2016. február 27., szombat

73. I don't care (18+)

Az összes csillag nem csillog olyan szépen, mint te
Senki nincs a világon, csak te meg én


Sokkolt az állapot. 2 percbe sem telt, ellökött magától, én a földre estem ő pedig zúzni kezdett. A fiúk lefogták, még kivettem a kloroformot a kabátomból és a szája elé emeltem. Most fent van, alszik. Mellette kéne lennem, de most túl labilis hozzá az állapota.
- Elmennétek megnézni, hogy mi történt valójában? Mert lehet valaki csak viccből hívta fel Louist. - biccentenek, majd megölelve magamra hagynak. Két bögrét veszek elő, mindkettőbe teát készítek, majd megfogva felviszem őket. Még mindig alszik, a teákat leteszem a szekrényre, én pedig leülök mellé. Felszipog, kezei megremegnek, arcán újra könnyek folynak le. Kezeimmel végig simítok nem egyszer nedves arcán, néma csendben vagyok, csak a zokogása tölti be a szoba némaságát. Szemeit megrebegteti, majd szétnyitja. Tekintetét azonnal enyémbe fúrja, és csak néz, duzzadt, véreres szemeivel.
- Utáltam az apámat, sőt a mai napig meg van benne ez az érzés iránta. De mégis voltak jó pillanataink. Mikor elvitt ő és nagyapa horgászni, vagy csak vadászni voltunk. Szeretett, mikor nem volt benne alkohol és akkor én is úgy tekintettem rá, mint az apámra. De alkohol problémai végig kísérték egész gyermekkorom. Megerősödtem bántalmazó kezei alatt, és apai szeretetre leltem kalandjaink során. Mostanában pedig tényleg úgy éreztem, hogy jót tett neki a magány, az egyedüllét ez alatt a pár hónap alatt, mióta aláírta az a kibaszott szerződést. Tényleg nem ivott, csak ritkán, mikor örömhír érte, de akkor is csak mértékkel. Mikor a maffiáról volt szó mindig kemény és határozott volt. Ott mindig józan fejjel döntött, ezt viszont nem tudom elmondani a családi állapotunkról. Sose gondoltam volna, hogy képes lesz megütni az anyám, de megtette. Azt se hittem, hogy Fizzyt, Lottsot lelki megterhelés alatt tartja, de tartotta, és én voltam az, aki megakadályozta, hogy őket is bántsa. De amint anya teherbe esett Daisyvel és Phoebeval, akkor tudta, itt véget kell vetnie ennek az egésznek. Elvált az apámtól és a négy lánnyal együtt egy kis időre elment a nagyimhoz. Engem sem hagyott volna itt, de meg lett fenyegetve, hogy ha elvisz tőle, megkeresi, megerőszakolja, engem pedig elrabol, sőt a nagyimat meg is öli. Így végül én könyörögtem anyának, hogy hagyjon itt, és itt hagyott. Apám viszont többet nem vert, nem is foglalkozott velem, csak ha parancsot adott. Tudod mikor találkozott akkor a tekintettünk, akkor volt minden a legnagyobb rendben, azelőtt voltunk vadászni és Liamnek épp azt magyaráztam, hogy lőttem le egy szarvast. - szipog fel és lehunyva szemeit, hosszan csukva tartja, én azt hiszem, hogy elaludt, de nem, újra beszélni kezd, miközben kezemet, kezébe veszi. - Tudom. hogy Olíviának is szüksége van rád, Rebecca. De nem akarom, hogy elmenj, most rád nagyobb szükségem van, mint Liamre, szóval kérlek, maradj! - szemei újra megtalálnak, én pedig mosolyogva biccentek.
- Louis ezt kérned sem kell, melletted leszek, csak Anastasia... - morgom, de felülve megrázza a fejét.
- Nem érdekel, ő sem! Meg fogom neki mondani, hogy most rád jobban van szükségem, mert te ismersz kiskorom óta, és nem érdekel, hogy hazudom neki, azt sem érdekel, hogy rájön, hogy téged szeretlek. És még valami. Apám meghalt, szükségem van egy olyan emberre, akivel nyíltan beszélhetek, szükségem van egy olyan emberre, aki segít nekem a maffia ügyeiben, mert London ügyei semmik, Angliáéhoz képest, és most, nem tudom, fogom - e bírni egyedül. Hogy ne törjek össze, hogy ne romboljak mindent szét.
- Idd meg ezt. Van benne altató. Mikor felébredsz, én már melletted fogok aludni, ígérem, a karjaid közt fogsz találni! - csókolom meg puha ajkait, majd elszakadva adom kezeibe a bögrét. Azonnal lehúzza és visszafekszik. Nézünk egymást, látom a fáradtságot és a fájdalmat kék íriszeibe, Majd szűkül látóköre, hunyorgássá válik tekintette, majd végleg lehunyódnak szemhéjai. Mély sóhaj szakad fel belőlem mikor csak egyenletes légzését hallom. Betakarom, majd kortyolva a bögrémből megyek le ismét a konyhába. A két poharat a mosogatóba teszem, majd felhívom Liamet.
- Szia. - hangom halk, meggyötört és meg sem lepődik. Csoda, hogy kibírtam sírás nélkül. Látni, ahogy szerelmednek könnyek áztatják szemeit, ahogy beszélt a gyermekkoráról, nem akarja elfeledni, sőt vissza akar odamenni, és istenem, ez képtelenség kibírni.
- Szia. - válaszol szintén halkan. - Meghalt, épp vizsgálaton volt a kórházban, mikor a váróban összeesett, azonnal vitték műteni, de túl nagy volt ahhoz a szívroham, nem tudta legyőzni és elvitte. - morogja. - Louis?
- Alszik, s én is mindjárt mellé bújok, csak van még egy kis elintézni valóm.
- Rendben, de tényleg hamar légy mellette. Szüksége van rád, jobban, mint rám, vagy az anyukájára.
- Bízz bennem, Liam. Nem hagynám cserben, most főleg nem. Holnap beszélünk!
- Holnap! - ezzel kinyomom, és letéve a pultra lehunyom a szemem. Szóval lehet Louist nem érdekeli, hogy mi lesz a következménye, ha kiderül, hogy Ő engem szeret, vagy csak velem alszik, engem viszont kurvára. Szóval most az lesz, hogy elmegyünk a részeg Siához, kiszedjem belőle, hol van a saját szerződésük. S nem fog sikerülni. Szóval majd kitalálok valamit. Az egész spontán lesz és valami nagyon jóval kell majd előállnom, de mire van a füllentés?


Újra csengetek. Hosszabbat. Várok. Felsóhajtok, de ekkor a zár kettőt kattan, majd az ajtó lassan nyílik. Elfojt szempilla spirál, szőke tincsei kócosak, ajkán egy csepp rúzs sincs, se alapozó. Arca viszont így is szép, sőt ha nem lenne elkenődve a szempillája, s nem is lenne rajta, azt mondanám, átlagos lánynak néz ki. De mikor lepillantok egy szál melltartóban és egy szál alsóneműben áll előttem, s a magas sarkú cipőről se feledkezek meg, ami rózsaszínen csillog lábain.
- Mit akarsz? - morog fel köhintve. Fejére teszi kezét, és kómásan néz szemembe.
- Egyezséget! - vágom rá összefont karral.
- Egyezséget? - kérdez vissza.
- Nem vagyok papagáj. - összehúzott szemöldökkel nézek rá, mire meglepetten, de kitárja az ajtót.
- Gyere be, hadard el, én meg meggondolom. - jelenti ki, ajkaimra pedig vigyort varázsolok, s magamba jót nevetek. Hogy sétáljunk be egy ribanc barlangjába első lépés. Kínálj neki alkut. 
- Szóval Louisról lenne szó. Gondolom sejted, hogy Louis még mindig vonzódik hozzám. - mondom megállva a pult mellett.
- Vonzódik, mi? - mondja gúnyosan. - A lényeget! -  műkörmeit megkopogtatja és unottan néz szemembe.
- Elutasítom Louis minden felém tett lépését. Lekezelően fogok vele bánni, nem hagyom, hogy intimebben érintsen meg, nem engedem meg neki, hogy még mindig úgy bánjon velem, mint a megismerkedésünknél. - mondom, mire szemei csillogásából látom, érdekli a téma. - Ami pedig gondolom sokkal jobban fog tetszeni, nem engedem, hogy többet nálam vagy velem aludjon. - ajkain győztes vigyor születik, de azonnal el is tűnik.
- Mit akarsz cserébe?
- A szerződést, amit apáddal kötött az apja. Azt, amiben megállapodtok, hogy nektek együtt kell lennetek, ha nem bukik Anglia. - sokkoltan bámul rám, majd fejrázásba kezd.
- Neked minek neked a szobámban lévő papír? - könyökét a pultra téve, masszírozva meg homlokát, majd azonnal kiegyenesedik. - Jobban mondva, minek neked az a szerződés? - köhint fel, mire meglepetten kerekedik el szemem. Ennyire nem lehet másnapos. - Szóval?
- Akkor nem érdekel, hogy Louis nem kell nekem többé? - megrebegtettem a szemem, ő pedig elvigyorodik.
- Ha hozzá mersz érni Louishoz, ki leszel nyírva, ribanc! - kacsint rám ördögi mosollyal. De én már felkészültem. A kezembe már ott lapul a rongy, amit teleöntöttem kloroformmal. 
- Oh, azt majd meglátjuk, Drágaságom! - a következő pillanatban már a háta mögött állok, szája elé szorítva a kábító anyagtól bűzölgő darabot. Túl lassú az elméje, hogy felfogja, mi történik vele, így ahhoz folyamodik, amihez szoktak az elcsépelt horror filmekben, sikítana egy éleset, de tompán sül el, sőt el is hal a rongyban. Ledöntöm a földre, majd eltéve a rongyot, felszaladok a szobába. Felkapcsolom a villanyt, s nem kicsit lepődök, meg milyen kupleráj van itt. A ruhák szanaszét, főleg Siáé, magas sarkú cipők, hol itt, hol ott. Én sem vagyok rendszerető lány, de ez már kész röhej, ami itt van. Fura, hogy milyen jól rendezettnek mutatja magát, közben a szobája meg egy disznóól. De ennek most nincs itt helye, a szekrényeket vizsgálom át, de semmi. A polcokat, dobozokat, de semmi. Végső gondolatomban, lefekszem a földre, és az ágy alá nézve, pillantok meg egy nagyobb rózsaszín dobozt. Kihúzva levenném a fedelét, de lakat fedi. Most komolyan? A hajamból kiemelek egy hajcsatot, de túl ideges vagyok és a kezem is remegésbe indult, ennek hála beletörik a csat, a számat pedig egy obszcén szó hagyja el. Lemegyek a garázsba, a lány meg se moccant mióta elkábítottam, és így egy kisebb megnyugodás tör rám, de nem sokáig, mert eszembe jut Lou. Kezembe véve a kalapácsot, felszaladok és rácsapva párszor a lakatra, siker élményem lesz, mikor az összetörve a szőnyegre hull. Felemelem a fedelét, rengeteg papírt rejtett el benne, és most alkalmam lehetne mindent átnézni, de nekem egyre van szükségem, utána pedig, hogy minél hamarabb Louis - val legyek, mert szüksége van rám. Csak átfuttatom szemem a szövegen, de amint meg van az a lap, rakom is vissza a többit. Visszacsúsztatom az ágy alá, a törött lakatot zsebre vágom, majd lerohanok. Szemeimet lehunyom, ki-be, ki-be légző gyakorlatokat végzek, majd mosolyogva hagyom el a házat. Nem lehetek gyanús. A kocsimba beülve, még el nem hagyom az utcát, alap gázt adva hajtok el, majd befordulva, mint egy őrült meg sem állok hazáig. A kesztyűtartóba teszem bele a papírt, majd kipattanva meg sem állok, míg be nem lépek a lakásba. Bezárom az ajtót, majd levetkőzve indulok meg fel. Egy szál fehérneműben lépek be a hálószobába, majd felkapva Louis pólóját befekszem mellé. Kezei azonnal megtalálnak, körbe fonnak, de felhorkan.
- Melltartót luxus levenni? - morogja, mire kitépve magam karjai közül, kapcsolom fel a lámpát. Nem nézek rá, leveszem a pólót, a melltartót, majd ránézek.
- Örülsz? - kezeim közé veszem a pólót, de kiveszi a kezemből és a padlóra löki.
- Akarlak! - nyögi fel, és leteperve nyakamat támadja meg. Belemarkol mellembe, belőlem nyögést kiváltva. Megnyalja ujjait, majd míg az egyikkel feltérképezi testem, addig a jobb kezét levezeti nemi szervemhez, és ujjaival izgatva csiklóm, hatol belém. Lassan mozgatja először, majd gyorsít, miközben hüvelykujjával masszírozza vénuszdombom. Belőlem gyakrabban törnek fel lihegések, Lou már a mellemet szívja, vagy harapja, de ennek nyoma marad. Lihegése hangosodik, miközben lejjebb tér, majd letépve rólam a tangát, húzza ki belőlem ujját. A takarót lerántja rólunk, földre hull, a póló mellé. Lemászik az ágyról, lejjebb ránt combjaimba markolva, amitől egy kisebbet felsikítok, majd nyelvét érzem meg. Erősen markolja combomat, miközben úgy lefetyel belőlem, mintha víz lenne, és Ő épp most futotta volna le a maratont. Vonaglok az érzéstől, még az egyik kezem a tincseit húzogatja, addig a másikkal a lepedőt markolászom. Csípőmet mozgatom, amitől még jobban rászorít combomra. Ennek is helye marad. Majd érzem, a testem megremeg, ahogy a határt átlépve, elsodor az orgazmus vihara, ajkaim közül pedig élesen siklik ki Louis neve. Kaján és huncut mosollyal az arcán dől le mellém, mindkettőnkből sóhaj szakad fel. Majd felpillantok rá.
- Vedd le a bokszered! - végig nyalok alsó ajkamon, a ruhadarab pedig már a földön köt ki, miközben visszadől mellém. Ujjaim végig futnak meztelen felsőtestén, majd elérem a farkát. Megmarkolva, kezdem húzogatni ujjaim, néhol jobban megszorítva.
- Oh, ez az! - nyög fel mellettem, majd az  kezei is felfedezésnek indulnak, ismét. Majd ujja újra bennem, miközben mélyről jövő sóhaj távozik mindkettőnkből. Ujjaim begyorsulnak, és az övéi sem lazsálnak. A következő pillanatban viszont kihúzódnak ujjai, letaszítja farkától kezemet, és felém mászva hatol belém. Mindkettőnkből remegő sóhaj tör fel, és lassú mozgása miatt ez meg is marad. Ajkait enyémnek nyomja, miközben nyelve is behatolásért könyörög, s meg is kapja. Lábaimat köré csavarom, miközben karommal átfonom a nyakát. Kezemet hajába vezetem, megszorítom tincseit, majd hátán húzom végig körmeim. Felszisszenve elválik, játékosan pillant le rám, majd gyorsítani kezd. Kezével kezemért nyúl, összefűzi ujjainkat, miközben rajtam újra felkerekedik a bizsergés, s remegés. Alsó ajkam megremeg, amit Lou is észrevesz, majd felkuncogva megcsókol. Majd elér s nem telhetett bele 1 percbe, de nekem egy évezrednek tűnt az egész, amíg Louis rám borulva lihegett mellemen, miközben farkával meg döfködött párat. Majd kihúzódva magához ölelt. Takaró nélkül, a fényben, Lou karjai között szabályoztam légzésemet, s is az övét.
- Köszönöm, nagy szükségem volt erre. - suttogta, miközben fülem mögé rejtett egy puszit. Libabőr futott végig felkaromon, majd kibújva karjai közül a takarót húztam fel és tettem magunkra. Szembe fordultam vele és összekulcsolva ujjainkat figyeltük egymást. Én a számon lélegeztem, egy kicsit még mindig remegett a testem, amin Lou kedvesen elmosolyodott.
- Rég lehettél kielégülve ilyen jól. - morogja huncutul.
- Már teljesen elvesztettem a testem felett a kontrollt. - sóhajtok fel. - Szeretlek. - nézek mélyen szemeibe.
- Én is, Rebecca! - válaszolja halkan, mosolyogva. A villanyt leoltom, miközben megfordulok, majd Louhoz szorítom meztelen testem. Átölel, kezeinket lakatként tudnám említeni, ami megtörhetetlenül szorította a másik kezét, s a sötétség leple nem csak a szobát, de minket is elért végül.


Másnap puszikra ébredtem. Mindenhol értek arcomon, de nekem mégis olyan érzésem volt, mintha ez mind egyszerre történt volna. Aztán éles fájdalom hatolt a fejembe és a gyomromba is. Ilyen nincs! 
- Oké, Louis, elég! - viszont a puszik nem maradtak, sőt nyalogatásba kezdtek. Mire szemeim szétrebbentek Ördög huncut szemeivel találtam szembe magam. - Te rosszcsont! – vigyorogva veszem le mellkasomról, majd átteszem Louéra. - Nyalogasd őt! Nekem dolgom van! - ezzel pedig rohantam is a wc - re kirántva egy bokszert. Hatalmas ajtócsapásra kelhetett Louis, ugyanis magam mögött túl hangosan csattant az ajtó. Miután végeztem a dolgommal, kezet mosva a tükörbe néztem. Hajam kócos, szerteágazó minden felé. Grimaszt vágva hagytam úgy és indultam vissza a szobába, ahol Lou ült törökülésbe, fedve péniszét, a kutyát simogatva.
- Itt van a mama is! - morogja Lou, mire rám pillant. - Miért nem veszed le azt a csinos bokszert, és kezdjük újra a tegnap éjszakát? - kacsint rám kaján mosollyal arcán.
- Ne is álmodozz róla most egy darabig. - mondom végig simítva borostás arcán, és felemelve fejét megcsókolom.
- Oh, a mama csoda, hogy nem idegbajos! - vakarja meg Ördög buksiját miután elengedtem arcát és melltartó után indulok. Ördög vakkant egyetértően, mire felvéve a ruhadarabot fordulok meg.
- Két fiú egy lány ellen nem fair! - vágom rá. -  De most, ma este a gazdi barátjánál leszel, Életem! - mondom lehuppanva az ágyba, Ördög pedig rögtön az ölembe kényelmesedik el.
- Miért hová mész? - kérdezi meglepetten Lou.
- Te is jössz! - szemeibe egy rövid pillantást lövök, majd a kutyusra nézek. - Niall és Harry csak nem fog tele tömni. - Lou felnevet, majd feláll és elindulva kivesz egy bokszert.
- Amúgy tökre örülök, hogy van nálad bokszerem. Nem szeretném felvenni a szarrá ázottat. - mondja rám kacsintva. - Most pedig maradj itt. Mindjárt hozok neked hercegnős reggelit. - lusta mosollyal biccentettem, ő pedig közelebb jőve lassú csókot, nyomot ajkaimra. - Nagyon fáj a hasad? - kérdezi gyengéden.
- Még nem elviselhetetlen. - kacagok fel, mire csókkal hallgattat el.
- Sietek. - majd el is tűnik. Körbe nézve pillantom meg Louis pólóját a földön, mire a kutyusra nézek.
- Na, megoldod? Idehozod Lou pólóját nekem? - nézz rám, üres tekintettel, majd vakkant, de nem mozdul. - Úgy látszik, ez még nem fog menni. - felsóhajtva kelek fel, és lehajolva veszem fel a szóban forgó ruhadarabot. A mellkasomra húzom, majd kivéve a hajam, hagyom, hogy leereszkedjen. Visszaindulok az ágyra, lehuppanok, betakarom lábaim és lefeküdve hunyom le szemeim. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem, Ördög pedig hasamon terül szét. Tornázni kéne, hogy most jobban nyúljanak a hasizmaim, de majd holnap. Ma elő kell készülnöm Louis - val a randinkra.
- Azt ne mond, hogy elaludt, mert semmi áron nem fogom hagyni, hogy ez az isteni rántottám kárba vesszen! - mondja Lou még messziről, az ajtóban állhat. - Majd megesszük, mi ketten, igaz? - szemeim kinyílnak, Loura pillantok, aki már mellettem ül és mosolyog rám.
- Csak pihentem. Nem rég keltem, ha rémlik. - nevetek fel, majd felülök egy nyögés kíséretében. - Szóval tükörtojás, mi? - kisfiús mosoly terül szét ajkain, majd elém rakja a tálcát. Mindketten úgy néznek rám, mintha ítéletet kéne mondanom az ételről. Kezembe veszem a villát, levágok egy darabot és megkóstolóm. Nem is olyan rossz, sőt isteni, ahogy mondta.
 - Na, gyere ide, BooBear! - mondom és tarkójánál fogva közelebb húzva megcsókolom.




- Szóval nem tudom, mikor jövök érte, de az biztos, hogy holnap! - mondom megsimogatva utoljára Ördög buksiját.
- Nyugi, nem lesz semmi gond! - válaszolja nevetve Niall.
- Amúgy veletek mizu? - pillantok fel szemükbe.
- Képzeld... - kezd bele Harry, de Louis Tomlinson a legjobb pillanatban jön oda és karol át.
- Induljunk már, megőrülök a kíváncsiságtól mit tervezett nekem az asszony! - szem forgatva, mosolyodom el.
- Holnap mindenképp? - kérdezem, mire mindketten nevetve biccentenek. Megölelem őket, egy utolsó fejsimítás, majd megfogom Louis karját és magam urán rángatva sétálunk.
- De egyáltalán hová megyünk? Ugye nem erőszakolsz meg? - kérdezi, mire összeszaladt szemöldökkel nézek szemeibe.
- Louis Tomlinson, higgadj már le. Miért erőszakolnálak meg, mikor egy úgyis élveznéd, kettő meg mi a jó Istenért, mikor piros taxi parkol nálam egy hétig, észlény! - kérdezem idegesen.
- Jó-jó. Nyugi-nyugi! - fogja meg karjaim, majd végig simítva rajtam, arcomat fogja meg. - Te ne kiabálj, főleg ne mikor meg van. Aztán én vagyok a hülye, mert mindig elfelejtem, hogy ilyenkor a lányokat, túl könnyen fel lehet húzni, szóval. Én kussban maradok, te pedig gyorsan megmutatod, hogy mit terveztél számomra, rendben? - kérdezi, mire mélyet sóhajtva elmosolyodom.
- Rendben. - puszit nyom ajkaimra, majd összekulcsolva kezünket indulunk meg. Mikor odaérünk, vigyorogva pillantok rá.
- Akkor most figyelj. - elengedem kezeit, beszaladok a garázsba és az előre kifizetett teherautó féleségért. Beülök és hátrapillantok. Remek minden előkészítve, már csak a célhoz kell érnem. Kihajtok, majd Loura pillantok.
- Pattanj be. - kacsintok rá kacagva.
- Te komolyan kibéreltél egy teherautót? - kérdezi felnevetve.
- Nana! Ez nem egy sima "teherautó". De majd később megtudod, ülj már be! - elkap egyféle izgatottság, hogy vajon tetszeni fog-e neki? Vagy csak egyszerűen fel lettem spannolva, hogy végre elkezdődött a randink.
- És most hova? - kérdezi becsatolva magát.
- Bízd rám. Ez csak az első meglepi volt a randinkból és még előttünk az egész éjszaka. - nevetek fel beindítva a motort. Egy ideig némán megyünk az ég jobban besötétedett, a csillagok még nem látszanak, de ahogy haladok északra, miközben az autópálya kezd üresedni, a csillagok nagyobb számban jelenek meg. Vigyorogva hajtok le a sztrádáról, majd hajtok fel a dombon.
- Hova viszel te engem? - kérdezi a területet kémlelve.
- Nyugi. - kuncogva állítom le a motort és amint a világítás eltűnik, előttünk a város fényei és a csillagok válnak fényesebbé.
- Ez gyönyörű! - hangja csodálattal teli, mire kuncogva szállok ki. Hátra megyek, előveszek két kínai dobozt, majd előre menve felülök a motorháztetőre. Ő is felpattan mellém, majd rám pillant.
- Kaja is van? - kérdezi meglepetten.
- S még valami, de majd később. Jó étvágyat! - adom kezébe a dobozt, majd kibontva enni kezdek. Egy darabig csak nézzük a kilátást, élvezzük a néma csendet, a meleg levegőt.
- Honnan ismerted ezt a helyet? - rápillantok, majd elmosolyodom.
- Volt egy kislány, aki nagyon szeretet járkálni össze-vissza, főleg ha az erdőről volt szó. Aztán felfedezett egy kisebb utat, végül megtalálta ezt a lelátót. Azóta többször is volt itt, egyedül. Mikor gondolni kellett, vagy csak magányra vágyott. - hangom csendesen cseng a némaságban, Lou válasza pedig egy hümmögés. Nem is kell több. Megesszük a kínait, majd egymásra pillantunk.
- Gyere. Az utolsó meglepetés. - lepattanok a tetőről. kukába dobom a szemetet, majd hátra megyek és előremászva kapcsolok világítást. Lou elől mászik be, és onnan nézz, ahogy pakolgatom a párnákat, takarókat, majd előkerül a DVD is.
- BooBear, remélem, szereted az Alkonyatot! - szeméibe nézve a sokkoltság hamar rám hozza a nevető görcsöt, de annyira, hogy összegörnyedve nevetek tovább, majd már csak hosszú sóhajok maradnak.
- Maradjunk a Karib-tenger Kalózainál, rendben? - kérdezem megtörölve a szemem.
- A frászt hoztad rám, Rebecca! Szeretlek, sőt imádlak! De inkább lőjetek fejbe! - beül, mire mosolyogva adok szájára egy puszit.
- Ezt azt hittem megbeszéltük, egyikünk sem szereti a romantikát, kivéve, ha az rólunk szól, de ha nem beszéltük volna meg, most elmondom. Velem soha a büdös életbe nem fogod megnézni a Titanicot, vetted, Cukorpofa? - felnevet, majd csókot nyom ajkaimra.
- Na, de mennyire, Bébi! 

2016. február 25., csütörtök

72. Maffia Boss

Minden gyötrődésem múlóban van
miközben átölelsz engem



Mikor hazaértünk, én a szobámba vonultam el, és megkértem Lout is, hogy most hagyjon egy picit. Ledőltem és csak néztem a plafont, majd szemeimet lecsukva emlékeztem vissza mit csináltam az elmúlt hónapban, hónapokban, míg itt voltam. Túl sokat. Felkelve nyújtóztattam meg karjaim, majd a szekrényhez sétálva vettem elő a papírokat. Kiteregettem őket az ágyra, majd mindegyiket végig olvastam még el nem értem az utolsóhoz. Harry. Kirontottam a szobából, le a lépcsőn, ahol a többiek röhögcséltek.
- Harold! Boldog Születésnapot, úgy mindenkitől! - adom a kezébe a papírt, majd elvéve Lou kezéből az energiaitalt lehúzom.
- Wales?!? - pillant fel, mire mindketten felnevet.
- Ja, igen haver! Az a te területed! - vigyorodik el Louis.
- És miért most kapom meg, miért nem akkor mikor a szülinapom volt? - pillant rám.
- Bocs, hogy most nézem át a papírokat. - mondom felsóhajtva. - Holnap elmehetnétek Horannel felmérni a terepet! - mosolyodom el.
- Benne vagyok. Mindig is érdekelt Wales, de Írországhoz jobban húz a szívem. - mondja a szőke, mire Louval egymásra vigyorgunk.
- Ha kívánság kosár van, én Skóciát kérem! - mondja Liam grimaszolva. Felnevetünk, majd ásítva válaszolok.
- Majd Olívia, Liam, Niall és Harry beszédem van veletek. Louis te pedig holnap erre nagyon figyelsz! - teszem kezem a sárga mappára, amiben a szerződés van.
- Már kitaláltuk, hogy lesz! - mondja büszke mosollyal. - Leitatom, megdugom, majd aláíratom.
- Csak ne légy túl rámenős. Megszokta, hogy milyen vagy. Túl hamar észrevenné, hogy sántikálsz valamiben! - Olívia puszit nyom Liam ajkaira, majd rám pillant.
- Liam mondani szeretne valamit!
- Nem arról volt szó, hogy te mondod el neki? - kérdezi kiakadva Payno.
- Nem, mert még a végén képes lenne megverni. - nevet fel kínosan Olívia.
- Engem meg kiherél, melyik a jobb? - válaszol fogcsikorgatva Liam.
- Pofa be, és mondjátok, vagy mindkettőtöknek teljesíteni fogom az előbb felsoroltakat! - mondom erélyesebben.
- Elköltözöm! - elmosolyodva biccentek Olíviára, majd Paynere nézek.
- Hozzám költözik, így engem mától csak napközben látsz. - mosolyodik el gyéren.
- Hát, nekem oké. Mindig lesz számotokra hely. - mondom mosolyogva.
- Mi is hazamegyünk, Rebecca! Túl sokat lógtunk a nyakadon. - jelenti ki Niall nevetve.
- Akkor kérek cserébe valamit. - mondom az asztalra téve a tenyerem. - Vegyetek nekem egy kutyust, mert egyedül leszek. - sóhajtok fel szomorkásan. Már megszoktam a srácokat, a civakodásukat, a káromkodásukat, Lou reggeli szex mániáit, aztán ez holnap reggelre megszűnik. Nem marad semmi.
- Hé, én ma még maradok. - puszil arcon Lou.
- Tudom, de fura lesz, mert szinte alig laktam egyedül Amerika óta. Furcsa lesz visszaállni. - nevetek fel kínosan.
- Ooo. Csapatölelés! - mondja Olívia, majd megölel és csatlakoznak a többiek is. Ezután még két órát beszélgetünk, majd elmennek és maradunk ketten.
- Menjünk fel a szobádba. - puszilja meg a kezem, majd megfogva felhúz. Amikor beérünk, a papírokra pillantok, majd Louisra.
- Tessék. Olvasd el a menyasszonyod szerződésit. Addig én lezuhanyozom! - lassú, mély csókot nyomok ajkaira, majd eltávolodom, kiveszem a pizsamám és belépek a fürdőbe. Lezuhanyozom, hajat mosok, majd felveszem a ruhám, és megszárítva a hajam, lépek be a szobába. Lou felpillant, végig nyal alsó ajkán, majd összeszedi a papírokat és rárakja a szekrényre. Majd elém áll. Derekamra teszi kezeit és csak néz a szemembe. Karjaimat nyaka köré fonom, lábujjhegyre állok és megcsókol. Fenekem alá vezeti kezeit, belemarkol, majd kettőt gyengén ráüt. Felugrok csípőjére, lehunyom a szemem, Ő pedig az ágyra dönt. Nem mászik rám, kezei még mindig popsimon, simogatja a felületet. Szemeim szétrebbenek és mosolyogva nézek tengerkéken izzó szemeibe.
- Hogy tudtál ennyire magadba bolondítani? A mai napig nem tudok rájönni. - motyogja, mire elmosolyodom.
- Egyszerű. Ahogy neked sikerült. Én viszont sokkal régebbről is emlékszem rád. - meglepődik, majd kíváncsian néz. - Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy nyár volt. Harryvel vagy egy másik göndör hajúval jöttél ki a házból, és valamin nagyon nevetettek. Fociszerelésben voltatok és foci labda is volt nálatok. Majd a foci pályára mentettek, ahol egy nagyon szép gólt rúgtál. Kétszer néztél a szemembe, mindkétszer a szívroham kerülgetett olyan lehengerlő íriszeid voltak, és én még csak 10 éves lehettem. - nevetek fel. Meglepetten néz, majd megcsókol.
- Arra a napra én is emlékszem. Az a göndör, pedig Liam volt. Emlékszem rád, ott ültél, ahol mindig, csak nem volt semmi a kezedben. A pólód alját markolásztad. Akkor kacsintottam rád, igaz? - felkuncogva biccentek, mire ő is felnevet. - Ne nevess ki, de már akkor gyönyörű voltál. Nem tudtalak, hogy megszólítani, így mindig az ablakból néztelek, míg el nem költöztettek. Azt hittem soha nem látom többet azt a lányt, aki a kerítésnek dőlve nap, mint nap újabb könyvvel ül ki és olvass. - megcsókolom, kezeimmel tincsei közé túrok. Felém kerekedik, ujjait bőrömbe mélyeszti, majd lihegve válik el tőlem.
- Nagyon nem akartam ma veled szexelni, de képtelen vagyok neked ellenállni! - felnevetek, majd szemeibe fúrom tekintettem.
- Engedj el és gyere utánam! - mellém dől le, én pedig felpattanva megyek a fehérneműs szekrényemhez és halászok elő egy csipkés, fekete együttest. Leszaladok, majd felvéve a melltartóm és leváltva az alsóneműt vigyorogva várom Louist. Amint megérkezik, a díványon foglal helyet, én pedig az MP3 - on választok ki egy zenét. Amint meg van Britney Spears - Work Bitch c. dala a rúdhoz lépkedek, majd Loura pillantok, aki már izgatottan várja az előadást. Párszor megkerülöm a rudat, majd amint énekelni kezd én is felpattanok a rúdra. Pár forgás után, fejjel lefelé vagyok, majd párszor mozgatva a csípőmet hátra szaltóval a földön kötök ki, a refrén pedig indul is. A földön táncolok tovább, majd felpattanva hátat fordítok Lounak, és twerkelni kezdek. Egy nyögés hagyja el ajkait, ami hangosabb, mint a zene. A következő pillanatban újra a rúdon vagyok és tovább mozgok. Újra a földön vagyok, mikor lassítani kezd. Körbe járom egyszer, majd a rúdhoz húzva csípőm megyek le terpeszben, miközben visszafelé megyek, a srácra pillantok, rá kacsintok, majd újra a rúdon vagyok, és már csak arra figyelek, hogy minél jobban menjenek a koreográfiák. Amint a zene végéhez közeledik, leszállok, a földön mászva közelítem meg a díványon mocorgó fiút, miközben csípőmet fel-le mozgatom, majd az utolsó hangnál ölébe ülök és megcsókolom. Nem vár tovább, lehúzza magáról a nadrágot, miközben maga alá gyűr, lekapja rólam az alsóneműmet és nyakamat szívva hatol belém.


Reggel már a saját ágyamban ébredtem, de egyedül. Mellettem egy kis fecni hevert, amin Louis magyarázza meg, hogy Sia mindjárt itthon van, és neki ott kell lennie. Sóhajtva dőlök vissza a párnák közé, majd hunyom le szemeim. A lakás minden zuga a néma csendtől zengett, míg éjszaka én és Lou lihegései töltötték be. Elmosolyodok az emlékképeken, majd nem tudom mikor, újra bealszom. A következő pillanatban valami nedvesre ébredek a fejemen, és mikor rájövök, hogy újra és újra végig húzza valaki a nyelvét rajtam, azonnal kirebbenek az ágyból.
- Mi a... ? - az ajtóra pillantok, ahol Niallék állnak röhögve, majd belépnek. Az ágyra pillantok, ahol egy lelógó fülű, fekete szemű, barna foltos Beagle nézz rám.
- Ahogy kérted, Becca! A kutyus. - mondja, de én már rögtön magamhoz is szorítom a kicsi nyalogatóst.
- Istenem, köszönöm, srácok! Igaz a szívbajt hoztátok rám, de köszönöm. - elengedve a kutyust ölelem magamhoz mindkettejüket, ők pedig visszaölelnek.
- Na és mentek valamerre? - kérdezem megvakarva kiskutyusom fejét.
- Igazából igen, Wales. Szeretnél jönni? - kérdezi Harry mosolyogva.
- Be kell neki vásárolnom. - mondom rájuk pillantva.
- Megtettük. Szóval minden lent van. Na? - Niall pillant rám kérlelő tekintettel, de én csak megjátszott szomorkás mosollyal fejet rázok.
- Meg kell ismerkednie a gazdival! - mondom, mire felhorkannak.
- Hozhatod őt is! - jelenti ki Harry.
- Nem, srácok! - mondom felnevetve. - Nektek amúgy is beszélnetek kell négyszemközt! - mondom szigorúan rájuk nézve, a válaszuk pedig grimaszolás. Istenem, mint két kamasz.
- Este várj minket pizzával. De mielőtt lelépnénk, mi lesz a kölyök neve? - kérdezi Niall kedves mosollyal arcán. Szemeibe nézek a kutyusnak, majd elmosolyodva a fiúkra nézek.
- Ördög. - elvigyorodnak, majd intve lelépnek. A kutyussal játszom egy picit, majd felveszek egy maci nadrágot, tornacipőt és egy fehér atlétát. Összegumizom a hajam és lemegyek. A fiúk tényleg mindent megvettek, amire szüksége lesz Ördögnek így a kutyaágyat viszem fel, amiben takaró van. Várok egy picit, a kutyus pedig kiszagolva, hogy még senkié az a terület beleveti magát és a kis takarója mögül néz ki, majd vakkant egyet. Felnevetek, majd letrappolva helyezem el a két tálat. Egyikbe langyos vizet töltök, a másikba pedig kutya ételt szórok, amit rögtön falatozni kezd. Én is készítek magamnak kaját, majd gyorsan bekajálva szétnézek. A pulton megpillantom a kutyapórázt, majd Ördögre pillantok.
- Mit szólnál egy kis sétához? - kettőt ugat, farkát jobbra-balra rángatja, majd felugrik térdeimre. Felnevetek, majd a pórázt rátéve nyitom ki az ajtót. ő pedig rögtön kifut. A kulcsot megragadva hagyom, hogy bezáródjon magam után az ajtó, majd mosolyogva indulok a kutyus után.



- Rebecca! - üvölt Liam, mire a kutyával összenézve futásba kezdünk. Ő győzött, ugyanis mikor már leértem Olívia a buksiját simogatva gügyögött neki.
- Kitől kaptad ezt a tüneményt? - kérdezi Olívia, majd felállva megölel.
- Niall és Harry. A pizza is mindjárt itt lesz, szóval remélem nem késnek. - mosolyodom el. - Hogy telt az első közös napotok? - elmosolyodnak, majd mesélésbe kezdenek. Olívia mesél arról, milyen romantikus volt Liam este s reggel is, hogy mindkét alkalommal, étellel lepte meg őt, az éjszaka pedig felejthetetlen volt. Arcomon széles mosoly született, ahogy mindketten elpirultak, a fejemben pedig nekem is megjelentek az emlékképek az éjszakáról. Szemeimet lehunytam egy rövidke pillanatra, és nyelvemre harapva ébredt fel az álmodozásból. Mikor szemeim új kinyíltak Liam és Olívia "mindent értünk" fejjel vigyorogtak rám, majd csengettek. Ördög ugatni kezdett az ajtóra, így gyorsan nyitottam ki, de előttem csak Lou állt.
- Meghoztam. - lihegi kimerülten. - Van itt ruhám, jól esne most valami zuhany? - néz szemeibe kérdőn. Biccentve veszem el tőle a mappát, majd engedem be. Ördög tovább ugatja, s mikor Lou lehajolna, rá is morog.
- Ördög! - szólok rá, mire boci szemeivel búbánást mutat. - Te meg menjél zuhanyozni, ide érzem Sia parfümjét. - felröhög, majd felrohan. Visszamegyek és leülve adom át Olíviának a mappát.
- Már csak a te aláírásod hiányzik. - csillogó kék szemeivel pillant fel rám, majd felkapva az asztalon lévő tollat alá is firkantja.
- És most? - kérdezi Liam rám pillantva.
- Gondolom egyből Európa. - Lou belép a szobába, csókot nyom ajkaimra. Csak egy törölköző van derekán és a haját épp átdörzsöli a törölközővel. Alsó ajkamba harapva rázom meg a fejem és nézek ki Liam és Olívia között egy pontot, hogy ne nézek senkire. Be kéne tiltani, hogy valaki ilyen helyes legyen, sőt! Valaki ettől még meg is halhat!
- Nem. Az európai maffia, olyan lehet, mint az oroszországi kommunisták korszaka. Több ország áll össze, ahol vannak "irányítók", de tulajdonképpen, mindet egy irányítja a háttérből.
- A ribanc apja. - vágja rá Lou.
- S ami még jobb, senki nem tudja, hogy Európa annak a ribanc kezében van. - mondom vigyorogva.
- Szóval mi a terved, Kicsim? - pillant le rám, én pedig most a szemébe nézve.
- Elutazunk én, Olívia, Harry és Niall és körbe járjuk Amerikát, mintha csak elszöktünk volna tőletek. Persze, ezt csak Anastasiának kell beadni. Közben, mi álcázva járjuk az országokat, és világosítunk fel mindenkit arról, hogy ki Európa igazi tulajdonosa, mert ha egyből oda állítunk, rengeteg ellenséget szerezhetünk és meg is ölhetnek minket. - válaszolom mosolyogva.
- Utálom, hogy mindig kimaradok a legjobb buliból. Persze, Niall meg Harry sose. Tényleg ők hol vannak? - kérdezi morgolódva, mire megcsóválom a fejem.
- Gőzöm sincs. - ekkor megszólal a csengő. - Viszont a pizza itt van, te meg öltözz fel. - arrébb lököm egy picit mellkasánál fogva, majd kinyitom az ajtót és kifizetve veszem el a dobozokat. Leteszem a konyha pultra, majd enni kezdünk a többiekkel. Ördögöt nem látom, de a következő pillanatban Lou kezében pihen, miközben Ő felöltözve simogatja a buksiját.
- Megszeretett. - mosolyodom el bekapva egy újabb falatot.
- Engem mindenki szeret, csak ha a szagom egy kurváé, akkor lehetek... más. - köhinti el a mondat végét, majd leteszi és leülve mellém, teszi kezeit a combomra.
- Hogy telt a napod? - kérdezi, mire mosolyogva válaszoltam. 
- Niall, hol a búsban vagytok? - kérdezi Liam belépve. Válasza gondolom a csengetés volt, mert szem forgatva dugta hátsó zsebébe a telefonját Liam. Lenyelve a falatot nyitok ajtót, Ördög pedig mellettem ugat és csahol a farkával. Az ajtóban pedig a két vigyorgó fiú pillant le, majd a szemembe.
- Csak úgy ragyogtok, minden oké? - kérdezem, mire mindkettőn sejtelmes mosoly születik. Vállat rántva megyek vissza és ülök le.
- Lou? 
- Telefonál. - mondja teli szájjal Olívia.
- Látom, te se vagy tiszta nőiségből. - kuncogok fel, mire összeszalad a szemöldöke.
- A férfiak befinganak, büfögnek, úgy beszélnek a szexuális életükről, mintha egy nyitott könyv lenne. Akkor miért is legyek túl lányos? - ott a pont.
- Srácok, bejelentésünk van. - mondja Harry összedörzsölve a kezét.
- Meghalt az apám, nem tudták megmenti, elvitte a szívroham. - mondja Lou sokkolt szemekkel. Szám elé kapom a kezem, majd rögtön oda megyek és megölelem. Szorosan magához szorít, elrejti nyakamnál az arcát, majd csak nedves könnyeit érzem magam. 
- Semmi baj. Add ki! - mondom végig simítva, a többiek pedig némák. Meghalt Louis apja, Anglia maffia főnöké, Mark Tomlinson halott. 

2016. február 22., hétfő

71. Robbery

Veled és velem
A szenvedés elmúlik
Szabad vagy

Estére végeztek velünk, kifizettük őket - Lou az enyémet is kifizette -, majd elindultunk hozzám. Beugrottunk pizzákért, majd hazaérve a fiúkat és Olíviát találtuk ott.
- Srácok! - köszönök vigyorogva, de lassan megyek. Az egész testem be van fóliázva, Lounak pedig a segge. Szóval csigatempóban haladok, és el se tudom képzelni milyen lehetett azon ülni.
- Hol voltatok ti egy egész álló napot! Tegnap óta egyikőtök sem láttuk! - ölel meg Olívia, mire felszisszenek. - Mit csináltál vele? - kérdezi Lou felé egy "kinyírlak" pillantást küldve.
- Ő akarta! - teszi fel kezeit és megtámaszkodok.
- Én legalább nem a seggemre csináltattam! - morgom, majd felhúzom a pólóm. Mindegyikük leesett állal nézi, majd eltüntetve a szemembe nézek, majd rögtön Lousira.
- A seggeden van egy tetoválás? - röhög fel Liam, mire vigyorogva megcsóválom a fejem.
- Hoztunk kaját. Bezabálok és alszok. Olívia holnap sok dolgunk lesz, szóval bocs Liam elrabolom a barátnődet. Milyen volt a buli? - elvéve az egyik pizzás dobozt huppanok a bár székre és a többiek körbe állva, ülve kezdenek mesélni. Némán figyeltem, tömtem a szám, Lou néha közbe szólogatott. A szemem végül valami máson akadt meg. Na, most Niall nyúl a pizzáért, Harry is, a kezük összeér, összenéznek, majd Harry elkapja a kezét is és a tekintetét is. Bíborvörösbe borul a feje, majd egy másik pizzáért nyúl és azt kezdi el rágcsálni, míg észre nem veszi, hogy figyelem. Lenyeli a falatot, majd újabbat harap. Elvigyorodom és tovább eszem, tartva a szemkontaktust.
- Na, jó Rebecca! - pattan fel Harry, majd megragadva a kezem magával ránt. - Mi a francot vigyorogsz? - kérdezi.
- Nincs köztetek semmi Niallel? - halkabbra veszem a hangerőm.
- N-Ni-Nincs! - jelenti ki dadogva és kezeit kezdi el tördelni.
- Hazudj másnak, Harry. Figyelj, láttam a képet! - mondom, mire furcsán néz rám.
- Milyen képet?
- Amin te és a szöszi... - szemei elkerekednek, majd előkapva a telefonját végig nézi.
- Nekem nincs ilyen képem! - jelenti ki, majd a pultra néz, amin Niall telefonja van.
- Nem számít, csak az, hogy... - kezdek bele, de mintha falnak beszélnénk, majd visszamegy a többiekhez, és Niall felé fordul.
- Asszem' van valami a telefonodon! - jelenti ki Harry.
- Bassza meg! - szem forgatva megyek közéjük és veszem el Nialler telefonját. Belépek ismét a galériába, majd rákattintva törlöm. - Most már semmilyen kép nincs a telefonján. Később ezt megbeszéljük még! - morgom, majd Louis felé fordulok és megölelem. Szorosan, úgy, mint reggel.
- Elmondtad neki? - kuncog fel.
- El, de mi van akkor? Niall markolta meg, nem Ő! - felnevet, majd belepuszil a hajamba.
- Mi felmentünk, skacok! Jó étvágyat, meg ilyenek! - mondja Lou, majd felkap és elindul felfelé.
- De ne már! Most mi volt ez az előbbi? - kérdezi Niall, de nem válaszolunk. Felvisz, amit egy csókkal köszönök meg, majd belépve levetkőzünk és elnyom az álom karjaiban.


- Hogy lesz ez az egész? - kérdezi Olívia.
- Hát tudod, hol őrzik a nagyon fontos iratokat? - kérdezem, mire biccent.
- Franciaországban. Egy épületben, Párizsban! - hoppá.
- Gondolom minden ajtó előtt két-három őr. - sóhajtok fel.
- Nem, kódok és lézerek! - jelenti ki vigyorogva.
- Mit csacsogsz? - kérdezem koppantva körmeimmel.
- Hát kódok, amiket tudok, meg lézerek, amiken át kell másznunk. - lepillantok az oldalamra, káromkodok, majd újra Olívia szemébe nézek.
- Ki kell majd kapcsolnunk a lézereket. - mosolyogva biccent.
- Miben mesterkedtek? - csókot nyomva ajkaimra lép be Lou, majd a pultnak támaszkodva pillant ránk.
- Párizsba utazunk! - tapsolok kettőt, mire felcsillog a szeme.
- Megyek veletek! - jelenti ki, mire megcsóválom a fejem.
- Ne is álmodozz róla. - mondja helyettem Olívia.
- Miről ne álmodozzon? - kérdezi Liam.
- Hogy megyek velük Párizsba! - válaszol helyettünk Lou.
- Persze, mivel mind a négyen megyünk Párizsba! - ránt vállat.
- Nem, te sem jössz! - mondom Liam szemébe nézve.
- Olívia!
- Rebecca! - egymásra nézünk, majd szem forgatva hagyjuk őt őket.
- Szóval, úgy kéne innen minél hamarabb meglógni, hogy ne tudjanak róla. Kell egy kis figyelem elterelés. - mondja, mire felnevetek.
- Erre vannak a barátok, Olívia. Niall! Harry! - külön szobából bukkannak fel, majd közelítenek meg. Nem néznek egymásra, csak állnak egymás mellett, mégis 3 méter távolság van köztünk. Sóhajtva húzom közelebb őket, majd a szemükbe nézek.
- Szükségünk lenne egy kis figyelem elterelésre. Liamnek és Louisnak el kéne vonni a figyelmét. - jelentem ki.
- És mit vársz tőlünk, mit tegyünk? - kérdezi Niall unottan.
- Oké, ha hazajöttünk ti jössztök! - vágom rá, majd megragadom a szöszi pólóját és a falhoz nyomom, ami elég könnyen megy, ugyanis túlkésőn reagál. - Mit tegyél, Niall? Azt, hogy kikúrtul tereld el, annak a két egoista baromnak a figyelmét, még mi lelépünk Párizsba, és ha utánunk mernek jönni, veled kezdem a zacskó levágást. És ne hidd azt, hogy nem merem megtenni! - nagyot nyelve biccent, én pedig elégedett mosollyal az arcomon engedem el.
- Harry neked én magyarázzam el? - kérdezi Olívia kiroppantva ujjait.
- Értettük! - jelenti ki, mire elvigyorodunk.
- Remek. 20 perc múlva indul a gépünk. Nem viszünk csak két pisztolyt és lőszereket. Fiúk, kezdetét veheti az akció. - bólintva el is húztak, mi meg bementünk a szobámba, azon belül a kis fegyvertáramba.
- Ezek valami atom jó fegyverek! - fogja meg  AK26 - os fegyvert.
- Kisebb kell. Mondjuk ez. - egy M9 - est adok kezébe, meg markolja, majd felém tartja.
- Hé, ügyesebben! - mondom kitérve előle. Még a végén lelő, és baszhattok mindent.
- Oké, oké! - kuncog fel és hátra rakja. Pólójával eltakarja, mire vigyorogva ismétlem meg ezt egy Colttal.
- És nem lesz gond a reptéren? – kérdezi, mire elvigyorodom.
- Mi egyenesen a repülőhöz megyünk. Már szóltam, hogy ne legyen semmi, szóval nyugi. - mire leértünk, mind a négy fiú a kanapén foglalt helyet és tévézett. Halk sóhaj szakadt fel belőlem, majd kinyitva az ajtót el is húztuk a csíkot.

  
- Nem arról volt szó, hogy tudod hol az épület? - kérdezem egy fehér faház előtt állva. Párizsban vagyunk, gyönyörű város, sőt. Megérdemli a szerelem városa nevet, de erre most nincs időnk, ahogy arra sem, hogy szétnézek itt. Majd idős koromba.
- Ez az! Nem hallottál még olyanról, hogy pince? - kérdezi nevetve, majd az ujját az leolvasóra teszi.
- Ugye tudod, hogy majd kurva gyorsan kell elhagynunk a földrészt? - kérdezem belépve.
- Persze. Most még nem tudják, de meg fogják tudni, hogy itt jártam, és gondolom össze áll nekik a kép. Szóval kurva gyorsan kell sietnünk! - letrappolunk a lépcsőn, és ahogy igaza volt lézerek és kódok. A lézereket kikapcsolta, majd kódolt. Kapcsolt, kódolt, kapcsolt, kódolt. Még el nem értünk egy széfhez.
- Tudod a kódját? - kérdezem, de alsó ajkát harapdálva tudtam, itt most rám van szükség. - Remek. Mi lehet? -  töprengek, majd egy halovány szövegsor villant be a fejemben. A széfhez lépve írtam be a kódot, a kerék pedig pár forgás után kinyílt.
- Honnan? - kérdezi sokkoltan Olívia.
- Majd egyszer elmondom! Most sietnünk kell! – mondom, és belépve több millió papír köteggel találom szembe magam, meg jó pár ezer aranyrúddal, nyaklánccal, gyűrűvel.
- Azt a kurva eget! - kerekedik el Olívia szeme.
- Oké, a papírért jöttünk! Talán meglophatod jó apádat, de a papír a fontos! - felkuncog, majd azon nyomban keresni kezdi, de én körbe nézek. Ha jól látom, abc szerint van. 
- Te keresd az O - nál, én meg szétnézek az G - nél. - morgom hangosan, majd teszem, amit mondtam. Minden van itt csak az nem, ami nekünk kéne, az idő pedig fogy, majd Olívia felsikít.
- Megvan! Megvan! Megvan! - ugrándozva jön oda, majd adja a kezembe.
- Szép! Gyorsan szedj össze valamit magadnak, aztán jól dugd el, amíg én átnézem. - szétnyitom a mappát és benne van minden, amit tudni kell Olíviáról. Mikor született, szülei, unokatestvérei, szüleinek a testvére, aminek egy kisebb része nekünk is meg volt. Tovább lapozok, majd meglátom a papírt. Vigyor születik arcomon, majd a lányra nézek. Zavartan összehúzom a szemöldököm, majd felnevetek. Tele rakta a nyakát ékszerekkel, minden ujján két gyűrű. Hát, jól eldugta őket.
- Ne nevess, tessék! - a nyakamba akaszt egy nyakláncot, és épp megköszönném, mikor a riasztó szólal meg. Összenézünk, összecsapom a mappát, majd szólásra nyitom ajkaim.
- Van valami hátsó kijárat? - elgondolkozik, majd biccent.
- Gyere utánam! - elindulok fel, velünk szembe jönnek páran, de egy homloklövéssel végzek velük. Többen fognak jönni, szóval nagyon kell sietnünk. Újra a bejárati ajtónál kötünk ki, de most Olívia jobbra ránt. Egy szobában kötünk ki, majd a padlón felnyit egy kisebb ajtóféleséget, majd rám pillant.
- Vedd elő a telefonod, elemlámpa. - majd leugrik. Utána ugrok, az ajtót magam után húzom, majd előkapva a telefonom, világítani kezdek.
- Merre? - kérdezem, mire előre biccent.
- Honnan ismerted? - kérdezem, mire felnevet.
- Majd később elmesélem, ha érdekel! - kacsint rám, majd futni kezd. Én is felnevetek, majd utána eredek. Mikor kiérünk, a repülőtéren kötünk ki. A pilótát hívom fel, aki már vár minket, így csak fel kell szállnunk. Épp, hogy csak elindulunk, már utánunk is kiabálnak franciául.
Excusez-moi , les agents ! Le travail le plus important à faire! - kiabál vissza Olívia franciául, majd a csuklómat megfogva ránt magával. Felrohanunk, majd üvöltve a pilótának, hogy induljunk már, bekötjük magunkat s felszállunk. Megkönnyebbült sóhaj távozik mindkettőnkből, majd felnevetünk.
- Mit üvöltöttél te franciául? - kérdezem, mire felnevet.
- Fő a jó modor! Csak annyit, hogy elnézést biztos urak, fontosabb dolgunk van! - felröhögök, majd ő kérdez.
- Szóval mi volt a kód, és honnan tudtad? - kérdezi felpattanva és két üveg vízzel tér vissza, az egyiket nekem dobva.
- Mikor elraboltunk Carlossal, kaptam egy kis tájékoztatót a Redrick családról is. Szóval köztük volt ez a ház is, de a tesóm, Alex csak annyit küldött át, hogy a széfnek a kódja egy szexpóz kétszer. Ne kérdezd miért, ezt én sem tudom. Majd beütöttem kétszer a 69-et és szerencsém volt. - nevetek fel kortyolva a vízből.
- Ne! - nyög fel, majd sóhajt. - Amit kérdeztél, hogy honnan tudom az alagutat, meg amúgy a lézereket és a kódokat. 1 éves koromtól 13 - ig ott éltem. Mostam, főztem, takarítottam. Mert csak egy kis csicska voltam. Majd átköltöztettek egy nagyobb házba, vagyis hozzájuk, majd mindig mikor hazajött Anastasia, egy csajról papolt, akit annyira utált, aztán persze visszament. Majd mindig mikor hazajött egy fiúról és egy csajról áradozott és panaszkodott. Vicces volt, persze csak magamban nevettem. - motyogja elmerülve az emlékben.

- Sajnálom, nekem sem volt épp túl szép gyermekkorom, de mindegy is. Ne ragadjunk le a múltban. Nézz magadra, hogy jöttél végig nem is csodálkozom, hogy kiszúrtak minket. - röhögök fel, mire áttéve a lábát a másikon, kihúzva hátát vigyorodik el.
- Ezek lányom, az új életem kezdetének alapjai. - komoly hanggal, a végén egy pislogással fejezi be, és hiába nevet fel utána, ezt komolyan gondolta. Mert úgy gondolja, ezeket megérdemli, és lehet, hogy, igaza van. A szüleit megölték, belőle pedig gyönyörű nő lett és visszaveszi, ami az övé.
- Liam az! - néz a szemembe idegesen. 
- Add ide! - nevetek fel, majd átveszem tőle a telefont.
- Olívia, mégis hogy.... - kezd bele, mire szem forgatva belé fojtom a szót.
- Rebecca vagyok. És ha adhatok egy jó tanácsot, egyikőtök sem fog lecseszni minket, ha hazaérünk! Én például büszke lennék, mert ilyen pasijaim vannak. Persze, fordított értelemben, szóval büszkének kéne lennetek, majd ránk.
- Arra legyünk büszkék, hogy itt hagytatok minket?! - hallom meg Lou hangját. Ideges.
- Életem, te is fogd be azokat a mézédes ajkakat, mert ne akard megtudni mi lesz, ha hazaérek! - mondom édesen, mire Olívia felnevet. - Szóval. Hosszú sztorit fogunk elmesélni miután lerendeztük a dolgainkat és abban is biztos vagyok, hogy későn este vagy csak hajnalban érünk oda.
- Miért? - köhint bele Harry.
- Hát, tudjátok, hogy van ez. Maffia, területfoglalás meg ilyenek! - kuncogok fel.
- Kimegyünk a reptérre! - jelenti ki Liam.
- Majd meglátjuk! - nevetek fel. Kinyomom, majd kikapcsolom a GPS - t. Ezt megismétlem a saját telefonom is, majd Olíviára nézek.
- Rakd bele őket egy szatyorba. - mondom, majd elveszem a mellettem lévő ülésről a mappát és olvasni kezdem a szerződést. Már a közepénél tartok, mikor egy fontos tényt közölnek. Európa Anastasiáé 18 éves kora óta, és persze Olíviának is alá kell írnia. Szóval, ha Olívia meg akarja szerezni, vele kell aláíratni ezt a papírt.
- O - o.. - morgom, mikor már szállunk le.
- Mi az? - kérdezi mosolyogva, bekapva egy újabb csoki kockát. Ellopva egyet én is bekapom, majd magyarázásba kezdek.
- Hogy írassuk alá ezt a papírt azzal a ribanccal, hogy ne jöjjön rá, mire készülünk? - kérdezem, mire meglepetten pillant rám. - Anastasiáé Európa, szóval ezt a szerződést neki is alá kell írnia. - biccent, majd gondolkozni kezd, miközben becsatolja magát. Mikor leszállunk, a fiúk pillantanak ránk idegesen, kivéve Niall és Harry. Ők egymástól távol állva néznek minket. Megállunk előttük, majd elmosolyodom.
- Louis holnap meg kell fektetned Siát, de úgy, hogy ki legyen merülve meg ilyenek, majd alá kell vele írnod, ezt! - emelem fel a mappát.
- Na, álljunk csak meg! - mondja Liam. - Elrabolod a barátnőm egy egész napra, éjjel 11 - re értek ide, majd azt mondod Louisnak, hogy meg kell dugnia Siát, hogy aláírassa vele AZT? - vigyorogva biccentek. - Egyáltalán mi az?
 - A barátnőd szerződése, hogy övé Európa. - válaszolom, mire mind a négyen Olíviára néznek. - Szerintetek miért nem jöhettetek?
- Azt hittük vásárolni mentettek! - mondja Lou dadogva.
- Miért? Arra oly szívesen eljöttetek volna? S azt kell mondanom, srácok. - pillant rám Olívia. - Életem legjobb rablásán vagyok túl! - nevet fel, miközben Liam nyaka köré fonja karjait, majd megcsókolja.
- Szóval.. A mézédes ajkú fiúnak is jár ilyen? - kérdezi vigyorogva, mire felnevetve megcsókolom, ott, ahol mindenki lát minket, de nem érdekel. Szerelmes és boldog vagyok. Olyan, mintha szárnyakat kaptam volna és repülnék. De ez most sokkal jobb a repülésnél, mert ez leírhatatlan érzés, ezt át kell élnie mindenkinek.



2016. február 12., péntek

70. Tattoo (18+)

Égető csókok, heves mozdulatok, feszesen tartott csípő,
 többre vágyó kezek, vándorló ujjak…izzó kék szemek




- Hogy jutottál be? - kérdezi lihegve.
- Ahogy te az én lakásomba, csak én nőiesen!- majd fordítok a testhelyzetünkön, én kerülök felé. Ujjaival bele markol az oldalamba, még én széttépem rajta az inget.
- Szerettem ezt az inget! - mondja lecsúsztatva magáról.
- Csak szeretted, BooBear! - kacsintok rá, majd megcsókolom. Feljebb megy így félig ülőhelyzetben lesz, én pedig rajta. Számmal ajkait, kezemmel tarkóját masszírozom. Kezei csípőmet markolásszák, majd elengedi ajkaim.
- Kapaszkodj! - azonnal ölbe kap én meg, mint valami kis majom csimpaszkodok rajta. Fenekem alá nyúl és feljebb lök magán.
- Kapaszkodsz? - liheg fülembe. Még szorosabban szorítom testem az övéhez, majd kezei eltűnnek rólam, a vízsugár pedig vízesésként ömlik ránk. Felnevetve nézek szemeibe, ő is mosolyog, majd megcsókol. Kezeivel lefejti rólam a szétázott pántokat, majd hátul szedi szét és a vizes csempére hullik. Lábával arrébb kotorja, majd neki támaszt a hideg csempének. Talpam is szintén a vizes csempére huppan, Lou kezei visszatalálnak a csípőmre, eközben kibújok az alsóneműből. Felnézek rá, kaján mosoly arcán, szeme csillogása, ami vágytól szikrázik. De mikor lejjebb haladnék, megakadályozz valami. Vigyorogva csóválom meg a fejem, kibújtatom ingéből, majd hagyjuk, hogy a földre hulljon, gatyáját, bokszerével együtt lehúzom, kilép belőle. Most rajtam a sor, hogy arrébb lökjem, majd felállva nyaka köré csavarom a karom és megcsókolom.  Viszont ő teljesen mást gondolt. Megfordít, a zuhany bezárt ajtajához lök, majd az egyik kezével belemarkol fenekembe. Belém, hatol, ami következtében az ajtóra tapadok. Lök rajtam, míg meg szokom a méretét, majd gyorsítani kezd sóhajaimmal együtt. Belemarkol mellembe, élvezetesebb nyögést kiváltva ezzel belőlem. Nyakamat harapja, szívja, míg lüktetőfarkát  ki-be mozgatja bennem. Ezek  mozdulatok hol gyorsulnak, hol csökkenek, végül belém élvezve vitte el őt az orgazmus, de nekem nem hagyta meg ezt az örömöt ugyanis, amint kapcsolt, kihúzódott belőlem, maga felé fordított és megcsókolva emelt ölébe. Bevitt a gyertyafényes szobába, lefektetett az ágyra, majd egy puszival ajkamon szakadt el tőlem. Szemeimet lehunytam, hagytam, hogy érintései fokozódjanak. Míg az egyik mellemet masszírozta, addig a másikat fogai közé vette és szívni, harapdálni kezdte. Ennek hatására, meg amúgy se tudtam volna kibírni, hajába túrtam ás erősen meghúzva azt egy hangos, kéjes nyögés hagyta el ajkaimat. Kuncogva haladt lejjebb, másik kezét hagyta mellemet kényeztetni. Akadozó sóhaj szakadt ki belőlem, ujjaimmal pedig finomabban szántottam végig tincsi között.  Nyelvét éreztem meg lent, magamban. Vonaglottam, hosszabb, élvezetesebb sóhajok törtek ki hangszálaim közül. De eljuttatott a csúcsra, a csúcsok csúcsára, ahol már szűnni nem akaró remegés volt az orgazmusom utó szele. Vigyorogva jött fel, mélyen szemembe nézett és megtámaszkodva tenyerén pillantott le rám.
- Na? - szótlanul pislogtam párszor. Képtelen voltam a beszédre, még mindig a lihegésemet szabályoztam. - Ezt jónak veszem! - kacsint rám buja mosollyal ajkain.
- Utállak! - nevetek fel, de másabb hangon. Rekedtes, élveztess, mélyebb, ha jellemezni kéne. Louisban benn akad a levegő, a gyertya lángja csillog fel szemeiben, miközben közelebb hajol.
- Ismételd meg! - nyöszörög, miközben nemi szervemhez nyúl.
- Utállak! - lihegem újra, halkabban, de még mindig ugyanazon a hangon. A szekrénybe nyúlok, keresek egy csomag óvszert, fogammal széttépem, majd összegyűjtve minden erőmet felé kerekedem. Ráhúzom farkára, majd beleülök. Egyszerre szakad ki belőlünk egy mély, hosszú sóhaj, majd lassan mozogni kezdek. Csípőmet megszorítja, miközben felfelé bökdös farkával. Gyorsabban lovagolom meg, majd újra megtörténik őt és engem is elvisz az orgazmus, de most egyszerre. Lihegve dőlök ki mellé, még Ő lehúzza farkáról és óvszert, majd kidobja, és felém fordulva karol át.
- Szeretlek! - morgom, miközben Ő köröket rajzol a hasamra.
- Én is. - gyors puszit nyom ajkaimra, és szeme újra az ujjai játszódására téved. Nyelvét ki dugja annyira koncentrál valamire, majd egy győztes mosoly terül szét rajta, szemét pedig rám kapja.
- Nincs tetoválásod! - jelenti ki meglepetten.
- Nincs, miért kéne? - kérdezem kuncogva.
- Egy maffiózónak kötelező, főleg ha ez a maffiózó London urának a szeretője. - vigyorodik el.
- Még nem, de benne vagyok. - mondom és felülve kinyújtózkodom, majd rápillantok. - Csináljunk nekem tetkót! - kacsintok rá, ő pedig kettőt tapsolva ugrik fel és kezd el öltözködni.


- Nézzenek oda! Louis Tomlinson visszatért, még hozzá egy gyönyörű barnával! Hová lett a szőke ribanc? - grimaszol az agyon tetovált férfi. Vöröses barna szakálla van, közepes méretű, ha lehet annak mondani. Kopasz, szeme barnás kéken csillog. Életembe nem láttam még ennek a két színek a keverékét, de nekem nagyon tetszik. Egy fehér atléta, felette fekete motoros bőrdzseki. Fekete farmer, lábain pedig acélbetétes bakancs. Ismét szemébe nézek, majd elmosolyodva biccentek.
- Rebecca Colt! - kezemet nyújtom, mire kicsit meglepetten, de vigyorogva megrázza azt.
- Richárd Bleeding. - nevet fel. - Rengeteg hallottam már rólad, csajszi. - kacsint felém. - Kinek lesz a tetoválás?
- Nekem. - vigyorodom el.
- Van már tetoválásod? - kérdezi, mire Lou nevet fel.
- Olyan szűz a bőre, mint egy kisbabának. - Richárd meglepetten néz ismét, majd vigyor ül ki ajkaira.
- Akkor örülök, hogy én lehetek az első. És van már valami elképzelésed, Rebecca? - elvigyorodom, majd biccentek.
- Tényleg? - kérdezi Lou döbbenten.
- Kérhetek egy ceruzát és egy lapot? - nem foglalkozva a kérdéssel veszem el, majd egy gyors rajzot firkantok le.
- Ez gyönyörű lenne nagyban! - szólal meg a hátam mögött Richárd.
- Az oldalamra gondoltam. A hasamtól lefelé. - magyarázom, mire Lou sokkolt tekintetével találkozom. Hupsz...
- Megrajzolom, holnap 2 - kor pedig neki is kezdhetünk, rendben? - kérdezi, mire vigyorogva biccentek. - Akkor csősztök holnap, Louis! - biccent a srác felé, aki szintén biccent, majd kirángat.
- Ha elmeri baszni, szétbaszom a kikúrt fejét. Rebecca nem tagadom istenien fog rajtad mutatni, de az oldaladtól lefelé? Tudod, hogy az mennyire fáj? - állít meg, mire felnevetek.
- Te ott leszel és fogni fogod a kezem? - kérdezem megfogva mindkét kezét és közelebb megyek.
- Ott leszek, de.. - megrázom a fejem és elmosolyodom.
- Akkor nem fog fájni. - újra szólásra nyitja a száját, de inkább befogja és felsóhajtva megcsókolom.
- Makacs vagy, nagyon makacs! - morogja, mire nevetve indulok meg.
- Menjünk el Liamhez! Kíváncsi vagyok Harry szülinapjára! - mondom, mire biccentve kinyitja a kocsi ajtót és betessékel. Megkerüli, majd behuppanva mellém gázt ad. - A két csajt összegyűjtötted neki?
- Persze, szegényke ne maradjon ki a buliból! - nevet fel.
- Végül is egyszer 21 éves az ember. – megáll, majd kiszállunk és összekulcsolva ujjainkat lépünk be. A buli pedig kihalt hajnal 3 - ra. Összenézve kuncogunk fel, majd kétfelé indulunk. Én a nappaliba, ő a konyhába. A nappaliban két srácot találok, Niallt és Harryt egymáson. Nem szedem szét őket, akármilyen kényelmetlen a póz, de inkább selfiet készítek és rakom ki az egyik közösségi oldalra. Lou belép és megcsóválja a fejét, szóval akkor mindenki elhúzott, Liamék fent lesznek.
- Szerinted meg volt az édes hármasa? - kérdezem a fürtösre pillantva, akinek pohár van a hajába. Mi a tököm történt itt?
- Biztos vagyok benne, csak gondolom Nialler sokkal jobb társaság volt. - kuncog fel halkan.
- S most? Mit csináljunk? - kérdezem elvéve a vodkás üveget, aminek már csak az alján van egy picike, de lehúzom, így teljesen üressé teszem az üveget.
- Rakjunk rendet, aztán nem tudom. Aludjunk? - kérdezi, mire elmosolyodom.
- Nem vagyok álmos, inkább éhes vagyok. - morgom, mire alsó ajkába harapva felnevet, tincsei közé túr, majd összefűzve karját felemelt szemöldökkel rám pillant.
- Mondtam már, hogy kielégíthetetlen vagy?
- Oh, Lou. Ne légy ennyire egoista, most igazi ételt kapnák be! - kacsintok rá, majd felkapva a földről a két telefont, belépek a konyhába. Leülök a bárszékbe, majd a félig megevett chipset kezdem el majszolni, még valamelyik srác telefonjába kezdek el turkálni.
- Mit csinálsz? - huppan le velem szembe.
- A képeket nézem, kíváncsi vagyok mi történhetett! - kapok be egy újabb darabot, majd végre belépek a galériába. Lou a másikat kutatja át, s 5 perc múlva szólal csak meg.
- Ne sikíts, okés? - kérdezi halkan, mire szemeimet rá emelve döntöm fejem oldalra, majd felém fordítja a képet, és kezeit rögtön a számhoz is tapasztja. Én tudtam, hogy valami történt ezen a kibaszott bulin és istenem. Leszállok a székről, letépem Lou kezét a számról, majd ugrálni kezdek… némán.
- Szerintem ez egyáltalán nem ilyen jó, mint hiszed! - morogja, mire felkuncogok.
- Elítéled őket? - kérdezem, mire rögtön megcsóválja a fejét.
- Nem szólunk erről senkinek. Lehet véletlen volt és Liam csak hülyeségből kapta le őket! - mondja, mire felnevetek.
- Hülyeség, vagy nem hülyeség. Ott a bizonyíték. Ahogy egymásra néznek, és baszki, hogy markolja már a nadrágon keresztül a heréit. - mondom és kinagyítom a képet.
- Jó, Rebecca. Visszateszem ezeket a helyére és elmegyünk hozzám reggelizni! - morogja, majd mindkettőt kikapcsolva visszahelyezi a telefonokat a helyére, majd kezemet megfogva kirángat. Beülünk, elhajt hozzá, majd kiszállva egy őrült nagy sikítás hagyja el ajkaim, amit Lou azonnal befog.
- Elment a józan eszed? - morogja bevonszolva a házba.
- Niall és Harry. Harry és Niall. Uh-uh-uh. Narry!! - mondom tovább ugrálva.
- Nem melegek! Azt már észrevettük volna, nem? - gondolkozik el.
- Esztelenek vagytok. Amíg te velem voltál lekötve, Liam Olíviával, Niall és Harry? Nos, ők nem! De én sem vettem észre, és az utóbbi időben többet lógtak velem. - mondom vigyorogva.
- Vagy csak többet képzelsz az egész szituációba! - ásít fel. Mivel ő már ül, így odamenve hozzá ölelem meg. Szorosan bújok oda hozzá, majd mélyen szívom be illatát. Hm, finom.
- Ezt miért kaptam? - kérdezi mosolyogva, mikor elengedtem.
- Mert meg akartalak ölelni. Na, gyere, aludnod kell! Holnap kettőtől nagy munka vár ránk! - fogom meg kezeit, majd magam után húzva fel a szobába, döntöm le.
- Vetkőzz! - veszem le a pólóm és a melltartóm. A nadrágot is leveszem, a zoknit pedig a szennyesbe hajítom, és amikor az pont bele talál, vigyorogva veszem fel a pizsama pólót.
- Vedd le! - kezd el nyüszíteni Lou, mire felvont szemöldökkel rá nézek.
- Mint nem értettél azon az egy szón, Tomlinson? Vet-kőzz! - artikulálva mondom, mire morogva lekapja a pólóját, nadrágját, és csak egy bokszerben ül az ágyamon.
- Csodálatos! - huppanok be mellé, majd lekapcsolva a lámpát bújok a takaró alá. Lou sóhajtva teszi ugyanezt, csak a hátamhoz simulva felvezeti kezeit a pólóm alá, a mellemig, majd azokat fogva válik egyenletessé levegővétele. Mosolyogva hunyom le szemeim, majd fel sem tűnve milyen fáradt voltam én is, azon nyomban elalszom.

Másnap reggel (délután egykor), keltem fel Lou mellettem még aludt. Néztem egy darabig, majd a tetoválásait kezdtem átrajzolgatni.
- Ne csikizz! - üti el onnan kezem, mire kuncogva felállok, de visszaránt. - Azt nem mondtam, hogy hagyj is itt! – morogja, és még szorosabban ölel magához.
- Én is szeretlek, Lou, de nekem fél óra alatt el kell készülnöm. Ugye tudod, hogy ma lesz tetoválásom? - kérdezem kinyíló szemeibe nézve.
- Rendben, csak, ezért engedlek el, de előttem kell felöltöznöd! - jelenti ki, mire felkuncogok.
- Mentem fürdeni! - felpattanok, majd az ajtóban levéve a pólót neki dobom.
- Na, most nem látok semmit! - gyorsan beosonok, majd elhúzva az ajtót gyors zuhanyzásba kezdek. Mikor kinyitom az ajtót törölközőért, Lou vigyorgó tekintetével találom magam szembe. Kezembe nyomja a törölközőt, amit magam köré csavarok, majd megfogja a vállam és becsukja a zuhanyzó ajtaját. Ajkaim szétnyílnak, szemeim elkerekednek, majd Loura pillantok.
- Na, látod, ezért nem csatlakoztam hozzád! - az üvegen, a lecsapódó pára előhozta a maszatokat, jobban mondva a mellem helyét és kezeinket, amin megtámaszkodtunk. Felnevetek, majd megfordulva szemeibe nézek.
- Felöltözhetek? - biccentve elállja az utam, én pedig a szatyorhoz sétálok. Kikapok belőle egy fekete atlétát, meg egy rövidnadrágot és felvéve a tiszta fehér neműket, felveszem a ruhadarabokat is. Hajamat kiengedem, majd beletúrva egy napszemüveget helyezek fel. A tornacipőt veszem még fel, majd Loura pillantok. Kacsint huncutul, majd felkap egy térdig érő nadrágot, tornacipőt és pólót. Hajába beletúr, majd ő is felvesz egy napszemüveget.
- Ez nem ér, nekem kellett 20 perc, te pedig még fürödni se, fürdesz! - felnevet, majd magához vonva megcsókol.
- Ez van, Szívem! - megfogja a kezem, majd lerángat és beülünk a kocsiba. Mielőtt a tetováló szalonba mennénk, még beugrunk kávéért. 2 - re pont megérkezünk, addigra a fekete mennyországot már elfogyasztottam és belépve Richárd vigyorgó képével találjuk magunkat szembe.
- Na, hogy tetszik? - mutatja meg, nekem pedig ismét elnyílnak ajkaim. Az egész rajz fekete, két rózsa, körülöttük a száraik és a tüskék. Oké, ezt látva sokkal jobb, mint így elmondani.
- Képzeld el az oldalon, Rebecca! - morogja Lou, majd helyet foglalva meglátom a dudorát. Oh, baszki!
- Akkor bele is kezdhetünk? - kérdezem leéve a napszemüveget.
- Lou zárj be, Rebecca te pedig vedd le a felsődet, a melltartó maradhat! – mondja, még előkészül. Lou azonnal felpattan, én pedig már csak a rövidnadrágban és melltartóban állok ott.
- Feküdj le és légy hason! - Lou rögtön jött és megfogta a kezem. Kisfiúsan rám mosolygott, én pedig mély levegőt véve, amit ki is fújtam, vártam. Aztán megtörtént. Jött a sok pici szúrás, és fájt, hogy ne fájt volna, de inkább az összekulcsolt ujjainkat néztem, majd teljesen elfeledkeztem mi történik épp az oldalammal. Majd dörömböltek.
- Te faszkalap, engedj be, nekem is kéne pénzt keresnem! - férfihang volt, ami mély baritonon szólalt meg.
- Lou itt a te szerelmed! - nevetve mondta ezt Richárd, majd közelebb hajolt. - Meg se engedi, hogy hozzáérjek a tűvel a bőréhez, csak neki! Igazi, seggfej. - kuncogva néztem kék szemeibe a seggfejemnek, aki vigyorogva pillantott rám.
- Elengedem, jó? - biccentettem, majd ujjaink elváltak. Néztem az eseményeket, ahogy Lou kinyitja az ajtót és egy tele tetovált férfi jön. Harmincéves koraiba járhat, barna haja oldalt kopaszra borotválva, S rajta is hasonló szerelés van, mint Richárdon.
- Oh, ki a gyönyörű hölgyemény? - kérdezi rám pillantva csábos mosollyal.
- Justin, hadd mutassam be, Rebeccát. Rebecca, őt itt Justin! - zavarja le gyorsan Lou, majd kezét összedörzsölve vigyorodik el. - Tetoválást akarok! - Justin elvigyorodik, én pedig Richárd pillantok.
- Én mondtam, hogy seggfej! - jelenti ki, viszont ezt kizárva, meghallom a két férfi beszélgetését.
- Hova? - Justin nevetve kérdezi, de Lou csak ördögi mosollyal válaszol.
- Új helyet avatunk fel, még pedig a hátsómra, haver! - röhögésben törnek ki, de én csak Lout nézem hitetlenül.
- És mi lesz a minta? - kérdezi Justin előkészülve.
- Oh, ez egyszerű. Egy Colt fegyver lesz. - rám kacsint. Szemeimet összeszorítom, próbálok nem vigyorogni, vagy nem épp agyfaszt kapni. Az egyik részem, olyan melegbe burkolózott, mintha nyáron, a legmagasabb hőmérsékleten és legmelegebb helyen lennék. A másik felem viszont ordítana, hogy nem, ezt nem teheti. De nem szólok bele, csak kinyitva szemeim Richárdra nézek.
- Az egyik szárából jöjjön ki egy név. - suttogom halkan, mire biccent.
- Rendben, bébi, ahogy óhajtod! - ha neki szabad, nekem miért ne?