3. Gotcha

Milyen titokzatos módokon lesznek szerelmesek az emberek

- Oké, csajok mostanra elég sok mindent elértettek, magatoknak köszönhetően! - kezd bele Mr. Gilbert, mint valami politikus. - De ne feledjétek, ha csak táncoltok az nem lesz elég, sem nektek, sem nekem. – nevet jóízűen, de én ezt kurvára nem látom viccesnek. - Szóval 4 lánynak ma este kicsit többet kell nyújtania, mint privát tánc. - szemeim akkorára nőnek, mint egy dinnye. Sűrűn pislogok hol Rogerre, hol Mr. Gilbertre. 5 csajnak pedig már fent is van a keze. Mi történik? - Csodás! Minél több a jelentkező annál több a bevétel. Még valaki? - kérdezi és ekkor rám néz.

- Ne is fáradozzon, Mr. Gilbert! - morgom, mire a mellettem lévő Evelin felnevet.

- Kérem, hagyja csak. Ő amúgy is amatőr lenne abban! - nevet tovább. Roger és Mr. Gilbert felvonják a szemöldöküket, én pedig nevetve fordulok a szuka felé.

- Attól, mert nem adom a testemet pénzért – ami amúgy prostitúciónak is számíthat -, nem vagyok amatőr. - mondom határozottan, majd fel véve a kabátom a tükörben megigazítom a hajam, majd a többiekre nézek. - Munka időm lejárt, a pénzt megkaptam. Mindenkinek szép és élvezetes további szép éjszakát! - mondom és már ott is hagyom őket. Vicc az egész. Nem akarom túlgondolni, de lehet Tomlinson-nak ez volt a másik ötlete, hogy megszerezzen. De miből gondolhatta, hogyha neki nem adom oda magam, majd másnak igen? Nem értem a férfiakat, de azokat a nőket se, akik erre azonnal ráharaptak. Elindulok kifelé, viszont egy hang szakít ki a gondolataimból.

- Hé, Lilit! – ugye, most csak szórakoztok?

- Nem éjszakázom! - meg sem állok a motoromig.

- Nem éjszakázni akarok, csak bocsánatot kérni! – hangja őszintén cseng, azért ránézek, bele a gyönyörű kék szemeibe. Hasonló, mint a szöszié, de míg az övé világos és élettel teli, Tomlinsonéból az érett, és sokat látott világnézet sugárzik. Az érzelmek olyan nehezen olvashatóak ki belőle, ha nem figyel az ember.

- Amiért az itt dolgozó kurvákat beállítod kurvának? - kérdezem keserű mosollyal.

- Tessék? – arca eltorzul, úgy látszik ez az információ eddig nem volt meg neki. Tekintete elhidegül, majd komoran folytatja. – Ki ez a seggfej?

- Te, nem? – mondom mosolyogva, de ő nem mosolyog vissza.

- Egy nevet szeretnék, Rebecca.

- Mr. Gilbert. – nyelek egyet. Remélem nem csinálok nagy bajt. Közelebb lép, államat felemeli, hogy ránézek, miközben hüvelykujjával végig simít arcomon.

- Te most itt maradsz, és megvársz, Kedvesem. Nekem van egy kis elintéznivalóm. Légy jó kislány, rendben? – nem találom a szavakat, így erőtlenül biccentek, mire egy kisebb mosoly csúszik arcára, majd hátat fordít és ott hagy. Nem tudom miért nem mozdulok, és miért várom meg. De a szavai és a szeme olyan igéző volt, hogy képtelen vagyok elindulni haza. Előveszem a telefont, és játszani kezdek, hogy a gondolataimat más felé irányítsam, de ez nem ígérkezik könnyű menetnek. Nem tudom mennyi idő telik el, de léptek hangjaira eszmélek fel, viszont mire felnéznék a telefonom eltűnik a kezemből.

- Azaz enyém! - mondom, de Tomlinson csak tovább nyomkodja a telefonom.

- Most komolyan egy virtuális gyerekkel játszol? Hány éves vagy? 7?  - kérdezi jó kedvűen.

- Mit érdekel az téged? El kell altatni! – a telefonomért nyúlok, de gyengéden rácsap a kezemre.

- Mindjárt! – felnéz, tekintete csillog, majd visszanéz a képernyőre. Ujjai mozgásba lendülnek, amihez pár percen belül a szája is kapcsolódik. Nyelvével végig nyal ajkain, majd egy pillanatra felnéz. Elvigyorodik, majd újra a képernyőt nyomkodja.

- Mi volt bent? – sóhajtok fel és karba teszem a kezem.

- Mr. Gilbert ki van rúgva. Éppen egy elég illetlen helyzetben találtam az egyik táncos nővel. Ami tény, és amiért bocsánatot akartam kérni, itt csak táncról kéne szólnia a dolognak, ha a lányok akarják lehet több, de azt intézhetik máshol, más valakinél. Így holnap majd elintézzük a fiúkkal a többit. - mondja alsó ajkába harapva, majd elengedi és rám néz.

- Ez nálatok így megy? Holnap majd elintézzük? - utánzom le a hangját. Széles vigyor keletkezik ajkán.

- Úgy látom, te nem az a lány vagy, akit egy fenyegetéssel el lehet némítani. – átnyújtja a telefonom. - Tessék. Benne van Styles, Horan, Payne és az én számom is. Ja, a gyereked meg alszik, mint, aki jól végezte dolgát. - meglepetten nézek a képernyőre és ott virít mind a négy szám.

- Oké, de nekem ez minek? – kérdezem furán.

- Hát, ha nem érnéd el valamelyikünket. Az üzlet még mindig áll, de kicsit…

- Fogd be, Tomlinson. Tudom, hogy csak megakarsz kúrni és nem fogom hagyni. – meglepetten felvonja a szemöldökét, majd felnevet.

- Oké, bűnös vagyok. De hallgass meg, ha rólad van szó benne lennék többe. Elviszlek randizni, ha ez szíved vágya, udvarolok neked, és nem lesz más rajtad kívül. – kezeit arcomra helyezi, miközben hüvelykujjával ajkaimhoz ér. – Míg egészen meg nem kaphatlak. – suttogja közelebb hajolva. Érzem, hogy szívem hevesebben ver, de nem akarom beadni a derekam. Nem éreztem még ehhez hasonlót, és bevallom az érzés mámorító, ha nem lenne a józan eszem, magával is ragadna. Érintése egyszerre az óceán, mert megnyugtat, de mint egy villámcsapás, ami akkora löketet add belém, hogy ne hagyjam abba. Hátrébb megyek, kicsusszanok érintéséből.

- Még a nevedet se tudom, Tomlinson! – nevetek fel.

- Louis Tomlinson, szolgálatára, hölgyem! – hajolj meg, én pedig szemforgatva elmosolyodok. – Mit szólsz, szeretnél jobban megismerni a lakásomon? – kacsint rám.

- Biztos, hogy nem. Elmondom a tervet, én hazamegyek a kicsikémmel, te is hazamész. Aztán holnap találkozunk. Ahol te tovább tepersz a kegyeimért, én pedig meglátom, mennyit ér is az. - mondom vigyorogva.

- Benne vagyok. De ha nem leszel itt, utánad megyek, Drágám! - mondja flörtölően, de szavai komolyságot árasztanak.

- Próbálkozz csak, Lou! - forgatom meg a szemeim, majd közelebb hajolok és puszit nyomok enyhén borostás arcára. - Holnap! - huppanok fel a motorra. Felveszem a bukósisakot, és mikor újra látok észreveszem, hogy mozog a szája, majd fejet csóvál, szemembe néz, csókot küld, és hátat fordítva ott hagy. Elmosolyodva nézek utána egy ideig, majd elindulok én is haza. Leparkolom a kicsikémet, majd a lakásba érve érzékelem, hogy a nap lassan felkel. Gyors tusolás után egy szál alsóban dőlök be az ágyba és szinte azonnal elnyom az álom.

♪♪ Well, you hurt where you sleep and you sleep where you lie ♪♪

♪♪ Now you're in deep and now you're gonna cry ♪♪

 

- Ki a faszom az? – kómásan veszem fel a telefont, meg se nézem, hogy ki az. Esküszöm pár órája aludtam csak el.

- 5 perc alatt ideérsz, vagy kezdhetlek keresni. - a túlsó végén felkuncognak.

- Mi az, hogy határidőt szabsz nekem? Meg te miért nem alszol? – morgom a párnába süllyesztve az arcom.

- Drágám, lassan öt óra lesz, ideje felkelni. Csicseregnek a madarak. – elvéve a telefont a fülemtől látom, hogy délután ötöt üt az óra. Bassza meg.

- Nem kértem ébresztőt, Tomlinson! Megnézzük, ki talál meg kit hamarabb! – mondom morcosan, majd gonosz vigyorral az arcomon felkelek. Itt volt az ideje, hogy felkeljelek, mivel lassan így is dolgoznom kell mennem. Nem árasztok túl jó illatot, így muszáj vagyok ismét elmenni zuhanyozni, mert ha nem végzek hamar, szerintem maffiózó képességével rám töri az ajtót. A zuhany után nem sokat válogatok, fehérneműket kapok magamra, majd épp a szoknyába bújok bele, mikor kulcs zörej üti meg a fülem. A zár kattanása jelzi, hogy bejutott az illető. Francba a pótkulccsal. Óvatosan közelítem meg a nappalit, de sehol senki, konyhába nézek be, mikor valaki hátulról átölel.

- Megvagy! - suttogja a fülembe. - És elég alul öltözve. Valld be, hogy direkt és csak nekem. – végig simít ajkaival a nyakamon. Bevallom a tegnapi ígéretek semmisé váltak a történtek után. Így elengedem magam a környezetében, és élvezem az érintését a testemen.

- Mit szeretne velem csinálni, Mister Tomlinson? – felnyúlok és végig simítok borostás arcán. Elégedetten hümmög, majd megfordít magával szemben.

- Miss... – látom erősen gondolkodik, miközben ujjai derekamon járnak le-fel.

- Miss? – kérdezem szórakozottan. Látom, hogy a nappaliban található dolgokból próbál rájönni nevemre, és mikor megtalálja a választ, szemembe néz elvigyorodva.

- Miss Colt ma eljön velem randizni! - jelenti ki hatalmas vigyorral az arcán.

- Mi az, hogy megy? – hátrálok meg. – Dolgoznom kell.

- Nem kell. – jelenti ki morcosan. – Mikor vettél ki utoljára szabadnapot?

- Oh… - gondolkodom el, de válasz nem jön.

- Na látod, így ma szabadnapot rendeltem el mindenkinek. Mivel muszáj jobban felül vizsgálni Mr. Gilbert ügyét. – jelenti ki büszke mosollyal.

- És bízhatok benned ez ügyben? – egy hazug maffiózóval van dolgom, és nem hiszek neki. Kövezzenek meg érte.

- Simán, cicám. Gyere el velem randizni. – simít végig derekamon, míg el nem éri az arcomat.

- Hm… Rendben van. – mosolyodom el.

- Öltözz fel rendesen, mivel, ha így jössz ki az utcára, megfázol, illetve elő kell vennem a nem túl kedves énemet. – mér végig a tekintete, majd ajkaimon időzik el.

- Rendben van, Tomlinson. – hátrébb lépek, majd megkerülve bemegyek a szobámba. Tovább folytatom az öltözést, igaz a szoknyát lecserélem nadrágra. Eközben végig érzem magam Louis tekintetét, aki az ajtófélfának dőlve várakozik. Mikor kész vagyok megállok előtte, és a mellkasára teszem a kezem. Szíve hevesen dobog, tekintete vággyal teli, kék szemei csak úgy csillognak.

- Nem tudom eldönteni, hogy most ez a valódi oldalad, vagy megjátszod, hogy ágyba vigyél. – suttogom mélyen szemébe nézve.

- Hidd el, Becca. Erre szeretnék én is rájönni, de egyelőre azt szeretném, hogy az enyém legyél. Mindenestül. A testeddel, a nagy száddal, de főleg a pimasz eszeddel együtt. Nem tudom el fog-e múlni ez az érzés. De nem bírok magamnak parancsolni, hogy…

- Fogd be, Tomlinson. – szemforgatva mosolyodom el. – Nincs szükségem hegyi beszédre, hisz nem esküvőre készülünk, mindketten felnőtt emberek vagyunk. Neked is van egy sötét oldalad, és nekem is van, talán sötétebb, mint hiszed. A tetteink szerintem fedik egymást, és nem kell kézen fogva kísérgetni, és úgy bánni velem, mint egy hímestojással. Légy olyan, mint Stylesékkal, oké? – mosolygok fel rá. Ő is elmosolyodik, de megrázza a fejét.

- Azt nem tehetem, Drágám. – a keze tarkómra csusszan, és magához húzva megcsókol, de ez a csók… 

2. I will fall in love or not sex....

S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem

- Akkor? - kérdezi Polly kiskutya szemekkel.

- Mi van akkor? - kérdezem a pörgős székemben ülve és magamat bámulva a tükörbe - amit egyébként lassan fél órája csinálok - a kezemben lévő szempilla spirállal játszok, míg a másik három lány már rég kész van az előkészületekkel. Hamarosan 9 óra - úgy 10 perc-, de én sehol nem tartok.

- Még ma elkészülsz? - kérdezi feszülten Evelin.

- Persze. - vigyorgok rá. A klubban egyedül az itt dolgozók srácok és Polly szeret, és hasonlóan érzek én is. A többi lány mind szajha, és akár 20 fontért is képesek leszopni bárkit. Olcsó kurvák. Rogertől és Pollytől annyi információt kapok, mintha mindenki legjobb barátnője lennék, de ők semmit nem tudnak rólam. Például azt is tudom, hogy egyedül Lia az, aki szereti eljátszani a nehezen kaphatót, és ha a pasi tovább küszködik, akkor benne van, de mielőtt a seggfejeket a csúcsra juttatná, úgy lehúzza őket, mintha kötelessége lenne.

- Oké lányok, nyomás mindenki a kijelölt szobába. - ront be Roger.

- Hallottad, Becca? - néz rám gúnyosan a szuka.

- Becca még nem vagy kész? - dől az ajtófélfának vigyorogva. - Ti hárman sipirc, Becca 10 percet kapsz, vagy Tomlinson-t kapod! - kacsint rám, majd a függönyt elhúzva megvárja még a lányok kimennek, majd visszaengedi és ő is lelép.

- Vagy Tomlinson-t kapod… - utánzom Roger-t. – Mi ő, valami elmebeteg, aki megkúr helyben? - kérdezem a tükörben magamtól. Megcsóválom a fejem, majd a sporttáskámból előveszem a fekete tangámat, meg a fekete - piros melltartót és felveszem a fülke mögött. A vörös csillogó magassarkút is felveszem, majd vissza ülök a helyemre. A szememet piros szemfestékkel, és erős szemhéjtussal emelem ki. Szempillaspirál után, pedig a kedvencem jön, az ajkaim. Tűz vörösre festem ki, majd a tükörbe kacsintva a számat az üvegnek nyomom, végül feltúrom a hajam, és egy piros pántos nyakláncot veszek fel. Nagyon dominánsan festek, és mivel már letelt a 10 perc így Tomlinson-hoz ez tökéletes lesz. Majdnem minden tekintet rám hárul, mikor kimegyek és a vágytól éhes szemek úgy ragadnak rám, mintha csak valami jól elkészített hamburger lennék egy etióp családnak. Elindulok a szoba felé, majd benyitok. Már megérkezett az én kis vendégem, jobban mondva Mr. Tomlinson. Úgy ül a fotelben mintha maga a császár lenne, szeme rajtam járkál - tekintette csak úgy perzsel – végül tekintetünk találkozik.

- Lilit, ha jól tudom! - mondja nagyképű mosollyal az arcán.

- Tomlinson, de javíts ki, ha tévednék. – indulok meg a rúd felé.

- Felesleges, hisz tudnod kell ki vagyok. Ennek a klubnak a főnöke. A főnököd. - jelenti ki határozottan, belekortyol a poharába, de tekintetét nem veszi le rólam.

- Attól, mert itt dolgozom, nem vagyok üres fejű liba. Most pedig... - csettintek, és amint a zene beindul mozgásra is perdülök a rúdon. Egy kis bemelegítés után gyors pillantást vetek rá, és Tomlinson széles vigyorral bámulja a produkcióm. Elmosolyodom, de tovább folytatom a koreográfiát. A zene halkul, én is abbahagyom a táncomat hamarosan, de már kintről beszéd üti meg a fülemet.

- Vajon Lou mit kapott? – nevetnek, majd elhúzva a függönyt belépnek. Most már négy szempár vizslat, de én befejezem a produkciót. Az egyik, a szőkeség felém siet, és segít lejönni a kis színpadról. Rámosolygok, ő pedig gyönyörű szép kék szemeivel próbál rabul ejteni. Elkapom a tekintetem, és a vendégemre nézek.

- Azt hiszem ez akkor ennyi lett volna. Boldog szülinapot! - kacsintok a férfire, aki kisebb eksztázisból tér magához éppen. A másik három nézek, míg kicsúsztatom a kezem a szöszi kezei közül. – Lehet kell neki egy kis idő, úgy látszik hajlékony nővel még nem volt dolga. – kuncogok fel, majd elindulok a függöny felé, de ekkor valaki elkapja a kezem, és magához húz. Erős mellkasba ütközök, és mikor felnézek igéző zöld szem bámul le rám. Ajkain pimasz mosoly.

- Nem maradnál mégis? – kérdezi rekedtes hangja, szinte a nemiszerveimig hatol.

- Kérni se kell, természetes, hogy marad! – Bazd. Meg. Mr. Gilbert. A főnököm beront a kis páholyba, mintha csak erre az alkalomra várt volna. – Tovább élvezhetik az urak a hölgy társaságát, ha úgy óhajták. – meghajol, majd egy szigorú pillantást vet rám és távozik. Bassza meg. Elhúzódom a zöld szemű sráctól, és lehuppanok Tomlinson mellé. A másik három is helyet foglal, majd körbe jár a whiskey-s üveg.

- Mit mutattál neki, amitől ennyire lefagyott? – a szöszinek nincs olyan rekedtes hangja, de ír akcentusa kiütközik, ami még szexisebbé teszi a jelenlétét.

- Táncoltam. Kicsit dörgölőztem, de semmi illetlen. – rántok vállat, és én is beleiszok az üvegbe. Kicsit kaparja a torkom, de ennyivel kell egyelőre beérnem. Tomlinson kissé köhécsel, majd észbe kap.

- Jó üzletembernek tartom magam, és én szeretnék neked egy üzletet ajánlani. – kérdő tekintettel nézek a férfire, hogy mégis mi a fenéről beszél.

- Lou, most csak szórakozol, ő egy k… - a zöld szeműre kapom a tekintetem, mielőtt kiejtené a szót, és szerencséjére ő is észreveszi. – Mármint táncos. Mit akarnál pont tőle? – hideg mosollyal néz rám, és ugyanilyen mosollyal válaszolok.

- Srácok, kuss. – Tomlinson rájuk morog, majd újra rám néz. – Nos szóval, a lényeg az. Csak nekem táncolsz ezentúl, pár extrával együtt. – rám mosolyog. A reakcióm olyan gyors, hogy szinte megakadályozhatatlan, mivel nevetés szakad ki belőlem, amit a tenyeremmel próbálok visszatartani.

- Te most viccelsz velem, Drágám! Nem megyek bele semmilyen üzletbe se veled, se velük. – nézek a másik háromra is. – Sajnos veled se csendes társ, pedig te eléggé az esetem vagy. – kacsintok a harmadik tagra, aki némán, de vigyorogva biccent vissza rám. – Előbb majdnem le lettem kurvázva, most pedig arra kérsz, hogy pénzért basszak és elégítsem ki vágyaid. Nem lehetsz ennyire idióta. – fakadok ki, viszont négy meglepett tekintet láttán elgondolkodok, hogy ezt lehet nem kellett volna.

- Tudod, kik vagyunk mi, igaz? – a csendes tag is szóhoz jut, és mély hangja szinte elnémít. Ezt a hangot életem végéig tudnám hallgatni. Nem szólok, csak biccentek. – Akkor mi a faszért ellenkezel? Ha Tomlinson azt mondja, mától a ribanca vagy, akkor mától a ribanca vagy. Érted, kis csillag? – mosolyog rám, de ez a mosoly semmi jót nem ígér. Nem mondom, kicsit megrémít, de inkább a halál, mint hogy mások elnyomjanak.

- Sajnálom, de akkor sem vállalom.

- Na ide figyelj… - kezd bele újra a srác, most már mélyebb és idegesebb hangon.

- Hagyjad, haver. Ha nem, nem. Mehetsz. – Tomlinson hideg hangja kizökkent is ránézek. Tekintete rideg, ajkai összepréselve. Kimérten néz végig, de nem szól semmit ezek után. S a többiek is így tesznek. Biccentek, és némán távozok a páholyból. De mielőtt végleg ott hagynám őket megállok az ajtó mellett.

- Először is, Payne, ha egy ujjal is hozzáérsz szétlövöm a golyóid.

- Mi van, haver? – nevet fel a rekedtes hangú. – Mindig is apa pici fia voltál, de nem kaphatsz meg mindent, amire csak a szemed ráesik.

- Már pedig ő az enyém lesz, ha nem durván, akkor majd máshogy. – morogja az orra alatt.

- De mi? Megdugtad, és seperc alatt eljutatott a csúcsra? Vagy mi a faszt csinált veled? – a szöszi felnevet, mire szemforgatva indulnék meg, de valami megállít.

- Nem nyúltam hozzá, és ő is csak dörgölőzött, de srácok. Ezt a lány megdugni egy főnyeremény lehet, és én akarom azt a főnyereményt, de kurvára. Nem kell tőle semmi más, csak egy kurva éjszaka. Szétbasszam alul, felül, hogy fel se tudjon állni, és az okos szája se járhasson. Aztán ott hagyom a francba. – a többiek felnevetnek, viszont én ezen nem nevetek. De kurvára nem. Ha meg akarja szerezni a testem, neki ahhoz többet kell tennie. Elvigyorodom, majd ott hagyom a faszfejeket. Ha a testemmel akarsz játszani Tomlinson, neked először a szívemet kell meghódítanod. Ahhoz viszont sok szerencsét kívánok! 

1. I never

Tudom, kivagyok és nem zavar, kinek látszom

- 19 éves vagyok, egy csak érettségim van 12 év tanulás után és én mit csinálok? - kérdezem barátnőmtől tovább vasalva a hajam.

- Azt, amit szeretsz, igaz nem a legjobb módon. - kuncog fel. Sose voltam az a lányos-lány típus. Nem voltak barbie babáim, ha voltak is, a fejüket választottam el a testüktől. Nem játszottam a többiekkel, magamnak való típus voltam, aki, ha bedugja a fülhallgatót a fülébe, és megszólal a zene, a teste mozgásnak indul. Viszont a szüleim megélhetésével, nem nagyon tudtam magamon segíteni, így jutottam el ide, Észak - London legnépszerűbb a helyére, urak és hölgyek számára. Persze, sokszor gondolkodtam már el azon, milyen lehetne az életem normálisan, rendes munka, állandó férfi, talán még egy kiskutya is. De nem jött be. Nekem nem kell normális élet. A jövőnket magunk formáljuk, mondta apám, aztán fejbe lőtte magát. 16 éves voltam. Ami vicces, hogy anyapont 1 évvel azelőtt akasztotta fel magát. Nem nagyon érdekeltek a szüleim, igen a haláluk, azért szarul esett, de mivel sose volt meg köztünk az a gyerek, szülő kapcsolat, így a gyász addig tartott még a föld alá nem helyezték őket. Sose törődtek velem annyit, sőt óvodás korom óta egyedül jártam haza. Miután letettem azt a szart – az érettségire gondolok -, egyedül azt tudtam, hogy olyan meló után kell néznem, amivel jól keresek, plusz élvezem is, amit csinálok, és mivel ez a tánc köré szűkült, így nem volt sok lehetőségem. Ekkor találtam szembe magam ezzel a hellyel. Elsőre beleszerettem. Nem nyitottak még meg, de már csak pár simítás kellett, és úgy éreztem, ha nem sétálok be, életem egyik legnagyobb esélyétől sétálok el. Így hát besétáltam, mázlimra a hely főnöke épp bent volt, és szinte minden úgy ment, ahogy a nagy könyvben is meg van írva. Igaz, azóta sokat tanultam erről a helyről és a főnökről is, aki nem csak egy sztriptízbári nagykutya. Mint, ahogy később kiderült, maga az angliai maffia főnöke is. Mondhatnám, hogy beszartam -e hír hallatán, és itt is hagytam a kócerájt, de nem így történt. Egy cseppnyi félelem sem volt bennem. Lehet a gyerekkori traumáim miatt, vagy épp, mert ez a világ a velejéig romlott, de maradtam. Az is mellette állt a maradásomnak, hogyha lelépek, lehet már másnapra holtan találtak volna rám az egyik sikátorban, szóval nem  nagyon volt döntési jogom se.  A főnökömet, amúgy bírom, és ez szerencsémre, oda vissza játszik. Emlékszem, miután megtudtam ki is ő, és azt mondtam neki maradok, vigyorgott, és egy whiskey-s üveget kibontva koccintottunk össze, majd hozzátette, hogy az ilyen lányok, mint én, olyanok, mint a fehér hollók. Legszívesebben kalitkába zárna, de tudja, hogy egyszer hatalmas dolgokat fogok véghez vinni és kíváncsian várja a végkifejletet. Nos, én is. Mert, hogy még azok a hatalmas tettek nem történtek meg, és már három éve csak táncolok a rúdon és mutogatom a testem kiéhező férfiaknak. De én vállaltam, és nem is bántam meg.  

- Te jössz! - néz rám Roger vágyakozó szemmel. Roger kb. egy 30 év körüli biztonsági őr, aki hiába néz vágyakozóan, pontosan tudja, hogyha hozzánk ér, nem csak a karrierjének, de még az életének is vége. Biccentek neki válaszul, megrúzsozom a szám, majd az üvegre cuppantok. Ez olyan megszokás vagy szerencse puszi nálam. Hisz mindenki a legjobbat akarja nyújtani a színpadon.

- A porodon, a veszélyes, a pokol bugyraiból szabaduló, a férfiak vágynövelője, Lilit. - a vörös függöny szétnyílik én pedig rezzenéstelen arccal indulok meg a rúd felé. A teremben némaság, de amint pördülök egyet, a hangszórókból üvölteni kezd Sam Smith – Unholy című dala. Ahogy leereszkedem a rúdról kacér mosolyt eresztek, és néhány közeli férfi nézőre kacsintok, majd tovább folytatom a koreográfiám. Igaz, nem egyedül vagyok a színpadon, hiszen vannak még itt más lányok is rajtam kívül, plusz, akik épp magántáncot adnak a sarkokban, de szinte érzem, ahogy minden szem rám néz. A számnak vége, ahogy a táncomnak is. Ezek a táncok úgymond ingyenesek, hisz, amiket a színpadra dobnak, azt majd összeszedik a kollégák, ez csak étvágygerjesztés céljából szeretjük csinálni.  Ezután jön, hogy kimegyek az előtérbe, és próbálom az itt lévő vendégek figyelmét felkelteni.

- Most mond azt, hogy nem élvezted! - mondja vigyorogva Polly. Polly az itteni egyik legjobb barátnőm, ő teljesen az ellentétem. Imádja ezt a munkát, imádja a figyelmet, és szerintem ő addig itt fog maradni, míg az öregedés meg nem látszik rajta.

- Nagyon! - nem csak a hangom gúnyos, de még a vigyorom is. Nem azt mondom, hogy nem szeretem ezt a melót, is nem élvezem a táncokat. De több ruhában, vagy épp más miatt én is élvezném. Illetve, mióta a drága főnök úr hatalmas dolgokat jósolt nekem, azóta mintha egy kis tüske lenne a szívembe emiatt.

- Daisy, te jössz! - kacsint Roger Pollyra. Rám vigyorog, majd kisiet. – Becca, te pedig… A szavam eláll tőled, minden egyes alkalommal. – mosolyog rám, és már ki is slisszol. Szemforgatva elmosolyodok, majd gyorsan átveszem egy lyukacsos felsőre a melltartót, illetve egy csipkés alsóra, majd egy combig érő magassarkúra. Mire végzek Polly is visszatér.

- Már csak 2 óra és irány haza! - huppan le a székébe.

- 2 óra privát táncok, és egyéb kérések paradicsoma! - teszem hozzá. Pollyval undorodva nézünk össze. Az egyéb kérések szinte olyan mértékben is elterjedhetnek, mint pl. öltözünk diáklány ruhába, és hallgassuk végig, ahogy valaki mesét olvass nekünk, miközben az ölében ülünk és néha végig simít a fenekünkön. Én nem voltam hajlandó, de Polly igen. De van olyan illető is itt, aki csak, azért jön ide, hogy meghallgassuk, kibeszélje az életét, mert senkiben nem bízik. Mi megtesszük, amit megtehetünk, hisz fizetést kapunk érte. Viszont nem mindig fűlik hozzá a fogunk. De más se mond fel a meló helyén, mert nem olyan napja van, mint amilyet ő szeretne, nemde?

- Lányok! Mielőtt kimennétek… Egy pár szóra szeretném, ha figyelnétek rám! - Mr. Gilbert után Roger is bejön. Biztatóan mosolyog ránk. Ritka őt itt látni, vagy baszni jött vagy fontos bejelenteni valója van, de az utóbbira szavazok, hisz keserű mosoly van az arcán. Mr. Gilbert az a kisfőnök, aki figyel az itteni dolgokra, míg a maffia feje nem tartózkodik itt. Nem igazán bírom a csávót, és ha tehetem kerülöm, mivel míg másokra vonatkoznak a szabályok, ő úgy gondolja rá nem.  - Holnap a főnök fia, Mr. Tomlinson 21 éves lesz. Itt akarja megünnepelni a szülinapját 3 másik haverjával. Így holnap Becca, Polly, Evelin és Lia csak este 9 - ra kell bejönnötök, de ragyognotok kell. Tegyetek ki magatokért, és kápráztassátok el őket. A mai maradék időtökben gyűjtött pénz teljesen a tiétek, de holnap fordítsátok magatokra. – komorul el a mondat végére a hangja.

- Mi van akkor, ha nem ránk kíváncsiak, hanem épp a többiekre? - kérdezi Lia rágózva. Meredten nézek rá, hogy most tényleg ennyire hülye, vagy csak szereti magát hülyének játszani.

- Figyelj ide, Drágám! Ti négyen vagytok London csúcsai, a pasik odáig vannak értetek. Ha gond van, akkor pápá. - csikorgatja a fogait. - Kérlek lányok, ne hozzatok botrány az üzletre! Elmehetek. - vigyorog keserűen. Biccentek, majd Pollyval kikerülve kimegyünk.

- Ma este sok pénzt kell keresni! - motyogja gonoszul vigyorogva.

- Nem értem minek ide az a nagy felhajtás. Hisz csak Mark fia jön és a haverjai! - mondom nevetve.

-  Láttad már őket, te? Én térdre esek előttük, annyira helyesek. - kiakadva néz rám, mire szakad belőlem egy nem túl nőies röffenés.

- Mark se mondható el egy helyes férfinak. Cingár és szőrös! - jelentem ki, Polly pedig vad nyerítésbe kezd, mint egy ló. Istenem, borzasztóak vagyunk. Egy egész állatkertet elhozunk ide a bárba.

- Oké, értettem! De figyelj a fia és haverjai teljesen más szint. Nem szőrösek! Viszont annál inkább veszélyesebbek. Rájuk nézel és az agyad üvölt, hogy red flag. - mondja csodálóan.

- Felőlem egy nyálas banda is lehetnének, akkor sem érdekelnének. Nem kezdünk maffiózókkal. Főleg nem piros zászlós férfiakkal. - mondom neki halkabban, mivel ez a környék hiába tudja, ki keze alatt vagyunk, azért nem kell híresztelni a dolgokat.

- Holnap megszerzem valamelyiket és kész, legalább egy éjszakára! Most menjünk! - mondja nevetve. Szem forgatva nézek szét a felhozatalon és elég vegyes. Legtöbbje már ittas, akik ahelyett, hogy a feleségüket basznák, vagy fel szednének egy nőt, itt piálnak, és hagyják, hogy leszegényítsük őket. Viszont lekopogom, hisz ebből élek meg. Táncolok a rúdon, táncolok nekik, és ha nekik ez megfelel, hogy miattunk leszegényednek, egy szavam sincs. Nem fekszek le eggyel sem, nem smárolunk, és ők se verhetik ki, nem érhetnek hozzám erőszakosan, mivel az egész hely be van kamerázva. Ha előveszik a farkukat, akkor rájuk szólok, de ha nem teszik el simán ott hagyom őket. Néha tiszta óvoda, ahol a kisfiúk nagyembereknek képzelik magukat. Persze, akinek nem inge nem veszi magára, de basszus. Eddig több barommal volt dolgom, mint normális, vagy éppen jóképű férfival.

- Hé, ribanc, mennyiért szopsz le? - a hang irányába fordulok, felvont szemöldökkel, majd közelebb lépkedek az alkoholtól bűzös ficsúrhoz. 21 éves lehet, és a szemeiben a józan ész reménye sem látszik. Istenem. Ettől függetlenül, ez nem bordély.

- Elismételnéd még egyszer? - kérdezem kedvesen.

- Mennyiért szopsz, ribanc? - köpködve kérdezi, de én csak széles vigyorra húzom a számat, majd egy jobb horgossal az ádámcsutkájába ütök. Hátra vetődik köhögve, nyöszörögve, de nem hagyom annyiban. A nemi szervét kicsit összenyomkodva magassarkúmmal, leguggolok, és a fekete kócba túrok, amit hajnak neveznek, majd meghúzom azt.

- Ne feledd, hogy nézek ki, mert egy életre beléd verem, ha még egyszer így szólsz hozzám. Nem fogok pénzért szopni, akár szexelni, mert csak egy szájba baszott táncos vagyok, és ha nem tetszik, akkor a biztonsági őrök megmutatják merre van a kijárat. Megértettél, Édeske? - kérdezem és egy gyenge igennel, ott hagyom földön fekve. Ezért nem kell nekem férfi, ha gond van megvédem magam, a többi meg nem érdekel. Nem volt még romantikus párkapcsolatom, és nem tudom, hogy egyáltalán, hogy... Akarom - e, hogy bárkihez kötődjek?  Hogy várjon rám, hogy csókot lophassak vagy ő tőlem? Hogy reggel vele keljek, este vele feküdjek. Annyit tudok mondani erre, hogy akkor itt kell hagynom a munkám. S erre a pontra még nem jutottam el, mert elégedett vagyok az én kis megszokott életemmel. Rebecca Colt nem vágyik kalitkára, hisz szabadnak született.