2016. március 11., péntek

76. The baby (18+)

Szíve dobog, mint a sztereó
Körbe-körbe visz, mint a körhinta


Szóval jelenleg mindenki boldog és majdnem mindenki egészséges is. Az éjszakát végig forgolódtam, de ha bekapcsoltam a tévét, irritált a fény, így csak feküdtem és néztem a plafont. Egy idő után viszont ezt is meguntam és eldöntöttem csinálok magamnak teát. De amint kitakaróztam és felálltam, megcsapott egy hideg fuvallat, ami nem akart 'békén hagyni', aminek következtében úgy remegtem, mint egy kocsonya. Azonnal magamra kaptam a takarót, és összefogva magam előtt, remegő ajkakkal indultam le a földszintre. Nyár van, bugyiban és pólóban kéne aludnom. Nem térdzokniban, hosszú ujjú pólóban, cica nadrágban és mamuszban kéne takaróban forró teáért szaladgálnom. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Leülve a bárszékre várom, hogy a vízforraló felmelegedjen, majd a bögrébe öntsem. Ördög buksija jelenik meg az ajtóban, majd a lábaimnál. Mosolyogva hajolok le érte és teszem fel az asztalra, majd csak nézem. Ő is így tesz, majd vakkant.
- Sss! Ne ébreszd fel a szöszit! Így is eléggé kifárasztottam, annyit beszéltettem. - búbánóan pillant rám, és lehet csak én képzelem be, de mintha mosolyogna. Kinyúlok és megvakarom buksiját, majd befejezem a teámat.
- Szerinted meleg a fejem? - kérdezem az állattól, ami képtelen emberi kommunikációra. Tuti elment az eszem, de nem érdekel. Inkább beszélek egy állattal, mint, hogy hisztis, nyafogós legyek. A kezemet fejemre szorítom, ami nem tűnik annyira melegnek, de a biztonság kedvéért a kezembe ragadom a lázcsillapító dobozát. Felállok, lerakom Ördögöt, majd a hátamra rakom a takarót. A dobozt az oldalam és a nadrág közé rakom, majd megfogva a teát, indulok meg fel. Amint felérek, tea a szekrényre, doboz a szekrényre én és Ördög az ágyra majd bebújva a takarók közé hunyom le egy rövid ideig a szemem. Szemeim szétrebbenek, de vaksötétben vagyok. Szemem felméri a terepet, de semmit nem látok. Hol vagyok? Kezemmel előre nyúlok, s kemény acélt érzek meg. Feljebb jövök egészen a fejemig, de továbbra is tart az acél, de van itt más is. Talán cellux és papír. Kezeim újra magam mellett, lámpa után kutatnak és sikeresen találok is lámpát. Majd amint vacakolok vele egy darabig, máris fény terjed szét, de azonnal a fejem felé világítok. Amin csak négy szó áll. "El vagy temetve, ribanc!" Ördög kéz nyalogatása rángat vissza a valóságba. Fej rázva bekapcsolom a tévét, majd megállva a Family Guynál, beveszek egy gyógyszert, és hátradőlve Ördög fejét kezdem simogatni. Tuti az agyamra ment a betegség, és ilyen soha nem fog bekövetkezni.


- Becca! - mézes-mázos hangon hallom meg Niall hangját, de nem nyitom ki szemeim. Hagyjon aludni. - Oké, értem. Hallottam, hogy éjszaka felkeltél, s nem tudom meddig fent voltál, de enned kell. Tegnap este nem ettél, s nem tudom, hogy napközben ettél - e. Szóval, ha felkelsz itt lesz a finom… - rántotta. Nem látom még, de érezni, érzem az illatát, viszont ahelyett, hogy összefutna a nyál a számba, vagy megéheznék, összerándul a hasam és azonnal rohanok a fürdőbe és a wc fölé hajolva adom ki magamból. A szöszi összeszedi a hajam, és simogatni kezdi a hátam, s hamar annyiban is marad, majd felfrissítve az arcom nézek rá hálásan.
