2016. március 12., szombat

78. Losing Her

Valaha én pörgettem a kockát,
Valaha az egész világ ura voltam,
Most egyedül kelek reggel

Louis Tomlinson

Annyira makacs tud lenni. Idegesítően makacs, de eközben annyira fel is tud izgatni. Olyan más vele minden. A veszekedések, a szex, a hétköznapok, amikor kettesben vagyunk, amikor a fiúk is velünk vannak. Mind olyan természetes, de mégsem. S tudom, nem hiszi, de olyan mintha transzban tartani mikor velem van, vagy csak egyszerűen egy térségben vagyunk. Mikor volt az eljegyzési parti, s megláttam, abban a vadító fekete mini ruhában, magas sarkúban és ajkain a vörös rúzs. Már ha csak rágondolok, begerjedek. Jó szerintem ez nem épp a legjobb alkalom, ezen elgondolkodni. Inkább arra kéne figyelnem, amit Liam tátog a szájával. Az esküvő elkezdődött, az akció vele együtt. Neon rózsaszínes ruhában billen be Anastasia, ajkain virító rúzs, s lábain is neon magas sarkú. Hol maradt a balhé, a magas sarkú miatt? Mosoly terül szét arcomon, széles vigyor, amire azt hihetik a lány miatt van, aki felém közeledik, apjával a jobbján. De nem miatta vigyorgok, mint valami félőrült. Hisz Rebecca ha csak 1 perce is belépne, olyan cirkuszt adna le, amilyet még nem látott a világ. Túl sok a rózsaszín, túl sok a flitter, túl sok ez itt mind. Sóhajtva toporgok egy aprót, kezeimet összekulcsolom magam előtt. Megállnak előttem, a kezemet nyújtom Anastasia felé, aki vigyorogva fogadja el és áll meg mellettem. Mint jövendőbeli apósom, kettőt a vállamba csap, majd helyet foglal könnyben úszó felesége mellett. A pap felé fordulunk mindketten, s ekkor indulnak be az események. Niall kettőt dobbant a lábával, Liam köhögcsélni kezd, Olívia pedig az ajtót nyitja ki, ami recsegve nyílik ki. Cipő kopogása tölti be a templom néma döbbenetét, én pedig elrejtve vigyorom fordulok meg, Anastasiaval együtt. Nash ajkain nagyképű mosoly, szeméből árad a gonoszság. Haját hátra nyalta, az öltöny pedig kifejezetten jól áll rajta.
- Üdvözlök mindenkit e elragadó ceremónián, amin Louis Tomlinson és az én kedves "unokatestvérem", Anastasia Redrick házasodott volna össze. De közölni valóm van önökkel. - egész végig hátat mutatott, a szöveget a közönségnek címezte, akik szájtátva hallgatták végig. - Itt az ideje, hogy megosszuk a nagy hírt apáddal és anyáddal, Sia. A gyerek az enyém. - ördögi mosolyt villantva, néz vissza Anastasia szüleire. - Örülök, hogy ezen a kellemes napon közölhettem önökkel ezt a hírt. - ekkor jöttem én, a szerepem pedig egyszerű volt. Akadj ki, mint az eljegyzés előtt, mikor megtudtad, hogy Rebecca a legjobb haverjaiddal kúrt.
- Mégis, hogy képzelted ezt? Lefeküdtél ezzel a szutyokképű barommal? S még ezek után rám sózod a gyereketeket? Nem köszönöm, abból én nem eszek! - nem tettem semmit, csak elsuhantam volna Nash mellett és rohantam volna Rebeccához, de visszarántottak.
- Nem mész te sehova, Fiam! - morogja Anastasia apja. - Te, te és te! - néz hármunkon végig. - Velem jössztök és elbeszélgetünk, hogy ki csalt meg kit! - a testőrei megragadták Nash és Anastasia kezét is, majd felráncigáltak minket egy szobába, és három székre leültetve minket, velünk szembe pedig az egykoron még Európai Maffia vezér nézet vissza ránk. Teljesen olyan érzésem volt, mint a középsuliban, csak akkor vagy bunyó vagy szex miatt kerültem az igazgató szeme előtt, de mint akkor, most se rettentem meg. A vádlimra felszerelve egy Colt, de ha nem lenne idő előkapni, az öklöm is tökéletesen megfelel.
- Szóval Louis Tomlinson, ki kezdte a megcsalásos dolgokat? - kérdezi kezeit összekulcsolva az asztalra téve, szemeiben pedig gyilkolási hajlamot látok.
- Gondolom a tulajdon lánya, Mister! - vágok ártatlan képet.
- Legalább most ne hazudnál! Rebecca Colt akkor minek számít? - kérdezi Anastasia kikelve magából.
- Mióta visszatért Amerikából semmilyen intimebb kapcsolat nem voltunk köztünk, ölelésen vagy arc puszin kívül. - rideg arccal nézek a lassan agyfrászt kapó lányra. Középen még mindig nagyképűen mosolyogó Nash néz farkas szemet a volt maffia vezérrel, így én nyugodtan dőlök hátra.
- S Nash, hogy - hogy felbukkantál? Hisz túl hosszú ideje, hogy elváltál a családunktól. - jelenti ki rekedtes hangon, s furán elvigyorodva. Nem is törődik velünk! Miért nem lehet simán lelépne és Rebeccához mennem?
- Hallottam hírét, egy igazi, belevaló esküvőnek nem rég megismert barátomtól. S mivel a saját családom képtelen nekem szólni, gondoltam meglepetésként mosolyt csalok pár ember arcára. - mosolya tovább nő, hogy képes ennyit mosolyogni? Már az én arcom fájdul meg!
- Inkább csak a bajt hoztad a fejedre, Nash! - morogja, majd köhintve felteszi a várva várt kérdést. - Honnan tudod, hogy te vagy az apja? - itt én is kíváncsian pillantok rá. Honnan tudja, biztosra? 
- 2-3 héten át szinte egy folytában basztunk a lányával. Aztán hirtelen el kellesz mennie. Mikor pedig felhívom, hogy benne lenne még egy alkalomba, lekoppint, hogy terhes. Rakja össze a képkockákat! - két-három hét? Mi a franc? Hol voltam én akkor? Látszik, hogy a keménynek tűnő apa is meglepődik és furcsán néz rám, majd a lányára.
- Mikor volt ez? - kérdezi teljes komolysággal.
- Mikor visszajött az a ribanc! - zsörtölődik. - Kezdhetnénk azzal, hogy Louis figyelmét azonnal lekötötte és a drága vőlegényem, úgy ugrálta körbe, mintha nem is lenne más rajta kívül. Gondolom, ezért nem tűnt fel neki a hiányom. - nyíl ki a csipája, mire vigyor terem az arcomon.
- Szóval még engem hibáztatsz, hogy nem annyira érdekeltél, mikor először is kényszer házasságról volt szó, aztán az esküvőnkön kiderül, hogy ki tudja hányszor keféltél félre, s még a gyerek sem tőlem van. Szerinted Anastasia, azután elhiszem valamelyik szavadat is? Épp kezdtem a társaságodban jól érezni magam, még abba is beletörődtem, hogy mi egy család leszünk, erre te ideállítasz azzal, hogy Rebecca miatt nem tudtam beléd szeretni! Nevetséges vagy! - dőlök hátra.
- Szerintem Nash most már elmehetsz. Azért még el kell beszélgetnünk. - a mellettem ülő srác biccent, lepacsizik velem, majd ott hagy hármunkat.
- Tovább szeretnéd-e folytatni a vitát arról, hogy mekkora ribanc vagy, drága lányom, vagy szeretnél te is elmenni? - ajkaim eltávolodnak. Ez aztán a kemény szigor. 
- De apa! Nem vagyok ribanc! Hogy mondhatod ezt a saját lányodra! - akad ki.
- Anastasia, egész életemet úgy éltem le, hogy hazugságokkal tömtem az embereket fejét, s még neked is hazudtam. De én már tiszta lapokkal akarok játszani. Szóval elég lesz annyit tudnod, hogy az esküvő lefújva, amint megszületik a gyerek Louishoz kerül, s te lányom, odamész ahova akarsz, soha többet nem akarlak látni. Akkorát csalódtam benned, mint emberben soha. Most menj! Louis-val van egy kis elintéznivalónk. - biccent az ajtó felé.  Anastasia dühösen viharzik ki, majd a hangos ajtócsapás jelzi, hogy elment. - Te pedig. Olyan ügyesen tudod alakítani a a megcsalt pasi szerepét, mint ha színésznek lettél volna teremtve. Le a kalappal, fiam! El is hittem volna, ha nem látlak meg nem is olyan rág Rebeccával csókolózni. De azért melletted állok. - felém nyújtja a kezét. Meglepetten, de én is nyújtom a kezem és lassan csúsztatom a kezem tenyerébe. Erősen szorítja meg, majd elengedi és köhintve a szemembe néz. - Most apáddal kéne lerendeznünk a szerződést, de mivel tudok haláláról így csak azt tudom mondani, hogy apáddal kezdtem a megállapodást, de veled bontom fel. Amint végzünk ezzel te, fiam, szabad vagy és azt csinálsz, amit akarsz. S amint megszületik a gyermek, neked adom, ugyanis Anastasia kezébe a sajátján kívül más életet nem merek rábízni. Nem akarom, hogy elbassza a kicsinek is. - morogja, majd papírokat vesz elő, két tollat és hidegen pillant rám. Jajj, ne!


Éjfél. Éjfélt ütött a nagy mutató, mikor őrült tempóban pattantunk be a kocsiba és autóversenyzőnek képzelve magam vezettem el Rebeccához. Az eső már szakadt, arcomat borította mikor a boldogságtól tombolva kezdtem el ütögetni az ajtót, de belülről csak ugatások hangja csendült fel. A többiek megálltak a kocsinál és nevetve várták a fejleményeket. Újabb dörömbölés után viszont csökkent a boldogságom. Lenyomtam a kilincset, s beléptem a lakásba, de a néma sötétség fogadott. Mikor felkapcsoltam a lámpát, Ördög rohant nekem és ugatása még hevesebb lett. Leguggolva hozzá simítottam meg a fejét és néztem bele matt fekete szemébe.
- Hol van a gazdi? - újra megvakarom a fejét, majd felállok és elindulok az emeltre. - Rebecca! - kiáltom, de senki nem válaszol. Belépek a szobájába, felkapcsolom a lámpát itt is, de az ágya érintetlen, s csak pár ruha van szét dobálva. Végig megyek a folyosón lévő szobákon, de egyik benn sincs. Mikor leérek a többiek is beértek már, Niall pitét eszik, de mikor meglátják a kétségbeesett arcom, mind azonnal elhallgatnak.
- Nincs itt! Eltűnt! - mondom, ekkor Ördög újra vakkant. Mind ránézünk, s az állat ismét ugat. Tud valamit, tudja ki rabolta el, s egy valami lesz még rosszabb az eltűnésénél. Annak a seggfejnek a halála, azt garantálom.

Tomlinson
Másnap reggel első utam a kávé főző, ami amint leadja az adagját, beleöntöm egy bögrébe és elkeverve tejjel meg cukorral, húzom is le. Szörnyű éjszakám volt, talán eddigi életem legrosszabbja. Ha nem forgolódtam tévét néztem, ha egyik sem sikerült felkapcsoltam a lámpát és olvastam, de nem tudtam koncentrálni és mikor elhatároztam, hogy veszek be altatót, mi történt? Felkelt a nap. Így lejöttem és most itt tartok. Ülök a bárszéken, nézek magam elé eközben persze, csak azon agyalok, hol a francban lehet Rebecca. Valaki a lábamnak dörzsölődik, én pedig lepillantva halvány mosolyt varázsolok az arcomra. Felteszem Ördögöt az asztalra, aki egyenes háttal ülve, elfordítva a fejét néz rám kíváncsian.
- Gőzöm sincs, arról, se hogy kirabolhatta el. S te négylábú barátom, nem vagy ember, hogy el tud nekem mesélni kik vitték el. - sóhajtok fel, majd ásítva felpattanok, leveszem az állatot és felmegyek Rebecca szobájába. Bebújok a takarók közé, az illatában fürdőzve hunyom le szemeim, s eltakarva arcom könnyeimet szabadjára engedem és elragadtatom magam a sötétség urával. Mikor szemeim újra kinyílnak, hangos üvöltözés fogad, és kicsit kómásan, de elindulok a fürdőszoba felé. Ám ekkor kicsapódik az ajtó, a következő pillanatban pedig kéz szorul a nyakam köré s egy dühben égő zöld szemmel találom magam szembe. Ujjait jobban megszorítja nyakam körül,  reflexszerűen venném el kezét, de az nem enged.
- Maffia vezér vagy az Isten szerelmére, és kurvára nem vagy képes arra vigyázni, akit már egyszer elvesztettem s te is? Hogy a francba nem gondoltad, hogy az őrült ribancod, eljön a húgomért és egyszerűen elveszi. Lehet már fel is szabdalta, de egyet jegyezz meg Louis Tomlinson. Ha a húgom nem lesz életben a következő áldozat te leszel! - elengedi a nyakam, zöld íriszei még mindig a dühtől csillognak.
- Alex Colt, azonnal fejezd ezt be! Inkább derítsétek ki hol van, aztán azonnal menjetek érte, mielőtt komolyabb baja nem lesz. - Cecília hangja tölti be a szoba feszültségtől teli levegőjét. Igaza van, Alexnak. Ha az a ribanc vitte el, már csak azt kell kiderítenem, hogy hova vitte. De eddig, hogy hogy nem gondoltam Anastasiára? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése