2015. október 30., péntek

18. There are always exceptions.....

Nem hinném, hogy ez rossz, ez mind én vagyok.

Itt vagyok Mississippiben, jobban mondva Oxfordban. És a családom felé tartok, azt hiszem. Mikor megérkeztem oda jött hozzám az a pasi, aki most a kocsit vezeti és megkérdezte, hogy én vagyok - e az a bizonyos Rebecca Colt. Amikor pedig igent mondtam, megfogta a kezem és elrángatott a limuzinhoz, berakta a bőröndjeim, majd beültet és azt mondta fél órán belül látni fogom a családom. Szóval lassan 25 perce utazunk és még mindig "Mi a fasz?" fejet vágok. Azt tudtam, hogy beszéltek Liammel - abban is biztos vagyok, hogy megfenyegették -, de ez egy kicsit abszurd nálam. Louis vajon felébredt már? Olvasta - e már a levelem? Olyan erős vágyam van, hogy egy sms - t is írjak neki, de egy, nem merek. A másik meg, hogy mikor előhalásztam a telefon akkor jött ez a férfi is, szóval ott bebuktam, de itt. De mi van, ha haragszik? Elég! Nincs több ha! Mostantól csak az van, amit én mondok. Erős, magabiztos lány vagyok! Aki élvezi, ha öl! És most megismeri a családját! Igen, pontos ezt fogom tenni. Mégis mikor megállt a kocsi, olyan gyomorgörcsöm támadt, hogy legszívesebben azt mondta volna a sofőrnek, hogy ha nem fordul vissza, ki tekerem a nyakát, de nem mondtam. Kiszállt és mielőtt ajtót nyitott volna nekem, ráhúztam a fejemre a napszemüvegem és kiszálltam. Megáll egy pillanatra, majd a csomagtartót vette be új céljának. Köbre néztem és egy hatalmas villa előtt álltam. Picit meglepődtem, majd megfogtam a - már mellém kitett csomagjaimat - és besétáltam. Nem vagyok nyuszi! Nem vagyok nyuszi! Ismételgettem magamba, majd csöngettem. Miután nem nyitottak ajtót, kopogni akartam, de ekkor nyílt az ajtó és baszki..
- Rebecca? - tuti biztos vagyok benne, hogy Ő az apám. Ez nem csak egy érzés, hanem kurvára hasonlít a bántalmazó apámra, nagybátyámra. Még szoknom kell.
- Daniel Colt? - kérdezem féloldalas mosollyal.
- Ne álldogálj, oda kint azonnal gyere be! - és ezzel már bent is voltam. Körbe néztem és ott volt egy igen szépasszony, 3 izom agy, az egyik mellett nálam picit idősebb lány, és kezébe egy csecsemő. Ezen kívül még egy idős házas pár állt mellettük, és mind engem néztek, meglepetten.
- Család! Rebecca! Rebecca. Az anyád. - mutat a szépasszonyra, aki könnyeivel küszködve ront nekem és ölel meg.
- Édes Istenem! - nyög fel a nyakamba, mire kuncogva, de visszaölelem. Miután elváltunk Daniel, tovább mondja.
- Alex, a legidősebb bátyád mellette a felesége, Cecilia és a fiúk, Marc! - mondja mosolyogva. Intenek mire mosolygós biccentéssel válaszolok. 
- Jace és Bruno! - vigyorogva biccentenek és én is így teszek.
- Majd a nagymamád és a nagypapád, Maria és Victor! - mosolyogva intek, mire elmosolyodnak.
- Hát öhmm... Hello mindenki! - nevettek fel kínosan.
- Kérsz valamit enni? Biztos hosszú volt az út! - mondja anyám, mire hozzáér a kezemhez így felszisszenek. - Mi történt? - kérdezi aggódva.
- Öhm..egy kisebb háború! - nevetek fel.
- A kurva életbe! Megmondtam annak a kölyöknek, hogy minél hamarabb ültessen fel a repülőre mielőtt bajod esik! - morogja Daniel.
- Én erősködtem! Liam és Harry azonnal fel akart tenni az első gépre, de én kértem egy napot. És miután végeztem a munkahelyemen, és a barátom megtudta, hogy elmegyek épp veszekedni kezdtünk, mikor a barátnőm felsikított és aztán ránk törtek, de majdnem mindenkit kinyírtunk! - nevettek fel. Semmi nevetés, néma csönd és meglepett arckifejezés. Mi a fasz?
- Te nem gyilkolhatsz! - mondja, azt hiszem Jace.
- Hát ezzel kicsit elkéstetek! - nevettek fel még egyszer. - Kiskorom óta ölök, kamaszkorom óta pedig élvezettel gyilkolok meg férfiakat, akik bántottak nőket. - mondom mosolyogva és büszkén.
- A kurva életbe, George! - káromkodik nagyapám is.
- Hát, ez miattatok volt! - mondom nevetve, mire újra meglepetten néznek, mire felsóhajtok. 
- Azt hiszem, nektek le kell ülni, nekem meg el kell mesélnem egy nagyon hosszú és nagyon borzalmas mesét..A gyermekkoromat. - mondom nevetve, de ők nem nevetnek, aggódnak. Leülnek, én pedig megállok középen és mesélésbe kezdek. Elmesélem, hogy 10 éves koromba megerőszakolt a nagybátyám, amire a reakciójuk az volt, hogy kínozva fogják őt megölni, de kuncorogva folytattam. Majd jött ez, hogy én öltem meg a rám küldött megmentőimet, amire azt hitték az igazi szüleim, hogy a nagybátyámék tették, de nem. Aztán jött, hogy 15 évesen a nagynéném, Kate felakasztotta magát, 1 évre rá pedig George megölte magát, aztán meséltem arról is, hogy mivel kerestem a kenyerem, persze itt már leültem és elfogadtam egy pohár whiskyt. Aztán meséltem nekik Louisról, a maffiáról és ilyenek. És így sötétedett be. Majd ők meséltek. Feloldódtunk és már a végén nevettünk, csak anyám volt csendben. És mikor mondtam, hogy szeretnék lefeküdni, anyám rögtön ugrott is, és felfogva a csomagjaim megmutatta a szobám. Viszont mikor beléptem furcsa volt. A fal rózsaszín volt, az ágy már francia ágy volt, de körülötte gyerekjátékok, kisbaba kori képek, amiken én vagyok és a bátyáim azt hiszem.
- Hát, itt vagyunk! - mosolyodik el gyéren, de mégis mintha könnyeivel küszködne.
- Köszönöm, de ne sírj! - mondom és kivéve a kezéből a csomagjaim az ágyra dobom.
- Hogy ne sírjak? 3 évesen elvettek tőlem és visszakapok egy érett, gyönyörű lányt! - mondja és elindulnak a könnyei, mikor végig simít arcomon. Elmosolyodok és megölelem. ő pedig tovább zokog a vállamon.
- De selejt vagyok! - suttogom nevetve.
- Nem vagy selejt! Csak nem épp női munkára vagy nevelve! De majd holnap mesélek! Fáradt vagy! Álmodj szépeket, és ha bármi baj van, csak szólj! - mondja végig simítva az arcomon, majd kimegy. Leülök és sóhajtva nézek végig. Felállok, és a képeket kezdem végig nézni. Olyan boldog vagyok rajtuk. Ahogy a bátyáimmal játszom, de mégsem emlékszem semmire ezekből.
- Akkor voltál 2 éves! - magam mellé nézek és a legidősebb bátyám mosolyog rám, Alex. - Jó kis buli volt! - nevet fel.
- Legelső emlékem mégis az, mikor elvittek a nagybátyámék a gyorsétterembe! - mondom sóhajtva.
- Furcsa szerkezetű lány vagy! - mondja kicsit meglökve. - Olyan gyorsan ráállt a nyelvedre az apa, az anya szó, bár még nem mondtad ki, de tudom! - mondja csillogó szemmel.
- Mesélj magadról! Mit dolgozol? Hogy találkoztál Cecíliával? Már ne haragudj, de az a lány egy bombanő! - mondom, mire felnevet.
- Egy bárban találkoztunk. Épp pont ott volt melóm, és így basztam el a munkát, hogy Ő elterelte a figyelmem. - elmosolyodik az emléken, majd rám néz. - Ugye tudod, hogy te tényleg más vagy? - kérdezi komolyan.
- Maria is azt mondta, hogy nem női munkára lettem nevelve. Mit értettek ez alatt? - kérdezem furcsán.
- Tudsz késsel vagy karddal olyan mozdulatok csinálni, amiket soha nem tanultál meg? - kérdezi, mintha teszt lenne.
- Karddal nem tudom, de késsel igen precízen tudok a szívbe hasítani! És nem tudom, honnan tudom ezeket! - nevettek fel.
- Na, úgy látom, hogy a női munka beléd van nevelve! Csak meg kell tanítani a helyes használatukat. - nevet fel ő is. - És a fegyverek? - kérdezi újra elkomolyodva.
- Ismerem mindegyiket, mint a tenyeremet. A nagybátyám molesztáláson kívül másra is megtanított! - mondom, de nem kellett volna. Ökölbe szorult a keze, mire megfogtam azt és szétnyitottam.
- Meghalt, én pedig itt vagyok. Köztettek! Mióta megtudtam, hogy hova tartozok keresni kezdtelek titeket! És megvagytok, ahogy én is nektek! 14 éves koromban olyat csinált, amitől elő bújt bennem a pokolfajzat és hozzám sem ért, mert félt tőlem. Ahogy Kate is. Ezért akasztotta fel magát. Erősebb voltam mindkettőjüknél. - szeme tele volt fájdalommal, de enyhült, sőt el is mosolyodott.
- Remélem ilyen fiam lesz nekem is! Tiszteli a családot, megvédi a családot, és tudja, hogy hol a helye! Sőt ha kell még öl is! - ezzel megölelt.
- Most azt akartad mondani, hogy büszke vagy rám! - elenged és mosolyogva biccent. - Akkor azt mond! - bokszolok bele a vállába.
- És mi van ezzel a Luizzal. - olyan furcsán mondta, hogy muszáj volt felnevetnem.
- Nem! Louis - val! - mondom kijavítva. - Loui - nak mondják! Nincs z, se s, se sz! - mondom nevetve. Felnevet, majd helyesen kiejti.
- Louis - val mi van? Szeret? Egyáltalán lefeküdtetek már? És mi az, hogy ő is maffiózó? - kérdezi furcsán.
- Igen, szeret! És igen azzal indult a kapcsolatunk, de ne légy óvó bátyó, hisz sztriptíz táncos voltam. - mondom nevetve. - És maffiózó mivel az apjáé Anglia. Övé pedig London! - mondom mosolyogva.
- Akkor meg tud védeni! Ennek örülök! - morogja, mire felnevettek.
- Alex, mond, én mi vagyok? Mert az értem, hogy ti férfiakat azok vagytok, de egy nő lehet maffiózó? - kérdezem halkabban.
- Nem, egy nőnek nem a háborúban a helye.. - mondja rám nézve. - De olyan sem volt még – tudomásom szerint -, hogy legyen olyan, lány is, mint te. Szóval mindig vannak kivételek. - mondja mosolyogva.
- És miért én vagyok az egyedüli lány a családban? - kérdezem furcsán.
- Mert egy nőnek addig kell szülnie még nem születik egy lánya. Utána el kell köttetnie magát, ahogy a férfinak is. - morogja. - Idióták! És mi van akkor, ha másodiknak születik gyerek, de te még akarsz? - elmosolyodom, majd megbököm.
- Tudod, mit mondok? - mondom nevetve, mire kíváncsian néz rám. - Én maffiózó nő leszek, a családban pedig több lány lesz, hisz szükség van a lányokra, nem? Hogy terjesszék a terülteket? - kérdezem mire biccent. – Akkor, amint teljes maffiózó leszek, el fogom érni, hogy megváltoztassak néhány törvényt, még ha az életembe kerül is. Szar egyedüli lánynak lenni! - mondom, mire mindketten felnevetünk, de ő rögtön abba is hagyja.
- A szemed! - mondja és elvigyorodik.
- Mi van a szememmel? - kérdezem érdeklődően.
- Besötétedett! Szóval olyan mintha az egész fekete lenne! Eddig is megtörtént az ilyen? - kérdezi komolyabban.
- Nem tudom, mert most se látom! - mondom megbökve, mire szem forgatva berángat a fürdőbe. És igaza van.
- Ez miért van? - kérdezem, mire elhúzza a száját.
- Úgy látszik, ténylég vannak kivételek. Az anyajegyed is megvan? - kérdezi, mire furcsábban néznek rá.
- A fegyver alakúra gondolsz? - kérdezem mire sóhajtva biccent.
- Oké, ne ijedj meg, de úgy látszik, te tényleg maffiózónak születtél! - ő sokkoltan áll előttem, én meg meglepetten nézek a tükörbe.
- Kurva jó! - nézzek rá vigyorogva, mire szem forgatva felnevet.


Másnap reggel Cecilia ront be a szobámba és huppan le mellém az ágyba.
- Igaz az, amit Alex mondott? - kérdezi izgatottan. 
- Mit mondott Alex? - nevettek fel.
- Hogy te maffiózónak születtél meg ilyen ökörséget mondott még, de azt is mondta, hogy talán te segítesz elintézni, hogy ha születik egy lányom, ne köttessem el magam! - csillogó szeme elárulja, tényleg több lányt szeretnének Alexxal.
- Figyelj ez nem olyan egyszerű... - belekezdek, de Daniel - azaz apám - ront be rögtön.
- Mutasd a hátad! - megperdülök és felhúzom a pólóm. Mi a szar? 
- Nem lehet! Ez képtelenség! Hisz te lány vagy! - mondja döbbenten 
- Ja, meg nő is és mivel csak egy melltartóm van rajtam és te az apám vagy, rossz emlékeket idéz fel bennem! - mondom a végén köhintve. 
- Húzd le! - morogja komoran. Megteszem, majd szembe fordulok.
- Igaz az, amit Alex mondott? - kérdezi hadarva.
- Most kiabálnék neki, hogy mit árulkodik, de nem tudom, hogy itt mi a szokás. Szóval igen! - mosolyodom el, mire mindketten elmosolyodnak. 
- Figyelj, Rebecca! Mivel eddig ilyen nem volt, így végig kell esned pár vizsgálaton! - mondja Daniel beletúrva a hajába.
- Hát benne vagyok! - mondom biccentve.
- Igaz az, hogy tegnap a szemed szinte fekete volt? - kérdezi miután Cecilia kiment.
- Igen, miért? - kérdezi mire megrázva a fejét.
- Úgy látszik nemcsak kivétel vagy, hanem különleges is. Rengetegen fognak rád "vadászni", de ez semmi. Mivel abban a korban vagy, így ki is néznek maguknak, és valakihez hozzá kell menned. - mondja komolyan.
- Ez lesz Louis Tomlinson! - nevettek fel. - Ha valaki bemer törni hozzám, kitépem a gégéjét. De egyelőre még nem szeretnék se új barátot, se új párkapcsolatot, és házasságot sem! Szeretnék tanulni a bátyáimtól, vagy nem tudom! - mondom beletúrva a hajamba.
- Lenyűgözöl! Tegnap is és ma is! - nevet fel. - Gyere reggelizni! Utána elkezdjük a vizsgálatokat! - mondja nevetve. Mire leérünk, már ott van az egész család. Befészkelem magam az egyik üres helyre, Brúnó és Jace közé. 
- Hello, Húgi! - tol elém vigyorogva egy tálat Jace. Belenézzek, beleszimatolok és beleteszem a kanalat.
- Nincs benne semmi! - mondja nevetve Brúnó.
- Megkóstolod? - kérdezem most elé tolva a tányért. Jace aprót biccent, mire alsó ajkamba harapva nézem, ahogy Brúnó bekapja, azaz egy kanál valamit. Először még semmi, aztán könny gyűlik a szemébe.
- Semmi baja! Te jössz! - mondja Jace. Brúnó elvigyorodik, de még mindig csillog a szeme. 
- Te jössz, Jace! - mondom, és most elé tolom. 
- Miért én? - kérdezi meglepetten. 
- Mert a gyerek mindjárt visszahányja a csípős paprikát, csilit és wasabit! Szóval, ha már megkínoztad az öcsédet! - és vigyorogva kacsintok Alexra, aki már a háta mögött áll.
- Mi a ...? - szerintem nem is látta, hogy kacsintottam, mert ezután a feje a tálban landolt, de mikor felnézett akkor is meglepett volt.
- Miután lemostam a fejemről ezt, számolunk! - ezzel kisétált a konyhából.
- Honnan tudtad? - kérdezi Brúnó nevetve.
- Mikor beleszagoltam ennek a 3 - nak éreztem az illatát! - mondom mosolyogva.
- Oké! Becca te velem jössz! Nem eszel most! - mondja apám és karon ragadva elrángat. Anyám is utánunk rohan Daniel nevét ordítva.
- Állj már meg az isten szerelmére! - morogja anyám, mire végre megállunk.
- Ez a lány... Különleges! Nagyon különleges! - mondja apám.
- Tudom! Hisz a mi egy szem lányunk! - mosolyodik el anyám. - De úgy látszik, hogy a mi kettőnk DNS - e tette ilyenné. Figyelj én is ugyan így érzem az illatokat, az ízek felfokozódnak és még tudnám folytatni! - mondja anya. - És úgy látszik tőled is örökölt, mert.. Hát láthatod! - nevet fel anya.
- Akkor csak azt mondod, hogy a lányunk.. egy szörnyeteg? - kérdezi furcsán.
- Hé! - mondom, majd szem forgatva anyám felé fordulok. - Mit kell tennem, hogy jó "szörnyeteg" legyek. A legjobb! - mondom, mire elmosolyodik aggodalmasan.
- Ki kell zárnod az érzéseidet! - a hang nagyapámtól jön. Ki kell zárni az érzéseimet? Mi van?
- És azt hogy, nagyokos? - kérdezi anyám hátrafordulva.
- Megtanítható. Nem egyszerű és fájdalommal jár, de... - mondja Victor rám nézve.
- Benne vagyok! - határozottságom miatt, apám és anyám döbbenten néznek rám. - Mikor kezdjük? - kérdezem, mire Victor elvigyorodik.
- Először reggelizz. A bátyáidat - próbáld meg nem megölni - csak simán leküzdeni őket. Majd 
ebédelünk és jössz velem! - mondja majd ott hagy minket.
- Biztos vagy benne, Rebecca? - kérdezi anya, mire elmosolyodom.
- Igen! Ha már ilyen vagyok, akkor szeretnék segíteni a családon! - mondom, mire összemosolyognak, majd elindulunk vissza, ahol már Jace vár rám idegesen.
- Honnan tudtad? - kérdezi komolyan.
- Jól gondold meg kivel kekeckedsz! - felnevetve leülök és helyett foglalok.
Ebéd után - sikerült nem megölnöm a bátyáim -, ahogy Victor mondta mentem vele ki a kertbe. Egy pléd terült el a pázsiton rajta párnákkal egy hely kihagyva. 
- Tudom, furcsának fogod gondolni, de ahhoz, hogy érzelemmentessé tegyünk, elő kell azokat hoznunk! Szóval ülj le a párnák közé és hunyd le a szemed! - teszem, amire kér. - Majd mond el, hogy bírtad ki, hogy George molesztál. - szemeim szétrebbenek, és döbbenten nézek az idős emberre.
- Honnan? - elvigyorodik, de csak legyint. 
- Csináld! Képzeld el! - mondja, én pedig mély sóhaj után teszem meg újra a parancsot.


2015. október 29., csütörtök

17. Accord

Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát

Louis Tomlinson 

A zsebem rezeg, amitől rögtön felébredek, és az ágyra nézek. Mi a..? Az ágyban senki, és a szobában se, a fürdőbe siettek, de itt sincs senki. Kimegyek a recepciós pulthoz, és amint felnéz, a gépből tudja is a választ.
- Elment, úgy 5 órája. - szemem kitágul, majd a fiúkat kezdem el keresni. Hol az ördögben van ilyenkor mindenki?
- Hé, Lou, Haver, nyughass! - fogja meg Niall a vállam nevetve.

- Hol van Becca? - kérdezem fogcsikorgatva.
- Elutazott Dél - Amerikába! - válaszolja Liam.
- De miért nem várt meg, vagy.. - Liam felsóhajt, és a zsebében kezd el turkálni, majd egy borítékot nyújt felém.
- Meg fogod érteni, de nem fogsz vele egyetérteni. Mi itt leszünk! - markol bele a vállamba, majd megfordít. Elindulok - a borítékot figyelve - vissza a szobába és leülök az ágyra. Feltépem a borítékot és rögtön olvasni kezdem. Pár percig nézem a levelet miután elolvastam, de csak meredek magam elé. "Nem vagyok hozzád való! Egy szörnyeteg vagyok, aki rosszabb, mint te!". A betűk, a szavak, a sorok még mindig vízhangoznak a fejembe. "Meg amúgy is, képzelj már el minket, ahogy harcolunk!" Csak okokat keress és abban is biztos vagyok, hogy ezt a támadás előtt írta. Jól harcoltunk együtt. Igaz, sokkot kaptam mikor csak egy rálépett a férfi ádámcsutkájára, majd mikor vért köpött fel, mintha vigyorgott volna. És mikor rám nézte, élvezett volt a szemében, de tetszett! Istenem, mit szerénykedek, felizgatott! "Én neked biztos jövőt akarok, ami mellettem nem lehetne. Tudod, hogy soha nem lennék képes felmondani ezzel, és ezért kell megértened, hogy egy anya nem olyan, mint én!" Mint én...
- Haver! Hogy vagy? - huppan le mellém Hazza.
- Össze vagyok zavarodva! Nagyon! - jelentem ki sóhajtva.
- Ha téged az biztosít, akkor vissza fog jönni. - ránézek meglepetten, mire elvigyorodik. - Mi van? Szeret még szép, hogy visszajön, de tudod, hogy most meg kell ismernie egy új környezetet! - mondja őszintén. És igaza van... Eddig az el rablói bántalmazták, megerőszakolták jár neki a szeretet, és mire visszatér ide, itt leszek és fogom várni. Addig itt a maffia.
- Lou!! - jön be a másik két idióta is. Gyér mosoly terül szét arcomon, és míg Nialler a fotelben foglal helyett, Liam a másik oldalamon a laptopjával.
- A barátnőd egy pszichopata! - jelenti ki Liam halál komolyan, de szemében ott a vidámság.
- Ezt mond meg neki is! - nevettek fel.
- Oké, akkor tudod apád folyton idegeskedett, hogy mi ez a sok eltűnés.. - mondja, mire biccentek.
- Azt ne mond, hogy Rebecca csinálta! - mondja Hazza, mire átteszem a laptopot az ölembe és olvasni kezdem a cikkeket.
"Újabb 10 holtestre bukkantak rá, a Temze egyik csatornájában, a holtestekre összeverve, vagy megcsonkítva találtak.."
- De ezeket honnan veszik? - kérdezem, mire Liam biccent így tovább olvasom.
"Egy lány jött be ma reggel a rendőrségre és adott egy cetlit és közben a szemembe nézve azt mondta "Ezt ma reggel találtam a postaládában" A csaj ártatlan, megrémülve adta át, de a szemében mégis fájdalom volt, mintha most szakított volna a barátjával, így átvettem tőle és vettem neki egy kávét."
- Apád lezáratlan ügyei, lezárva! Több mint 100 holtest az, akit apád kerestet adóssággal. Viszont nem csak ennyit csinált Rebecca. Átadott három borítékot nekem. Egyikben tőlünk búcsúzott el, a másik kettőben pedig nevek, házszámok és még jó pár dolog, ami nekünk fontos. Emellett pedig.. - elveszi a laptopot az ölemből és begépelve valamit újra felénk fordítja.
- Lou, ez nem az a fegyver, amit apád több hónapja keress, mert elrabolták tőle? - kérdezi Harry.
- De.. - morgom az orom alatt.
- Rebecca rabolta el, sőt! De jöjjenek az utca számok és a nevek. A nevek azokat jelképezik, akik elárulták a maffiát. - mondja Liam.
- Hogy mi? - kérdezem döbbenten.
- Akik rátok támadtak tegnap! És az utcanevek, ahol laknak. - vigyorodik el Liam.
- És ezt miért adta oda és miért jelentette be a hullákat? - kérdezem meg.
- Nem világos? - szólal meg a szöszi a sarokban, mire mindhárman megrázzuk a fejünket, ő pedig vigyorogva elénk ugrik.
- Új életet kezd! Tegnap beszélgettem vele, míg ti felültetteket még egyszer a London Eye - re. A csaj szeret minket, mint a bátyait, persze téged jobban, sőt máshogy is, de nem ez a lényeg. Azt mondta, hogy mikor visszatér, nem ilyen akar lenni. - mondja a szöszi. - Meg akar változni. És úgy érzi, ha itt marad puhány, szemetesláda lesz belőle. És ő nem akar az lenni. Anyukád előtt szakadt meg a cérna, majd előtted is sírt és feladta. Nem akar ilyen érzéseket, amik megsiratják! - mondja Niall elhúzva a száját.
- Anya előtt is sírt? - döbbenek le, majd megint rezegni kezd a zsebem. Előkapom, a kijelző Apa nevét jelzi ki, így szem forgatva, de felveszem.
- Louis William Tomlinson! Mi a jó istenért nem tudod felvenni azt a kibaszott kurva telefont? - jól kezdődik. - Ha 10 percen belül nem leszel itt, megláthatod, mit kapsz még! - morogja, majd lecsapja. Faszakalap. De várom már, hogy én legyek a maffia főnöke.
- Indulunk! - mondja Liam és már fel is pattan. 10 percen belül tényleg kikötöttünk apánál, aki ahelyett, hogy lebaszott volna whiskyvel kínált minket.
- Mit akarsz? - morogtam lecsúsztatva az italt.
- Tudod, Fiam! Öreg vagyok már én, és lassan ott tartok, hogy ha nem a többi maffia nyír ki, akkor te fogsz! De előtte mindenképpen szeretnék neked egy leányzót! - úgy nézek rá, mint egy idióta. Jó, ez nem nagydolog, de apa most teljesen máshogy mondta. Eddig mikor azt mondtam, ráér nem piszkált tovább, de eddig nem kért meg így, sőt! Sose kért, parancsolt.
- Már megtaláltam a lányt, csak.. - hogy mondjam neki meg, hogy elment.
- Lelépett! - mondja Harry morogva.
- Akkor itt van az esély, hogy megismerj egy lányt! – mondja, és ekkor kinyílik az ajtó. Egy szőke hajú, csinos lány jön be mosolyogva és megáll apám mellett.
- Hello Lou! - biccent felém. - Mr Tomlinson örvendek a találkozásnak! - mondja mosolyogva. Seggnyaló ribanc!
- Bocs, de te ki a fasz vagy? - kérdezem undorodva.
- Anastasia Redrick, az Európai maffia egyik lánya. - nevet fel. Ezt nem, hogy aranyosnak, de hátborzongató kéne mondani és a fiúkra pillantva, nem csak így érzek én. - Ja, és kihagytam, hogy a jövendőbeli feleséged, és gyerekeid anya! - vicsorogva néz rám, nekem pedig még az állam is leesek. Hát én keresztbe leszopom magam.
- Mi a fasz? - nyögöm ki.
- Jól hallottad, fiam! Európát és Angliát összekapcsoljuk! - vigyorodik el apám is. Nem! Isten bizony, hogy amíg élek nem fogom hozzá menni ehhez a nőhöz.
- Hamarabb lövöm magam fejbe, mint hogy hozzád menjek! - morgom a ribanc szemébe.
- Ja, bocs azt nem lehet! Apád már aláírta a szerződést, így ha nem jössz hozzám, nem csak Európát nem kapjátok meg, de még Angliának is búcsút mondhattok! - mondja kacsintva, én pedig sokkoltan nézzek a fiúkra, akik szintén sokkban vannak, de legalább ők ülnek.


2015. október 28., szerda

16. Without Farewell


Azt mondják valami vagyok, hogy nem félek a semmitől

És a világ hallani fog engem ragyogni


Nem hatot meg! Nem hatot meg, ahogy úgy nézett a szemembe, mint ha egy szörny lennék. Rámosolyogtam, de Pollyhoz fordultam.
- Hívom a mentőket! Tarts ki, ígérem, többen nem bánthatnak téged, és engem sem! - bizakodóan nézett rám, és nem félt. Felálltam és Lou mellettem elmentem. Megfogta a csuklómat és szólásra nyitott a száját.
- Nem. Én elfogadtalak, hogy egy szado - mazo vagy az ágyban! Én szado - mazóba védem minden lányt, akit megmenthetek! - kirángattam a kezem és elindultam. Igaza volt Tomlinsonnak, rám vártak. Roger felé biccentettem, ő pedig azonnal hívta a mentőket. Jó páran vigyorogtak rám, fegyvereikkel a kezükben.
- Tízen akárhány éve élek itt, és csak most találtatok rám! - nézek végig rajtuk cicegve, majd vigyorogva nézzek pár szempárba. - Szánalom! - és ekkor elkezdik a lövést, de én már el is indultam a bárpult mögé lábbal, kézzel, kúszva, mászva. Végül sikerült. Most mi a szarral öljem meg őket? Villant át az agyamon, ekkor viszont valaki beugrott mellém. Döbbenten figyeltem, hogy Tomlinson az, és egy sérülést sem szerzett.
- Pisztoly! Gondolom, tudod, hogy kell használni? - kérdezi, mire szem forgatva elveszem és felpattanva fejen lövök 2 - 3 embert, akik igen közel voltak és visszaültem.
- Hívd Liaméket! Nem kell erősítés, elegen leszünk öten! - jelentem ki, ő biccent én pedig újra rendülésbe támadok. Felpattanok a pultra, és egy ügyes szaltóval a színpadon termek. Még jó, hogy nem olyan nagy ez a terem.
- Engem akartok, nem? - kérdezem nevetve és fejbe lőve pár emberkét. Jó, már jobb, fogyóban vannak.
- Kapjatok el, seggfejek! - mondom és felugrok a rúdra. Körbe fordulok és sorba lövök még pár embert. Nem tudom mennyi volt benne, de kezd fogyni. Úgy értem kettő maradt! Remek. Lemászok és ekkor ér egy vállon találás. A kurva életbe! Gyorsan megtalálom azt, aki lőtt és a fejébe megy az utolsó előtti golyóm. Újabbat ugrok, és szerencsémre nem esek neki semminek, csak letelepedek Lou mellé.
- Cseréld ki a tárat és lőj, addig keressek valamit, amivel megkötheted! - mondom, mire biccent és már lő is. Egy rongyot találok, majd meglökve párszor Lou lábát visszaül hozzám és már kötöz is.
- Tudod, nem csalódtam benned, csak furcsa volt látni, hogy ölsz! - mondja szemembe nézve.
- Figyelj, én mondtam, hogy élvezettel ölök! - sóhajtok fel.
- És tudod milyen ügyes vagy benne! - nevet fel.
- Folytassuk? – kérdezem, mire elvigyorodom, és kiveszem a másik fegyverét.
- Hát hogyne! - nevettek fel, és már lövünk is. Mire megjöttek Liamék és a zsernyákok, már végeztünk vele. Lou elintézte a rendőröket, mi pedig Pollyval mentünk a mentőkhöz. Pollyt elvitték. Engem ott a kocsiban, operáltak meg, amit nem értettem. Lehetséges ez? Ha a pasid a maffia, akkor igen! Miután bekötöztek kiürült az egész kocsi, gondoltam egyedül akarnak hagyni...Aha, a francok! Lou zárta be az ajtót, és szomorúan nézett.
- Tényleg el akarsz menni? - kérdez suttogva.
- El kell! Bent voltál, láttad mi történt ott bent! Ránk támadtak, én már itt nem vagyok biztonságba, a kurva életbe is! - mondom idegesen.
- Miért vagy ideges? - kérdezi szemeimbe nézve.
- Ez komoly? Itt hagylak pont mikor megnyíltam neked, és te csak szomorú vagy? És még tőlem kérded, miért vagyok ideges? - mondom, mire elmosolyodik.
- Szeretlek, és ha menned kell, menned kell! - nyel egy nagyot.
- Fasz vagy! - nevetek fel, és közelebb húzva megcsókolom, ő pedig készségesen csókol vissza.
- Srácok! Baj van! Azonnal gyertek! - kintről lövések töltik be a teret, majd éles, hangos sikítások. Egymásra nézünk, és kinyitjuk az ajtót. Ekkor lőttek le egy férfit, pont előttem. Leugrottam és elvettem a fegyvert. Tomlinson előkapta a hátsó zsebéből – jó hogy nem sült el, mikor ült -, és lőni kezdtünk. Kevesebben voltak, de nagyobb volt az ijedtség, így még a srácok elintézik azokat, mi a hangok irányába futunk és ekkor történt, hogy meglőttek...Lábon. Összecsuklottam, Lou pedig rögtön letérdelt mellém.
- Hé, jól vagy? - kérdezi, én pedig vigyorogva biccentettem.
- Szeretlek! - mondom suttogva.
- Ez most a legkisebb örömem. Mindjárt.. - kezd bele, de közelebb húzom és megcsókolom. Nyelvemmel kényszerítem, hogy maradjon, sőt derekamra vezeti a kezeit, és úgy csókol tovább. Mikor az utolsó lövések és elhallgattak, Lou felkapott és tovább csókolva indult meg vissza a többiekhez.
- Ez ooolyan romantikuuuuuuus! - abba se hagyom Lou ajkainak kényeztetését, csak mosolyogva felmutatom a középső ujjam, és ezt se tudom kinek. Szemeim csukva, a fájdalom pedig kezd szétáradni a lábamba.
- Most viszont be kell menned a kórházba! - tesz le a hordágyra. Biccentek, a mentősök altatót lőnek belém, mire vigyorogva megszorítom Lou kezét, lehunyom a szemem, de nem történt semmit. Nem idegeskedtem. Bezárták az ajtót, Lou fogta a kezem és elindultunk a kórházba.



Felébredek, egy halk szólongatásra. És ez nem Lou. Az ajtó felé nézek, ahol Liam ácsorog idegesen. A kurva életbe! A kibaszott kurva életbe! Ránézzek kérdőn, majd a lábamra, mire meglepően, de biccent és a tenyerét mutatja. Óvatosan. Mielőtt felálltam volna körbenéztem, és rögtön megláttam a fotelben alvó Louist. Neeee! Felálltam egy picit imbolyogtam, de észrevettem, hogy igen szelős van. Hát hogy ne, hogy nem a ruhám volt rajtam. Szem forgatva, intettem Liamnek, majd Louishoz indultam. Nem ültem le, guggolni nem is tudtam volna, így ránéztem és próbáltam nem sírni.
- Hát..sajnálom, hogy itt kell, hagyjalak! De majd Liam átadja a levelem! Igen, írtam neked egy olyat. Szeretlek, és nagyon fogsz hiányozni! Remélem, mire visszaérek, már házas leszel és egy csomó lurkód lesz! - mosolyogva puszilom meg fejét, majd kicsoszogok.
- Kapd fel, és ezt is! - mondja a kezembe adva egy nadrágot és egy pólót. Levettem a pizsama szerűséget - és hálát adtam az égnek, hogy rajtam volt bugyi meg melltartó - majd felkaptam a Liam által adott dolgokat. Egy cipőt is szorongatott a kezébe, amit kikaptam a kezéből és felvettem.
- Mennyi időm van? – kérdezem, mire elhúzza a száját.
- Amint oda érsz, indulsz is! Összecsomagoltunk a fiúkkal...Khmm...- elpirul és fel is nevet, de én is vele mosolygok. - És raktunk el neked Lou ruháiból is! - mondja mosolyogva.
- Köszönöm! Induljunk! – mondom idegesen és izgatottan.
- Ugye tudod, hogy ha Lou rájön, hogy elszöktettelek kiherél? - mondja, mire felsóhajtok.
- Ne is mond! Akkor add át neki a levelet, és majd még beszélünk, igaz? - kérdezem megölelve.
- Persze, hogy beszélünk! Azt próbáld megtenni, nem érdekel ki vagy, elmegyek Mississippibe és seggbe rúglak! - szorít magához.
- Hiányozni fogtok! Puszilom a fiúkat is, Lout szerettem, ahogy titeket is! Puszi! - mondom és beszállok a taxiba. Miközben ölelt, még három borítok csúsztattam a zsebébe. Azaz övék volt, egyenletes légzéssel, adtam oda az irataim a reptéren. Elvették, majd végre felülhettem a gépre, mégis csak akkor kezdtem el normálisan lélegezni, mikor már az égben voltam. Kész vége. Engem vár az úgy családom, de nem teljesen. Mert azt, aki itt voltam itt hagyom, és saját magam leszek, egy új Rebecca Colt, egy rosszabb.


15. The Last Day

Tudod, hogy ritka vagyok, megállsz és bámulsz


Oké. Ezek szerint azt se tudom, ki a franc vagyok. Jó, ezt tudom. Rebecca Colt. De ez eddigi életem egy hatalmas hazugságon épül fel, tele még borzalmasabb dolgokkal. George Colt, ezek szerint nem az apám, hanem a nagybátyám. És ezek szerint nem apám erőszakolt meg - aminek kibaszottul örülök -, hanem a nagybátyám - ennek már kevésbé. Kezd tisztulni a fekete felhőktől borult elmém. Meg fognak találnak, jobban mondva már megtaláltak, de most velük kell mennem. Nem maradhatok itt...Még Louval sem. Van 3 bátyám. Ki tudja mikor rabolhattak el, és ahelyett, hogy idegesség kapna el, izgatott vagyok. Van 3 bátyám és családom, akik remélhetőleg szeretnek, még úgy is, hogy nem ismernek. Vajon ha megtudják, milyen lányuk van...büszkék lesznek? Vagy kitagadnak és maradok egyedül...megint. Nem hiszem. Hisz apám, és gondolom a bátyáim is ölnek. Hisz maffia… Úristen. Ha maffia a családom, ezek szerint én is az vagyok. Mi a franc? Beszélhetek erről egyáltalán valakinek? Muszáj! Akarok, hisz van családom! Boldogság árad szét az ereimben, de aztán a fiúkra gondolok. Itt is van egy családom. Polly, Liam, Harry, Niall és Lou. Nem szabadna itt hagynom őket.

"Ha hallod, akkor...Találkoznunk kell! Most! 10 perc múlva légy otthon, vagy istenemre mondom, lenyomozlak, Rebecca Colt!"

Liam ideges hangja szakít ki, mire felkapom a fejem. Oh, ne! Mit csináltam már megint? A gépre nézek, és kinyomom, majd felkapva a telefon, elteszem és kifelé sietek. Bezárom az ajtót és haza futok. Időben vagyok, mikor lihegve beesek az ajtón, bár Liam és Harry mégis idegesek.
- Mhii.......van? - kérdezem lihegve.
- Tudjuk, hogy tudod, és azt is tudjuk, hogy ők is tudják! - mondja Liam.
- A kurva anyádat, nekem normális beszélj, vagy letekerem a golyóidat! - förmedek rá. Mosoly fut végig arcain, majd mélyről jövő sóhajjal a kezembe nyom egy pohár vizet.
- Tudod, hogy a Colt maffiába tartozol, Dél - Amerikába! - jelenti ki egyszerűen.
- Honnan veszed? - kérdezem meglepetten.
- Felhívott a nagyapád és az apád, hogy meg vagy, és azt akarják, hogy elküldjünk Mississippibe, minél hamarabb mielőtt rád támadnának! - jelenti ki Harry.
- Értem.. - mondom furcsán.
- Nem! Nem érted! A pasid meg egy idióta! - jelenti ki nevetve Liam. - Még hogy nincsenek meg az adottságaid? Őszintén szólva, már akkor megvoltak, mikor még csak kamasz voltál! - fintorog.
- Mi a faszomról beszélsz, Liam? Komolyan letekerem a golyóidat, hogy nemzeni se tudj, ha nem beszélsz normálisan! Milyen adottság? - kérdezem összezavarodva.
- Itt! - mondja a fejemre mutatva. - És itt! - teszi melleimre a kezét, de tudom, hogy a szívemre célozz.
- Mi van? Valami természetfeletti lény vagyok, vagy mi? - kérdezem grimaszolva.
- Ajj! Egy picit legyél most komoly, mert a helyzet maga komoly! - jelenti ki Harry. Felnevettek, mire ők is elmosolyodnak. – Mondd, el mit érzel, mit gondolsz!
- Van 3 bátyám, a nagybátyám erőszakolt meg, van családom. Kiskorom óta élvezem az ölést, de mióta itt van Lou nem vágyom rá. Fel akarok hagyni az ezelőtti élettel és meg akarom ismerni a családom! Meg akarom tudni, milyen adottságokról hablatyoltok itt! De.. - gondolkodok el. - Akarok egy napot. Egy olyat, amin nappal veletek vagyok, este elmegyek dolgozni - utoljára - és táncolok egyet - utoljára. Majd feltesztek a gépre és megismerem Őket. De nem akarom megszakítani veletek a kapcsolatot, mert ti is a családom vagytok, valamilyen részben. - mondom a fiúk pedig elsápadva, és sokkoltan néznek rám.
- Úgy látszik, Styles egy elég érett nővéred van! - vigyorodik el Liam - Nekem megy egy szexi, érett húgom! - kacsint rám, mire felnevettek.
- De Louis nem tudhatja meg, hogy tudom! Arról sem tudhat, hogy itt hagyom! - mondom komolyra váltva a szót.
- Miért nem? - kérdezi Harry, de vele egy időben Payne is megszólal.
- Össze fog törni!
- Tudom. És nem csak ő! Én is! De ezt érzem helyesnek. Nem lehet ilyen barátnője, menyasszonya, felesége és az ő gyerekei jobb anyát érdemelnek. Jobbat, mint én! Olyat, aki nem ért a fegyverekhez, aki nem ölt meg több ezer embert kis kora óta, és aki nem élvezi mások halálát. Egy olyat érdemel, aki a gyerekeivel foglalkozik, nem a maffiával. És kész! - mondom sóhajtva.
- Tényleg érett nővérem van! - gondolkodik el Hazza.
- Nekem meg idióta testvéreim! Na, gyertek ide! - mondom, de ők nyújtják ki a karjukat én meg belerohanok. Az utolsó napom.
- Minket ki hagytok? - kérdezi Lou a hátunk mögött. Liam int és hátulról ők is megölelnek, így csináltunk egy csapat ölelést, de csak 3 tudtuk mi ez valójában.
- A mai nap? - mondom, mélyet szíva a levegőből, mikor elválunk.
- Ti négyen elvisztek a London Eye - re utána, pedig ebédelünk, aztán egy mozi. Este pedig munka! - mondom vigyorogva. - De a legfőbb célom, hogy mutassátok azt az oldalatokat, amit csak így magatok közt ismertek. - mondom mire hárman - Liam persze, hogy érti, ő itt a zseni - hülyén néznek rám.
- Azt kéri, Rebecca legyünk önmagunk! - sóhajt fel Liam. - Idióták! - nézz rám szem forgatva. Biccentek, majd Loura nézek.
- Neked lógok valamivel! - ezzel a tarkójára teszem a kezem és közelebb húzva csókot nyomok ajkaira. De ez nem csak egy sima csók.
- Egyszer megnéznem, hogy szexeltek, nem egyszer mennék rajta el az biztos! - sóhajt fel Harry. Elengedem Lout, aki sokkoltan nézz és a szobámba vonulva tarkóst nyomok Harrynek.
- Szabad így beszélni a nővéredről? - kérdezem kiabálva, mire Liammel együtt felnevetnek.
- Mi történt vele? - kérdezi Lou, mire mindhárman csöndben maradnak.
- Boldog! - nevet fel Harry. Felveszek egy pulóvert a melltartómra, és egy hosszú nadrágra váltom, rövid nadrágom és felkapok egy cipőt, hajamat lófarokba fogom, majd csak szempillafestéket teszek szemeimre és már megyek is vissza a fiúkhoz.
- Milyen volt a futás? - kérdezi Lou derekamra téve kezeit.
- Kurva jó! Az erdőn egészen hazáig! - mondom Liamre nézve, mire kisfiús, szégyenlős mosoly ül ki arcára. Komolyan mondom, Liam imádni való, még ha fel is húzza az embert, akkor se lehet ráharagudni, az pedig, hogy hátba támadja - szinte - a legjobb barátját, miattam, vagy nem tudom miért, letaglózz, és Harry is.
- Legalább sportos maradsz! - nevet fel puszit nyomva a nyakamra.
- Mintha miattad nem lennék az! - nevettek fel, majd eltolom magam tőle, és elindulok előre.
- Mi lesz már? - kérdezem nevetve. Elindulnak, de Liam megáll mellettem.
- Biztos nem akarsz kettesben maradni vele? - biccent Lou felé.
- Nem! - a hangom határozottan cseng, de a fejemben teljesen más van. Hogy visszarántom és elmondok neki mindent, miközben felhúzza magát, és olyan keményen kúr meg mintha holnaptól nem lennénk többé. De ez így is van, mert holnap nincs többé olyan, hogy ők, vagy mi. Holnaptól csak Rebecca Colt van és Louis Tomlinson. Savanyúan elmosolyodom, majd bezárom az ajtót és a fiúk után szaladva összekulcsolom a kezünket Tommo - val.
- Neked annyi becenevet lehetne adni! De nektek is! - mondom nevetve.
- Például? - kérdezi Harry.
- Ugye neked van a Hazza. De van olyan, amikor Fürtösnek nevezlek, vagyis az első pillanatban rögtön az jutott eszembe, aztán Liamnek van a Payno! Niallnek a Szöszi. Neked pedig BooBear! - csókolom meg Lout, majd mosolyogva elszakadok.
- Ha nem haragszol, nem fogom Louist BooBearnek hívni! - szólal meg Niall.
- Az lenne furcsa, ha annak hívnád! - nézek rá komolyan, mire a többiek felnevetnek.



- Biztos, hogy fel akarsz lépni? - kérdezi Lou.
- Igen, szóval menj és nézz!
- Jól van, asszony! - csókot nyom a számra, majd kimegy. Szem forgatva puszit nyomok a tükörre majd a függönyhöz állok. Rogerre pillantok, aki próbálja visszatartani könnyeit, amin elmosolyodom. Felmondtam. Adott egy szép kis summát, és azt mondta, ha úgy van, hogy visszajövök, feltétlenül nézzek be hozzá. Megígértem. De, amit ezután mondott meglepődtem, és nem csak én, hanem Lou is a közönségben.
- Üdvözlök mindenkit ma este! Ma első fellépőnk a mi bűbájos, de rosszcsont Daisynk utolsó alkalommal kavarja fel a port az Önök gatyájában! - ezzel elindul a számom, én pedig sokkoltan elindulok kifelé. Ennek egyáltalán nem így kéne történnie. Én nem mondtam el Lounak, viseljem a következményeit. Mély sóhaj, majd táncolni kezdek a rúdon. Minden izmomat átmozgatom és több farkat is felállítok, és pénzt is kapok. Mikor vége a számnak, a pénzzel Rogerhez rohanok, majd oda adom neki és megpuszilva, megölelve lerohanok a színpadról. Ahogy sejtettem egy erekciótól szenvedő, de kurvára bepipult Tomlinson áll ellőttem.
- Komolyan, Becca? - nem volt több kérdése, mert lövést hallatunk és egy éles sikolyt. POLLY! Berohanok az öltözőbe és összeesve, a hasát fogva fekszik a földön.
- Jézusom! - mondom és a lekapva a pólót az állványról a hasára szorítom. - Ezt tartsd itt! - mondom, mire biccent.
- Vigyázz! - mondja megijedve. Felnézek és egy éles dolgot keresek, amit meg is találok. Mit keress itt egy vajazó kés? Mindegy. Megfogom és felpattanva ledobom vele a férfit. A szívébe talált, de még lő egyet, szerencsémre a plafonnak és nem nekem.
- Dögölj meg! - taposok az ádámcsutkájára és még jobban rányomom, míg vért nem kezd el köhögni, és így utolsó taposással kinyiffan, nekem pedig vigyor ül ki a fejemre.
- Rebecca! - felnézzek és Lou sokkolt arcát látom.
- Mondtam, hogy más vagyok... – mondom hűvösen.
- Eljöttek érted! - suttogja a szavakat hidegen, csalódottan.

2015. október 26., hétfő

14. Talent

Nem kell az együttérzés, nem fogok bőgni és nyavalyogni!



Tarkómat masszírozta, miközben előre lépkedett, így nekem muszáj volt hátra, még az ágyra nem estünk. Szemkontaktust tartottuk, miközben lehúzta a nadrágom sliccét. Majd a nadrágot is lerángatta rólam. Végig nyalt alsó ajkán, de eközben alulról ő is megszabadult a nadrágjától. Rám dőlt én pedig feljebb másztam. Lehúztam róla a pólóját és eldobtam a szobám másik részére. Az inget széttépte rajtam és száját melleim között rejtette el. Megemeltem hátam, így kezeivel szétkapcsolta a melltartómat, ami által kiszabadultak melleim. Lou viszont nem várt, erősen nyomkodta, harapdálta az ikreim. Hangos nyögések szakadtak fel belőlem, majd feljebb mászott.
- Fordulj meg! - suttogta két csók között. Megfordulok, még két kezére támaszkodik, majd ráül a fenekemre. Mély sóhaj szakad fel belőlem, kezeivel pedig végig masszírozza a hátam. Puszikat nyom a nyakamtól egészen a hátam közepéig. Hajamat balra simítja, és újra végig simít rajta kezeivel.
- Hé, ez mi? - a döbbenet a hangjába, mosolygásra késztettet.
- Az anyajegy - féleség? - kérdezem, mire hümmög.
- Miért van olyan formája.. - kezd bele, de felkuncogok.
- Mint egy fegyver? Nem tudom. Apámon is volt... - mondom halkabban. Puszit nyom rá, meztelenül fekszem, de nem bírok tovább várni. Megfordulok, és ekkor mászik rám.
- Azt mondtam fordítva! - motyogja a számba.
- Ahhoz hamarabb kell, felkeljek, mint hogy te seggbe rakj! - mondom közelebb húzva, és megcsókolom mosolyogva. Ujjaival mellemet masszírozva, míg farkával vénuszdombomat ingerli. Kacéran nézz rám, és rögtön feltámad bennem a versengési vágyam. Felnevettek két csók között, majd megfordulok és a feje felé vezetem lefogott kezeit. Meglepetten néz rám, de tetszik neki.
- Na, hol van most a kis szörnyed, Tomlinson? - kérdezem közelebb hajolva. - Hmm? - kérdezem mosolyogva. Látom rajta, hogy ingerlem, sőt bosszantom. Kezei mozdulásra támadnak, de nem sikerül neki, sőt jobban megszorítom. Fújtat, mint egy macska, majd erőt gyűjt magán, és fordít a testhelyzetünkön. Eddig csak meztelenül "verekedtünk", de most látom, hogy, az aki a csípőmre nehezedik az most már egy másik Tomlinson. Vicces ez, így végig gondolva, de jelenleg nincs kedvem mosolyogni se. Nyelek, ő pedig vigyorogva kulcsolja össze a kezeinket. Lábaimat szétnyitja, és egyből felszúr, amitől éles sikolyom tölti be a szobát. Kezeim a kezeivel a fejünk fölött összekulcsolva, de ő erősen döfköd továbbra is. Lihegése egybeolvad az enyémmel, szájával melleimet szívja, harapja. Meg sem bírok szólalni, de nem panaszkodom, hisz én akartam, hogy fájjon. Miután elmentünk mindketten, kísérletezett rajtam még párat, majd kidőlve, kis kifli - nagy kifli formájában kidőltünk. Nem aludtam jól, sőt rémálom kísért, így felkeltem. Magam mellett Louist keressem, de csak a hűlt helyét találom. Felpattanok és elindulok kifelé, persze némán. Megállok az  ajtófélfánál, hogy halljam Tomlinson ideges suttogását.
- Nem azért hívlak, te faszfej! - morog idegesen. - Tudod, hogy utálom ezt mondani, de igazatok volt. - a telefonból hangos éljenzés támad. Mi a francról van szó?
- Igen, ahogy mondtátok, megtaláltam a jelet, hogy Ő is hozzájuk tartozik. a Colt maffiához. De nem adom át! Rebecca az enyém, és ha eddig nem sikerült elkapniuk most se fogják, mert én fogok rá vigyázni. Fiúk, elértem azt, hogy megnyíljon nekem, és nem akarom lerontani ezt! - mondja és észreveszem, hogy többet pillantgat felém. Nem vett észre, de készülődik vissza hozzám. – Na, ide figyeljetek seggfejek. Nem szólunk, hogy meg van a lányuk, így Rebecca itt marad, viszont abban is biztos vagyok, hogy nem jelentkeztek nála a családdal kapcsolatos adottságok. - túl hangos horkantást hallok. Rólam van szó, ebben biztos vagyok. De milyen adottságokról van szó? - Majd később megvitatjuk ezt. Most nem hagyhatom egyedül. Szóval találkozunk később! - ezzel letette, én pedig visszaosontam. Lehunytam a szemem, és tettettem, hogy alszok. Bevált, mert visszafeküdt mellém puszit nyomott a fejemre, én pedig vártam. Vártam még légzése közt meghallom a horkolásait, majd kinyitottam a szemem. Nem bújt hozzám, ami nem zavart, sőt így volt jó, ki tudtam osonni. Felkaptam a kinti szekrényből a futó ruhámat, majd írtam egy üzenetet, ha mégis felébredne és elindultam. Hogy hova? A bunkerbe. A bunkert 6 évesen fedeztem fel, és az óta tökre feldobtam a helyet. A bunkerben két külön helység van. Az egyik, ami tele van technikai cuccokkal és egy kisebb konyhával, a másik, na... ez kínosabb. A kínzó kamra. Olyan cuccokkal van tele, amitől még Tomlinson is beijedne, vagy nem. Kitudja? Végül ki ijedne meg egy olyan baltától, ami 16 cm, a feje pedig 8 cm. Nevetve megállok, kinyitom majd magam után be is zárom. Mély levegőt veszek az itteniből, levegőtlen épület, így átjárja a vér szaga. A célom az, hogy minél előbb kiderítsem, hogy kik a szüleim. Ez viszont egyáltalán nem legális. Kávét főzök, a még a telefonomat rákapcsolom a hifire, zenét rakok be. Az egész épület hangszigetelt a külvilág számára. De a két szoba csak egy sima ajtóval van elválasztva. Egy sima acél ajtóval. Elvigyorodom, és megrázom a fejem. Bekapcsolom a gépeket, a laptopot és a kávémmal együtt leülök, amint belekezd Pink az U + Ur Hand számába. Dúdolgatva keressek rá a névre, hogy Colt, de semmit nem érek el vele. Idióta. Itt jön el az a pillanat, hogy be kell törnöm pár rendszerbe. Meg se kottyan, ahogy az Egyesült Királyság rendszerébe török be. Beírom, hogy Colt, de csak három nevet ad ki. Az enyémet és a szüleimét. Hogy is mondta Lou... "A Colt maffiához tartozik" Szóval apám vagy anyám ágából vagyok Colt. Erre egyszerű a válasz. Apám. A családjával sose találkoztam, annál inkább anyuéval. Így apa után kezdek el keresni. George Colt. Siker! Kiadja az anyja és apja nevét is, de semmire nem megyek vele, ha nem tudom hol született... Vagyis de. Egyesült Államok, Dél - Amerika. Áttérek a laptopra, és betörök a másik földrész rendszerébe. Nem megy olyan könnyen, de sikerül. Rákeressek a nevekre, Maria Colt, egy másik ablakban pedig Victor Colt. A kurva életbe. Titkosított adatok! Leszarom, betörök, még ha meg is ölnek érte. Gépelek és gépelek, majd elkezd szólni a telefonom. Louis keress. Nem állok fel, ami miatt a telefon elnémul, majd újra megszólal, de ekkor már győztes mosoly kezd felbukkanni arcomon. A telefon áttér a hangpostára, miközben beadja az adatokat.


"Tudod, Hercegnőm, ha valaha felveszed a telefonod, akkor csak tudd, nagyon pórul jársz. Siess vissza!"



Arra várhatsz még pár percet, BooBear! A szemem a sorokon lebeg, és szinte kiugrik a helyéről. Ott van. Daniel Colt és felesége Camil Colt. És ott vannak a gyerekeik is, a szemem pedig teás csészényire nő.



Alex Colt (29 év)
Jace Colt (26 év)
Bruno Colt (22 év)
Rebecca Colt (19 év, ELTŰNT!)





DÉL - AMERIKA, MISSISSIPPI






- Asszonyom! - egy kidolgozott testű, ficsúr szalad át a szobába. Az idős hölgy megfordul. - Betörtek a rendszerbe. - ideges pillantást mér, majd felkapva a telefont értesít pár embert. Két férfi nevetve jön be a másik ajtón.

- Na, végre. Daniel, Victor, betörtek a rendszerbe.. - jelenti ki ijedt. de inkább izgatott hanggal. A két férfi meghökken, majd a ficsúrral együtt átsietnek a 21. - es szobába. 
- Nézd, meg hogy ki az! - jelenti ki az ősz hajú férfi. A ficsúr biccent, és pár pillanat múlva egy gyönyörű, ám sokkot kapott lány arca jelenik meg.
- *¡La Jodida... - szólal meg a fiatalabb férfi spanyolul. - Apa, Ő az! Ő a lányom! Rebecca...
- Te értesítsd Camilt, mi pedig felkeressük az Angliai maffiát! Most! - a ficsúr biccent, és a két férfi is lendülésbe indul. Hamar kiderítik az angol maffia főnökének a számát, azonban nem ő veszi fel.
- Liam Payne! - kissé zavarodott a hangja.
- Mark Tomlinsont keressem! - jelenti ki határozottan.
- Sajnálom, ő nem tu... - lehunyja szemeit az idős férfi, de vigyor ül ki arcára.
- Akkor ide hallgass, kölyök! Keress meg nekem egy személyt. Ne kérdezz semmit, csak keress, ha továbbra is élni akarsz! 
- Igen is! De megtudhatnám ki maga? - kérdezi komolyan, határozottan a kölyök.
- Oh, hogyne! Remélem, ismered azt a nevet, hogy Victor Colt! - vigyora vicsorrá szélesül. 
- Bassza... - káromkodását elnyeli és folytatja. - Igen, tudom! És ezt is tudom, kit keresnek! - sóhajt fel idegesen, mire a két férfi összehúzza a szemöldökét.
- Igazán? - kérdezi a fiatalabbik meglepetten.
- Rebecca Colt. Egy ideje ismerjük őt, és csak ma tudtuk meg, hogy tényleg az önök elveszett lánya/unokája az. Aki jelen esetben, futni van! - mondja sóhajtva a kölyök.
- Nem talált, Fiam! A lányom ugyanis betört a rendszerünkbe és most már Ő is tudja azt, amit ti! - itt büszke mosoly villant át, a fiatal férfin.
- Hogy az a... - újabb káromkodást nyel le, amitől a férfiakon mosoly terem.
- Akkor most ide figyelj. Ha az unokám megtudta, hogy ki Ő, akkor már mások is tudják és keresik. Nincs ott biztonságban. Mielőtt ki nem robban egy háború, el kell repítened ide, Mississippibe! Megértetted? Senkinek nem szólhatsz róla, csak pár tagnak, és nem tudhat róla a főnököd sem! Muszáj elküldened ide, hogy felkészítsük őt! - a hangja határozottságtól csengett.
- Nem hiszem, hogy szükség van rá. A lánya nagyon - nagyon tanult túlélő. De megteszem. Amint találkozom vele, összepakoltatok vele és küldöm is Mississippibe! - sóhajt fel beleegyezően.
- De úgy vigyázz rá, mint a hímes tojásra különben...**¡La Vida Vestida De Ramen!




* A kurva...

** Pápá az életednek!



Sziasztok Bogyók! Gondolom feltűnt, hogy két naponta jönnek részek! Lehet, hogy e mai rész kicsit - nagyon - lapos volt, de ígérem felpörögnek a dolgok, hisz még nagyoon messze van a befejezés. addig pedig rengeteg dolog fog történni :3 Siettek a kövivel! Pusszancs! ♥♥

2015. október 24., szombat

13. My Dark Side...

Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában…


Miután elbúcsúztunk kiürítettem a bögrét és visszaosontam Lou mellett.
- Hol voltál? - kérdezi hozzám dörgölve magát.
- Anyukáddal beszélgettem! - mosolyodom el, neki pedig rögtön kinyílnak szemei.
- És? Kibékültettek? - kérdezi kíváncsian.
- Ki és elmúlt. - mondom vigyorogva, és végig simítok felsőtestén. Perzsel bennem a vágy, és el akarom felejteni a sírást, a fájdalmamat egy újabb fájdalommal.
- Ohó, de hát.. - mondja pólója alá nyúlva, mármint az én pólóm alá.
- Nem véreztem, te is láttad! - mondom szem forgatva, majd felülök csípőjére. - Hangszigetelt falak és ajtók vannak? - kérdezem füléhez hajolva.
- Hát...itt nem! De gyere! – felpattan, és azonnal rángatni kezd maga után. Megbotlik, amin felkuncogok, de követtem és leérünk egy pince szerűséghez. Elvigyorodik, majd előránt egy kulcsot és kinyitja az ajtót. Belépünk és először tökre Christian Grey - es érzésem támad, de ami itt van, attól még jobban beindulok. Igaz, csak egy ágy és pár - rengeteg – játékszer van itt, de tetszik. Mazochista vagyok. És ezt kiskorom óta tudom. Magamat soha nem tudnám bántani, de ha mások tetszik, baszki kimondom.
- Tetszetős.. - suttogom, mire felém kapja a fejét. Elvigyorodunk, majd hirtelen ledob az ágyra és azonnal felém mászik, időt se hagyva, hogy levegőhöz jussak. Nyakamra tér át, majd vállamra, a póló már rég a földön hever. Harap, szív és van, amikor gyengéden puszil. A plafonra pillantok. Semmi nincsen ott, de egy idő után képzelődni kezdek. A rózsák, a fekete rózsák én pedig számolok. 1-2-3-4-5. Aztán újra és újra.
- Élvezz el, Rebecca! Gyerünk, élvezd, hogy kellemes, élvezd, hogy jó! - mélyebb hang sokkal mélyebb. Nem figyelek, behunyom a szemem, összeszorítom. Nincs itt, nincs itt...
- Nyisd ki a szemed, Rebecca! Nyisd ki a mandula színű szemeidet, Kicsim! - felnyögök, de ezután az arcomon egy pofon csattan. Szemeimet kinyitom, felülök és lihegek. Lihegek, lihegek, még meg nem nyugodok. 
- Én sajnálom, de sehogy se tudtalak észhez téríteni! - Loura pillantok érdeklődve, és eltakarva kezeim - amik remegnek, mint a kocsonya. - Először azt kezdet hajtogatni, hogy fáj. Megálltam, aztán becsuktad a szemed és hangosan számoltál. 15 - ig, majd újra kezdted, de 14 - ig. - mondja aggódóan. - Majd fel kellett pofozzalak, mert ha szóltam nem reagáltál, sőt már rángattalak! - nem viccel. És ezzel most kurvára tilos is. Az apám ismét a fejembe mászott, és újra el kell távolítanom onnan, de most aludnom kell.
- Sajnálom! Ígérem, reggel elmagyarázom, de most nem lehetne, hogy alszunk? - biccent, majd a kezébe kap - menyasszonyi stílusban - és felcipel a szobájába.
- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! - simítok végig felsőtestén.
- Csak azt szeretném, hogy boldog és őszinte légy velem! - suttogja, majd letesz az ágyra. Bemászik mögém. Kis kifli, nagy kifli, majd puszikat nyomott a fülem mögé.
- Vigyázok rád, Hercegnőm! Szeretlek! - elmosolyodom, majd lehunyom a szemem.
- Én is szeretlek, BooBear! 
Reggel nem mondtam semmit, bár Lout nagyon érdekelte volna. Megreggeliztünk, majd megtanítottam Phobenak néhány lépést, majd ebédeltünk és mentünk is. Johannah sok sikert kíván nekem, amiből leszűrtem, hogy Ő pontosan tudta mi volt velem az éjjel. Már csak azt nem tudtam, ezt Lounak hogy mondjam el. Majd kocsiba ültünk, és elindulva rengeteg jelet adott, hogy mikor akarok az estéről beszélni. Türelmes volt, egészen Londonig.
- Mégis mikor szeretnéd elmesélni? - kérdezi széles - erőltetett vigyorral.
- Louis erről nem olyan könnyű mesélnem! - húzom el a számat.
- Figyel, szerintem már bízhatsz bennem annyira... - kezd bele megállva a házam előtt. Ránézzek. ő padig azonnal visszaszívná az utolsó szavakat.
- Louis Tomlinson! 2 hete járunk! 1 hétig basztunk, amit nagyon élveztem, de nem tudsz rólam semmit! Ahogy én se rólad! A gyermekkorom egy nagy titok számodra, ahogy nekem is a tied, de biztos nem volt olyanba részed, amiben egy kamasz lánynak lehet! Igen, itt gondolj a legdurvábbra, mert amellett, hogy az apám megerőszakolva vette el tőlem az ártatlanságom, tovább molesztált, és ezt mind 10 éves korom óta! Szóval szerintem csak kussolj és intézd tovább a maffia ügyeit, engem pedig most kurvára hagyj egyedül! - és kiszálltam. Nem érdekelt már semmi. Ott hagytam felszaladtam és becsapva az ajtót, leültem a kanapéra, összefont karral néztem magam elé. Elmondtam neki és nem fogok sírni! A kurva életbe is már, eleget hisztiztem! Most már ideje visszatérnie a régi Rebecca Colt - nak. A magabiztos, erős lánynak. Mégis...Ott volt az ajtó, ahol nem jött be Louis. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon békén, azt akarom, hogy velem legyen! Azt akarom a kurva életbe is, hogy mellettem legyen, és bontsa le a falaimat, amiről az anyjának beszélt, mert ő az, ő az egyetlen, aki segíteni tud rajtam. Nem! Nem csöpögök, olvadok és semmi! Felpattanva a szobámba mentem és felkaptam a gitárom. Megpendítettem a húrokat és énekelni kezdtem.

Or will you stay
Even if it hurts
Even if I try to push you out
Will you return?
And remind me who I really am
Please remind me who I really am

Everybody's got a dark side
Do you love me?
Can you love mine?
Nobody's a picture perfect
But we're worth it
You know that we're worth it
Will you love me?
Even with my dark side?

Vagy maradnál?
Akkor is, ha fáj?
Akkor is, ha megpróbálnálak kitaszítani?
Visszatérnél?
És emlékeztetnél arra, aki vagyok valójában?
Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában...

Mindenkinek van egy sötét oldala
Szeretsz?
Képes lennél szeretni az enyémet is?
Senki sem tökéletes
De miattad megéri 
Tudod, hogy miattunk megéri
Szeretni fogsz?
Míg a sötét oldalammal is?

- Igen! - halk suttogás mégis mosolyt csal arcomra.

Don't run away
Don't run away
Just tell me that you will stay
Promise me you will stay
Don't run away
Don't run away
Just promise me you will stay
Promise me you will stay

Ne fuss
Ne fuss
Csak mond azt, hogy maradsz
Ígérd meg, hogy maradsz
Csak ígérd meg, hogy maradsz
Ígérd meg, hogy maradsz

- Sajnálom! - nyög fel Louis a hátam mögül.
- Tudod, nem csak arról van szó, hogy az apám gusztustalan módon kihasznált engem.. - mondom nagyot nyelve. - Miután megöltem az egyik behatolót a lakásba, többször nézegettem a kés éleit, és amikor csak a szüleimre néztem, nem is rájuk figyeltem. Az ereiket néztem a nyakukon és azon gondolkoztam milyen élvezettel ölném még őket. De ezeket máson ki is éltem. Élvezettel öltem meg olyan embereket, akik talán meg sem érdemelték a halált. Rosszabb vagyok, mint maga Lucifer! - nevettek fel kínosan. - Szerinted miért élveztem annyira a durva szexet? - kérdezem most felé fordulva és a gitárt letéve.
- Nem.. 
- Kuss, Tomlinson! Kíváncsi voltál, elmondom. A barátnőd, vagy már volt barátnőd egy mazochista, elmebeteg, őrült gyilkos, akit le kéne csukatni. Tuti elgurultak 10 éve a gyógyszereim vagy nem tudod. De mióta te bejöttél az életembe, már nem érzek vágyat az ölésre, nem érzem azt, amit a felbukkanásodig nyomasztott. És hogy mi ez? A legeslegsötétebb énem...Szóval csak egyetlenegy kérdés forog most itt köztünk, szétcincálva a fejem, a bőröm, a szívem, engem....
- Maradok! - és ezzel nem mond többet. Megfogja a kezem, magához húzz és megcsókol és én leszek a legboldogabb egy röpke pillanatra. Különlegesnek érzem magam, mintha felrepülnék és szél kavarogna, pedig nem csak itt maradt velem, most már tudva a múltam.



Sziasztok, Bogyók! Ahogy ígértem, új részt meg is hoztam! Hogy tetszett? Siettek a kövivel ;) ♥

2015. október 22., csütörtök

12. Decomposition

Mosd le a mérget a bőrömről




Bevonultam a fürdőbe és hideg vízzel öblítettem le az arcom, majd lemostam a sminkem. Ajkaimon amúgy sem volt semmi, így azt úgy hagytam. Levettem a pulóvert, a nadrágot és összehajtva letettem a szennyesre, majd hagytam, hogy a melltartó csak úgy lecsússzon rólam, majd az alsónemű is. Zoknimat is leveszem, majd beállok a tusoló áll. Először langyos vízzel áztatom, magam majd a melegebbre fordítom, még melegebbre és még melegebbre, míg tűz forró nem lesz. Mintha a pokolban lennék. Hatalmas gőz keletkezik, ami szinte már fullasztó így elzárom és lemosom magam tusfürdővel. A zuhanyt újra megnyitom, de most a melegről haladok, a hideg felé. És most mintha jég omolna rám. A végén már ráz a hideg, így elzárom, magam köré tekerek egy törölközőt és kilépek. Elmosolyodom, mert a lábtörlőn, ahol vízéri vörössé válik. Imádom. A tükör elé állok - feleslegesen - de ruháimat megfogva besétálok a szobába. Gyér fény terjed szét - a fürdőszobának köszönhetően. Felmérem a szobát, a ruháimat leteszem a fotelba, majd szétnézek. Lounak sötétkék színű szobája van, a plafonon világító csillagok és egy hold. Rémesen hasonlít az enyémre. Fut végig az agyamon. Az enyém sötétvörös volt, a falain semmi nem volt, de a plafon...Tele volt fekete rózsákkal. Tudom, hogy csak matricák voltak - amik világítottak a sötétben - de ha azok nincsenek, nem élem túl a gyermekkorom. Megcsóválom a fejem, majd a szekrények felé haladok és kihúzom őket. Egyből megtalálom a bokszereit, és kikapva egyet fel is húzom. A tovább nyitogatom a szekrényeket, majd - végre - megtalálom a pólókat is. Rögtön magamra húzom az egyiket. Fekete rajta a Green Day lógójával. Elmosolyodom, a törölközőt vissza viszem, majd leülök a az ágyra. Betakarom lábaim és az ágy mellett lévő asztalról elveszem a telefonom. Nem is próbálkozok a nettel, de semmi kedvem a közösségi oldalakhoz. Inkább játszok. Éppen benne vagyok egy versenyben, mikor valaki kiveszi, a kezemből a telefont idegesen nézek rá. 
- Ezt miért kellett? - kérdezem vádaskodva. 
- 5 perce nézlek, ki nyújtott nyelvedet 10 - szer nyaltad körbe az ajkaidon. És te észre sem vetted, hogy szólok neked! Azt hittem én vagyok a pasid! - jelenti ki lebiggyesztve ajkait.
- Jól hitted! - csókot nyomok ajkaira, ő pedig felém mászva leterít az ágyra. Kezei hasamat simogatják, én haját borzolom össze, majd elválik és szemembe nézz. 
- Férfias illatod van! - mondja fintorodva, mire felnevettek. 
- Ez a te tusfürdőd, Pici szívem! - jelentem ki, mire még nagyobb mosoly keletkezik arcán. 
- Akkor, ha vársz 10 percet, jövök és összebújok az én férfi illatú, Hercegnőmmel! - mondja csókot lehelve ajkaimra, majd ott hagy. Ahogy a fürdőszobába megy, fenekét jobbra - balra - erősen - rázza. Ki vagyok rá éhezve. Nagyon. Oké, higgadtság van, Rebecca! Az anyukája lakásában amúgy sincs szex, meg meg is van. Csak egy kicsit! Szólal meg az ördögi énem. Összeszorítom szemeim, és nem tudom, meddig vagyok így, de Lou nyögése azonnal képes kiűzni belőlem a legjobb énemet, sőt minden jót belőlem. Kinyitom a szemem, és azonnal őt keresem és meg is lelem a derekán törölközővel. A vízcseppek felső testén végig szaladnak, amitől felgyorsul a légzésem és mikor feljebb nézem, a vizes haja, a vággyal teli tekintette eléri, hogy fémes ízt érezzek meg a számban. Szemeibe nézek, ő viszont ajkaimat figyeli. Véresre haraptam. 
- Leszarom, hogy meg van! Muszáj, hogy most azonnal ágyba vigyelek! – mondja, és amint elindul felém heves lépteivel, a derekáról lecsúszik a törölköző, sőt teljesen eltűnik. Megragad, felemelem a csípőjére, én azonnal cselekszem - dereka köré csavarom a lábaim - és hevesbe csókban törünk ki. Szemembe néz, mikor bevisz a tusoló alá.
- Ahogy ott ültél, a szemed összeszorítva, és ahogy markoltad a paplant, először nem tudtam mi van, aztán felnyögtél. És aztán én is! - mondja vigyorogva. Lekapom a pólóm, és a bokszerét is lehúzza rólam. Kidobva azt megnyitja a tusolót és a jól eső meleg rögtön ránk ömlik. Kezei rögtön vaginámhoz térnek, és még hüvelyk ujjával izgat, addig kezével kihúzza belőlem a tampont. És innentől bele kezdünk egy teljesen ismeretlen, de vággyal teli szexbe. 



A szemeim szétrebbenek. Zavartan lihegek. A szívem őrülten kalapál. Kimennék a mosdóba, de le vagyok fogva. Méghozzá Lou ölelő karjaiban. Leszedem magamról karjait, és lassan elindulok az ajtó felé. Nem hallja meg, hogy ott hagyom egyedül. A konyhába megyek. Kiveszek egy bögrét a szekrényből és forró vizet töltve bele, beleteszem a tea filtert. Berakom a mikroba és türelmesen várok. Ha nem iszok meg egy bögre teát lefekvés előtt, szörnyű rémálmok kísértenek. És ez leginkább a múlt miatt van. A nagymamám - anyám felőli oldalról - nyugtatott meg, mikor éjjel felkeltem és mindig teát hozott. Nem volt meghatározva az íze. Mindig más, és így mindegyiket megkedveltem. Legyen az fekete, csipke, vanília. Imádom az angliai teát is, de tej nélkül, hmm... Mennyei. Anyám felőli mamám, egyáltalán nem volt idevalósi, sőt! Európából származott, a középső tájon, talán német vagy osztrák. Nem emlékszem, de ő volt az egyetlenegy, aki nem tudott semmit, de a legtöbbet segített - a rózsákon kívül. Mikor elkészül, a filtert kidobom és a tűzforró teás bögrével kisétálok a kertbe. Lábaimat megcsapja a hideg, de nem különösebben érdekel. A forró a tenyeremnek, szinte azonosul a fagyos hideggel a lábamon. Leülök az egyik napágyra, leteszem a dohányzó asztalra bögrém, míg felhúzva lábaimat elrejtem őket Lou pólója alatt. A bögrémet újra a kezembe veszek és csak meredek a tájba. Gyönyörű. A csillagos ég is az. Egyetlen egy felhő sincs az égen. 
- Szép éjjelt! - köszön oda nekem Johannah. 
- Viszont! - mondom a bögrémet felé biccentve. Nem érdekel már. hogy mit gondol rólam. 
- Amiket elmondtál a vacsoránál, most nem csak arról beszélek, hogy a fiammal nem a pénzért vagy, hanem az egészről. Komolyan gondoltad? - kérdezi rám nézve. Én is szemébe nézek, ás bágyadtan elmosolyodom. 
- A legkomolyabban. Tudja, Lou tényleg különleges ember, férfi. És nem érdekel az sem, hogy Ő London maffiájának a főnöke. Én sem vagyok épp angyalból. És tőle megkapom azt, amit a szüleimtől nem. - mondom nevetve.
- Mesélj magadról! A gyermekkorodról! - mosolyodik el.
- Gondolom észrevette, hogy nem olyan kellemes. 15 évesen elvesztettem az állítólagos anyám, és az állítólagos apám pedig 16 évesen koromba, fejbe lőtte magát előttem. - mondom keserűen. - A szüleim gazdagok voltak, amiből eléltem 18 éves koromig. De kellett egy munka sürgősen, amivel nagyon jól keressek. És ekkor megpillantottam, a bárt. - elmosolyodom az emléken. - Beléptem és az ön volt férje volt ott. Telefon beszélt, de megvártam és amint észrevett rögtön lerakta. Elmondtam mit akarok. és ő vigyorogva vett fel. Több mint 1 éve dolgozom ott, és imádom. És ha nem sodor oda az élet, sose ismerem a fiát. - nevettek fel őszintén. 
- A fiam is boldog veled. Tudom, hisz mikor csak rátok nézek, látszik a szemetekben, hogy szinte rajongtok egymásért, és az a vágy.. - nevet fel ő is. - De mi történt? Miért beszéltél a szüleidről állítólagosan?
- Mert pár napja derült ki - a fiúk beleavatkozással -, hogy kiskoromban elraboltak. Azt se tudom kik az igazi szüleim. És ez még semmi.. - sóhajtok fel. 
- Mondta Lou, hogy te teljesen más milyen vagy! Hogy körülötted egy hatalmas fal van, amit Ő elkezdett megrepeszteni! - mosolyodik el, miközben én hatalmasat kortyolok a bögrémből. 
- Ez így van! Lassan ott tartok, hogy belőlem egy nyálas lány lesz! - nevettek fel - És nem akarok nyálas lány lenni! Nem akarok pénzt se, boldog akarok lenni végre valahára! - mosolyodom el búsan. 
- Sose leszel olyan lány, hidd el! És tudom, hogy még most félsz megnyitni a szíved, bárkinek is... De ha meg van, azaz ember, akinek elmondhatsz bármit, úgy gondolom, hogy az a fiam az. - mosolyodik el.
- Nem attól félek, hogy nincs kiben bíznom! - és megtörténik, felszipogok - Ha megtudná a gyermekkoromat, ha megtudná miket csináltam és közben úgy, hogy élveztem, de mindennek meg van a kezdő pontja. És az én kezdőpontom az állítólagos szüleimtől és - lehetséges -, hogy a valódi szüleimtől ered. Mert egyik indította a másikat! - sírok mikor rádöbbenek, hogy miket hordok össze - Az egyik oldalról fájdalmat kaptam, a másikról túlélést. És nem tudom melyik a jobb! Ön szerint egy 14 évesnek át kell élnie testi bántalmazást? És mi van azzal, hogy 12 évesen önvédelemből öl egy kislány? - a könnyeim ellepik az egész arcom, Johannah pedig felpattan és gyorsan a segítségemre siet. Kinyújtom a lábam, leteszem a bögrét és visszaölelem. 
- Ne sírj, gyermekem! A szüleid joggal ölték meg magukat, mármint az állítólagosak. És azt kell mondanom, hogy igaza volt a fiamnak, mikor azt mondta, több van benned! Már nem a gyermekkorodban élsz! Már egy erős, büszke, túlélő nő vagy. És a fiam mellett remélem, megtalálod a boldogságot is! Örülök, hogy te vagy a barátnője! És tényleg sajnálom, amiket mondtam! Nagyon félreismertelek!  - suttogja a fülembe, amitől csak még több könny csordul le az arcomon. Nem akarok sírni, de oly jó érzés kiadni, máshogy a fájdalmam..




Sziasztok, Bogyók! Meghoztam az új részt és igaz, eddig mindig Pénteken, de őszi szünet van, és oly kellemes reggelem volt - egy kis fangörcs és szukagörccsel fűszerezve -, hogy kész reggel meghaltam. Szóval a következő napokban, gyakrabban várhatok tőlem részeket. Amúgy, hogy tetszett? ♥ Puszi minden directionernek!! 

2015. október 15., csütörtök

11. All pain...

Mindenki akkora szakértő, a részletek nem számítanak



Soha nem voltam még ennyire beijedve semmitől! De alapból nem is vagyok félős teremtmény, de most mégis érdekel mit fog gondolni rólam Lou anyukája és testvérei. Ez gond, nem? Jó, mély levegő! Markot már ismerem és vagyunk annyira jó ivópajtások, hogy tudok pár dolgot is. Például már elvált a feleségétől, de havonta letesz egy millió fontot, hogy eltarthassa a gyerekeket és magát. És igaz, hiányolja volt feleségét, megértette, hogy ő miért vált el tőle. Nem akar ilyen életet, amiben a bűn nagyon benne van. Azt akarja, hogy a gyerekeknek jó élete legyen. Megértettem, viszont Lou úgy beszél az apjáról, mintha megerőszakolta volna az anyát, szóval többről van itt szó, mint amit tudok. Nem akarok faggatózni, de kibaszottul kíváncsi vagyok már, hogy mi van a Tomlinson családban.
- Te már ébren vagy! - fogja át a derekam és belepuszil a nyakamba.
- Persze, hogy ébren vagyok. - mondom a tükörképébe vigyorogva. Farkasszemet nézünk a tükörbe, majd mindketten mosolygásba törünk ki.
- Olyan baszhatni való segged van! - jelenti ki keményen belemarkolva.
- Persze, Tomlinson! Majd ha elmúlik, baszhatod is, de addig ne izgasd fel se magadat, engem meg főleg ne! - mondom nevetve.
- Oho, téged miért ne? - kíváncsiság terül szét íriszeiben, mire fejcsóválva szembefordulok vele.
- Mert kénytelen leszel véresen megbaszni! - jelentem ki. Hangos sóhaj szakad ki belőle, majd felrak a szekrényre.
- Imádom azt a mocskos szádat, imádom azt, hogy ilyen perverz vagy, imádom mikor heves vagy, mert az szexi. Imádom, mikor ezekkel - végig simít ajkaimon - és ezekkel - másikkal pedig a kezemen - olyanokat művelsz amikről már csak a képzeltemben eljuttok a csúcsra. Imádom, hogy egyáltalán nem vagy olyan, mint a többi lány. De a legjobban azt imádom, hogy ez mind az enyém! - mondja vigyorogva.
- Utálom mikor ilyen nyálas vagy! - nevettek fel vállába fúrva a fejem.
- Hát, ha már te nem dicsérsz agyon, Hercegnőm! - kuncog fel a fülembe.
- Arra vársz? Hát akkor tessék. - mondom, és a szemébe nézzek. - Ezekkel, és az érzéki nyelveddel olyat csinálsz, mintha kiskorodban joghurtos poharat nyalnál. De most halál komolyan! A szád néha olyan, mint egy életre kelt porszívó! - elmosolyodik, de azonnal folytatom is. - Az ujjaidtól lehidalok, szó szerint. A farkad teljesen kitölt, mindenhol. De beszéljünk érett 19 éves fejjel. Szeretem a hasad, a szemeid kábultba ejtenek. Komolyan elég csak rám nézned! A hajad mindig tökéletes. A "mostkeltemfel' - től a "mostszexeltemegyjótacsajommal" - ig. - felkuncog, mire én is elmosolyodom. - Szerelmes vagyok a hátsódba. Mikor elalszom veled, másnapra attól félek, hogy eltűnsz és elhihetted ezelőtt sose éreztem ilyet. Kötődök hozzád. És nem tudom mi lesz akkor, ha egyszer tényleg megtörténik. Szeretem a hülye fejeid. A kisfiús mosolyodtól a bugyimba piszkítok - meg ne próbáld - és ott van azaz érzés. Tudom, hogy maffiózó vagy - vagy, hogy mondják - és nem szabadna benned bíznom, sőt halálfélelmemnek kéne lennie, asszem', de ahelyett, hogy lenne, olyan biztonságba érzem magam melletted, mint még soha. - elmosolyodik, majd közelebb hajol és megpuszilja az arcom.. Basszus, mond, hogy nem! Lou előtt sírtam, na, baszki.
- Ne sírj, kérlek! - mondja és megölel. Komolyan, nagyon nagy erőfeszítés kell, hogy visszatartsam. És ezt mind ő váltotta ki belőlem és a gyermekkorom. Nem! Erős vagyok! Itt van Louis, akibe totál szerelmes vagyok, és már nem vagyok gyerek! Az állítólagos szüleim sem élnek már - hála a jó égnek - így már nem bánthat senki.
- Töröld meg az arcod, és zuhanyozz le! - suttogja a fülembe.
- Ne nézz hülyének! Attól, hogy elérzékenyültem, nem kell kesztyűs kézzel bánnod velem! - mondom nevetve.
- Jól van, akkor siess! - nevet fel ő is. - Hamarosan indulunk! - mondja, majd elenged és csókot nyom ajkaimra, majd ott hagy. Bezárja az ajtót, én pedig lekecmergek a szekrényről és belenézzek a tükörbe. Elmosolyodom, majd vigyor ül ki a számra, végül nevetésbe török ki. Egy igazi szánalmas csődtömeg vagyok, és hihetetlen, hogy erre még BooBear nem jött rá.





- Megérkeztünk! - este 6 van, Doncasterben vagyunk. Egy hatalmas palota - féleség előtt állunk kocsival, majd be is hajt Lou és leállítja a motort.
- Ideges vagy? - kérdezi mosolyogva.
- Nem! - jelentem ki mosolyogva. A reggeli pánikom tényleg eltűnt.
- Oké, akkor leszek helyetted is ideges! - mondja kínosan felnevetve.
- Ha nem szeretnek, szakítasz velem, ha meg igen akkor szerencséd van! - mondom mosolyogva és szállnék ki, de visszaránt és mélyen a szemembe nézz.
- Ne is álmodj róla! Mióta találkoztunk egy ki - bebaszottul nagy fal van felépítve magad körül, és ma egy picit megrepedt! És ne is reménykedj benne, hogy a tulajdon anyám fog minket szétválasztani! - komolyan beszél. Valahogy hiszek neki, de mégis nem tagadhatom bennem is van némi kétely. - Ma itt alszunk, és holnap ebéd után indulunk vissza, mert vannak elintézetlen ügyeim, addig te elleszel, igaz? - kérdezi mosolyogva.
- Messze van még a holnap, BooBear! - mosolyodom el megcsókolva, majd kiszállunk a kocsiból. Megfogom a kisebb táskám, de Lou azonnal kikapja a kezemből.
- Anyukád azt fogja hinni, hogy egy ribanc vagyok, aki ugráltat! - szinte kiabálom utána, annyira előre siettet.
- Csak úriember! - torpan meg és hátra nézz. - Jössz? - kérdezi hátranézve. Odasiettek hozzá, és össze kulcsom a kezét, vele együtt fogom a poggyászt is. Elmosolyodik, majd megállunk az ajtó előtt. Balra biccent, én pedig megnyomom a csengőt.
- Komolyan mondom lányok, ha nem a bátyátok az nagyot fog kapni, mikor legközelebb jön! - az ajtó nyitódik és egy gyönyörű hölggyel találom magam szembe. Meglepődik, majd végig mér, és komolyan mintha undort láttam volna elsuhanni az arcán, de hamar kényszer mosolyból vált át. Ezt kibaszottul utálom! Előre ítélkezik! Jó nem húzom fel magam, hisz még is csak Louis anyukája.
- Szia, Anya! Hát remélem, nem kapok a barátnőm előtt! - húzza el a száját, felnevetve.
- Szerencséd van, fiam! - öleli meg Louis-t - mielőtt megölelte volna, gyorsan kivettem a kezéből a táskám - így ő is átölelte.
- Anya, ő itt a barátnőm, Rebecca Colt. Becca, őt itt az anyukám, Johannah Poulston! - kezemet nyújtom, mire egy nem szívélyes pillantást kapok.
- Hát örvendek a találkozásnak! - mondom, mikor hátat fordít és bemegy.
- Nyugi, csak még ismeretlen vagy számára! - mondja mosolyogva, majd betessékel. Táskámat szorongatva megyek előre, majd bevárom Louis-t, aki összekulcsolja a kezünket, de hamar elengedi, amikor egy kislány szalad elénk.
- Louis! - kiáltja, a mellettem álló pedig eldobva táskáját felkapja.
- Daisy! - ölelkeznek egy darabig, majd jön még egy kislány, aki szinte kiköpött mása.
- Khm.. - mondja a kislány.
- És persze Phobe! - őt is felveszi, és mindkettőt szorosan magához öleli. Elmosolyodom, de ekkor újabbat köhintenek. Előre nézek, de most a köhintés nekem szólt.
- Hello Lottie vagyok, és gondolom te vagy a bátyám barátnője! - mondja mosolyogva.
- Becca és jól gondolod! - mondom kezemet nyújtva, de az ölelést választja.
- Takarodj már arrébb én is meg akarom ismerni Lou barátnőjét! - mondja egy újabb lány hang.
- Fizzy! Hogy beszélsz a vendég előtt? - szólal meg idegesen Johannah.
- Semmi baj, Anya! Hozzászokott! - nevet fel Lou. Gyanús pillantással nézz rám, de én nem törődök vele. Ő kezdte a hát fordítással.
- Becca! - nyújtom a barna hajú lány felé a kezem.
- Fizzy! - de ő is inkább megölel. Ezután a kicsik jönnek.
- Kérsz valamit inni? - kérdezi Lottie, mire e fejemet rázom.
- Köszi, de nem. - mosolyogva biccent, majd mind Loura nézzünk.
- Felmész a lányokkal? Mert most arra várnak, hogy engedélyt adjak! - mondja nevetve rám nézve.
- Nem kell a te engedélyed, van saját akaraterőm! - nevettek fel, a lányok pedig összevigyorogva már húznak is felfelé.
- Mióta vagytok együtt a bátyámmal? - kérdezi Fizzy.
- 2 hete asszem'. - mosolyodom el. Egy hatalmas szobába térünk be, ahol két ágy van és felettük nagy betűkkel Fizzy a másik felett pedig Lottie. Mellettük egy - egy ajtó. 
- Ez lenne a mi szobánk. A két ajtó mögött van a saját kuckónk, mert folyton veszekedtünk a fürdőszobán meg mikor hoztuk fel a fiúkat, így anya ezt találta ki. - magyarázza Lottie. 
- Csúcs szuper szobátok van lányok! - mosolyodom el. 
- Oké, nem a szoba miatt ráncigáltunk fel! Mesélj magadról! - mondja Fizzy elültetve az ágyra.
- Hát...19 vagyok és táncolok. Nagyon nincs mit mesélnem. - le akarom zárni a témát. Nem kell, hogy megtudják, hogy hol dolgozom meg ilyenek. Nem tagadom, nem vagyok büszke a munkámra.
- Akkor hogy ismerkedtetek meg ezzel a féleszűvel? - kérdezi nevetve Lottie.
- Hát..a szülinapján. Táncoltam neki - mert az apukátok felkért rá - és mondhatni már akkor vonzódtunk egymáshoz. - mondom nevetve.
- Ez oly romantikuus! - mondja Fizzy édes mosollyal.
- Pasi hiánya van szegénynek, így előre kell szólnom, hogy ha felhozom Mikeyt! - suttogja oda nekem Lottie.
- Hát szép csaj vagy, biztos hamar rád talál ismét a szerelem! - mondom mosolyogva. Biccent, majd ezek után jönnek a csajos témák. Bírom ezt a két csajt. Lottie modell szeretne lenni, Fizzy pedig feleség. Mindkettő megmosolyogtatott, majd jöttem én. Rövidre zártam a témát, de láttam a szemükben, hogy ennél többet akarnak, de szerencsémre ekkor megjelent Phobe vagy Daisy.
- Anya szólt, hogy gyertek vacsorázni! - biccentenek és el is indulnak, engem viszont a kislány megállít.
- Ugye, nem fogod elrabolni Lout? - kérdezi halkan, hogy nővérei ne hogy meghallják.
- Miért rabolnám el? - kérdezem mosolyogva és leguggolok, hogy vele egy szintbe legyek.
- Hát mert most csak rólad bír mesélni, és azt mondta nagyon szerethető vagy, meg hogy kedves meg ilyenek. - mondja elhúzva a száját.
- Ne félj, nem fogom elrabolni, sőt majd megmondom, hogy többször látogasson meg titeket! - nevettek fel, mire ő is elmosolyodik.
- Miután végeztünk a vacsival, muszáj lesz megmutatnom neked a barbi gyűjteményem! - megfogja a kezem, majd elindulunk én pedig gyorsan felállva, hogy el ne essek és követem a tempót. - Meg van a plüss gyűjteményen! Phobenak van egy csomó színezője, így azokat elcserélve nem veszekszünk. Ő barbizik, én színezek! - és csak mondja, én pedig figyelem. Daisy egy igazi pletykafészek lesz tinédzser korában, és ebbe biztos vagyok. Mire odaérünk, az asztalhoz még mindig mondja, hogy néha meg tépi Phobet, azért a sarokba kell állnia 5 percig.
- Oké, Daisy szerintem már elég ideig lefoglaltátok, Beccát! - mondja Lou megfogva a másik kezem.
- Semmi baj, Lou! Élvezem a lányok társaságát! - mondom mosolyogva.
- Üljetek le, mindjárt tálalok! - mondja Johannah.
- Ne segítsek? - kérdezem ráemelve a tekintettem. Gúnyosan tekintette mindent elárul, de kedvesen utasít vissza. Leülök és az egyik oldalamon Lou, a másikon Phobe kap helyett. Örülök, hogy ő ül mellettem. Őt is meg akarom ismerni, ahogy Johannahát is, de ő rideg. 
- Lou kedvencét főztem, ha nem bánjátok lányok! - tér vissza az anyuka mosolyogva. Leteszi az ételt, majd leül és szedni kezd először ő, majd a lányok, én és végül Lou.
- És mivel foglalkozol, Rebecca? - kérdezi Johannah.
- Táncol! Lou igaz, hogy jól táncol? - kérdezi Lottie felcsillanó szemmel.
- Fantasztikusan! - jelenti ki mosolyogva, és ravaszul rám néz.
- Majd mutatsz néhány lépést? - kérdezi mellettem Phobe. Elmosolyodom és lenyelve a falatot biccentek.
- Holnap délelőtt jó lesz? - kérdezem, mire hatalmas vigyorral biccent.
- És mióta táncolsz? - faggat tovább Johannah.
- Hát 15 éve. - mondom mosolyogva. Meglepődik, de ördögi mosoly jelenik meg az arcán. Ne!
- És pontosan hol is dolgozol? Hogy hívják a táncklubbot? - kérdezi tovább. Mondtam, hogy nem! Lou az anyára néz sokkoltan és idegesen én viszont letéve az evőeszközt vigyorogva nézek Johannah szemébe.
- Nem táncklubban dolgozom, Johannah. Gondolom Louis már elárulta, hogy egy klubban dolgozom, aminek ő a főnöke, még pedig a Black Roseban! - jelentem ki. Meglepődik merészségemen, de bekapva egy újabb falatot tovább kérdezz.
- És ez a klub, milyen táncosokat vesz fel? - kérdezi mosolyogva.
- Anya elég lesz! - jelenti ki Louis.
- Azt szeretné, hogy kimondjam a lányok előtt? - kérdezem felvont szemöldökkel. 
- Ha nem tudsz rá jobb szót, akkor igen! Szeretném, ha a lányok tudnák, milyen barátnője van a bátyjuknak! - megcsóválom a fejem nevetve, majd Johannah szemébe nézek.
- Szükséges ez? - kérdezi Lou hátra dőlve.
- Igen! - mondjuk mindketten.
- Szóval egy rúdon táncolok - igen kevés szerkóban - férfiak kényeztetésére. Ők nem érnek hozzám, én sem hozzájuk. De ezen kívül, ez a tánc stílus remek az izmok növelésre. És természetesen bármilyen táncot el tudok táncolni. Mert még nem kellett munka után néznem, addig táncoltam utcait, hiphopot, párost és még sorolhatnám. - mondom nevetve.
- Akkor te egy utcasarki vagy? - kérdezi Fizzy.
- Nem! - jelentjük ki egyszerre Louissal, a kezemet még meg is szorítja.
- Csak táncolok, mert imádok táncolni. Kizárom azt, ami körülöttem folyik, egyedül így bírhatom ki, hogy ne hányjam le azt a sok disznót. - mosolyodom el.
- És miért nem léptél ki mikor összejöttél Louissal? - kérdezi Johannah. Mélyen nézek a szemébe, és mosolyogva válaszolok.
- Nem azért járok a fiával, hogy rajta éljek, mint egy hadd ne mondjam ki! Azért vagyok a fiával, mert szerettem. Nem érdekel, mennyi pénze van, azt sem, hogy valójában mi a munkája. Őrülten beleestem és ezen már senki nem tud segíteni! - mondom mosolyogva. - Most pedig ha megbocsájtotok! - felállok és kisétálok a nappaliba. Azt a kurva. Ez kemény menet volt. 
- Hé, jól vagy? - jön egyből utánam Lou.
- Ha megmutatnád a szobánkat, fent megvárnálak. Remélem megérted, hogy elment mindentől a kedvem. - elmosolyodik, majd felrángat.
- Ez a régi én szobám. Maradnék, de van egy kisebb vita anya és a gyerekek között! - nevet fel.
- Mi? Miért? - kérdezem meglepetten.
- A lányok imádnak! És az még rátesz, hogy így kiálltál magadért! Anya úgy ül ott, mintha oda fagyott volna, a lányok is, csak ők beszélnek is. - felnevet, majd a szemembe néz. - Nem ítélnek el, szóval ne legyen semmiféle érzésed! - mondja megcsókolva. Oké, Lou ezt mond te is, ha egy kurva vagy és az anyám úgy nézned rád. Oké az a felállás pedig elég furcsa lenne. 
- Ne agyalj, szarul áll! Nézz szét vagy valami! Siettek, de szerintem még lesz egy kis dolgommal, anyával! - mondja és újabb puszit nyom számra, majd itt hagy. Leülök az ágyra és megtörlöm a szemem alatt. Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! De még is úgy érzem, ma minden ki fog jönni belőlem. Minden fájdalmam...


Sziasztok, Bogyók! Mit szóltok Lou anyukájához, most szólok, nem hagyom így, mert nagyon bírom! Mindegy következő héten, pénteken újra itt! ♥♥♥♥