2016. március 11., péntek

77. Surprise, Bitch!

Most az ellenségeim is szembenéznek velem, de hogyan?
Támadj, jobb hátvéd és megkapják a magukét és ordítanak


- Ide figyelj Rebecca Colt, ha nem engedsz be, most azonnal szétverem ezt a kikúrt ajtót, utána pedig nagyon kellemetlen dolgokban lesz részed! - tovább dörömböl az ajtón, de fejemet ismét a párnába temetem és ott hal el egy újabb éles sikoly. Kinyitnám én, de meg sem bírok mozdulni az élvezettől. A testem abban a pillanatban összerándul, amint megpróbálok kiegyenesedni vagy az ajtóhoz vonszolni testem.
- Rebecca, Louis be fogja törni az ajtót és elhiheted, nem fogjuk visszatartani! - válaszolja erélyesebb hangon Liam is. Most még is hogy a francba válaszoljak nekik, mikor egy kibaszott anál - dugó van a hüvelyembe, a legnagyobb fokozaton, emellett pedig úgy nézhetek ki, mint egy vergődő hal. Jó mély levegő és...
- Távirányító! - a vége kéjes sikolyba csusszan át, így újra a párnába temetkezek.
- Micsoda? - kérdezi Harry. hangján észlelhető felfigyelt a hanglejtésemre. Na, még egyszer..
- Távirányító, bassza meg! - ordítok, a végén magas C - hanggal.
- Louis, ugye nem hagytál benne semmit? - mindenki néma kint, Louis egy hatalmasat csap az ajtóra, majd trappolás után eláll a bennem lévő dugó. Hála a jó Istennek, viszont nem lettem ki segítve. Óvatosan kihúzom magamból az ezüstös csodatevőt, a szekrénybe rejtem, majd lassan felállok. Így mikor újra kopogást hallok és Lou sokkal lágyabb hangját feltépem az ajtót, és behúzva zárom magunkra, majd felajzva a dugótól, rátámadok, az inget széttépem rajta, ajkait véresre harapom, és meg sem várva reagálását átveszem a domináns szerepet.


- Ez mégis mi volt? - mellettem feküdve kapkodja a levegőt, teste még mindig remeg. Én viszont már pattanok is fel, felöltözök és ránézve ragadom meg a cigi dobozt.
- Nem tudom. - mondom kivéve egy szálat, miközben kék íriszei pillantok. - De hogy rám ne számíts az esküvődön az biztos, Tomlinson! - morgom és kilépve becsapom az ajtót. Meggyújtom a szálat és meg sem állok a kertig. Majd ledőlve a fűbe magamba szívom a nap D - vitaminjait. Pár perc múlva viszont eltűnik engem meg fiúk vesznek körbe.
- Mi van? - kifújom a füstöt, felkönyökölök és sorba nézek rajtuk.
- Mi volt ez az egész 1 órával ezelőtt? Először fél óráig bent vagy abban a kikúrt szobában egyedül... - kezd bele Liam szigorúan.
- Aztán mikor Lou lerohan, majd vissza és sokkal higgadtban bekopog, te behúzod, mint egy állat aztán 1 órán keresztül csak a nyögéseitek halljuk! - fejezi be Niall.
- Oké, szóval este kúrtunk, aztán belém rakott egy kibaszott anál - dugó, ami semmi, mert ma reggel mindvégig bennem volt, aztán meg kiakadtam, gondolom feljebb tekerte, csak azt nem figyelte, hogy a legnagyobb fokozaton. Szóval olyan lehettem, mint ti mikor farok gyűrű van rajtatok és nem tudtok elmenni. Aztán Louis... ő meg kapja be. - mondom felnevetve, mert szétnyílt ajkakkal ott állt a háttérben, majd kisfiús sértődött arccal leült mellém.
- Ott kell lenned az esküvőn! - jelenti ki.
- Nem kell, rád most egyébként is dühös vagyok! - szippantok a cigiből, majd kifújom a füstöt. - Szóval menjetek készülődni, én meg elleszek.
- Valakinek itthon kéne maradnia veled. - körbe nézek a fiúkon, majd fejcsóválva elnyomom a cigarettát.
- Mindenkire szükség van az esküvőn kivéve engem. Én meg vagyok annyira nagylány, hogy tudjak magamra vigyázni.
- Fiúk, igaza van! Menjetek készülődni ő meg hagy durcizon magának. - mind az ajtóban álló Olíviára pillantunk, a fiúk pedig biccentve mennek be, kivéve Louis.
- Utálom, hogy így vagy úgy, de mindig az van, amit te akarsz! - feltápászkodna, csak visszarántva lovagló ülésben foglalok rajta helyet.
- Tán nem élvezed? - vigyorodom el. - Nem izgat fel, hogy engem meg kell hódítani? Hogy nem hullok oly könnyedén az öledbe, mint bárki más? - kérdezem vigyorogva.
- Most is az ölemben vagy! - kacsint rám.
- Csak ne nagyon éld bele magad! - kuncogva felpattanok és csípőmet erősen rázva térek be a nappaliba.


- Mond szöszi. - megtámasztva fejem és vállam között a telefont, belenyúlok a tálba, ami vajas pattogatott kukoricától van teli. A sötétítők behúzva, rajtam csak egy XXL-es póló, tanga és egy mamusz van a lábamon. A tévében a Ted megy, amin már könnyezve nevettem, majd hívott, Ni.
- Mi jót csinálsz? - kérdezi rágcsálva.
- Hát... Még a végén fognád magad és idejönnél, de azért elmondom, hogy kukorica, a Ted, meg én. Ti hogy haladtok?
- Tényleg remekül hangzik. Na, de eddig volt egy olyan, hogy Anastasia anyja és Johanna majdnem hajtépősen összeverekedett. Majdnem megölték Olíviát, mikor Anastasia apja meglátta őt. És még a menyasszonyt nem is láttam. - újabb harapás, majd motyog még valamit az orra alatt.
- Niall a sütiket hozzátok el nekem. Majd megesszük, olyan ízletesen rágcsálsz ott! - felröhög, majd elköszön és leteszi. Pár percig csak nézem a képernyő, majd fújtatva felállok és felmegyek a lépcsőn. Felkapok egy rövidnadrágot, és egy melltartót is felveszek. Kifésülöm a hajam és lófarokba fonom. Lemegyek, rendet rakok, kihúzom a függönyöket, megetetem Ördögöt, s körbenézve neki kezdek sütni. Almás pite mellett döntök, s mire besötétedik készen is lesz. Viszont fura, hogy eddig senki nem hívott és még a fiúk sem jöttek. A felvágott pitéből, kiemelek egy darabot és ajkaimhoz emelve beleharapok, ezután pedig elhallgat a zene. Második harapás, második falat, elmegy az áram, a kinti lámpa világít be. Biztos vihar lesz. Egy újabb falat csusszan le a nyelőcsövemen, ekkor zajt is meghallok. A sütit leteszem, a kezem a késtartó felé szökken, a legnagyobb kést emelem ki, és nézek körbe. Se árny, se alak, semmit nem látok, viszont ahogy sejtettem, eső cseppek kopognak az ablakon. Mennydörgés tölti be a csendet, a sötétséget, de ekkor más is megszólal. Egyenletes kopogás tölti be a dörgés utána csendet. Kopp - Kopp - Kopp. A felismerés ugyanakkor ér el, mikor a villám is becsap valahova. A cipőkopogás hangosodik, majd elhalkul, de még mindig nem látok senkit. Megfordulok, s nincs annyi időm, de látom elmosódott szempilla festékét, látom ajkain a tűz vörös rúzs elmosódott foszlányait, s ahogy vigyor néz vissza rám. Ruhája tépet, rövid és fehér magas sarkú cipője a sártól elázott már. Kócos szőke tincsei között ott virít a koronához hasonló fejdísz. Kék íriszeit épp a villám villantja meg, benne tüzet gerjesztve.
- Meglepi ribanc! - s egy erős ütés ér a nyakam oldalánál. A kés kicsusszan a kezemből s hamarabb földet ér, mint én. De azonnal zuhanok utána, s épp, hogy csak földet érek, a hasamba éles fájdalom terjed szét. A szemeimet próbálom nyitva tartani, de hunyorgástól többre nem megyek. A fájdalom szétterjed bennem, s majdnem feladnám, mikor meghallom Ördög vakkantását. Feleszmélek, nem szabad hagynom magam és összeszedve erőmet tápászkodom fel, szemeimet kinyitom, de újabb ütés ér, még hozzá a hátamba, egy magas sarkúval. A földön kötök ki újra eszméletemet veszve.


Valaki nem akarja elvenni a fájdalmam? Legyen valaki olyan kedves, kérem! A nyakam, a combom, a hátam és a hasam. Szűnhetetlenül fáj, és nem kívánnám ezt senkinek. Szemeimet lassan nyitom ki, hófehér minden, ami nagyon irritálja a szemem. Lecsukom, majd újra kinyitom, de most már hozzászokom a színhez, és felmérem a helységet. Semmi más nem vesz körül csak egy ajtó, és egy ajtófélfa keret, ami a wc-t takarja. Ágyban fekszem, kényelmetlen ágyban, de ez sem tud bosszantani annyira, mint a fájdalmak. Fájdalomcsillapítót valaki?!? A kezemre pillantok, mindkettő könyökömig be van fáslizva. Mi a jó Isten? A legjobb tudomásom szerint mindenre emlékszem. Hogy eljön Augusztus 16-a és Louis esküvője van. Hogy egyedül vagyok egész nap, pitét sütök, majd elhallgat a zene, eloltódnak a lámpák és zajt hallok. Majd meglátom, ahogy az elmosódott sminkjével rám vigyorog, majd lecsap valamivel. Aztán itt ébredek fel. Egy irritálóan fehér szobában. Felhúzom magam, de karjaimba éles fájdalom nyíllal bele. Mi a franc? Lassan kecmergek fel, nagyon fájnak az alkarjaim, sőt az egész karom. Gyengének érzem magam, nagyon. Kikóválygok a wc - be, ahol a mosdótál felett egy tükör pillant. Belenézek, szemeim alatt hatalmas fekete karikák. Hajam zsíros és kócos. Mióta lehetek itt? A kérdés szeget üt a fejemben. A hasam már nem korog, fáj, kong az ürességtől. Ennek pedig hangot is ad, így wc felé görnyedve okádok epét, miközben szememből is könnyek hada indul lefelé sápadt arcomon. A karom tüzel a fájdalomtól, de nem tehetek mást, mint elviselem, mert ami ajkaim közül távozik még rosszabb. Felegyenesedem, a hányás utóíze még kaparja torkomat, de nem törődve vele nézek a tükörképemmel szembe, majd karomra és letekerem róla a fáslit. Heget veszek észre, ami egyenesen halad lefelé, s mikor a fehér textil végleg elhagyta a hegektől borított felület, sokkoltan bámulom az alkarom. A másiknál már gyorsabban tekerem le, de azon is ugyanaz a hegek tűnnek fel. Vágd függőlegesen, sokkal hamarabb döglik meg. Erre nem lehetett képes. Nem okozhatott nekem ekkora maradandó fájdalmat, sebet. Szemeimből még mindig nem szűntek meg a lefelé folyó könnyeim, de ekkor magas sarkú kopogása tölti be a szoba előtti folyosó hangját. Kilépek az ajtófélfába és égő retinákkal várom, hogy belépjen a tettes. S amint megtörténik, inkább a külsejétől kapok döbbenetet, mint magától az embertől.
- Szóval felkeltél végre? Elhihetted én nem nagyon akartalak életben tartani, de azt mondta, hogy sokkal durvább dolgokat fog veled tenni, mint, hogy csak egyszerűen hagyunk elvérezni ájultan. Szóval neki köszönheted az életedet, de egyben egy igazi rémálmot is. - vöröslő ajkai közül nem akarnak szűnni a szavak, sőt egyre jobban szaporodnak. Újra lépések hangját hallom meg, de ez már nem kopog, ez egy férfi. Lassan pislogok, de mire szemem újra napvilágot lát, még nagyobb meglepettség fogad.
- Nem számítottál rám mi? De ez is hosszú történet, Becca. Viszont valami izgalmasabbal kezdeném, mint holmi sztorizgatás. Anastasia megbocsátasz, van egy kis elintéznivalóm, Ms Colt kisasszonnyal! - ördögi mosoly terül szét arcán. Kék szeme bosszút kíván, és ajkain már kaján mosoly terült szét. A ribanc vigyorogva biccent, majd újra cipőjének kopogása terül szét a néma szobában, folyosón. Halkul, amint elhagyja a teret, majd csak én és Ő maradunk.
- Mond csak, miért? Miért tetted tönkre, ha vele voltál? - kérdezem fájdalmasan, miközben előre csoszogok.
- Miért nem figyeltél fel azokra a fiúkra, akik szerencsétlenségük miatt bénák voltak és beléd voltak zúgva? Miért nem szerettél belém tizenévesen, Rebecca Colt? - szeme gyűlölettől csillog, majd megfogva alkarom, amitől fájdalmasan felüvöltök, lelök az ágyra és mélyen néz a szemembe. - Nash Grier, mindig megszerezi, amit akar. S 15 éves kora óta, egy lányt akar. - a választ kiolvasom szemei közül, a könnyfátyoltól látásom elhomályosul, a fájdalom pedig felülkerekedik mindenen. Megszűnik a tér, az idő. Az érzékeim a semmibe vesznek eszméletemmel együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése