenni! - mondja Harry kigombolva az első három gombot. Persze, kapjak szívrohamot a végén, miért is ne?

- Oh, istenem! - és ekkor nyög fel mellettem Liam. Szerintem meglátta Olíviát. Kuncogva bújtam ki a mamuszomból és bújtam bele a magas sarkúba. Hajamba beletúrtam, majd felvettem a bőrdzsekim és a fekete válltáskát tettem át vállaimon. Mikor felnéztem 4 tekintet égetett, kettőnek még a szája is o - t formált.

- A tegnapit remélem elfelejtetted! - morogja Niall, mire kuncogva megrázom a fejem.

- Olívia! Srácok, Olívia az új, gyönyörű lány! - mondom a szőke felé mutogatva.

- Liam ki is nyírna, ha őt nézném így! - jelenti ki Harry. - És ne akarj szerintem belátni a fejembe! - kacsint rám, miközben csettint nyelvével.

- Ok, itt vagyunk 5 - en túlfűtötten, induljunk, vagy tömeg szex lesz ebből! - felnevetnek, majd Olívia elindulunk előre. A fiúk utánunk erednek, majd - már meg sem lepődök - kinyitják a limuzin ajtaját. Beülünk, elindulva pedig Niall önt pezsgőt a poharakba, majd felemeli.

- Hogy ma ne legyen balhé! - emeli fel a poharát. Mi pedig vigyorogva tesszük mellé, majd húzzuk le. Odafelé mindenki társalog, csak én nem. Harry és Niall, Liam és Olívia, én pedig csak nézek kifelé és a rohanó épületekre fel. Már rég besötétedett, mindent ellep a feketeség, a fények bevilágítják London utcáit, az otthonokban pedig a lámpák. Lehet, most fogyasztanak el egy bögre kakaót és ülnek le a felnőttek a gyerekekkel mesét nézni. Vagy egy kamasz most szökik meg otthonról, hogy buliba menjen. Akár egy lány most fekszik le aludni, hogy a holnapi napja is ugyanaz legyen, mint a mai.

- Minden oké? - Niall simít végig karomon, ránézek és elmosolyodom.

- Persze, Nialler. Miért is? - gyér mosoly születik arcán, amint a lámpák fénye világít meg.

- Ülsz egyedül, 10 perce, és semelyik beszélgetéshez nem csatlakoztál. Csak néztél ki, és na. - felkuncogok, majd elvigyorodom.

- Hagyd rám. Tudod, néha szüksége van az embernek, hogy összeszedje a gondolatait. - rebegem, mire biccent.

- De nem szeretem mikor úgy ilyen vagy. - mormolja, majd hajába túr. - Melyik a kedvenc fegyvered?

- Colt, de a Revolver is szeretem. - vágom rá.

- Meg sem lepődik. - nevet fel Niallesen. Imádom a szöszi nevetését. Mindig mosolyt csal az arcomra, feldobja a kedvem, vagy könnyeket áraszt belőlem.

- Itt vagyunk! - ordítja el magát Harry. - Nialler vagy én? - kérdezi rám pillantva.

- Mindkettőtök! - mondom kinyitva az ajtót és kiszállok. Egy hatalmas épület előtt állunk, aminek a csúcsa az égboltot veri. Kivilágítva, és ha nem tudnám, hogy mi ez, lemerném fogadni, hogy csak álmodom. Előttem hatalmas vörös szőnyeg fut egyenesen a bejáratig, és emellett két testőr áll a kapuban. Niall és Harry áll meg mellettem, egymásra mosolygunk, majd belekarolva mindkettőbe elindulunk. Hátunk mögött még a szerelmes pár lopott egymástól pár csókot, de mikor meghallottam Olívia magas sarkújának kopogását, mi már a nevünket diktáltuk be. Jó szórakozást kívánva engedtek be minket, egy másik ajtónál ismét ellenőriztek, de itt már adtak egy pohár pezsgőt is, így természetesen elfogadva léptünk be a hatalmas bálterembe. Liamék is csatlakoztak hozzánk, így öten álltunk az ajtóban és néztünk szét az emberek között. Mindenki ült már valamilyen asztalnál, de a főasztalnál, 5 hely foglalatlanul várt ránk - gondolom - körülötte pedig Anastasia, Evelin és Louis. Külön volt a két család. Jobb oldalt foglalt helyett Tomlinsonék, bal oldalt pedig a Redrick családtagok. Beleittam a poharamba mielőtt ismét a középső asztalra néztem volna. Egy csók csattant el, és nem a két lány között, mire mosollyal az arcomon fordultam Niall felé.

- Mehetünk? - óvatosan, lassan biccent, majd elindulunk.

- Sziasztok! - köszön vigyorogva a ribanc.

- Szintén! - morgom, majd sóhajtva teszek fel egy "maszkot" és mosolyt varázsolok az arcomra. - Csodaszép lett a terem. - a ribanc elvigyorodik, de ez is egy kamu mosoly.

- Örülök, hogy megérkeztetek! - köhint Louis.

- Akkor neki is kezdhetünk a vacsorának! - csettint ujjaival, mire a két ajtó kitárul és ételeket kezdenek el hordozni. Mi a franc? Mintha valami mesében lennénk? Niall nagyot nyelve pillant rám. Szegény szöszi, éhen hal. Kuncogva ülök le és ültettem le őt is. Mellém még Harry foglal helyet, majd a két hülyén vigyorgó egymás mellett.

- Olyan ismerős vagy nekem! - mondja Sia, Olíviának. Váltunk egy gyors, nyertes pillantást, majd kortyolva poharából kimérten válaszol.

- Liam barátnője vagyok, lassan 1 hete. De rólad nagyon sokat hallottam már, Anastasia. Örülök, hogy személyesen találkozhatunk. - nevét nem árulta el, de erre az apró részletre nem csak én, de Liamék is felfigyeltek, de a ribanc el volt bűvölve.

- Melyik maffiába tartozol? Vagy Liam egy hétköznapit választottál? - azaz undorodó hang, az a lenéző. Úgy megtépném, de nem szabad, sőt. Most jó kislánynak kell lennem, egy igazi angyalnak.

- Apukám és anyukám nagyon régen meghalt, megölték. De elég nagybirtokot tudhatok magaménak pár napja. - villant egy széles vigyort.

- Oh, szóval nagyot és melyikről is van szó? - megrebegteti szempilláját, ami miatt szemöldököm összeszalad és ajkaim is megrándulnak. RIBANC.

- Oh, az maradjon meglepetés, drágám! - kacsint, majd újabbat kortyol. Le a kalappal. Ez ám a rejtélyes álca. Liam a sokktól felébredve, megcsókolja barátnőjét, állát megfogva, majd összedöntve homlokukat suttog valamit, ami miatt Olívia elpirul.

- Ha megbocsátotok! - állok fel, leveszem a kabátom, a táskám, majd a ribancra emelem tekintettem.

- Merre találom a mosdót?

- Jobbra, egyenesen, majd balra, a férfi mellett! - szárazon válaszol, én pedig biccentve elindulok. Nem egy pillantást érzek meg és nem csak a hátamon, de nem foglalkozom velük. Megtalálom a mosdót és belépve rögtön a mosdókagylónak támaszkodom. Oké, mély levegő ki-be. Oké, baszhatom a mély levegőt, itt olyan büdös van, mint mikor valaki nem húzta le maga után a wc - t szarás után. Az ajtó viszont újra kinyílik, és Lout pillantom meg a hátam mögött. Kimérten néz, én is így teszek, de azonnal támadásba lendül. Megpörget, felrak a pultra, nyelvével végig söpör alsó ajkamon, majd bejut és, mint egy vipera pörgeti nyelvét. Eközben kezeivel sem tétlenkedik. Belém vezeti hímvesszőét, amitől belesikítok csókunkba, de nem foglalkozik vele. Hajamba túr erősen, én eközben tarkójánál fogva húzom magamhoz közelebb. Majd lihegve elválunk, én leszállok a pultról, ő pedig kiegyenesedve rendezi magát.

- Jól áll ez a ruha, Miss! - jelenti ki, mire végre nekem is sikerül őt végig mérnem. Kibaszottul jól áll neki az öltöny, bár nem látom a felső részét.

- Ön is szívdöglesztően fest, Mister! - biccentek, majd szétszaggatom a harisnyám és kidobom a kukába. Nem fogok szakadt harisnyába visszamenni. Felnézek és Lou farkas éhes szemeivel találom magam szembe.

- Miért?

- Mi miért? - kérdezem a tükör felé fordulva és rendbe téve a fejem.

- Miért keféltél a srácokkal? - tükörképe szemébe nézve kanyarintok féloldalas mosolyt az arcomra.

- Emlékezz, hogy szóltam, Tomlinson! Rosszabb vagyok, mint egy rémálom! - hajamat nem annyira túrta össze, így megfordulva a szemeibe nézve. Tisztára olyan, mint régen a cowboyoknál, fegyverrel a kezükben szemeznek a másikkal.

- Elegem van a Lucifer - lánya sztoriból! Tegnap igen is megtörtél, Rebecca! - jelenti ki durván. Egy golyó betalált. Most jövök én.

- Sajnálom, hogy azt hiszed, hogy én még mindig a régi vagyok. Tegnap megtörtem, mert az illúzióim felém kerekedtek, de nem lesz több ilyen, hogy én rólad fantáziáljak. - arca megrándul, 1 - 1 jól állunk.  - Ha most fájdalmat, kihasználást érzel. Azt, hogy egy ribanc vagyok, legyen. Viszont ne feledd, BooBear, hogy apád miért vett fel a klubba. Én mindig megszerzem, amit akarok. Én téged akarlak, Louis Tomlinson. Ha ehhez pedig keményebb eszközökre lesz szükségem, ám legyen, készen állok.

- Oh, Rebecca! - nyög fel fájdalmasan. - Miért nem tudsz békén hagyni? - 100 - 2 oda.

- Szia, én vagyok a pszichopata ex-barátnőd! - arcomra mosolyt ferdítek, Louis szemébe pedig döbbenetet látok megcsillanni. Hupsz!

65. Enough!

Van egy fertőzés az elmém képzeletében

Remélem belefulladnak a füstbe mert én kifüstölöm őket a pincéből

Másnap reggel korán keltem. Nem voltak testemet ölelő karok, nem volt reggeli csók, semmi nem volt, ugyanis Louist este hazahívatta az asszony. Így történt tehát, hogy reggel neki kezdtem a reggelinek, majd lementem egy picit edzeni. Miután végeztem a bemelegítéssel, a rúdhoz lépkedtem. Belenéztem a tükörbe, ami velem szembe volt, majd vigyorogva csimpaszkodtam rá a rúdra és teljesen átvette az érzés az irányítást. Az adrenalin, a szabadság érzése. A zene ritmusára mozogtam, ezzel új koreográfiát kitálalva. A valóságba a hatalmas taps zaja, és a fütyülés rántott vissza. Leereszkedve szálltam le, és a hajoltam meg a közönség előtt.

- Honnan tudsz ilyen ügyesen mozogni a rúdon? - kérdezi Olívia kómásan. Mielőtt válaszolok, végig nézek rajta. Haja kócos, szemei vidámak, de most van benne egy csodálás is. Felső testét Liam pólója takarja, lábai pedig szabadon. Felkuncogok, majd ismét kék szemeibe nézek.

- Régen rúdtáncos voltam. Ott találkoztam ezzel a négy idiótával. - mondom vigyorogva.

- Louis kapta őt, aztán lesokkolta azt a balfaszt. Mi meg tökre ráparáztunk, hogy bedrogozta szegény srácot. Aztán whiskyvel meg egy pofonnal visszahozta közénk! - Niallel felröhögünk, majd felmegyünk és megreggelizünk. Liam és Olívia rögtön elvonulnak a két fiú pedig rám néz.

- Megint unatkoztok? - kérdezem vigyorogva.

- Én a testőröd vagyok, Szépségem! - jelenti ki felháborodva Niall, mire Harryre nézek kérdőn.

- Egyszerűen unatkozok. Te meg amellett, hogy dögös is vagy, mindig van valami ügyed. Szóval ma hova? - kérdezi, én meg felnevetek fejcsóválva.

- Felöltözünk és fél óra múlva itt találkozunk. - jelentem ki, ők pedig felrohannak. Én is ezt teszem, de mielőtt belépnék a szobámba, Olívia szól rám.

- Igen? - fordulok a lány felé, ő pedig közelebb jőve suttogni kezd.

- Mikor... Szóval, mikor vesszük el attól a ribanctól és az apjától Európát? - képzeletben a fejemre csapok, hogy, hogy is felejtettem el ezt.

- Ohm, mit szólsz a jövő héthez? Rengeteg dolgom van, és most itt van Nash Grier is... - kotyogom ki, mire felcsillan a szeme.

- Ő az unokatesóm! Vagyis volt... - jelenti ki, belőlem pedig sokkot vált ki.

- Ugye csak szopatsz? - kérdezem, de megrázza a fejét.

- A mostoha apámnak volt egy húga, aki idő előtt esett teherbe, így nem szopatlak. - megcsóválom a fejem, majd mélyen nézek a szemébe.

- Köszönöm szépen! - majd besietek. Gyorsan lezuhanyozom és felöltözöm. Egy csíkos pólót veszek fel, és egy piros szoknyát, cipőnek pedig egy hosszúszárú fekete Converset húzok. Szemet csak kihúzom, hajamat feltúrom, majd szemüveget veszek fel, és letrappolok, miközben válltáskámba beledobom a telefonom.

- Fiúk igyekezetek! Elől várlak titeket! - ragadom meg a kocsi kulcsot, majd a garázsba sietek. Nem a BMW - hez megyek kivételesen, hanem a matt fekete Audihoz. Bepattanok, beindítom a motort és hamar a ház elé hajtok. Ujjaimmal dobolok a kormányon, közben egy fiú énekel a rádióban. Amennyire ki tudtam venni, a srác szerelmes, csak nem mondja el a csajnak, így csak ábrándozik róla. Oh, de ismerős az ábrándozás, csak abban reménykedek, hogy nem olyan perverzen, mint én. A két fiú bepattan hátra, én pedig a gázra taposva indulok meg.

- Szóval miért lett a fél órából 20 perc? - kérdezi Niall előre hajolva és a visszapillantóba csinálja a haját. Anyám, mik vannak! - És mi ez a szuper kocsi? - egy röpke pillanatra rám néz, majd visszamegy a helyére.

- Állítólag Nash, annak a ribancnak az apjának a húgának a fia. - mondom kanyarogva egyet. - És ha ez igaz, az a gyerek vérfertőzésben fog szenvedni, amit természetesen nem akarok, ha van rá némi esély, hogy Lou vére is csörgedezik benne. - mondom sóhajtva.

- Ez oooolyan romantikus!! - Harry lányos hangon szólal meg, Niall pedig röhögésben tör ki. Hát, ilyen nincs. Mi ez nevetés?!? Félre kell állnom, mert se én, se Harry bírjuk ki. Kicsordul könnyem és szerencsénkre Niall is velünk röhög. Mikor csillapodnak a kedélyek Niallre pillantok, és újra feltör, de most sikerül fékeznem így újra az útnak indulok, míg a fiúk hátul tovább fulladoznak a röhögéstől. Megérkezünk a bunkerbe és kiszállva már csak vigyor pihen ajkainkon. Belépünk és mindhárman elfoglalunk egy - egy gépet. Még az enyém bekapcsol, kávét készítek és három bögrébe szétöntve teszem le a fiúk elé, és én is helyet foglalok a poharammal.

- Szóval ki mit keress? - kérdezi Niall belehörpintve italába. 

- Te kideríted az életét! Hol dolgozik, hol lakik, milyen kocsija van satöbbi. Harry te kideríted, hogy jelenleg hol van. Én meg kutakodok a családjáról egy picit. - morgom és neki is állok letiltani a gépeket, hogy ne nyomozzanak le. Miután ez megtörtént neki kezdek a családfa felkutatásának. Ahogy szó volt arról a köztudatba azt a hírt adták le, hogy Nash Grier tényleg odaszületett. De hasonló a szituáció, mint Olíviánál. Őt is elrabolták csak őt a kórházból. Hogy miért? A ribanc nagyapja, vagyis Anastasia apa felőli nagyapja, úgy akarta magát benyalni - gondolom én -, hogy választhatott egy gyereket. Neki pedig Nash kellett. Még csoda, hogy a nevét meghagyta. Miután kiderült, hogy nincs vérfertőzés megnyugodtam és inkább a Redrick családnál kezdtem el kutakodni. Ezek szerint Nash csak egy gyerek volt anno, de Olívia nagyobb célokra kellett. De a ribanc és a halott bátyja igazi rokonságban álltak. Az apjuk, Thomas, a Redrick maffiának dolgozott és épp egy küldetésről tért vissza mikor az anyjuk, Lisa, megpillantotta őt és szerelem volt első látásra. Kérdésem ez miért is van ilyen szépen és romantikusan ide leírva?  

- Meg van Nash! - jelenti ki Harry. - És nincs olyan messze, mint hinnétek! - néz fel gépe mögül vészjóslóan. 

- Mesélj, Styles! - Niall dől hátra és kíváncsian nézi az izgatott srácot. 

- Ha azt mondom, hogy épp Glasgowba tartózkodik, ugyanis... - itt Niallre pillant, aki kiegyenesedve mered a képernyőre és folytatja. 

- Ugyanis a srác színész és épp vasárnap lesz egy filmpremierje. - vigyorogva pillant fel rám én pedig összedörzsölve tenyerem vigyorodom el. 

- Pénteken parti, szombaton pihenünk, vasárnap csomagolunk és indulunk is. Megnézzük a filmjét utána pedig elcsábítva Mr Griert, kifaggatjuk, mit tud, mit tett és vállalja – e, a gyereket. - a mondat végeztével leülök és vigyoromat mosollyá csökkentve hunyom le szemeim. Rá fogok jönni mit, rejteget a Redrick család még, és ha meg van, hogy is mondjam, nem vagyok az a csöndes kislány, főleg ha az ellenfelemről van szó. 

- Miért vagy vele ilyen gonosz? Mit tett veled, amiért ezeket érdemli?!? Az istenért! Hisz terhes! Hisz a menyasszonyom! A gyerekemet hordozza a szíve alatt! - ordibál velem, én pedig megszeppenten nézek kék szemeibe, ami most olyan hidegek, jegesek és a szerelem helyett az undortól, gyűlölettől izzanak. 

- Az a gyerek nem a tiéd! Nem érted meg, hogy megcsalt?!? - üvöltök rá, mire gúnyos mosoly terül szét ajkain, szemei megvetést sugároznak irányomba. 

- Ő legalább nem feküdt le egy haverommal sem, Rebecca. Lehet ribanc volt, de te annál is nagyobb ringyó vagy. És ne mond, hogy így meg úgy szerelmes vagy belém! Ha szerettél volna behúztad volna azt a kikúrt kézi féket! Megálltál volna a STOP táblánál, de nem. Te hagytad, hogy feldugják beléd az ujjukat, hogy a farkuk benned járjon. - szemeit lesüti, a csalódottság pedig csak úgy bezengi a kis szobát. 

- Tudod mégis mi a legfájdalmasabb? - kérdezi szemeimbe nézve. - Hogy te végig titkold előlem, hogy van terved! Hogy te tudsz mindent! Hogy tiéd Anglia, hogy egyszerűen csak hagytad, hogy a sötétbe tapogatózzak. Amit soha nem néztem volna ki belőled, hogy úgy mondod, a szemembe a szeretlek szót, mintha bármit is számítana neked. Míg nekem az egész életemet jelentette, Rebecca. - ezzel egy fegyvert fog meg, fejéhez emeli és alsó ajka megremegve kezd bele az utolsó mondatába. - Mert mind ezek ellenére, most is kurvára szeretlek. Hiába próbálom tagadni. És ahelyett, hogy elfogadjam, ezt az érzést inkább megölöm magam! - a fegyver elsül, én túlkésőn kapok utána. Már csak élettelen testét szorítom magamhoz. Nem ez nem történhet meg. Nem halhat meg, nem szabad neki meghalnia. Nekem kéne, mert sokkal nagyobb fájdalmat kapott, mint én valaha. Édes Istenem, miért hagytad, hogy ez történjen?!? 

  Bezárt ajtók mögött tartjuk

Mindig mikor látlak, egy kicsit jobban haldoklom

Lopott pillanatok, amiket úgy szereztünk, ahogy a függöny legördül

Sosem lesz elég

Ahogy a hazám felé vezetsz ki

Nem tudom megállítani néma könnyeim legördülését

Mindkettőknek el kell rejtőznünk kint

Ahol nem lehetek a tiéd és te sem lehetsz az enyém....

- Rebecca. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jót álmodsz, de unatkozom. - szemeim szétrebbenek, a képemből Harry épp kiszállna, de megfogom csuklóját és mélyen nézek a szemeibe. 

- Ha illúzióm van! Azonnal. Érted? Azonnal kelts fel! - felkelek és mindkét fiú meglepetten néz rám. 

- Mi történt most? - kérdezi Niall nagyot nyelve. Remegve sóhajtok fel. Ez egy nagyon tanulságos illúzió volt, és most erről képtelen lennék nekik beszélni, így inkább átölelem Niallt, a mellkasába fúrom arcom és visszafojtom könnyeim. Nem szabad sírni! Nem szabad sírni!

- Mi történt, Kicsim? - rohan oda Lou, mikor haza érünk. Egész haza úton csak néztem ki az ablakon, egy szót sem szóltam. Talán nem ezt kellett volna tennem, de ezt éreztem most jónak.

- Beszélnünk kell. - nagyot nyelek, ő pedig furán néz a fiúkra.

- Ugye, nem valami hülyeségre készülsz, Rebecca? - kérdezi Harry, de későn teszi. Louis kezeit megfogva magam után rángatom, be a szobámba, leültetve velem szembe sóhajtva kezdek bele.

- Igen, történt valami. - nagyot nyelve sütöm le szemeim, de résen nyitva hagyom őket. Most nem fogok transzba esni. - Anastasia tényleg terhes, de nem biztos, hogy tőled. Tulajdonképpen megcsalt téged. És emlékszel arra, amikor rákérdeztél, hogy mit kerestem apádnál mikor hazavittem a nagyid? - felpillantok kék íriszeibe, amik most meglepettségtől csillognak, és biccent egy picit. - Apádnál azért voltam, hogy aláírjam azt a szerződést, amit papíron két éve írtam alá. Az a papír azt fejti ki, hogy Anglia egész területe az enyém.. - és folytatnám még, de ekkor berontanak a fiúk.

- Fogd be, Rebecca Colt, mert pórul jársz! - néz rám Liam bosszúsan, de nem érdekel, még van valami.

- És tulajdonképpen egy szajha vagyok, mert... - nem engedik befejezni a mondatom. Niall befogja a szám és kivonszol, Liam pedig velem szembe megáll.

- Teljesen elment az eszed? - üvölt rám idegesen. Niall kezébe harapok, aki felvisítva elenged.

- Csak tudd meg milyen arról ábrándozni, hogy akit te a világon jobban szeretsz, miattad lövi fejbe magát, te pedig semmit nem tehetsz! - köpöm ki a szavakat, majd lerohanva, magam után becsapva az ajtót leülök a ház elé és rágyújtok egy cigire. El kellett volna mondanom neki az egészet. Hogy elcsábította a srácokat, hogy basztam velük. Összeszorítom a szemem, és remegő kezemmel ajkaimhoz emelem a cigit. Az ajtó kivágódik mellettem és Lou ront ki, rám sem néz, csak a kocsihoz megy és beülve elhajt. Remek, ezt szépen elbasztam. Az ajtó újra kinyílik, de a személy most mellettem helyet foglal és rágyújt egy cigire.

- Tudod, most összetört. És nem, nem azért, mert nem szóltál neki erről hamarabb. - kifújva a füstöt felnézek az égre, ami felhős, de csodaszép, ahogy megvilágítja a lemenő nap. - Azért tört össze, Rebecca, mert Ő tényleg akarta azt a gyereket magának, és én hiába értek veled teljesen egyet, Louis forrófejű, és le fogja mondani az esküvőt.

- Nem, azt nem szabad, Liam! Azért kell neki elmondanom, hogy szajha módjára lefeküdtem veletek! - szemeibe nézek, amik tanácstalanságtól telik.

- Jól van, nyugi! Kapcsolj ki, holnap van az eljegyzési parti! - felnevet, majd bemegy. Olyan könnyen beszél. Csak egy a gond, Liam. Ha kikapcsolok, az illúziók megtámadnak, és bármit mutathatnak. Hogy Louis szarrá basz, hogy Louist kínzom, hogy Louis meghal. Bármit. És lehet, van ennek jó oldala is, de inkább választom az egyiket sem, mint a rosszat, s jót. De mivel nincs választási lehetőségem, így csak azt tudom elérni, hogy ébren maradok. Ami talán életem legpocsékabb ötlete, de vállalom a kockázatod. Elnyomva a csikket, bemegyek, Liam pedig pont ekkor jön ki.

- Beszélek vele, hogy ne csináljon hülyeséget! - mélyen néz szemeibe, majd puszit lehel a fejemre, végül elmegy. Sóhajtva megyek be a konyhába, ahol a másik két fiú elhúzott szájjal néz rám.

- Szarul festesz! - jelenti ki Harry.

- Köszönöm, legalább nem vagyok mindig szexis! - mondom szem forgatva, majd neki támaszkodok a pultnak.

- Szóval? - kérdezi Niall.

- Nem merek aludni, ezért ha kellek, ott leszel! - mutatok a kanapéra.

- Szerintem ez nem fog összejönni! Igyál egy kis vizet, szárazak az ajkaid! - nyújt felém Harry egy pohár vizet. Vagyok annyira fáradt, hogy ne szagoljak bele, hogy megvádoljam a fiúkat, hogy altatót raktak bele, pedig kellett volna. Így lehúzva az egészet, nem telik bele sokba, már szemhéjaim csukódnak is le. Niall kap el, majd felkap és felvisz a szobába. Mielőtt elragadna a sötétség, még hallom, ahogy valamit motyog.

- Hidd el, jobb lesz ezután! - puszit nyom buksimra, majd ahogy léptei halkulnak, majd bezárja az ajtót, vele együtt az eszméltemet is elvesztem.

64. Little Girl (18+)

Én csak nem tudok belőled túl sokat kapni, bébi

Ez soha, ez soha nem elég, soha nem elég

A túl sok sosem elég

Meg volt a gyerek apja, így elengedtük és hazavittük. Persze, nem is ő lett volna, ha nem szól be egy olyat, hogy legközelebb ne raboljuk el. Nem, legközelebb kinyírom ezt a ribancot. Elmentünk ebédelni, miután kikértük a kajákat mindketten rám néztek.

- Hogy küzdötted ezt le? Valami csak van. - mondja Harry, mire megrázom a fejem.

- Srácok. Kedvesek vagytok nagyon, de ez 14 évesen koromba kezdődött, miután nem engedtem, hogy nagybátyám többet hozzám érjen. Születtek az illúziók, majd akkor maradtak abba, amikor a suliban megerőszakoltak. Miután pedig megöltem a nagybátyámat 18 éves koromig tartott. Jött Lou és abbamaradt, és most van ez az időszak, és már csak a miért kéne rájönnöm. Miért pont most, mikor másfél év távolság volt köztünk? - teszem fel a kérdést inkább a fiúknak, mint magamnak. Megkapjuk a kaját, és csak egy gyors pillanatra hunyom le a szemem, de már jönnek is a foltok. Szemeim azonnal szétrebbenek. Ez csak illúzió! 

- Ha újra dugnánk? - szürcsöl Niall, én pedig bekapva a hamburgerem elejét, megrázom a fejem.

- Abbamaradna, addig, amíg közösülünk, de utána, ha alszom, visszatérnek, utána pedig szaporodnak. Szóval szerintem ezen Lou tudna segíteni valahogy, de sose volt mással, csak nagybátyámmal ilyen. Ami gusztustalan. - újabbat harapok az ételbe, majd a fiúkra pillantok. - Beszéljünk másról! Utána irány az egyik üzlet, ahol atom jó ruhák vannak, utána egy pizzéria, ahol rendelünk kaját, majd haza. - hadarom le. Nem szólnak, falatozni kezdenek, amiért hálás vagyok. A legrosszabb az egészben mégis az, mikor nem tudod melyik világban vagy. Mert minden olyan valóságos. Tulajdonképpen, ezért is hívom illúziónak. Nem tudom másnál is jelentkezett - e már, de ha igen annak nagyon örülnék, ugyanis túl különc vagyok már az emberi fajhoz akkor. Talán véletlen ide teleportált az egyik ufós központ vagy nem tudom. Jesszusom, miért gondolkozok ilyeneken? És miért beszélek magamba? Végül is, ahogy mondtam, megettük és elmentünk az üzletbe. A fiúk a férfi részlegre, én pedig a nőire, Néztem egy magas sarkú cipellőt, egy fekete ruhát és pár karkötőt. Mikor kész lettem a fiúkat megvártam a ruhapróbálással és egyszerre léptünk be a próbafülkébe. Én hamar megvoltam. Hajamat feltupíroztam, és puszit küldve tükörképemnek léptem ki és ugyanekkor a fiúk is. Míg én a két fiún néztem végig, ők ezt fordítva tették, és mindhármunknak a nyálunk csorgott. Sosem láttam még egyiküket sem szmokingban vagy öltönyben, és nagyon jól néztek ki bennünk. Míg Haroldon egy fekete szmoking volt, félig kigombolt fehér inggel, Niallen ugyanennek a változnak sötétkék kiadása. Kaptam két füttyszót, amin elpirultam, majd a kabátomból kikapva a telefonomat, képet csináltam és raktam ki.

- Szóval így leszel? Egy magas sarkúban, egy dögös, sokat látszó, de rejtélyes fekete ruhában? - kérdezi Harry és mindhárman az én tükörképemet nézzük. A ruha, nos, igaza van Harrynek, na de szingli vagyok, és egy esküvőn lehet a legjobban fiúzni!

- Ne fikázd már, Harry! Kurvára dögös vagy, Rebecca! - véd be Niall. De már elhalványult a hang. Szemeim lehunyva, velem szembe Louis. Kezei végig simítanak arcomon, ujjaival cirógatja arcizmaim, ami miatt egy mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem. Ajkait enyémnek érinti, nyelvével végig szánt alsó ajkamon, majd beleharap. Felnyögök, ami miatt nyelvével bejut, belemosolyog csókunk elmélyítésébe, majd folytatja. Nyelvemet táncra hívja, egy érzéki, erotikus keringőre, ahol minden porcikánk összeér. Kezeivel közelebb húz magához.

- Az Istenért, Rebecca! - egy pofon csattan az arcomon. Ezt azért nem kellett volna megszakítani. Most legalább élvezem az illúziómat, nem úgy, mint anno.

- Legközelebb inkább hagyd, szerintem! - morogja Niall, mire szem forgatva hagyom ott a két idiótát és átöltözöm. Miután kifizettük a ruhákat elindultunk az egyik legfinomabb pizzériába, ahol megrendeltük az ételt estére.

- Tulajdonképpen miről szoktál ábrándozni? - kérdezi Niall a rágót kipukkasztva.

- Louisról. - válaszolom a hülyét tetetve.

- Értetted te, hova akarok kilyukadni. Miket szoktál Louval művelni? - kérdezi kaján vigyorral.

- Eddig nem volt sok, és csak egy csók volt, meg puszilgatott. Nem tudtam még hosszabb ideig ábrándozni. - sóhajtok fel csalódottan, amin a szöszi felnevet.

- Ülj hátra, majd én vezetek. Te csak pihenj és hagy ott minket! - lök meg és Harryhez siet, aki 4 doboz pizzával jön ki. Felhajtom a csomagtartót így szépen bepakolják, majd Niall kezébe adva a kocsim kulcsát, bemászok hátra, és eldőlve lehunyom a szemem és azonnal rám jön az álmodás.

- Oh, Louis. Nagyon rossz voltál! - mondom végig nyalva alsó ajkamon. Előttem fekszik felálló fasszal, lihegve és kikötözve, száján kötél. Szeme világát már rég elvettem egy szemfedővel, így azt csinálok vele, amit akarok. Ujjaim a péniszgyűrűt forgatják, majd a férfi felé mászva csúsztatom rá. Felnyög, ujjaim pedig lassan indulnak meg makkja felé. Gonosz vigyor születik arcomon, majd Lou fölé mászok és megpuszilom felsőtestét. Sóhajt, kicsiket, amik hosszabbodnak. 

- Milyen érzés kiszolgáltatnak lenni, Louis? - nyalok végig alsó ajkamon, majd leszállva előkapom az egyik ostort, amit még Amerikában vettem. Fekete nyelve vékony, végén pedig szintén fekete műbőr szálanként ereszkedik le. Végig húzom a felsőtestén, majd csattan. Szemeim lehunyva, mikor fájdalmában felnyög, ezért újra megismétlem, de most lentebb. Közeledek meredező férfiasságához, majd csattantom. Felüvölt egy állatiasat, de senki nem hallja, csak én, a pszichopata. Elvigyorodom, majd eldobva ostorom felé mászok. 

- Nem érinthetsz meg... - mondom, de kislányosan folytatom. - Le vagy bilincselve! - ezzel pedig végig húzom ujjaim mellkasán és oldalán, majd nyakához hajolok. Ráfújok és megpuszilom. Pusziból nyalás lesz, majd szívom. Eresre szívom, de csak akkor cuppanok le nyakáról, mikor valami motyorog. 

- Várj, semmit nem értek! - leemelem a kötelet, fülemmel hegyezek, miközben farkához mozdítom magam.

- Egyszer elfogsz, engedni, Rebecca... - suttogja lihegve, de mikor péniszéhez érek, felnyög.

- Egyszer Lou, és tudd azt is ugyan úgy fogom élvezni, mint ezt itt! - ezzel a másik oldalára tapadok a nyakának. Egy görög istent baszogatok, ilyet sem hallott még a világ. Gondolom, miközben megfordulva farkát számba veszem, kezeim pedig lassan mozogni kezdenek. Néha jobban megszorítom ujjaim, hogy érezze, nem hagyom cserben, nem úgy, mint saját maga. A pénisz gyűrű meggátolja bármilyen nedv kilövésében, de egy idő után megunom a szopogatást, így megkegyelmezve leveszem a gyűrűt, eres, piros farka felengedve pedig spriccelni kezd. Felkuncogok, ő pedig újra motyog. Feljebb mászok, leszedem újra a kötelet a szájáról, és féloldalas mosolyban várom válaszát.

- Csókolj meg, kérlek! - könyörög, én pedig megtámasztva fejem a tenyerembe várom a folytatást. - Leszoptál, rendben, felfogtam. Kurvára, de meg változtál, de leszarom, mert ez nekem kibaszottul tetszik és bejön! Most pedig csókolj meg, kérlek! - könyörög, én pedig megteszem. Megcsókolom, de ekkor ajkamba harap durván és nem ereszt.

- Ribanc! - elenged, én pedig vérszemet kapok. Nem, ilyet nem játszunk, Tomlinson! Az ostort felveszem a földről, miközben a fémes íz szétterjed a számba. Végig nyalok alsó ajkamon, megérzem a seb helyét, ezzel együtt pedig csattan a fekete műbőr tökéletes felsőtestén. Felnyög egy hangosat, már nem tompát, nincs rajta a kötél és nem is kell. Szenvedni fog, mert azt akarom.

- Rebecca ébresztő! - Niall kelt kedvesen, szemem a kocsi rádióján akad meg, lassan 8. Sóhajtok és Niall szemeibe nézek. - Ne mondj semmit, látom a szemeden, hogy begerjedtél. - nevet fel, én pedig kómásan felülök.

- Oh, istenem, ne kerülj Liam elé. - morogja Hazza, de nem törődöm vele. Kiszállok az autóból, ekkor viszont megjönnek a randevúzók is. Olívia rohan be a lakásba, Liam pedig komótosan száll ki és megáll előttem.

- Jesszusom, Rebecca! - elmosolyodom, ami miatt egy nagyot nyel, majd a hátam mögé néz.

- Látja magát kívülről? - kérdezi, mintha itt se lennék.

- Az a cuki kislányos mosoly van az arcán? - kérdezi Niall, mire pislogva ásítok egyet.

- Oké, ilyet kell küldenem Louisnak, aztán meg, nem tudom... - mondja Liam, majd azonnal cselekszik. Szerencsémre felülről megvilágít az utca lámpája, így nem használ vakut, nem ég ki a retinám. - Csak, hogy tudd, ha nem lenne az a csaj bent, úgy szarrá kúrnálak, hogy fel sem tudnál állni! - morogja, majd besiet.

- Jó, én meg álmos vagyok! - jelentem ki újabbat ásítva.

- Eddig nem aludtál? - kérdezi Harry, mire megrázom a fejem.

- Ábrándozott, Styles! - mondja Niall, mintha valami dicső pillanatról lenne szó. Oh, ha tudnánk.

- Mentem! – morgom, és Liamék után eredek. A fejem lüktet, és benedvesedtem alulról. Erre tényleg nincs jobb szó, mint az, hogy beizgultam. Lenyelve a fájdalom csillapítót felcammogok, levetkőzöm, tusoló alá állok, fejemet átdörzsölöm, ekkor viszont valaki betámad hátulról. Kezei derekamat ölelik, felsőteste hátamnak simulva, pénisze pedig nemi szervemnél. Felnyögök, mikor mellembe markol, szemeim pedig szétrebbenek. Nem látok jól, de a párát, ami lecsapódott, letörölve látom meg ki a támadóm, mikor pedig halovány, ugyan, de meg látom, szembe fordít magával, feltol a csípőjére, lábaim keresztezik egymást, Ő pedig egyből belém hatol. Louis, Louis, Louis. Hol vagyok most vajon? Megint ott? Az illúziómba? De ezeket a gondolatokat az élvezet felhőcskéje takarja be, így visszakerülök oda, hogy Lou szemeibe nézek, karommal átfogom a nyakát és még közelebb húzom magamhoz. Mozgok farkán, ami bennem lüktet már egy ideje, levegővételem felgyorsult, pulzusom pedig az egekben, Sikítva a nevét megyek el, ér el az orgazmus szele és Louist is. A következő pillanatban viszont újra egyedül állok a fürdőszobában, lihegve támaszkodom az üvegen. Ez csak egy illúzió volt, sajnos. Kiszállok, és a köntösöm veszem fel, majd kisétálok a szobámba.

- Jól vagy Rebecca? - ront be a három srác aggodalmasan. Furán pillantok rájuk, mire Niall és Harry összenézz. - Illúzió? 

- Volt, de miért? - kérdezem.

- Sikítottál, Becca! - vakarja meg fejét Harry.

- Nem sikítottam. - jelentem ki határozottan.

- De, sikítottál! És mi az, hogy illúzió? - kérdezi Louis.

- Először is, szia. A másik pedig erről nem igen kéne tudnod, mert még a végén kihasználod, de illúzióim vannak. - mondom nyelve egyet. - Erotikus illúzióim. 

- Kiről? - összevont szemöldöke mosolyt csal az arcomra, de nem válaszolok. Hátat mutatva alsó nemű után kutatok.

- Rólad, Lou! - jelenti ki Niall, majd lépések hangja halkul.

- De miért vannak illúzióid, erotikus illúziód rólam? - kérdezi meg, mire felvéve a tangám felnevetek.

- Jó kérdés. Az még jobb, hogy állítsam le őket! - kezeim a köntös övénél, szétszedem, így szétnyílik, Lou úgy néz rám, mintha most ment volna el az eszem. Pedig, csak felöltözöm, amit Ő végig néz. Felkapom a pólóját - ami most már az enyém -, miután levettem a köntöst. Majd feléve egy cicanadrágot, meg egy térdzoknit rápillantok.

- Mehetünk filmezni? - mosolyodom el, felpattan, két arcomat keze közé rejti és megcsókol. De én nem hunyom le a szemem, többet képzelnék bele, és nem akarok most. 

- Tudod, hogy fel tudnálak falni? - kérdezi tök komolyan, tekintetét enyémbe fúrva. - Csak rád kell nézni. A szemeid csillognak, a pupillád egy picit tág, azt mutatja, hogy egy vad kielégülésre vágysz, aztán ajkaidra nézek, amin kislányos mosoly pihen, és csodálkozom, hogy Liam nem támadott rád. - jelenti ki sóhajtva.

- Neki most Olívia kell. De megtenné. - mondom gyéren megrántva a vállam, mire újabb csókot nyom ajkaimra.

- Hagyd. Abba. Hogy. Ilyen. Aranyos. Vagy. - jelenti ki, majd megfogva a kezem lehúz. Nem értem, miről beszélnek ezek ketten. Egyszerűen csak kómás vagyok, mert kifárasztanak az illúziók. Erről én nem tehetek. Mikor leérünk Liam épp a fiúkat győzködi arról, hogy valamit úgy is meg fogok engedni.

- Mondjad, Liam! - elengedi Lou a kezem, én pedig megtorpanok és összekulcsolom a karjaim. Liam elém áll és kiskutyaszemeivel néz rám.

- Nem lenne gond, ha én meg Olívia fent filmeznénk, két doboz pizza társaságában? - reménykedve néz rám, ajkaimon pedig féloldalas enyhe mosolyt villantok.

- Semmi gond. Csak használjatok óvszert, ő meg remélem, szed gyógyszert. Nem akarom, hogy a tegnap lett 18 éves lány rögtön teherbe essen. - jelentem ki, de ő magához ránt és puszit nyom arcomra.

- Imádlak, Rebecca! – elenged, a fiúknak bemutat egy gúnyos mosollyal, majd felkapva két dobozt felrohan. 

- Idióta! - röhög fel Hazza, de én elmegyek körükből és két doboz pizzával térek vissza, és mikor kíváncsian néznek rám, megrázom a fejem.

- Ez a kettő az enyém. - lebiggyesztet, ajkakkal mennek ki a többiért, én addig választok valami horror filmet. A Sinisteren akad meg a szemem, és ha jól látom, már fent van a második része is. Elindítva  hagyom, hogy egyik oldalamra a szöszi, a másikra Lou, és előttem pedig Harry foglaljon helyet.

- Holnap nyomozol? - kérdezi suttogva közelebb hajolva Niall.

- Igen, kiderítem, hogy ki Nash, de kell valaki mellém. Bármikor pislogok, vagy csak lehunyom a szemem, elkaphat az illúzió.

- Örömmel vállalom ezt a posztot! - küld egy Niall - féle 1000 wattos vigyort, ajkaimmal pedig puszit nyomok arcára.

- Köszönöm! - mondom újra a képernyőre nézve.

- Nincs mit, de csak a hétvégén utazunk, pénteken a parti! - jelenti ki, mire szemeimet lesütve biccentek. Szemeim szétrebbenek, ajkaim pedig kettényílnak mikor Lou közelít a szájával. Ajkaink találkozásakor tűzijáték robban ki ajkainkon, de nem csak ott. Elszakadva tőle felnézek a csillogós égre, amit most a tűzijáték fényei borítanak be. Elmosolyodom és tovább nézem, miközben Lou felrak egy nálunk kisebb betonfalra. Megcsókolja a nyakam, kiszívja a felületet, majd szétszakítva ingem és ledöntve engem a plédre mászik felém. Szemeibe nézek, ahol tükörkép vált a tűzijátékból, miközben azt figyelem, kezeimmel tarkójánál fogva közelebb húzom és megcsókolom. Ekkor újabbat robban az egyik fent, Lou pedig mellembe markol. Ajkai felfedezésre indulnak, melleimet szívja, harapja bimbóm, amitől ajkaim közül egyre gyorsabb lihegések szakadnak fel. Lábam közötti rész már benedvesedett rendesen, az alsó neműmből facsarni lehetne szinte, aztán Lou ajkai ismét lejjebb haladnak, a hasamnál van, a nadrágszélénél és...

- Rebecca az istenit! - jelenti ki Harry és felpofoz.

- Azért lehetne óvatosabban! - morogja Lou kezeimet szorongatva.

- Vagy talán nem kéne. Mindig a legjobb pillanatnál szakít félbe! - csettintek nyelvemmel, mire mind a ketten meglepetten néznek rám, Niall pedig felnevet és kaján vigyor születik arcán.

- Szerinted miért hagyta, hogy én vezessek? - a fiúknak pedig azonnal leesik, hogy az fejembe lassan egy több részes, akár évados pornó film zajlik.

- Azt hittem csak Lou testét nézi. - mondja Harry nyögdécselve.

- Általában nincs rá alkalmam, de a kocsi hátsó ülésén volt, akkor én irányítottam. - dőlök hátra, elveszek egy pizza szeletet és enni kezdek.

- Mondtam már, hogy egy igazgyöngy vagy? - kérdezi akadozva Lou.

- Ezt még nem hallottam! - mondom teli szájjal, majd lenyelem a falatokat. - De inkább nézzük a filmet, és Harry inkább csípj belém. - mondom rákacsintva, mire kisfiús mosoly születik arcán, szája sarkán egy - egy gödröcske, szemeit pedig lesüti. És még én vagyok az aranyos meg a kislányos, mi? Látták már Styles kisfiús mosolyát?

Sziasztok! Gyerekek, azt kell mondjam, hogy tegnap jutottam fel ide először, ami kész röhej, de ez van. Szóval péntek itt az új rész, és ha jól gondolom, akkor marad a hétfői és a pénteki nap. Addig is puszi minden kedves olvasómnak! ♥♥