- Köszi, de nem vagyok éhes, Niall. - mosolygok rá kedvesen.
- Rebecca! Tegnap se ettél! - tör be Louis, mire összeszaladt szemöldökkel nézek rá. - Amúgy jó reggelt! - morogva pacsizik le a szöszivel, majd ismét rám néz. - Pizza? Hamburger? Spagetti? Chips? - kezemmel befogom a száját, és a fejemet csóválom.
- Fejezd be vagy újra hányni fogok! - Louis és Niall szeme is aggodalomtól csillog, majd amint elengedem Tomlinson száját egy szót ejti ki, amitől frászt kapok.
- Orvos. Niall hívd ide! - jelenti ki.
- Nem kell orvos! Jól vagyok! - mondom, de a tükörbe pillantva még én is meglepődöm, hogy milyen sápadt vagyok. - Nem kell orvos! - pillantok ismét Louisra.
- Igen is kell, Rebecca! Étvágytalanság, láz és fejfájás? - kérdezi, de amikor nem válaszolok, felsóhajt. - Kérlek. Neked akarok jót, nem akarom, hogy beteg légy. - szem forgatva vágok grimaszt, mire felnevet. - Szeretlek, oké? - elmosolyodom biccentve, majd mellkasába fúrom a fejem és magamhoz ölelem.
- Félek az orvosoktól. - morgom magamba.
- Micsoda? - kérdezi, mire kiegyenesedve fejet rázok.
- Semmi.
- Rebecca.
- Semmi!
- Rebecca!
- Fhuu... Jó, félek az orvostól! - mondom karba tett kezekkel.
- Hogy - hogy? - meglepettség csillog szemében és jó kedv. Hát kapja be.
- Ez olyan, mint hogy valakinek bohóc félelme van. Na, én az orvosoktól félek. - morgom lesütve szempillám.
- Ígérem, ott leszek és nem fog bántani, oké? - fogja kezeibe arcom, szemébe nézve őszinteséget látok, így biccentve bújok ismét hozzá
- Akkor étvágytalanság, láz és fejfájás? - kérdezem a hátam simogatva.
- Igen. - nyögöm ki sóhajtva és feladva. Kell nekem betegnek lenni. Egy órába se telt, az orvos már a küszöbön állt, szemtelen vigyorral, szemei ördögien festettek. Hogy nem lehet tőle félni?
- Jó napot, Mr Tomlinson, Mr Horan és Ms Colt. Mr Urban vagyok. - küld felém egy kedves mosolyt, amit inkább vigyorgásnak kéne titulálni, s ami arra kényszerít, hogy leüssem a picsába. De nyugton maradok két okból is. Első, mert most jó kislány vagyok. Kettő, Louis úgy néz rám, hogy ha valami rosszat teszek vagy mondok, következményei lesznek. Ajkán a mosoly mégis elárulja, élvezném nagyon én ezt a következményt. Szóval azt annak is vehetném, mintha kényszeríteni akarna, hogy tegyek rosszat. Oké, túl sokat képzelek a dolgok mögé.
- Értem, s mondja csak. Él ön aktív nemi életet? - pislogok rá tátott szájjal, mint ürge a lyukra. Mondasz mit?
- Ennek mi köze a betegségemhez? - nyögöm ki nagyot nyelve. Szerintem örüljön, hogy nem állok fel és tépem meg most azonnal.
- Hát lehet terhes, Ms Colt! - vágja rá jó indulattal.
- Terhes? Ne űzzön már belőlem tréfát, most múlt el a vérzésem, Louissal azóta egyszer basztunk és akkor is... - na várjunk csak. Egyszer basztunk, zuhanyzás közben és... nem használtunk óvszert. - De szedek gyógyszert. - vágom rá az orvos szemébe nézve.
- S mondja csak, közösülés előtt vagy után vette be azt a gyógyszert? - kérdezi, mire ismét magamba temetkezem.
- Után. - morgom s Loura pillantok. Sokk. A srác teljesen lesokkolódott. Hát ez remek. A szöszire pillantok, aki csoda, hogy eddig nem üvöltött fel, de ajkain vigyor játszik. Remek ez is, csak egy kibaszott nagy gond. ÉN MÉG NEM AKAROK TERHES LENNI!
- Szóval, lehet maga terhes Ms Colt. De ehhez egy nőgyógyász jobban ért, mint én. A kollégám névjegye. - teszi le asztalra a papírt, majd búcsút int és lelép.
- Nem lehetek terhes. Akkor kívánósnak kéne lennem. - mondom Louisra pillantva, aki még mindig nem éledt fel. - Niall whiskyt! - a szöszire pillantok, aki már adja is át. Letekerve a tetejét, jó nagyot kortyolok bele, majd adom Lou kezébe. - Nem vagyok terhes! Nem ejtettél teherbe! - csettintek ujjaimmal, ő pedig beleiszik az üvegbe.
- Honnan veszed biztosra, Becca? - kérdezi a szöszi.
- Azt érezném, nem? Meg ne szórakozz már velem, Niall. Egy hete sincs még, hogy elmúlt.
- El kell mennünk ahhoz a nőgyógyászhoz. Ez a legjobb ötlet, addig nem ihatsz semmiféle alkoholt! - jelenti ki Lou rám morogva.
- Most engem okolsz, hogy lehet, terhes vagyok? Ki akart velem fürdeni? - kérdezem idegesen csettintve a nyelvemmel.
- Tulajdonképpen örülök neki. Nagyon is. - vágja rá grimaszolva. - Csak meglepet.
- Remek. Örülök, hogy örülsz neki és te is Niall, de srácok, én kurvára nem örülök neki, jelenleg. Egy napja még csak a fejem fájt, most meg már lehet, terhes vagyok. Nem vagyok terhes, kész ennyi. Nekem még most nem kell gyerek. Ha nektek kell, akkor csak szurkolni tudok, hogy sikerüljön, de én még csak 21 vagyok, nem tudom feltűnt - e! - kiborultam. Felszaladok és bebújok a takarók közé, Ördögöt ezzel felébresztem, de azonnal bújik is hozzám.
- Ugye, te hiszel nekem? Nem vagyok terhes, és nem kell még gyerek nekem. Igaz? - tőle várom a választ, de az a baj, kezdek magamba is kételkedni. Mi van, ha most kiderül, hogy tényleg terhes vagyok? Elvetetni nem fogom, ellene vagyok az abortusznak, de akkor is. Még nem érzem magam késznek az anyaságra! Jesszusom, mint valami rossz dráma film! A 16 éves tinik akkor mit érezhetnek? Oké, nyugi! Érett, felnőtt fejjel kell gondolkodnom. Szóval igaza van abban Lounak, hogy el kell mennünk a nőgyógyászhoz, s ahelyett, hogy ezt megbeszéltük volna felnőtt fejjel, kiakadtam. Ami persze normális, mert nem mindennap közlik az ember lányával, hogy lehet terhes vagy. Szóval kibújok a takarók közül, összeszedek valami elviselhető szerkót, majd bezárom magam a fürdőszobába. A tükörbe nézek s most is azt látom, mint nem rég. Sápadt arc, beesett szem, kiszáradt ajkak. Ami most új, azaz a zavaros tekintet. Oké, csináljunk az elviselhetetlenből, elviselhetőt.

1.     Zuhanyozz vagy fürödj le, a lényeg azon van, hogy frissnek érezd magad utána.
2.     Miután tényleg jobban érzed magad, a hajaddal kezdj valamit. Én felfogom, miután kifésültem.
3.     Aztán jöhet a szem. Csinálhatod, amilyenre csak szeretnéd, a lényeg, hogy inkább a szemed színe, mint annak beesése tűnjön ki.
4.     Ajkaidra ilyenkor nem a rúzs, hanem a szőlőzsír ajánlott.
5.     Majd visszafogottabb, ám csinos szerelést vegyél fel.
6.     MAGASSARKÚK KÍMÉLJENEK!!
Hat pont alatt készen voltam magammal, és még jól is éreztem magam annak ellenére, hogy a fejem szétszakadt. Bőrdzseki és válltáskával indultam le a földszintre, majd a két meglepett fiúra nézek.
- Igazad van, bármit is gondoltok rólam. Megőrültem. A lényeg, hogy öltözetek, vagy hát, nem tudom Niall akarsz - e jönni, de Louis, bocs neked, nincs választási lehetőséged, és menjünk. Túl akarok esni rajta minél hamarabb. - a fiúk vigyorogva összepacsiznak, majd Niall felrohan, Lou pedig karjaiba zárva nyom csókot ajkaimra.
- Beteg vagyok. - tolom el magamtól.
- Én meg boldog. Szeretlek! - csókol meg ismét, de most visszacsókolok én is.
- Tudod, mi van, Tomlinson? - kérdezem újra eltolva magamtól. Kíváncsian pillant szemeibe, én pedig puszit nyomva ajkaira válaszolok. - Én is boldog vagyok. S ha terhes vagyok, akkor még boldogabb leszek, mert tudom, hogy tőled van. S mert tudom, hogy jó szülők lennénk. - szemei felcsillannak, elérzékenyül, majd megcsókol, s felfedező útra indulna, amit csak szöszi köhintése gátol meg.
- Te még mindig beteg vagy! - pillant rám szigorúan. - Neked pedig nyugi van. Irány a kocsi. - jelenti ki vigyorogva. Hamar megérkezünk a rendelőhöz és egy órán belül bent is voltunk Louval. Mikorra végeztünk a vizsgálatokkal, az orvos a papírt nézve csóválta a fejét.
- Hát, Ms Colt úgy látszik, idióta kollégám van nekem. Maga nem terhes. - pillant fel rám együtt érző mosollyal. Csak ne tudom eldönteni, mihez érez együttérzést. A kicsi szomorúsághoz, hogy nem vagyok várandós, vagy a megkönnyebbüléshez... - Viszont influenzás, szóval menjen haza és meleg tea, takarók és helyezze magát kényelembe, nyugalomba pár napra. - mosolyodik el. Hát ez remek.
- Köszönjük, doktor úr! Viszlát! - Lou megragadja a karom, majd kirángat. Niall kíváncsian néz ránk, mikor megállunk előtte.
- Nem terhes, de ágynyugalmat ajánlottak neki. Vidd haza és vigyázz rá. Nekem mennem kell, a maffia. - pillant rám bűnbánóan. - Este mindenképpen ott leszek, megmondom annak a ribancnak, hogy az utolsó napokban nem találkozhatunk. Szeretlek.
- Semmi gond. Jó dupla műszakot! - nevetek fel magamhoz ölelve. Ölelésünk hosszúra nyúlik, erősre, majd elengedve számra gyenge csókot lehel, végül intve Niallnek lelép.
- Ma jönnek Harryék? - kérdezem beletúrva a hajamba.
- Igen. - szomorkás mosollyal pillant szemeibe.
- Jó, akkor pizzéria, aztán meg nem tudom. Holnap után esküvő, szöszi.
- Tudom, és már egyre jobban izgulok. Nashhel tartjuk a kapcsolatot, holnap este érkezik meg. - mosolyodik el. Biccentve huppantam be az anyós ülésre, s amint meg volt a pizza mehetünk is haza. Épp, hogy csak átöltöztem maci nadrágra és atlétára, már csöngettek is. Rohantam le, de Niall beelőzött. Rögtön letámadta az ajtóban álló Hazzát, aki eldobva  a szatyrokat tarkójánál fogva húzta közelebb. Leesett szájjal néztem a jelenetet, de valaki letámadt, így ezután semmit nem láttam. Liam izmos karjai fogtak körbe és szorították ki belőlem a szuszt, majdnem.
- Menj már arrébb! - Olívia hangja miatt enged el, és kiskutya szemekkel pillant rám, mire biccentve ölelem meg a szőke barátnémat.
- Annyira hiányoztál! Képzeld sikerült, Európa sikeresen is az enyém! - villant rám vigyort, majd még egyszer magához ölel. Elenged, majd Hazza fürtös feje, és vigyorgó szája áll meg előttem.
- Szeretlek! - jelenteni ki megölelve.
- Én is szeretlek, Harry. - kuncogok fel megölelve, majd vár rám még valaki. Lou egy szál rózsát tart felém, amin egy cetli fityeg. Elveszem tőle, és megölelve nyomok gyenge és rövid csókot szájára.
- Köszönöm. - elengedve olvasom el a fecnit, majd nevetve bokszolok a vállába. - Barom! - perverz mosoly terül szét arcán, én pedig újabb csókot nyomok ajkaira.
- Akkor? - kérdezi Harry összecsapva a tenyerét. - Ki kezdi? - villant rám vigyort hófehér fogaival.
- Kezdjétek ti, addig zabálok! - felnevetnek, de azért lehuppanva a kanapéra és köré mesélésbe kezdenek, majd mi is mesélünk.


- Azért még meg kell szoknom, Niall és Harryt. - motyogja derekamra téve kezeit, miközben puszit nyom ajkaimra.
- Szerintem összeillenek. - mondom féloldalas mosolyt varázsolva arcomra. - 1 nap és ott fog állni az oltárnál Mr Tomlinson. - elmosolyodik, és nyakamhoz hajolva puszilgatni kezdi az érzékeny területet.
- De később fogom kimondani azt a bizonyos igent és egy másik lánynak, egy olyannak, akit tiszta szívemből szeretek! - morogja, miközben derekamat megfogva közelebb húzz magához, megérezve dudorodó férfiasságát.
- Mitől lettél te ennyire felizgulva? - kérdezem eltolva magamtól, mire csalódott mosoly terül szét arcán.
- Csak rád kell nézni, Rebecca! Melyik férfi farka ne állna fel rád? - újra közelebb jön, ingem gombjaival szórakozik, s mikor hasamnál is végzett, szétnyílik a kék textil. Lassan indul tekintette felfelé, mellemnél elidőzik, majd megnyalva alsó ajkát szemembe néz.
- Feküdj az ágyra. - szemei elsötétülnek, miközben levettem az ingem, s az ágyra fekszem. A szekrényből egy - egy kötelet vesz elő, s kötözz az ágyhoz, majd felém mászik.
- Úgy gondoltam, hogy ideje egy kis szórakozásnak. Ezért játszani fogunk, és én vagyok a játékvezető. - kacsint rám, majd csókot lehel ajkaimra. Lepattan rólam, lehúzza a nadrágom, ledobja az ágyra, majd az ajtóhoz oson, bezárja, majd ördögi tekintettel vigyorog rám. Közelebb lépked, felém mászik, miközben nadrágjából bontakozik ki. Szemembe néz, mintha átlátna rajtam, látná a lelkem. Mintha tudná, hogy kétségek között vagyok. Megcsókol, majd lehúzza magáról a nadrágot, bokszerével együtt. Pénisze felfelé meredezik, az elő váladék már elkezdett szivárogni. Kiszáradt ajkamba harapok, Louis leveti pólóját, majd felém mászik. Nem veszi le rólam a tangám, inkább ujjai játékra hívják a csipkét. Ajkai nyakamat kényeztetik, miközben makkjával a gyenge anyagon izgatja a nemi szervem. Ujjai felszaladnak lapockámon, fülemhez hajol, majd rekedtes hangon belesuttog.
- Emeld meg a mellkasod. - nyelek, de megcsinálom, Lou ujjai pedig azonnal szétszedik a melltartó kapcsokat. Vállamról is leveszi, majd a szoba másik oldalára hajítja azt. Mellkasával szinte hozzátapad a meredező melleimhez, visszanyom az ágyra, kezei pedig új helyen bukkannak fel. Arrébb húzza az anyagot, makkja így hüvelyemet kezdi izgatni, majd belém csusszan nedvességem miatt elég könnyen. Szájában megkeményedett bimbóimat szopogatja, szívja, kezével pedig a másikat keményen markolja. Ajkaim közül szűnni nem akaró lihegés tör fel, kezeimet mozgatom. Meg akarom érinteni. Fáj a csuklóm, de mégis csak arra tudok gondolni, ahogy lüktető farka bennem körbe - körbe jár, ki-be csusszan, hogy szájával kényezteti a mellemet, s nem tudok semmit tenni csak élvezni.
- Meg akarlak érinteni! - nyögök fel, de nem szólal, csak felnéz ördögi mosollyal, még gyorsabban mozgatja csípőjét, ami miatt hamarabb elér engem az orgazmus. Hangos sikítással árad szét bennem az orgazmus, amit Lou nevetve hallgattat el, száját durván nyomja az enyémekre. Mozog még párat, majd kihúzódik, az anyag visszacsusszan a helyére. Ajkai eltűnnek, teste melege is eltűnik. Szemeim szétrebbenek, azt veszem észre, hogy leszáll és mosolyogva néz végig rajtam. Felnevet,  majd a szekrényből újabb dolgot húzz elő. Anál - dugó. Feje feketén csillogó kővel van díszítve, színe megcsillan a lámpafénytől, amitől összerándul a gyomrom, de meglepő bizsergés tör fel lábaim között. Feltérdel az ágyra, majd a lábaimat felhúzza, hatalmas terpeszbe teszi szét lábaim ismét. Nem veszi le az alsóneműm, csak arrébb tolja, majd két ujját megnyalva dugja fel belém ujjait. Sóhaj szakad fel belőlem, szemeim automatikusan hunyódnak le. Tenyerét csiklómra teszi, miközben ujjai gyorsabb és gyorsabb köröket írnak le bennem. Majd szemeim kinyílnak, amint ujjai kihúzódnak nedves nemi szervemből. Szemeimbe néz, miközben ujjait szájába veszi, és megízlel. Összezárul a kék írisz, ajkain féloldalas mosoly tűnik fel, majd újra kinyílnak azok a szemek, amikben a pupilla nagyobbra nőtt. Torkomon gombóc nő, miközben figyelem, hogy kezei közé veszi a dugót, majd végig tapintva a fémet rám nézz.
- Hideg! - szemei nemi szervemre tévednek, majd megtapintva a nedves, érzékeny felület, lassan tolja belém a hideg dugót, amitől sikítás tör fel belőlem. Amint bent van, közelebb hajol és megcsókol, vigyorogva válik el, majd leszáll az ágyról és csuklómat engedi szabadjára.
- Ügyes kislány voltál! - morogja, s betakarva fekszik be mellém.
- És meddig lesz bennem? - hangom remeg és halk, Lou pedig csak mosolyogva közelebb hajol, megcsókol, majd megfordítva közelebb húzz, szorít magához, melleimet ujjaival cirógatja, a hajamba puszil. Szemeim leragadnak és álomba merülök.


Reggel bizsergés tör rám, a nemi szervem szinte ég a jó érzéstől. Szemeim kinyílnak, felülök, körbe nézek és Lou ördögi tekintetével találom magam szembe. Kezében egy kisebb távirányító, a bizsergés alul pedig nagyobbra nőtt. 
- Vedd ki! - csikorgom fogaim között, de ő csak fej rázva vigyorog rám. - Louis vágom, hogy bosszúból csinálod... - felnyögök, és erősen harapok ajkaimba, hogy visszatartsam a sikítást. - De... - és nem tudtam többet hozzászólni. A fokozat a legmagasabban lehet, mert párnát kell szorítanom az arcomhoz, hogy ne hallják a fiúk a sikításom. Lou szemeibe nézek, nem csak élvezi, vágyik is arra, hogy ő okozza ezt nekem, de nem hiszem, hogy egy hamar megenyhül.
- Vedd kisebbre, kérlek! - nyögök fel. - Éhen halok. - sóhajtva biccent, majd közelebb hajolva megcsókol.
- Öltözz fel és lent találkozunk. - kacsint rám, majd kimegy az ajtón. Oh, baszki mibe kevertem magam? Épp hogy csak felvettem a melltartót és a bugyit, remegés futott végig rajtam. Siess, vagy le se tudsz tudni majd menni. A pólót és a nadrágot felkaptam, majd rohantam is le. Lou elégedetten biccentett, majd lejjebb vette az erősséget. Összefogtam a hajam, majd leültem a fiúk és Olívia közé.
- Reggelt mindenkinek! - mosolyogva biccentenek. Megkenek egy pirítóst, mikor a csengő szólal meg. Niall pattan fel vigyorogva, majd egy kisebb szóváltás után feltűnik Nashhel.
- Hali! - vigyorog rá Harry miközben kezet fog vele.
- Rebecca! - biccent felém vigyorogva.
- Nash! - biccentek én is. - Jó téged újra látni. - bekapva egy falatot, nézek Louis szemébe, ami csillog a féltékenységtől meg attól, hogy nem tudja ki ő. Megtalál a tekintette, rám vigyorog, majd kicsit babrál az asztal alatt. Mikor felnéz, testembe nagyobb löket bizsergés érkezik, mint fent. Erősen harapok az alsó ajkamba, hogy egy hang se jöjjön ki.
- Szóval Liam, Olívia és Lou. Ő lenne Sia gyerekének az apja. - magyarázza Harry. Louis tekintettét nézem továbbra is, ami most meglepetten néz vissza rám.
- Akkor azért vagy itt, hogy tönkretedd az esküvőnket? - Louis halk hangja furán szól, Liammel összenézek, ő sem érti. 
- Hát erre lettem felkérve. - magyarázza elvéve egy almát és beleharapva.
- Aham, és abba belegondolt bárki is, hogy mi lesz a gyerekkel, ha elvettük tőle Európát. - pillant Olíviára. - És én sem leszek ott? - ajkaim szétválnak, de nem csak nekem. Nashen kívül mindenkinek. Mi a francról beszél ez itt?
- Eddig érdekes nem érdekelt az, hogy elvettük Európát és te elválsz attól a ribanctól. - morgom, miközben eltolom a tányért magam elől. Az étvágyam amennyire nagy volt, olyan gyorsan múlt is el. Vágom, hogy szereti a gyerekeket, sőt akarta azt a gyereket. De eddig miért nem jutott eszébe?
- Nem érdekel Sia, ne légy féltékeny. - szemeibe néz, ajkain nagyképű mosoly, szeme viszont aggódástól csillog.

- Leszarom azt a ribancot, nem érted? - az asztalra csapok dühösen, miközben a szemébe nézek. - Csak, hogy eddig nem érdekelt a gyerek jövője, aztán felbukkan a férfi, aki megtermékenyítette azt a szerencsétlen nőt, és te egyből "És mi van, ha én se leszek ott?" Tudod mit, menj, vedd el, legyél egy olyan lánnyal, aki nem is szeretsz, kúrd meg, hogy hátha sikerül neked is összehoznod vele egyet, segítsd a gyerekeket, hogy legyen apjuk. De akkor engem kurvára békén kell hagyj, mert hogy nem leszek a szeretőd, az is szent! - szemeimet összezárom, de mikor újra kinyitom könnyfátyol borult már rá. Felállok és felrohanok a szobámba. Bezárom az ajtót, és ledőlve az ágyra mély levegőket veszek. De nem sikerül valami jól, mert az egész testem remegni kezd, mint egy kocsonya a bennem lévő dugótól. Felállni se bírok, ordítani pedig, csak ha sikoltanék. Arcomat párna elé szorítom és abba halnak el sikolyaim és zokogásom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése