Az összes csillag nem csillog olyan szépen, mint te
Senki nincs a világon, csak te meg én
Sokkolt az állapot. 2 percbe sem telt, ellökött magától, én a földre estem ő pedig zúzni kezdett. A fiúk lefogták, még kivettem a kloroformot a kabátomból és a szája elé emeltem. Most fent van, alszik. Mellette kéne lennem, de most túl labilis hozzá az állapota.
- Elmennétek megnézni, hogy mi történt valójában? Mert lehet valaki csak viccből hívta fel Louist. - biccentenek, majd megölelve magamra hagynak. Két bögrét veszek elő, mindkettőbe teát készítek, majd megfogva felviszem őket. Még mindig alszik, a teákat leteszem a szekrényre, én pedig leülök mellé. Felszipog, kezei megremegnek, arcán újra könnyek folynak le. Kezeimmel végig simítok nem egyszer nedves arcán, néma csendben vagyok, csak a zokogása tölti be a szoba némaságát. Szemeit megrebegteti, majd szétnyitja. Tekintetét azonnal enyémbe fúrja, és csak néz, duzzadt, véreres szemeivel.
- Utáltam az apámat, sőt a mai napig meg van benne ez az érzés iránta. De mégis voltak jó pillanataink. Mikor elvitt ő és nagyapa horgászni, vagy csak vadászni voltunk. Szeretett, mikor nem volt benne alkohol és akkor én is úgy tekintettem rá, mint az apámra. De alkohol problémai végig kísérték egész gyermekkorom. Megerősödtem bántalmazó kezei alatt, és apai szeretetre leltem kalandjaink során. Mostanában pedig tényleg úgy éreztem, hogy jót tett neki a magány, az egyedüllét ez alatt a pár hónap alatt, mióta aláírta az a kibaszott szerződést. Tényleg nem ivott, csak ritkán, mikor örömhír érte, de akkor is csak mértékkel. Mikor a maffiáról volt szó mindig kemény és határozott volt. Ott mindig józan fejjel döntött, ezt viszont nem tudom elmondani a családi állapotunkról. Sose gondoltam volna, hogy képes lesz megütni az anyám, de megtette. Azt se hittem, hogy Fizzyt, Lottsot lelki megterhelés alatt tartja, de tartotta, és én voltam az, aki megakadályozta, hogy őket is bántsa. De amint anya teherbe esett Daisyvel és Phoebeval, akkor tudta, itt véget kell vetnie ennek az egésznek. Elvált az apámtól és a négy lánnyal együtt egy kis időre elment a nagyimhoz. Engem sem hagyott volna itt, de meg lett fenyegetve, hogy ha elvisz tőle, megkeresi, megerőszakolja, engem pedig elrabol, sőt a nagyimat meg is öli. Így végül én könyörögtem anyának, hogy hagyjon itt, és itt hagyott. Apám viszont többet nem vert, nem is foglalkozott velem, csak ha parancsot adott. Tudod mikor találkozott akkor a tekintettünk, akkor volt minden a legnagyobb rendben, azelőtt voltunk vadászni és Liamnek épp azt magyaráztam, hogy lőttem le egy szarvast. - szipog fel és lehunyva szemeit, hosszan csukva tartja, én azt hiszem, hogy elaludt, de nem, újra beszélni kezd, miközben kezemet, kezébe veszi. - Tudom. hogy Olíviának is szüksége van rád, Rebecca. De nem akarom, hogy elmenj, most rád nagyobb szükségem van, mint Liamre, szóval kérlek, maradj! - szemei újra megtalálnak, én pedig mosolyogva biccentek.
- Louis ezt kérned sem kell, melletted leszek, csak Anastasia... - morgom, de felülve megrázza a fejét.
- Nem érdekel, ő sem! Meg fogom neki mondani, hogy most rád jobban van szükségem, mert te ismersz kiskorom óta, és nem érdekel, hogy hazudom neki, azt sem érdekel, hogy rájön, hogy téged szeretlek. És még valami. Apám meghalt, szükségem van egy olyan emberre, akivel nyíltan beszélhetek, szükségem van egy olyan emberre, aki segít nekem a maffia ügyeiben, mert London ügyei semmik, Angliáéhoz képest, és most, nem tudom, fogom - e bírni egyedül. Hogy ne törjek össze, hogy ne romboljak mindent szét.
- Idd meg ezt. Van benne altató. Mikor felébredsz, én már melletted fogok aludni, ígérem, a karjaid közt fogsz találni! - csókolom meg puha ajkait, majd elszakadva adom kezeibe a bögrét. Azonnal lehúzza és visszafekszik. Nézünk egymást, látom a fáradtságot és a fájdalmat kék íriszeibe, Majd szűkül látóköre, hunyorgássá válik tekintette, majd végleg lehunyódnak szemhéjai. Mély sóhaj szakad fel belőlem mikor csak egyenletes légzését hallom. Betakarom, majd kortyolva a bögrémből megyek le ismét a konyhába. A két poharat a mosogatóba teszem, majd felhívom Liamet.
- Szia. - hangom halk, meggyötört és meg sem lepődik. Csoda, hogy kibírtam sírás nélkül. Látni, ahogy szerelmednek könnyek áztatják szemeit, ahogy beszélt a gyermekkoráról, nem akarja elfeledni, sőt vissza akar odamenni, és istenem, ez képtelenség kibírni.
- Szia. - válaszol szintén halkan. - Meghalt, épp vizsgálaton volt a kórházban, mikor a váróban összeesett, azonnal vitték műteni, de túl nagy volt ahhoz a szívroham, nem tudta legyőzni és elvitte. - morogja. - Louis?
- Alszik, s én is mindjárt mellé bújok, csak van még egy kis elintézni valóm.
- Rendben, de tényleg hamar légy mellette. Szüksége van rád, jobban, mint rám, vagy az anyukájára.
- Bízz bennem, Liam. Nem hagynám cserben, most főleg nem. Holnap beszélünk!
- Holnap! - ezzel kinyomom, és letéve a pultra lehunyom a szemem. Szóval lehet Louist nem érdekeli, hogy mi lesz a következménye, ha kiderül, hogy Ő engem szeret, vagy csak velem alszik, engem viszont kurvára. Szóval most az lesz, hogy elmegyünk a részeg Siához, kiszedjem belőle, hol van a saját szerződésük. S nem fog sikerülni. Szóval majd kitalálok valamit. Az egész spontán lesz és valami nagyon jóval kell majd előállnom, de mire van a füllentés?
Újra csengetek. Hosszabbat. Várok. Felsóhajtok, de ekkor a zár kettőt kattan, majd az ajtó lassan nyílik. Elfojt szempilla spirál, szőke tincsei kócosak, ajkán egy csepp rúzs sincs, se alapozó. Arca viszont így is szép, sőt ha nem lenne elkenődve a szempillája, s nem is lenne rajta, azt mondanám, átlagos lánynak néz ki. De mikor lepillantok egy szál melltartóban és egy szál alsóneműben áll előttem, s a magas sarkú cipőről se feledkezek meg, ami rózsaszínen csillog lábain.
- Mit akarsz? - morog fel köhintve. Fejére teszi kezét, és kómásan néz szemembe.
- Egyezséget! - vágom rá összefont karral.
- Egyezséget? - kérdez vissza.
- Nem vagyok papagáj. - összehúzott szemöldökkel nézek rá, mire meglepetten, de kitárja az ajtót.
- Gyere be, hadard el, én meg meggondolom. - jelenti ki, ajkaimra pedig vigyort varázsolok, s magamba jót nevetek. Hogy sétáljunk be egy ribanc barlangjába első lépés. Kínálj neki alkut.
- Szóval Louisról lenne szó. Gondolom sejted, hogy Louis még mindig vonzódik hozzám. - mondom megállva a pult mellett.
- Vonzódik, mi? - mondja gúnyosan. - A lényeget! - műkörmeit megkopogtatja és unottan néz szemembe.
- Elutasítom Louis minden felém tett lépését. Lekezelően fogok vele bánni, nem hagyom, hogy intimebben érintsen meg, nem engedem meg neki, hogy még mindig úgy bánjon velem, mint a megismerkedésünknél. - mondom, mire szemei csillogásából látom, érdekli a téma. - Ami pedig gondolom sokkal jobban fog tetszeni, nem engedem, hogy többet nálam vagy velem aludjon. - ajkain győztes vigyor születik, de azonnal el is tűnik.
- Mit akarsz cserébe?
- A szerződést, amit apáddal kötött az apja. Azt, amiben megállapodtok, hogy nektek együtt kell lennetek, ha nem bukik Anglia. - sokkoltan bámul rám, majd fejrázásba kezd.
- Neked minek neked a szobámban lévő papír? - könyökét a pultra téve, masszírozva meg homlokát, majd azonnal kiegyenesedik. - Jobban mondva, minek neked az a szerződés? - köhint fel, mire meglepetten kerekedik el szemem. Ennyire nem lehet másnapos. - Szóval?
- Akkor nem érdekel, hogy Louis nem kell nekem többé? - megrebegtettem a szemem, ő pedig elvigyorodik.
- Ha hozzá mersz érni Louishoz, ki leszel nyírva, ribanc! - kacsint rám ördögi mosollyal. De én már felkészültem. A kezembe már ott lapul a rongy, amit teleöntöttem kloroformmal.
- Oh, azt majd meglátjuk, Drágaságom! - a következő pillanatban már a háta mögött állok, szája elé szorítva a kábító anyagtól bűzölgő darabot. Túl lassú az elméje, hogy felfogja, mi történik vele, így ahhoz folyamodik, amihez szoktak az elcsépelt horror filmekben, sikítana egy éleset, de tompán sül el, sőt el is hal a rongyban. Ledöntöm a földre, majd eltéve a rongyot, felszaladok a szobába. Felkapcsolom a villanyt, s nem kicsit lepődök, meg milyen kupleráj van itt. A ruhák szanaszét, főleg Siáé, magas sarkú cipők, hol itt, hol ott. Én sem vagyok rendszerető lány, de ez már kész röhej, ami itt van. Fura, hogy milyen jól rendezettnek mutatja magát, közben a szobája meg egy disznóól. De ennek most nincs itt helye, a szekrényeket vizsgálom át, de semmi. A polcokat, dobozokat, de semmi. Végső gondolatomban, lefekszem a földre, és az ágy alá nézve, pillantok meg egy nagyobb rózsaszín dobozt. Kihúzva levenném a fedelét, de lakat fedi. Most komolyan? A hajamból kiemelek egy hajcsatot, de túl ideges vagyok és a kezem is remegésbe indult, ennek hála beletörik a csat, a számat pedig egy obszcén szó hagyja el. Lemegyek a garázsba, a lány meg se moccant mióta elkábítottam, és így egy kisebb megnyugodás tör rám, de nem sokáig, mert eszembe jut Lou. Kezembe véve a kalapácsot, felszaladok és rácsapva párszor a lakatra, siker élményem lesz, mikor az összetörve a szőnyegre hull. Felemelem a fedelét, rengeteg papírt rejtett el benne, és most alkalmam lehetne mindent átnézni, de nekem egyre van szükségem, utána pedig, hogy minél hamarabb Louis - val legyek, mert szüksége van rám. Csak átfuttatom szemem a szövegen, de amint meg van az a lap, rakom is vissza a többit. Visszacsúsztatom az ágy alá, a törött lakatot zsebre vágom, majd lerohanok. Szemeimet lehunyom, ki-be, ki-be légző gyakorlatokat végzek, majd mosolyogva hagyom el a házat. Nem lehetek gyanús. A kocsimba beülve, még el nem hagyom az utcát, alap gázt adva hajtok el, majd befordulva, mint egy őrült meg sem állok hazáig. A kesztyűtartóba teszem bele a papírt, majd kipattanva meg sem állok, míg be nem lépek a lakásba. Bezárom az ajtót, majd levetkőzve indulok meg fel. Egy szál fehérneműben lépek be a hálószobába, majd felkapva Louis pólóját befekszem mellé. Kezei azonnal megtalálnak, körbe fonnak, de felhorkan.
- Melltartót luxus levenni? - morogja, mire kitépve magam karjai közül, kapcsolom fel a lámpát. Nem nézek rá, leveszem a pólót, a melltartót, majd ránézek.
- Örülsz? - kezeim közé veszem a pólót, de kiveszi a kezemből és a padlóra löki.
