2016. augusztus 20., szombat

81. Avagy egy új történet?

Üdv mindenkinek ismét. Tudom, már jelentkeztem, s egy elég siralmas dologgal tőlem, de a mostani remélem nem okozok csalódást... Hamarosan elindul a történet, ami ezen


linken megtaláltok.

Történet megkezdése:
Szeptember 1.

Addig is a trailer:


2016. március 13., vasárnap

80. Oh, shut up, Tomlinson!

Neked és nekem egy csomó történetünk van
Szóval ne engedd el, csinálhatunk még többet, örökké élhetünk

Eltelt egy év. A szülinapos kisember kényelembe helyezte már magát karjaim között, s már csak a szemeit kéne lehunynia. Éneklek neki, hogy hamarabb elaludjon, miközben ringatom. Végre elfogadja a tápszert és szemei is összeszűkölnek, majd lecsukódnak. Ringatom karjaim között még egy picit, majd beteszem a kiságyba. Megfordulva Louis mosolygós feje, boldogságtól csillogó szeme fogad.
- Mi az? - suttogom, miközben közelebb megyek hozzá.
- Tényleg nem értem magam, hogy nem mentem utánad, és csináltalak fel. Nagyon jól áll a kezedben az a gyermek. - ajkaimra csókot lehet, majd kezemet megfogva visszarángat a szobánkba. Mellkasának dőlök, miközben ő bekapcsolja a tévét, és leveszi a hangot róla. Hajamba puszil, ujjait végig húzza a függőleges csíkokon majd kezemet megfogva, megszorítja.
- Louis, vége. Eltelt egy év. Anastasia meghalt, Nash nem jön többet vissza. Ha igen, felkészült vagyok és már erősebb is.  - morgom oda neki.
- Rebecca ennek sose lesz vége, még maffiózók vagyunk. Rád vadászni fognak, én pedig nem tudlak mindig megvédeni.
- Most csak szórakozol velem, igaz? - nevető szemeibe nézve, szem forgatva dőlök vissza mellkasának, majd mély sóhaj szakad fel belőlem. - S tudod mi lesz, ha én meg te összeházasodunk? Apokalipszis. Gondolj bele, ha Amerikát és Angliát egyesítjük. Igaz, már a második világháborúban is kijöttek az embereink, de ez itt az alvilág. S abban is biztos lehetünk, hogy sose lesz egy nyugodt percünk, de ezeken még nem kell agyalni. Még messze van azaz idő. - vigyorodom el, majd megfordulva ráülök a combjára. - Most pedig csak te és én vagyunk itt. - elvigyorodik, majd hajamba túrva megcsókol, 1 éve, hogy nem volt köztünk semmi intimitás. Első sorban a gyerek miatt és a sérüléseim miatt, aztán jött a maffia, és még sorolhatnám, de most csak én és Ő van, én pedig piszkosul kívánom.
- Szóval ki vagy éhezve, Rebecca Colt? - eltávolodik, de nem tudok válaszolni, mert a másik szobából a gyerek kezd sírásba. - Visszaalszik! - morogja ajkaim közé és újra megcsókol, de a gyerek nem alszik viszi, így felnyögve eltávolodom, majd együtt érző mosollyal távozom és megyek be a csöppség szobájába újra. Karjaimba veszem és leülök vele a hinta székbe, majd dúdolgatni kezdek neki. Megnyugszik, Louistól örökölt kék íriszei a halovány fényben is csak úgy mosolyognak rám. Óvatosan végig simítok növésnek indult szőke gyenge haján, majd puszit lehelek homlokára. Ajkai mosolyra húzódnak, majd gagyarászásba kezd.

- Szóval hol van már az a rosszcsont szülinapos? - Niall nevetve néz körbe, de hamar megtalálja a kis srácot, sőt már karjaiban is van, mert négykézláb tepert, amint meghallotta a Szöszi hangját. - Lou?
- Szerintem fent, épp próbálja lenyugtatni magát. Kicsit bezsongott reggel. - felkuncogok, majd sóhajtva helyet foglalok.
- Hogy-hogy? Történt valami? - kérdezni meglepetten.
- 1 éve, hogy nem... - morgom, mire felsikít, persze csak tűrhetően, mivel a gyerek a kezében épp a Szöszi hajával van elfoglalva.
- Hogy bírtátok ki? Oké, ma el kell mennetek egy hotelbe, vagy motelbe vagy bánom is. Természetesen én és Harry átvesszük a kicsi megőrzését.
- Lehetetlenséget kérsz tőlem. Tudod, mikor hagynám ezt a kis csöppséget pont a szülinapján magára. - mondom megcsikizve a hasát az említettnek.
- Rendben, akkor holnap. 1 év.. - morogja maga előtt, miközben elhagyja a konyhát. Felpattanva előveszem a hűtőből a tortát, majd beleteszem a kölyök kutya marcipánokat. Ördög ugatása hallatszik a szobából, majd a szülinapos nevetése. Meggyújtom a tűzijátékot, majd belépek a nappaliba. Mindenki rám pillant, majd Lou fogja meg és veszi ölébe a gyereket. Elkezdem énekelni a Boldog Szülinapot dalt, a többiek pedig azonnal csatlakoznak amint kialszik a kisebb tűzijáték kiveszem, és kukába dobom. Mire visszafordulok, épp elkapom, ahogy Lou kezéből kiszökken a gyermek, suhan a tortához, és meg sem várva, hogy felvágjuk, belenyúl, de nem tűnik elégnek, így fejét előre biccentve, szájjal kezdi el enni a tortát. Összenézve röhögésben törünk ki, majd elemelve a tortától, ölembe véve nézek rá mosolyogva.
- Piszkos vagy. - jelentem ki, mire kiskutya szemekkel néz rám. - Nem, nem fogok ennek bedőlni, Drágám. Megyünk, és lefürdünk. - tapsolni kezd kezeivel, majd a hajamhoz nyúl. A többiek már visítanak a nevetéstől. Összenézve átadom Olíviának, akit szintén összeken, így ő hamar befejezi a nevetést.
- Na ezt most miért kellett? - mondja, majd visszanyújtja felém a gyereket. - Tisztába kéne rakni. - jelenti ki vigyorogva.
- Szerintem neked kéne. Lassan hozzá kéne szoknod, mi lesz, ha gyereket lesz? Ott fogsz szerencsétlenkedni, mint Louis elsőnek. - morgom, majd megcsókolva a durcis Tomlinsont elindulok felfelé.
- Gyere te, megyünk búvárkodni! - felszaladok a lépcsőn, ami persze nagyobb kedvre csalja a kezembe lévő összekent fiút, majd levetkőztettem és megfelelő hőmérsékletű és arányú vízbe rakom bele, én pedig leülök a kád mellé, hogy bele ne fulladjon. Játékok veszik körbe, amikkel szórakozottan játszik majd csapkodni kezd, mert jó játéknak tűnik.
- Niall mondta, holnap ők fognak vigyázni, a kis Tomlinsonra! - morogja Louis,
- Ja, ma akartak, de mondtam, hogy semmiképpen sem. - felállok, egy pillanatra ráemelem tekintettem, majd újra a kicsire nézek, aki még mindig csapkod. - Olyan vagy, mint Louis. - felsóhajtok, de bennem is reked a levegő, amint Lou átkarol hátulról, és a szokna alá is behatolva a belső combomra teszi a kezét.
- Ne a gyerek előtt. - elvenném onnan a kezét, de belém markol, sőt ujját tangám alá csúsztatja be. - Louis.
- Tessék, Hercegnőm? - ajkai nyakamat kezdik kényeztetni, amitől nyögés szakad fel belőlem. Ujja lassan, de határozottan simogatja nedvesedő nemi szervem, én pedig akkora szerencsétlen vagyok, hogy képtelen vagyok "Megállj!" -t parancsolni. Összegyűjtöm az erőm, és elveszem onnan kezeit.
- Holnap, ma van Logan Tomlinson szülinapja, szóval állj le. - morgom.
- Jó. De holnap én irányítok! - csókot nyom nyakamra, majd csak a kádat nézi, benne az egy éves gyermek szórakozott tekintetét, aki a játékokkal játszik már. - Csinálni fogok egy apasági tesztet. - morogja fülembe.
- Nem vagy benne biztos, hogy Nash az apja? - kérdezem mosolyogva.
- Nem, egyáltalán nem, és tudom, te is így vélekedsz róla.
- Teljesen egyetértek. - csókot lehelek ajkaira, s majdnem elvadulni ajkaink érintése mikor bugyborékoló hang üti meg a fülem. Kitépem magam Lou karjai közül és a kád felé hajolva pillantom meg az ijedt szemmel rám pillantó Logant, majd elmosolyodva újra a víz alá nyomja a fejét és folytatja a bugyborékolást.
- A szívbajt hoztad rám, te rosszcsont! - felnevetek megkönnyebbült sóhajjal, majd törölközőt veszek a kezembe, és Lou kezébe adom. Megfogom Logant és azonnal a törölközőbe teszem. Lou maga felé fordítva kezd el neki magyarázni, miközben beviszi a szobába. Utánuk megyek és ruhát veszek elő. Lou már ügyesen rárakta a pelenkát, utána pedig én adtam rá egy harisnyát és bodyt.
- Na gyere, te nagyfiú! Kiakar repülni? - a gyermek tapsikolni kezd, majd felfelé nyújtja a kezét. Lou felkapja maga fölé emeli, majd repülőhangot adva hagyják el a szobát. Nevetve megyek utánuk, leérve pedig megállok a lépcső karfájánál. Végig nézve csipet csapatunkon a sírás fojtogatja a torkom, s félek megszólalni, mert akkor szabadjára kéne engednem, és nem akarom. Annyi mindenen mentünk keresztül, és számomra hihetetlen, hogy ezeken végig menvén, itt vagyunk boldogan, s mint egy igazi család. Olívia Liam hátának dőlve nézi a négy srác bohóckodását, Liam keze pedig Olívia hasán pihen. Van egy sejtésem, hogy miért, de inkább rájuk hagyom. A szemem a négy bohócra terelődik, ahová csatlakozott már a kutya is. Szem forgatva kulcsolom össze a kezem a mellem előtt, és dőlök neki a falnak. Kiskorom óta erről álmodtam, s igaz, a maffia nem volt szóba, de végül is mára már az ereimben csörgedezik, de a család. Mostanra megértettem mi a család fogalma, megértettem mi az igaz szeretett. Lou terem hirtelen előttem és kezeivel végig simít arcomon.
- Tudom, nekem is hiányozni egy ilyen tökéletes férfi test, mint az enyém, Hercegnőm. De erre még várnod kell holnapig, és semmiképpen sem szabad sírnod értem! - vigyorogva néz szemeimbe, mire felnevetve megragadom a tarkóját és közelebb húzom.
- Oh, kussolj, Tomlinson! - szemeimet lehunyom és ajkainkat összeérintve mosolyodom el csókunkban.

79. It's all over

Mikor a lelkem megpihen, mi marad a testemből

És harcoltam, mert itt a vég és én nem félek

Tompa. Túl tompa, túl zavarodott vagyok, hogy bármivel is megtudjam magam védeni. S ne felejtsük el a gyengét sem. Ezek ketten állatok, s ezt úgy mondom, hogy tudom, miket tettem, de ez annál is nagyobb kínzás. Igen, elraboltak s igen, felvágták függőlegesen a karomat, de arra már tényleg nem lenne semmi szükség, hogy elvesztem az eszméletemet s úgy dug meg. Csak egy kérdés, akkor annak mi értelme? Több pontban fel tudnám sorolni, hogy semmi, de tartalékolnom kell az energiám. A ribanc nem rég hozott be nekem ételt, és persze nem is ő lett volna, ha nem fogja be a száját, nem. Elmesélte, hogy lassan megszületik a kicsi, ő és Nash pedig boldogan fognak élni, hárman. Én tudom, hogy ez nem így lesz, de nem szólaltam meg. Nashnek csak azért volt szüksége Anastasiára, hogy elkapjanak engem, és hogy kénye, kedve szerint dughasson meg. De ez nem fog sokáig így maradni, ebbe igaza van Anastasiának, és esküszöm, jobban várom, hogy a csöppség megszülessen, mint bárki más. Ez a ribanc sem annyira szőke, mint látszik. Ha Nash továbbra is lejár hozzám, akkor ki fog akadni, és biztos vagyok benne, hogy ezt az a faszkalap nem fogja hagyni, és le fog lépni, és ekkor jövök én, felmegyek, lekötözöm azt a ribancot, bevágom a hűtő tartalmát, már ha van hűtő. Ha nincs akkor fel megyek letusolok, felöltözök, aztán a kicsivel együtt lelépek. Nem fogom hagyni, hogy ilyen anya mellett nőjön fel. Viszont addig még van egy kevéske időm, s ha szerencsém van sikerült nekem is annyi energiát gyűjtenem, addig türelmesen kell várnom, mégis mikor megjelenik égszín kék szemeivel, s kaján mosollyal az arcán, felállnék, és ha lenne nálam éles kés elvágnám a nyakát. De aztán rám mászik, a nyakamat kezdi el csókolgatni, ujjai végig szaladnak a karomon, majd egy erőset szorít rajta. Túl sok endorfint áraszt az agyam, ahhoz, hogy eltudnám viselni a fájdalmat, így elvesztem az eszméletem és mire felébredek, már Sia ront is be étellel. S mindig ugyan az történik, s ha nem teszek ez ellen semmit, félek, beleőrülök. Nem tudom mikor van reggel, dél, délután vagy este. Nem tudom mennyi a pontos idő. Nem tudom keres e a családom, vagy a fiúk. Nem tudok semmit, és talán ez bosszant a legjobban. Lounak a maffiájával kellene törődnie és nem engem keresnie, de ismerem. Vagy az ágyban hisztériázik, hogy elvesztett vagy már elindult megkeresni. S a családom? Nagyon rég beszéltünk már, ahhoz, hogy el kezdjenek keresni. Bizakodom és várok, mert ennyit tudok csak tenni. A fájdalom újra szétterjed a testemben, mikor fel kelek az ágyból, s annak is örülök már, hogy nem remegek bele minden mozdulatomba. A fürdőbe döcögök, lassan szedem le a fáslit alkaromról. Kezd begyógyulni, esetleg, ha naponta tudnám cserélni a kötést, sokkal gyorsabban gyógyulna. De most ez sem rajtam múlik. Léptek hangjára leszek figyelmes, én pedig visszasietve ülök az ágyamra. Az ajtónyílással törökülésbe húzom a lábam, majd szemébe nézek a látogatónak. Nash villant rám ideges mosolyt, nem mond egy szót sem, csak cselekedve letépi magáról az inget, kikapcsolja az övét, majd felém mászik.  Leterítve megcsókolja a nyakam, kezei a pólóm alatt kutatnak, feljebb tolja a pólót, mellembe markol. Feljebb halad és megcsókolna, de elfordítom a fejem.
- Ha nem teszed azt, amit mondok, pórul jársz, Rebecca! - erősebben markol mellembe, de továbbra sem csinálok semmit. - Még be sem vagy indulva. Neked mégis mi bajod? - idegesen pattan le az ágyról, majd szemembe nézve várja a magyarázatot. 

- Louist szeretem. - morgom, mert úgy se hagyta volna annyiban, ha ezt szó nélkül hagytam volna.
- Louis ilyen! Louis olyan! - akad ki. - És velem mi van? Engem miért nem szeret egy kikúrt nő sem? - itt az idő. Az energia gyűjtésnek vége, az idő pedig elérkezett arra, hogy végre szabaddá tegyem magam. 
- Nash, Anastasia őszintén szeret téged! - válaszolom nagyot nyelve és közelebb kúszok hozzá. - Én nem tudlak már, és nem is akarlak. Tönkretettétek az életem, elraboltatok, és arról is biztosítottak, hogy soha ne felejtsem el a borzalmas kosztot, a megerőszakolást, és az arcotokat. Szóval tényleg nem értem, hogy ahelyett, hogy engem kúrogatnál, miért nem mész fel és fekszel le azzal, aki szeret téged annyira, amennyire te szeretsz engem. - morgom még közelebb csusszanva, majd feltérdelve a kezemet nyújtom felé, ő pedig megfogva közelebb jön. Szeme könnyektől teli.
- Sajnálom! Én igazán sajnálom! De te akkoriban annyira elérhetetlennek tűntél. 
- Nash, ha tudnád, hogy engem az apám és az iskolában a srácok erőszakot bevetve dugtak meg, és ami még rosszabb, ezt te újra felhoztad bennem. - áll könnyek pipa. Még közelebb húzom, átölelem a nyakát.
- Sosem akartalak bántani, de annyira... - kezd bele a szipogásba. A következő pillanatban viszont kicsapódik az ajtó. Kettőre nincs elég energiám még, így eltávolodok és visszaesek a helyemre. Csendben figyelem, ahogy Anastasia újra kiakad, ordibál terhesen, majd nekem támadna, de Nash lefogja. S ekkor megtörténik. Elfolyik a magzatvíz, Nash lesokkolódva eltávolodik, Anastasia pedig összeesik. Mikor feje koppan a betonon, az egyben szét is roncsolódik, mire reflexszerűen sikítok fel. Nem, erre nincs idő, a gyereket kell megmenteni. Nashre pillantok, aki már tátott szájjal nézi Anastasiát.
- Nash! Ne csak szerencsétlenkedj! Hozz kést, törölközőt, ollót! Meg kell mentenünk a gyereket! - meg kell löknöm, hogy feleszméljen, felszalad és azonnal visszatér.
- Hisz meghalt az anyja! Én nekem meg nekem! - morogja miközben átadja a dolgokat.

- Ennek tényleg nincs itt az ideje. - mondom, majd szétszakítom a pólót a halott csajon. A hasánál ejtek egy bemetszést, majd meglátom a méhet, benne a kicsit. Kisebb sokk, majd azonnal cselekszem. Felvágom a méhet, majd kiemelem a kicsit is, de a baba nem sír fel. Most mit tegyek? Megfordítva a fenekére ütök, de semmi. Erősebbet csapok rá, mire a gyerek üvölteni kezd. Hála a jó Istennek! A törölközőt a kezembe veszem, belecsavarom a kicsit és elvágom a köldök zsinórt. Körbe nézve senki nincs itt már rajtunk kívül. Szánalomra méltó Nash Grier viselkedése. Felállva tovább ringatom a gyereket, hátha abbahagyja a sírást. Ujjaimmal végig simítok véres arcán, de ő azonnal megragadja azt az ujjam és erősen rászorítva abbahagyja a sírást. Féloldalas mosoly ül ki arcomra, de belül tombolok a melegségtől. Egy ideig csak nézem a gyereket, szememet már könnyfátyol lepte el. Majd hangokat hallok meg fentről. Beindul nálam valami. Valami, ami arra ösztönöz, hogy most kell odatennem magam. Meg kell védenem a kicsit és magamat is. Fel lépkedek a lenge ruhában, a hideg szellő megcsapja lábszáraim, mezítelen lábam remegve megy tovább, nem állhatok meg. A kezem nagyon fáj a kicsi súlyától, de nem érdekel. Ahogy jobban felfelé haladok, eltűnnek a fájdalmak, nem érzek mást csak a kicsit, aki már alszik is ujjamat szorítva. Teljes sötétségben folytatom tovább az utam, mintha az életem egy szakaszát élném, majd halvány, gyér fény tölti be a teret. S tudom, hogy, ha felérek, nem lesz többe semmi sem úgy. Megtettem azt, amit meg kellett. Végig szenvedtem, amit végig kellett, de én mától ezt befejeztem. Nincs szükségem több fájdalomra, sem csalódásra. Élni akarok boldogan most már. S ha kinyitom az ajtót, a csúcson leszek, és akárki is próbálja elvenni ezt én fogom és börtönbe záratom. A boldogság már csak pár lépcső foknyira van. A hangok tompulnak, a fejem, végtagjaim fájnak, de tovább megyek, nem állhatok meg. Majd lenyomom a kilincset a fülemben csak a szívem őrült tempóját hallom. Fellépek az ajtófélfába és vigyorogva nézek rá a kicsire.
- Hát, nem épp a legkellemesebb helyen, de üdvözlünk a világban, kicsi srác! - morgom végig simítva arcán. Mosoly ül ki az arcomra. Őszinte, boldog mosoly. Felpillantok és négy megdöbbent tekintettel találom magam szembe. Újra könnybe lábad a szemem, a szívem még őrült tempóban kezd el mozogni. - Hát fiúk, meg tettem, amit megtudtam. - a négy srác pedig könnyeikkel küszködve jönnek oda és ölelnek magukhoz. De aztán elengednek, amikor a kicsi felsír.
- Ez az enyém? - kérdezi Lou, mire biccentek. - Megfoghatom? - könnyes szemmel néz szemeibe. Annyira hiányzott már. Azok az égszín kék szemek, de nem válaszolok. Csak átadom a kicsit, és akkor döbbenek rá, mennyire fáj mindenem. Megszédülve Niall karjaiba esek, és elvesztek mindent, sötétségbe burkolózom ismét. Eltűnnek a fények, a srácok a kicsi, de még sem érdekel annyira már. Jó kezekben vagyok. 

2016. március 12., szombat

78. Losing Her

Valaha én pörgettem a kockát,
Valaha az egész világ ura voltam,
Most egyedül kelek reggel

Louis Tomlinson

Annyira makacs tud lenni. Idegesítően makacs, de eközben annyira fel is tud izgatni. Olyan más vele minden. A veszekedések, a szex, a hétköznapok, amikor kettesben vagyunk, amikor a fiúk is velünk vannak. Mind olyan természetes, de mégsem. S tudom, nem hiszi, de olyan mintha transzban tartani mikor velem van, vagy csak egyszerűen egy térségben vagyunk. Mikor volt az eljegyzési parti, s megláttam, abban a vadító fekete mini ruhában, magas sarkúban és ajkain a vörös rúzs. Már ha csak rágondolok, begerjedek. Jó szerintem ez nem épp a legjobb alkalom, ezen elgondolkodni. Inkább arra kéne figyelnem, amit Liam tátog a szájával. Az esküvő elkezdődött, az akció vele együtt. Neon rózsaszínes ruhában billen be Anastasia, ajkain virító rúzs, s lábain is neon magas sarkú. Hol maradt a balhé, a magas sarkú miatt? Mosoly terül szét arcomon, széles vigyor, amire azt hihetik a lány miatt van, aki felém közeledik, apjával a jobbján. De nem miatta vigyorgok, mint valami félőrült. Hisz Rebecca ha csak 1 perce is belépne, olyan cirkuszt adna le, amilyet még nem látott a világ. Túl sok a rózsaszín, túl sok a flitter, túl sok ez itt mind. Sóhajtva toporgok egy aprót, kezeimet összekulcsolom magam előtt. Megállnak előttem, a kezemet nyújtom Anastasia felé, aki vigyorogva fogadja el és áll meg mellettem. Mint jövendőbeli apósom, kettőt a vállamba csap, majd helyet foglal könnyben úszó felesége mellett. A pap felé fordulunk mindketten, s ekkor indulnak be az események. Niall kettőt dobbant a lábával, Liam köhögcsélni kezd, Olívia pedig az ajtót nyitja ki, ami recsegve nyílik ki. Cipő kopogása tölti be a templom néma döbbenetét, én pedig elrejtve vigyorom fordulok meg, Anastasiaval együtt. Nash ajkain nagyképű mosoly, szeméből árad a gonoszság. Haját hátra nyalta, az öltöny pedig kifejezetten jól áll rajta.
- Üdvözlök mindenkit e elragadó ceremónián, amin Louis Tomlinson és az én kedves "unokatestvérem", Anastasia Redrick házasodott volna össze. De közölni valóm van önökkel. - egész végig hátat mutatott, a szöveget a közönségnek címezte, akik szájtátva hallgatták végig. - Itt az ideje, hogy megosszuk a nagy hírt apáddal és anyáddal, Sia. A gyerek az enyém. - ördögi mosolyt villantva, néz vissza Anastasia szüleire. - Örülök, hogy ezen a kellemes napon közölhettem önökkel ezt a hírt. - ekkor jöttem én, a szerepem pedig egyszerű volt. Akadj ki, mint az eljegyzés előtt, mikor megtudtad, hogy Rebecca a legjobb haverjaiddal kúrt.
- Mégis, hogy képzelted ezt? Lefeküdtél ezzel a szutyokképű barommal? S még ezek után rám sózod a gyereketeket? Nem köszönöm, abból én nem eszek! - nem tettem semmit, csak elsuhantam volna Nash mellett és rohantam volna Rebeccához, de visszarántottak.
- Nem mész te sehova, Fiam! - morogja Anastasia apja. - Te, te és te! - néz hármunkon végig. - Velem jössztök és elbeszélgetünk, hogy ki csalt meg kit! - a testőrei megragadták Nash és Anastasia kezét is, majd felráncigáltak minket egy szobába, és három székre leültetve minket, velünk szembe pedig az egykoron még Európai Maffia vezér nézet vissza ránk. Teljesen olyan érzésem volt, mint a középsuliban, csak akkor vagy bunyó vagy szex miatt kerültem az igazgató szeme előtt, de mint akkor, most se rettentem meg. A vádlimra felszerelve egy Colt, de ha nem lenne idő előkapni, az öklöm is tökéletesen megfelel.
- Szóval Louis Tomlinson, ki kezdte a megcsalásos dolgokat? - kérdezi kezeit összekulcsolva az asztalra téve, szemeiben pedig gyilkolási hajlamot látok.
- Gondolom a tulajdon lánya, Mister! - vágok ártatlan képet.
- Legalább most ne hazudnál! Rebecca Colt akkor minek számít? - kérdezi Anastasia kikelve magából.
- Mióta visszatért Amerikából semmilyen intimebb kapcsolat nem voltunk köztünk, ölelésen vagy arc puszin kívül. - rideg arccal nézek a lassan agyfrászt kapó lányra. Középen még mindig nagyképűen mosolyogó Nash néz farkas szemet a volt maffia vezérrel, így én nyugodtan dőlök hátra.
- S Nash, hogy - hogy felbukkantál? Hisz túl hosszú ideje, hogy elváltál a családunktól. - jelenti ki rekedtes hangon, s furán elvigyorodva. Nem is törődik velünk! Miért nem lehet simán lelépne és Rebeccához mennem?
- Hallottam hírét, egy igazi, belevaló esküvőnek nem rég megismert barátomtól. S mivel a saját családom képtelen nekem szólni, gondoltam meglepetésként mosolyt csalok pár ember arcára. - mosolya tovább nő, hogy képes ennyit mosolyogni? Már az én arcom fájdul meg!
- Inkább csak a bajt hoztad a fejedre, Nash! - morogja, majd köhintve felteszi a várva várt kérdést. - Honnan tudod, hogy te vagy az apja? - itt én is kíváncsian pillantok rá. Honnan tudja, biztosra? 
- 2-3 héten át szinte egy folytában basztunk a lányával. Aztán hirtelen el kellesz mennie. Mikor pedig felhívom, hogy benne lenne még egy alkalomba, lekoppint, hogy terhes. Rakja össze a képkockákat! - két-három hét? Mi a franc? Hol voltam én akkor? Látszik, hogy a keménynek tűnő apa is meglepődik és furcsán néz rám, majd a lányára.
- Mikor volt ez? - kérdezi teljes komolysággal.
- Mikor visszajött az a ribanc! - zsörtölődik. - Kezdhetnénk azzal, hogy Louis figyelmét azonnal lekötötte és a drága vőlegényem, úgy ugrálta körbe, mintha nem is lenne más rajta kívül. Gondolom, ezért nem tűnt fel neki a hiányom. - nyíl ki a csipája, mire vigyor terem az arcomon.
- Szóval még engem hibáztatsz, hogy nem annyira érdekeltél, mikor először is kényszer házasságról volt szó, aztán az esküvőnkön kiderül, hogy ki tudja hányszor keféltél félre, s még a gyerek sem tőlem van. Szerinted Anastasia, azután elhiszem valamelyik szavadat is? Épp kezdtem a társaságodban jól érezni magam, még abba is beletörődtem, hogy mi egy család leszünk, erre te ideállítasz azzal, hogy Rebecca miatt nem tudtam beléd szeretni! Nevetséges vagy! - dőlök hátra.
- Szerintem Nash most már elmehetsz. Azért még el kell beszélgetnünk. - a mellettem ülő srác biccent, lepacsizik velem, majd ott hagy hármunkat.
- Tovább szeretnéd-e folytatni a vitát arról, hogy mekkora ribanc vagy, drága lányom, vagy szeretnél te is elmenni? - ajkaim eltávolodnak. Ez aztán a kemény szigor. 
- De apa! Nem vagyok ribanc! Hogy mondhatod ezt a saját lányodra! - akad ki.
- Anastasia, egész életemet úgy éltem le, hogy hazugságokkal tömtem az embereket fejét, s még neked is hazudtam. De én már tiszta lapokkal akarok játszani. Szóval elég lesz annyit tudnod, hogy az esküvő lefújva, amint megszületik a gyerek Louishoz kerül, s te lányom, odamész ahova akarsz, soha többet nem akarlak látni. Akkorát csalódtam benned, mint emberben soha. Most menj! Louis-val van egy kis elintéznivalónk. - biccent az ajtó felé.  Anastasia dühösen viharzik ki, majd a hangos ajtócsapás jelzi, hogy elment. - Te pedig. Olyan ügyesen tudod alakítani a a megcsalt pasi szerepét, mint ha színésznek lettél volna teremtve. Le a kalappal, fiam! El is hittem volna, ha nem látlak meg nem is olyan rág Rebeccával csókolózni. De azért melletted állok. - felém nyújtja a kezét. Meglepetten, de én is nyújtom a kezem és lassan csúsztatom a kezem tenyerébe. Erősen szorítja meg, majd elengedi és köhintve a szemembe néz. - Most apáddal kéne lerendeznünk a szerződést, de mivel tudok haláláról így csak azt tudom mondani, hogy apáddal kezdtem a megállapodást, de veled bontom fel. Amint végzünk ezzel te, fiam, szabad vagy és azt csinálsz, amit akarsz. S amint megszületik a gyermek, neked adom, ugyanis Anastasia kezébe a sajátján kívül más életet nem merek rábízni. Nem akarom, hogy elbassza a kicsinek is. - morogja, majd papírokat vesz elő, két tollat és hidegen pillant rám. Jajj, ne!


Éjfél. Éjfélt ütött a nagy mutató, mikor őrült tempóban pattantunk be a kocsiba és autóversenyzőnek képzelve magam vezettem el Rebeccához. Az eső már szakadt, arcomat borította mikor a boldogságtól tombolva kezdtem el ütögetni az ajtót, de belülről csak ugatások hangja csendült fel. A többiek megálltak a kocsinál és nevetve várták a fejleményeket. Újabb dörömbölés után viszont csökkent a boldogságom. Lenyomtam a kilincset, s beléptem a lakásba, de a néma sötétség fogadott. Mikor felkapcsoltam a lámpát, Ördög rohant nekem és ugatása még hevesebb lett. Leguggolva hozzá simítottam meg a fejét és néztem bele matt fekete szemébe.
- Hol van a gazdi? - újra megvakarom a fejét, majd felállok és elindulok az emeltre. - Rebecca! - kiáltom, de senki nem válaszol. Belépek a szobájába, felkapcsolom a lámpát itt is, de az ágya érintetlen, s csak pár ruha van szét dobálva. Végig megyek a folyosón lévő szobákon, de egyik benn sincs. Mikor leérek a többiek is beértek már, Niall pitét eszik, de mikor meglátják a kétségbeesett arcom, mind azonnal elhallgatnak.
- Nincs itt! Eltűnt! - mondom, ekkor Ördög újra vakkant. Mind ránézünk, s az állat ismét ugat. Tud valamit, tudja ki rabolta el, s egy valami lesz még rosszabb az eltűnésénél. Annak a seggfejnek a halála, azt garantálom.

Tomlinson
Másnap reggel első utam a kávé főző, ami amint leadja az adagját, beleöntöm egy bögrébe és elkeverve tejjel meg cukorral, húzom is le. Szörnyű éjszakám volt, talán eddigi életem legrosszabbja. Ha nem forgolódtam tévét néztem, ha egyik sem sikerült felkapcsoltam a lámpát és olvastam, de nem tudtam koncentrálni és mikor elhatároztam, hogy veszek be altatót, mi történt? Felkelt a nap. Így lejöttem és most itt tartok. Ülök a bárszéken, nézek magam elé eközben persze, csak azon agyalok, hol a francban lehet Rebecca. Valaki a lábamnak dörzsölődik, én pedig lepillantva halvány mosolyt varázsolok az arcomra. Felteszem Ördögöt az asztalra, aki egyenes háttal ülve, elfordítva a fejét néz rám kíváncsian.
- Gőzöm sincs, arról, se hogy kirabolhatta el. S te négylábú barátom, nem vagy ember, hogy el tud nekem mesélni kik vitték el. - sóhajtok fel, majd ásítva felpattanok, leveszem az állatot és felmegyek Rebecca szobájába. Bebújok a takarók közé, az illatában fürdőzve hunyom le szemeim, s eltakarva arcom könnyeimet szabadjára engedem és elragadtatom magam a sötétség urával. Mikor szemeim újra kinyílnak, hangos üvöltözés fogad, és kicsit kómásan, de elindulok a fürdőszoba felé. Ám ekkor kicsapódik az ajtó, a következő pillanatban pedig kéz szorul a nyakam köré s egy dühben égő zöld szemmel találom magam szembe. Ujjait jobban megszorítja nyakam körül,  reflexszerűen venném el kezét, de az nem enged.
- Maffia vezér vagy az Isten szerelmére, és kurvára nem vagy képes arra vigyázni, akit már egyszer elvesztettem s te is? Hogy a francba nem gondoltad, hogy az őrült ribancod, eljön a húgomért és egyszerűen elveszi. Lehet már fel is szabdalta, de egyet jegyezz meg Louis Tomlinson. Ha a húgom nem lesz életben a következő áldozat te leszel! - elengedi a nyakam, zöld íriszei még mindig a dühtől csillognak.
- Alex Colt, azonnal fejezd ezt be! Inkább derítsétek ki hol van, aztán azonnal menjetek érte, mielőtt komolyabb baja nem lesz. - Cecília hangja tölti be a szoba feszültségtől teli levegőjét. Igaza van, Alexnak. Ha az a ribanc vitte el, már csak azt kell kiderítenem, hogy hova vitte. De eddig, hogy hogy nem gondoltam Anastasiára? 

2016. március 11., péntek

77. Surprise, Bitch!

Most az ellenségeim is szembenéznek velem, de hogyan?
Támadj, jobb hátvéd és megkapják a magukét és ordítanak


- Ide figyelj Rebecca Colt, ha nem engedsz be, most azonnal szétverem ezt a kikúrt ajtót, utána pedig nagyon kellemetlen dolgokban lesz részed! - tovább dörömböl az ajtón, de fejemet ismét a párnába temetem és ott hal el egy újabb éles sikoly. Kinyitnám én, de meg sem bírok mozdulni az élvezettől. A testem abban a pillanatban összerándul, amint megpróbálok kiegyenesedni vagy az ajtóhoz vonszolni testem.
- Rebecca, Louis be fogja törni az ajtót és elhiheted, nem fogjuk visszatartani! - válaszolja erélyesebb hangon Liam is. Most még is hogy a francba válaszoljak nekik, mikor egy kibaszott anál - dugó van a hüvelyembe, a legnagyobb fokozaton, emellett pedig úgy nézhetek ki, mint egy vergődő hal. Jó mély levegő és...
- Távirányító! - a vége kéjes sikolyba csusszan át, így újra a párnába temetkezek.
- Micsoda? - kérdezi Harry. hangján észlelhető felfigyelt a hanglejtésemre. Na, még egyszer..
- Távirányító, bassza meg! - ordítok, a végén magas C - hanggal.
- Louis, ugye nem hagytál benne semmit? - mindenki néma kint, Louis egy hatalmasat csap az ajtóra, majd trappolás után eláll a bennem lévő dugó. Hála a jó Istennek, viszont nem lettem ki segítve. Óvatosan kihúzom magamból az ezüstös csodatevőt, a szekrénybe rejtem, majd lassan felállok. Így mikor újra kopogást hallok és Lou sokkal lágyabb hangját feltépem az ajtót, és behúzva zárom magunkra, majd felajzva a dugótól, rátámadok, az inget széttépem rajta, ajkait véresre harapom, és meg sem várva reagálását átveszem a domináns szerepet.


- Ez mégis mi volt? - mellettem feküdve kapkodja a levegőt, teste még mindig remeg. Én viszont már pattanok is fel, felöltözök és ránézve ragadom meg a cigi dobozt.
- Nem tudom. - mondom kivéve egy szálat, miközben kék íriszei pillantok. - De hogy rám ne számíts az esküvődön az biztos, Tomlinson! - morgom és kilépve becsapom az ajtót. Meggyújtom a szálat és meg sem állok a kertig. Majd ledőlve a fűbe magamba szívom a nap D - vitaminjait. Pár perc múlva viszont eltűnik engem meg fiúk vesznek körbe.
- Mi van? - kifújom a füstöt, felkönyökölök és sorba nézek rajtuk.
- Mi volt ez az egész 1 órával ezelőtt? Először fél óráig bent vagy abban a kikúrt szobában egyedül... - kezd bele Liam szigorúan.
- Aztán mikor Lou lerohan, majd vissza és sokkal higgadtban bekopog, te behúzod, mint egy állat aztán 1 órán keresztül csak a nyögéseitek halljuk! - fejezi be Niall.
- Oké, szóval este kúrtunk, aztán belém rakott egy kibaszott anál - dugó, ami semmi, mert ma reggel mindvégig bennem volt, aztán meg kiakadtam, gondolom feljebb tekerte, csak azt nem figyelte, hogy a legnagyobb fokozaton. Szóval olyan lehettem, mint ti mikor farok gyűrű van rajtatok és nem tudtok elmenni. Aztán Louis... ő meg kapja be. - mondom felnevetve, mert szétnyílt ajkakkal ott állt a háttérben, majd kisfiús sértődött arccal leült mellém.
- Ott kell lenned az esküvőn! - jelenti ki.
- Nem kell, rád most egyébként is dühös vagyok! - szippantok a cigiből, majd kifújom a füstöt. - Szóval menjetek készülődni, én meg elleszek.
- Valakinek itthon kéne maradnia veled. - körbe nézek a fiúkon, majd fejcsóválva elnyomom a cigarettát.
- Mindenkire szükség van az esküvőn kivéve engem. Én meg vagyok annyira nagylány, hogy tudjak magamra vigyázni.
- Fiúk, igaza van! Menjetek készülődni ő meg hagy durcizon magának. - mind az ajtóban álló Olíviára pillantunk, a fiúk pedig biccentve mennek be, kivéve Louis.
- Utálom, hogy így vagy úgy, de mindig az van, amit te akarsz! - feltápászkodna, csak visszarántva lovagló ülésben foglalok rajta helyet.
- Tán nem élvezed? - vigyorodom el. - Nem izgat fel, hogy engem meg kell hódítani? Hogy nem hullok oly könnyedén az öledbe, mint bárki más? - kérdezem vigyorogva.
- Most is az ölemben vagy! - kacsint rám.
- Csak ne nagyon éld bele magad! - kuncogva felpattanok és csípőmet erősen rázva térek be a nappaliba.


- Mond szöszi. - megtámasztva fejem és vállam között a telefont, belenyúlok a tálba, ami vajas pattogatott kukoricától van teli. A sötétítők behúzva, rajtam csak egy XXL-es póló, tanga és egy mamusz van a lábamon. A tévében a Ted megy, amin már könnyezve nevettem, majd hívott, Ni.
- Mi jót csinálsz? - kérdezi rágcsálva.
- Hát... Még a végén fognád magad és idejönnél, de azért elmondom, hogy kukorica, a Ted, meg én. Ti hogy haladtok?
- Tényleg remekül hangzik. Na, de eddig volt egy olyan, hogy Anastasia anyja és Johanna majdnem hajtépősen összeverekedett. Majdnem megölték Olíviát, mikor Anastasia apja meglátta őt. És még a menyasszonyt nem is láttam. - újabb harapás, majd motyog még valamit az orra alatt.
- Niall a sütiket hozzátok el nekem. Majd megesszük, olyan ízletesen rágcsálsz ott! - felröhög, majd elköszön és leteszi. Pár percig csak nézem a képernyő, majd fújtatva felállok és felmegyek a lépcsőn. Felkapok egy rövidnadrágot, és egy melltartót is felveszek. Kifésülöm a hajam és lófarokba fonom. Lemegyek, rendet rakok, kihúzom a függönyöket, megetetem Ördögöt, s körbenézve neki kezdek sütni. Almás pite mellett döntök, s mire besötétedik készen is lesz. Viszont fura, hogy eddig senki nem hívott és még a fiúk sem jöttek. A felvágott pitéből, kiemelek egy darabot és ajkaimhoz emelve beleharapok, ezután pedig elhallgat a zene. Második harapás, második falat, elmegy az áram, a kinti lámpa világít be. Biztos vihar lesz. Egy újabb falat csusszan le a nyelőcsövemen, ekkor zajt is meghallok. A sütit leteszem, a kezem a késtartó felé szökken, a legnagyobb kést emelem ki, és nézek körbe. Se árny, se alak, semmit nem látok, viszont ahogy sejtettem, eső cseppek kopognak az ablakon. Mennydörgés tölti be a csendet, a sötétséget, de ekkor más is megszólal. Egyenletes kopogás tölti be a dörgés utána csendet. Kopp - Kopp - Kopp. A felismerés ugyanakkor ér el, mikor a villám is becsap valahova. A cipőkopogás hangosodik, majd elhalkul, de még mindig nem látok senkit. Megfordulok, s nincs annyi időm, de látom elmosódott szempilla festékét, látom ajkain a tűz vörös rúzs elmosódott foszlányait, s ahogy vigyor néz vissza rám. Ruhája tépet, rövid és fehér magas sarkú cipője a sártól elázott már. Kócos szőke tincsei között ott virít a koronához hasonló fejdísz. Kék íriszeit épp a villám villantja meg, benne tüzet gerjesztve.
- Meglepi ribanc! - s egy erős ütés ér a nyakam oldalánál. A kés kicsusszan a kezemből s hamarabb földet ér, mint én. De azonnal zuhanok utána, s épp, hogy csak földet érek, a hasamba éles fájdalom terjed szét. A szemeimet próbálom nyitva tartani, de hunyorgástól többre nem megyek. A fájdalom szétterjed bennem, s majdnem feladnám, mikor meghallom Ördög vakkantását. Feleszmélek, nem szabad hagynom magam és összeszedve erőmet tápászkodom fel, szemeimet kinyitom, de újabb ütés ér, még hozzá a hátamba, egy magas sarkúval. A földön kötök ki újra eszméletemet veszve.


Valaki nem akarja elvenni a fájdalmam? Legyen valaki olyan kedves, kérem! A nyakam, a combom, a hátam és a hasam. Szűnhetetlenül fáj, és nem kívánnám ezt senkinek. Szemeimet lassan nyitom ki, hófehér minden, ami nagyon irritálja a szemem. Lecsukom, majd újra kinyitom, de most már hozzászokom a színhez, és felmérem a helységet. Semmi más nem vesz körül csak egy ajtó, és egy ajtófélfa keret, ami a wc-t takarja. Ágyban fekszem, kényelmetlen ágyban, de ez sem tud bosszantani annyira, mint a fájdalmak. Fájdalomcsillapítót valaki?!? A kezemre pillantok, mindkettő könyökömig be van fáslizva. Mi a jó Isten? A legjobb tudomásom szerint mindenre emlékszem. Hogy eljön Augusztus 16-a és Louis esküvője van. Hogy egyedül vagyok egész nap, pitét sütök, majd elhallgat a zene, eloltódnak a lámpák és zajt hallok. Majd meglátom, ahogy az elmosódott sminkjével rám vigyorog, majd lecsap valamivel. Aztán itt ébredek fel. Egy irritálóan fehér szobában. Felhúzom magam, de karjaimba éles fájdalom nyíllal bele. Mi a franc? Lassan kecmergek fel, nagyon fájnak az alkarjaim, sőt az egész karom. Gyengének érzem magam, nagyon. Kikóválygok a wc - be, ahol a mosdótál felett egy tükör pillant. Belenézek, szemeim alatt hatalmas fekete karikák. Hajam zsíros és kócos. Mióta lehetek itt? A kérdés szeget üt a fejemben. A hasam már nem korog, fáj, kong az ürességtől. Ennek pedig hangot is ad, így wc felé görnyedve okádok epét, miközben szememből is könnyek hada indul lefelé sápadt arcomon. A karom tüzel a fájdalomtól, de nem tehetek mást, mint elviselem, mert ami ajkaim közül távozik még rosszabb. Felegyenesedem, a hányás utóíze még kaparja torkomat, de nem törődve vele nézek a tükörképemmel szembe, majd karomra és letekerem róla a fáslit. Heget veszek észre, ami egyenesen halad lefelé, s mikor a fehér textil végleg elhagyta a hegektől borított felület, sokkoltan bámulom az alkarom. A másiknál már gyorsabban tekerem le, de azon is ugyanaz a hegek tűnnek fel. Vágd függőlegesen, sokkal hamarabb döglik meg. Erre nem lehetett képes. Nem okozhatott nekem ekkora maradandó fájdalmat, sebet. Szemeimből még mindig nem szűntek meg a lefelé folyó könnyeim, de ekkor magas sarkú kopogása tölti be a szoba előtti folyosó hangját. Kilépek az ajtófélfába és égő retinákkal várom, hogy belépjen a tettes. S amint megtörténik, inkább a külsejétől kapok döbbenetet, mint magától az embertől.
- Szóval felkeltél végre? Elhihetted én nem nagyon akartalak életben tartani, de azt mondta, hogy sokkal durvább dolgokat fog veled tenni, mint, hogy csak egyszerűen hagyunk elvérezni ájultan. Szóval neki köszönheted az életedet, de egyben egy igazi rémálmot is. - vöröslő ajkai közül nem akarnak szűnni a szavak, sőt egyre jobban szaporodnak. Újra lépések hangját hallom meg, de ez már nem kopog, ez egy férfi. Lassan pislogok, de mire szemem újra napvilágot lát, még nagyobb meglepettség fogad.
- Nem számítottál rám mi? De ez is hosszú történet, Becca. Viszont valami izgalmasabbal kezdeném, mint holmi sztorizgatás. Anastasia megbocsátasz, van egy kis elintéznivalóm, Ms Colt kisasszonnyal! - ördögi mosoly terül szét arcán. Kék szeme bosszút kíván, és ajkain már kaján mosoly terült szét. A ribanc vigyorogva biccent, majd újra cipőjének kopogása terül szét a néma szobában, folyosón. Halkul, amint elhagyja a teret, majd csak én és Ő maradunk.
- Mond csak, miért? Miért tetted tönkre, ha vele voltál? - kérdezem fájdalmasan, miközben előre csoszogok.
- Miért nem figyeltél fel azokra a fiúkra, akik szerencsétlenségük miatt bénák voltak és beléd voltak zúgva? Miért nem szerettél belém tizenévesen, Rebecca Colt? - szeme gyűlölettől csillog, majd megfogva alkarom, amitől fájdalmasan felüvöltök, lelök az ágyra és mélyen néz a szemembe. - Nash Grier, mindig megszerezi, amit akar. S 15 éves kora óta, egy lányt akar. - a választ kiolvasom szemei közül, a könnyfátyoltól látásom elhomályosul, a fájdalom pedig felülkerekedik mindenen. Megszűnik a tér, az idő. Az érzékeim a semmibe vesznek eszméletemmel együtt.