- Akarlak! - nyögi fel, és leteperve nyakamat támadja meg. Belemarkol mellembe, belőlem nyögést kiváltva. Megnyalja ujjait, majd míg az egyikkel feltérképezi testem, addig a jobb kezét levezeti nemi szervemhez, és ujjaival izgatva csiklóm, hatol belém. Lassan mozgatja először, majd gyorsít, miközben hüvelykujjával masszírozza vénuszdombom. Belőlem gyakrabban törnek fel lihegések, Lou már a mellemet szívja, vagy harapja, de ennek nyoma marad. Lihegése hangosodik, miközben lejjebb tér, majd letépve rólam a tangát, húzza ki belőlem ujját. A takarót lerántja rólunk, földre hull, a póló mellé. Lemászik az ágyról, lejjebb ránt combjaimba markolva, amitől egy kisebbet felsikítok, majd nyelvét érzem meg. Erősen markolja combomat, miközben úgy lefetyel belőlem, mintha víz lenne, és Ő épp most futotta volna le a maratont. Vonaglok az érzéstől, még az egyik kezem a tincseit húzogatja, addig a másikkal a lepedőt markolászom. Csípőmet mozgatom, amitől még jobban rászorít combomra. Ennek is helye marad. Majd érzem, a testem megremeg, ahogy a határt átlépve, elsodor az orgazmus vihara, ajkaim közül pedig élesen siklik ki Louis neve. Kaján és huncut mosollyal az arcán dől le mellém, mindkettőnkből sóhaj szakad fel. Majd felpillantok rá.
- Vedd le a bokszered! - végig nyalok alsó ajkamon, a ruhadarab pedig már a földön köt ki, miközben visszadől mellém. Ujjaim végig futnak meztelen felsőtestén, majd elérem a farkát. Megmarkolva, kezdem húzogatni ujjaim, néhol jobban megszorítva.
- Oh, ez az! - nyög fel mellettem, majd az kezei is felfedezésnek indulnak, ismét. Majd ujja újra bennem, miközben mélyről jövő sóhaj távozik mindkettőnkből. Ujjaim begyorsulnak, és az övéi sem lazsálnak. A következő pillanatban viszont kihúzódnak ujjai, letaszítja farkától kezemet, és felém mászva hatol belém. Mindkettőnkből remegő sóhaj tör fel, és lassú mozgása miatt ez meg is marad. Ajkait enyémnek nyomja, miközben nyelve is behatolásért könyörög, s meg is kapja. Lábaimat köré csavarom, miközben karommal átfonom a nyakát. Kezemet hajába vezetem, megszorítom tincseit, majd hátán húzom végig körmeim. Felszisszenve elválik, játékosan pillant le rám, majd gyorsítani kezd. Kezével kezemért nyúl, összefűzi ujjainkat, miközben rajtam újra felkerekedik a bizsergés, s remegés. Alsó ajkam megremeg, amit Lou is észrevesz, majd felkuncogva megcsókol. Majd elér s nem telhetett bele 1 percbe, de nekem egy évezrednek tűnt az egész, amíg Louis rám borulva lihegett mellemen, miközben farkával meg döfködött párat. Majd kihúzódva magához ölelt. Takaró nélkül, a fényben, Lou karjai között szabályoztam légzésemet, s is az övét.
- Köszönöm, nagy szükségem volt erre. - suttogta, miközben fülem mögé rejtett egy puszit. Libabőr futott végig felkaromon, majd kibújva karjai közül a takarót húztam fel és tettem magunkra. Szembe fordultam vele és összekulcsolva ujjainkat figyeltük egymást. Én a számon lélegeztem, egy kicsit még mindig remegett a testem, amin Lou kedvesen elmosolyodott.
- Rég lehettél kielégülve ilyen jól. - morogja huncutul.
- Már teljesen elvesztettem a testem felett a kontrollt. - sóhajtok fel. - Szeretlek. - nézek mélyen szemeibe.
- Én is, Rebecca! - válaszolja halkan, mosolyogva. A villanyt leoltom, miközben megfordulok, majd Louhoz szorítom meztelen testem. Átölel, kezeinket lakatként tudnám említeni, ami megtörhetetlenül szorította a másik kezét, s a sötétség leple nem csak a szobát, de minket is elért végül.
Másnap puszikra ébredtem. Mindenhol értek arcomon, de nekem mégis olyan érzésem volt, mintha ez mind egyszerre történt volna. Aztán éles fájdalom hatolt a fejembe és a gyomromba is. Ilyen nincs!
- Oké, Louis, elég! - viszont a puszik nem maradtak, sőt nyalogatásba kezdtek. Mire szemeim szétrebbentek Ördög huncut szemeivel találtam szembe magam. - Te rosszcsont! – vigyorogva veszem le mellkasomról, majd átteszem Louéra. - Nyalogasd őt! Nekem dolgom van! - ezzel pedig rohantam is a wc - re kirántva egy bokszert. Hatalmas ajtócsapásra kelhetett Louis, ugyanis magam mögött túl hangosan csattant az ajtó. Miután végeztem a dolgommal, kezet mosva a tükörbe néztem. Hajam kócos, szerteágazó minden felé. Grimaszt vágva hagytam úgy és indultam vissza a szobába, ahol Lou ült törökülésbe, fedve péniszét, a kutyát simogatva.
- Itt van a mama is! - morogja Lou, mire rám pillant. - Miért nem veszed le azt a csinos bokszert, és kezdjük újra a tegnap éjszakát? - kacsint rám kaján mosollyal arcán.
- Ne is álmodozz róla most egy darabig. - mondom végig simítva borostás arcán, és felemelve fejét megcsókolom.
- Oh, a mama csoda, hogy nem idegbajos! - vakarja meg Ördög buksiját miután elengedtem arcát és melltartó után indulok. Ördög vakkant egyetértően, mire felvéve a ruhadarabot fordulok meg.
- Két fiú egy lány ellen nem fair! - vágom rá. - De most, ma este a gazdi barátjánál leszel, Életem! - mondom lehuppanva az ágyba, Ördög pedig rögtön az ölembe kényelmesedik el.
- Miért hová mész? - kérdezi meglepetten Lou.
- Te is jössz! - szemeibe egy rövid pillantást lövök, majd a kutyusra nézek. - Niall és Harry csak nem fog tele tömni. - Lou felnevet, majd feláll és elindulva kivesz egy bokszert.
- Amúgy tökre örülök, hogy van nálad bokszerem. Nem szeretném felvenni a szarrá ázottat. - mondja rám kacsintva. - Most pedig maradj itt. Mindjárt hozok neked hercegnős reggelit. - lusta mosollyal biccentettem, ő pedig közelebb jőve lassú csókot, nyomot ajkaimra. - Nagyon fáj a hasad? - kérdezi gyengéden.
- Még nem elviselhetetlen. - kacagok fel, mire csókkal hallgattat el.
- Sietek. - majd el is tűnik. Körbe nézve pillantom meg Louis pólóját a földön, mire a kutyusra nézek.
- Na, megoldod? Idehozod Lou pólóját nekem? - nézz rám, üres tekintettel, majd vakkant, de nem mozdul. - Úgy látszik, ez még nem fog menni. - felsóhajtva kelek fel, és lehajolva veszem fel a szóban forgó ruhadarabot. A mellkasomra húzom, majd kivéve a hajam, hagyom, hogy leereszkedjen. Visszaindulok az ágyra, lehuppanok, betakarom lábaim és lefeküdve hunyom le szemeim. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem, Ördög pedig hasamon terül szét. Tornázni kéne, hogy most jobban nyúljanak a hasizmaim, de majd holnap. Ma elő kell készülnöm Louis - val a randinkra.
- Azt ne mond, hogy elaludt, mert semmi áron nem fogom hagyni, hogy ez az isteni rántottám kárba vesszen! - mondja Lou még messziről, az ajtóban állhat. - Majd megesszük, mi ketten, igaz? - szemeim kinyílnak, Loura pillantok, aki már mellettem ül és mosolyog rám.
- Csak pihentem. Nem rég keltem, ha rémlik. - nevetek fel, majd felülök egy nyögés kíséretében. - Szóval tükörtojás, mi? - kisfiús mosoly terül szét ajkain, majd elém rakja a tálcát. Mindketten úgy néznek rám, mintha ítéletet kéne mondanom az ételről. Kezembe veszem a villát, levágok egy darabot és megkóstolóm. Nem is olyan rossz, sőt isteni, ahogy mondta.
- Na, gyere ide, BooBear! - mondom és tarkójánál fogva közelebb húzva megcsókolom.
- Szóval nem tudom, mikor jövök érte, de az biztos, hogy holnap! - mondom megsimogatva utoljára Ördög buksiját.
- Nyugi, nem lesz semmi gond! - válaszolja nevetve Niall.
- Amúgy veletek mizu? - pillantok fel szemükbe.
- Képzeld... - kezd bele Harry, de Louis Tomlinson a legjobb pillanatban jön oda és karol át.
- Induljunk már, megőrülök a kíváncsiságtól mit tervezett nekem az asszony! - szem forgatva, mosolyodom el.
- Holnap mindenképp? - kérdezem, mire mindketten nevetve biccentenek. Megölelem őket, egy utolsó fejsimítás, majd megfogom Louis karját és magam urán rángatva sétálunk.
- De egyáltalán hová megyünk? Ugye nem erőszakolsz meg? - kérdezi, mire összeszaladt szemöldökkel nézek szemeibe.
- Louis Tomlinson, higgadj már le. Miért erőszakolnálak meg, mikor egy úgyis élveznéd, kettő meg mi a jó Istenért, mikor piros taxi parkol nálam egy hétig, észlény! - kérdezem idegesen.
- Jó-jó. Nyugi-nyugi! - fogja meg karjaim, majd végig simítva rajtam, arcomat fogja meg. - Te ne kiabálj, főleg ne mikor meg van. Aztán én vagyok a hülye, mert mindig elfelejtem, hogy ilyenkor a lányokat, túl könnyen fel lehet húzni, szóval. Én kussban maradok, te pedig gyorsan megmutatod, hogy mit terveztél számomra, rendben? - kérdezi, mire mélyet sóhajtva elmosolyodom.
- Rendben. - puszit nyom ajkaimra, majd összekulcsolva kezünket indulunk meg. Mikor odaérünk, vigyorogva pillantok rá.
- Akkor most figyelj. - elengedem kezeit, beszaladok a garázsba és az előre kifizetett teherautó féleségért. Beülök és hátrapillantok. Remek minden előkészítve, már csak a célhoz kell érnem. Kihajtok, majd Loura pillantok.
- Pattanj be. - kacsintok rá kacagva.
- Te komolyan kibéreltél egy teherautót? - kérdezi felnevetve.
- Nana! Ez nem egy sima "teherautó". De majd később megtudod, ülj már be! - elkap egyféle izgatottság, hogy vajon tetszeni fog-e neki? Vagy csak egyszerűen fel lettem spannolva, hogy végre elkezdődött a randink.
- És most hova? - kérdezi becsatolva magát.
- Bízd rám. Ez csak az első meglepi volt a randinkból és még előttünk az egész éjszaka. - nevetek fel beindítva a motort. Egy ideig némán megyünk az ég jobban besötétedett, a csillagok még nem látszanak, de ahogy haladok északra, miközben az autópálya kezd üresedni, a csillagok nagyobb számban jelenek meg. Vigyorogva hajtok le a sztrádáról, majd hajtok fel a dombon.
- Hova viszel te engem? - kérdezi a területet kémlelve.
- Nyugi. - kuncogva állítom le a motort és amint a világítás eltűnik, előttünk a város fényei és a csillagok válnak fényesebbé.
- Ez gyönyörű! - hangja csodálattal teli, mire kuncogva szállok ki. Hátra megyek, előveszek két kínai dobozt, majd előre menve felülök a motorháztetőre. Ő is felpattan mellém, majd rám pillant.
- Kaja is van? - kérdezi meglepetten.
- S még valami, de majd később. Jó étvágyat! - adom kezébe a dobozt, majd kibontva enni kezdek. Egy darabig csak nézzük a kilátást, élvezzük a néma csendet, a meleg levegőt.
- Honnan ismerted ezt a helyet? - rápillantok, majd elmosolyodom.
- Volt egy kislány, aki nagyon szeretet járkálni össze-vissza, főleg ha az erdőről volt szó. Aztán felfedezett egy kisebb utat, végül megtalálta ezt a lelátót. Azóta többször is volt itt, egyedül. Mikor gondolni kellett, vagy csak magányra vágyott. - hangom csendesen cseng a némaságban, Lou válasza pedig egy hümmögés. Nem is kell több. Megesszük a kínait, majd egymásra pillantunk.
- Gyere. Az utolsó meglepetés. - lepattanok a tetőről. kukába dobom a szemetet, majd hátra megyek és előremászva kapcsolok világítást. Lou elől mászik be, és onnan nézz, ahogy pakolgatom a párnákat, takarókat, majd előkerül a DVD is.
- BooBear, remélem, szereted az Alkonyatot! - szeméibe nézve a sokkoltság hamar rám hozza a nevető görcsöt, de annyira, hogy összegörnyedve nevetek tovább, majd már csak hosszú sóhajok maradnak.
- Maradjunk a Karib-tenger Kalózainál, rendben? - kérdezem megtörölve a szemem.
- A frászt hoztad rám, Rebecca! Szeretlek, sőt imádlak! De inkább lőjetek fejbe! - beül, mire mosolyogva adok szájára egy puszit.
- Ezt azt hittem megbeszéltük, egyikünk sem szereti a romantikát, kivéve, ha az rólunk szól, de ha nem beszéltük volna meg, most elmondom. Velem soha a büdös életbe nem fogod megnézni a Titanicot, vetted, Cukorpofa? - felnevet, majd csókot nyom ajkaimra.
- Na, de mennyire, Bébi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése