16. Without Farewell

Azt mondják valami vagyok, hogy nem félek a semmitől

És a világ hallani fog engem ragyogni

Nem hatot meg! Nem hatot meg, ahogy úgy nézett a szemembe, mint ha egy szörny lennék. Rámosolyogtam, de Pollyhoz fordultam.

- Hívom a mentőket! Tarts ki, ígérem, többen nem bánthatnak téged, és engem sem! - bizakodóan nézett rám, és nem félt. Felálltam és Lou mellettem elmentem. Megfogta a csuklómat és szólásra nyitott a száját.

- Nem. Én elfogadtalak, hogy egy szado - mazo vagy az ágyban! Én szado - mazóba védem minden lányt, akit megmenthetek! - kirángattam a kezem és elindultam. Igaza volt Tomlinsonnak, rám vártak. Roger felé biccentettem, ő pedig azonnal hívta a mentőket. Jó páran vigyorogtak rám, fegyvereikkel a kezükben.

- Tízen akárhány éve élek itt, és csak most találtatok rám! - nézek végig rajtuk cicegve, majd vigyorogva nézzek pár szempárba. - Szánalom! - és ekkor elkezdik a lövést, de én már el is indultam a bárpult mögé lábbal, kézzel, kúszva, mászva. Végül sikerült. Most mi a szarral öljem meg őket? Villant át az agyamon, ekkor viszont valaki beugrott mellém. Döbbenten figyeltem, hogy Tomlinson az, és egy sérülést sem szerzett.

- Pisztoly! Gondolom, tudod, hogy kell használni? - kérdezi, mire szem forgatva elveszem és felpattanva fejen lövök 2 - 3 embert, akik igen közel voltak és visszaültem.

- Hívd Liaméket! Nem kell erősítés, elegen leszünk öten! - jelentem ki, ő biccent én pedig újra rendülésbe támadok. Felpattanok a pultra, és egy ügyes szaltóval a színpadon termek. Még jó, hogy nem olyan nagy ez a terem.

- Engem akartok, nem? - kérdezem nevetve és fejbe lőve pár emberkét. Jó, már jobb, fogyóban vannak.

- Kapjatok el, seggfejek! - mondom és felugrok a rúdra. Körbe fordulok és sorba lövök még pár embert. Nem tudom mennyi volt benne, de kezd fogyni. Úgy értem kettő maradt! Remek. Lemászok és ekkor ér egy vállon találás. A kurva életbe! Gyorsan megtalálom azt, aki lőtt és a fejébe megy az utolsó előtti golyóm. Újabbat ugrok, és szerencsémre nem esek neki semminek, csak letelepedek Lou mellé.

- Cseréld ki a tárat és lőj, addig keressek valamit, amivel megkötheted! - mondom, mire biccent és már lő is. Egy rongyot találok, majd meglökve párszor Lou lábát visszaül hozzám és már kötöz is.

- Tudod, nem csalódtam benned, csak furcsa volt látni, hogy ölsz! - mondja szemembe nézve.

- Figyelj, én mondtam, hogy élvezettel ölök! - sóhajtok fel.

- És tudod milyen ügyes vagy benne! - nevet fel.

- Folytassuk? – kérdezem, mire elvigyorodom, és kiveszem a másik fegyverét.

- Hát hogyne! - nevettek fel, és már lövünk is. Mire megjöttek Liamék és a zsernyákok, már végeztünk vele. Lou elintézte a rendőröket, mi pedig Pollyval mentünk a mentőkhöz. Pollyt elvitték. Engem ott a kocsiban, operáltak meg, amit nem értettem. Lehetséges ez? Ha a pasid a maffia, akkor igen! Miután bekötöztek kiürült az egész kocsi, gondoltam egyedül akarnak hagyni...Aha, a francok! Lou zárta be az ajtót, és szomorúan nézett.

- Tényleg el akarsz menni? - kérdez suttogva.

- El kell! Bent voltál, láttad mi történt ott bent! Ránk támadtak, én már itt nem vagyok biztonságba, a kurva életbe is! - mondom idegesen.

- Miért vagy ideges? - kérdezi szemeimbe nézve.

- Ez komoly? Itt hagylak pont mikor megnyíltam neked, és te csak szomorú vagy? És még tőlem kérded, miért vagyok ideges? - mondom, mire elmosolyodik.

- Szeretlek, és ha menned kell, menned kell! - nyel egy nagyot.

- Fasz vagy! - nevetek fel, és közelebb húzva megcsókolom, ő pedig készségesen csókol vissza.

- Srácok! Baj van! Azonnal gyertek! - kintről lövések töltik be a teret, majd éles, hangos sikítások. Egymásra nézünk, és kinyitjuk az ajtót. Ekkor lőttek le egy férfit, pont előttem. Leugrottam és elvettem a fegyvert. Tomlinson előkapta a hátsó zsebéből – jó hogy nem sült el, mikor ült -, és lőni kezdtünk. Kevesebben voltak, de nagyobb volt az ijedtség, így még a srácok elintézik azokat, mi a hangok irányába futunk és ekkor történt, hogy meglőttek...Lábon. Összecsuklottam, Lou pedig rögtön letérdelt mellém.

- Hé, jól vagy? - kérdezi, én pedig vigyorogva biccentettem.

- Szeretlek! - mondom suttogva.

- Ez most a legkisebb örömem. Mindjárt.. - kezd bele, de közelebb húzom és megcsókolom. Nyelvemmel kényszerítem, hogy maradjon, sőt derekamra vezeti a kezeit, és úgy csókol tovább. Mikor az utolsó lövések és elhallgattak, Lou felkapott és tovább csókolva indult meg vissza a többiekhez.

- Ez ooolyan romantikuuuuuuus! - abba se hagyom Lou ajkainak kényeztetését, csak mosolyogva felmutatom a középső ujjam, és ezt se tudom kinek. Szemeim csukva, a fájdalom pedig kezd szétáradni a lábamba.

- Most viszont be kell menned a kórházba! - tesz le a hordágyra. Biccentek, a mentősök altatót lőnek belém, mire vigyorogva megszorítom Lou kezét, lehunyom a szemem, de nem történt semmit. Nem idegeskedtem. Bezárták az ajtót, Lou fogta a kezem és elindultunk a kórházba.

Felébredek, egy halk szólongatásra. És ez nem Lou. Az ajtó felé nézek, ahol Liam ácsorog idegesen. A kurva életbe! A kibaszott kurva életbe! Ránézzek kérdőn, majd a lábamra, mire meglepően, de biccent és a tenyerét mutatja. Óvatosan. Mielőtt felálltam volna körbenéztem, és rögtön megláttam a fotelben alvó Louist. Neeee! Felálltam egy picit imbolyogtam, de észrevettem, hogy igen szelős van. Hát hogy ne, hogy nem a ruhám volt rajtam. Szem forgatva, intettem Liamnek, majd Louishoz indultam. Nem ültem le, guggolni nem is tudtam volna, így ránéztem és próbáltam nem sírni.

- Hát..sajnálom, hogy itt kell, hagyjalak! De majd Liam átadja a levelem! Igen, írtam neked egy olyat. Szeretlek, és nagyon fogsz hiányozni! Remélem, mire visszaérek, már házas leszel és egy csomó lurkód lesz! - mosolyogva puszilom meg fejét, majd kicsoszogok.

- Kapd fel, és ezt is! - mondja a kezembe adva egy nadrágot és egy pólót. Levettem a pizsama szerűséget - és hálát adtam az égnek, hogy rajtam volt bugyi meg melltartó - majd felkaptam a Liam által adott dolgokat. Egy cipőt is szorongatott a kezébe, amit kikaptam a kezéből és felvettem.

- Mennyi időm van? – kérdezem, mire elhúzza a száját.

- Amint oda érsz, indulsz is! Összecsomagoltunk a fiúkkal...Khmm...- elpirul és fel is nevet, de én is vele mosolygok. - És raktunk el neked Lou ruháiból is! - mondja mosolyogva.

- Köszönöm! Induljunk! – mondom idegesen és izgatottan.

- Ugye tudod, hogy ha Lou rájön, hogy elszöktettelek kiherél? - mondja, mire felsóhajtok.

- Ne is mond! Akkor add át neki a levelet, és majd még beszélünk, igaz? - kérdezem megölelve.

- Persze, hogy beszélünk! Azt próbáld megtenni, nem érdekel ki vagy, elmegyek Mississippibe és seggbe rúglak! - szorít magához.

- Hiányozni fogtok! Puszilom a fiúkat is, Lout szerettem, ahogy titeket is! Puszi! - mondom és beszállok a taxiba. Miközben ölelt, még három borítok csúsztattam a zsebébe. Azaz övék volt, egyenletes légzéssel, adtam oda az irataim a reptéren. Elvették, majd végre felülhettem a gépre, mégis csak akkor kezdtem el normálisan lélegezni, mikor már az égben voltam. Kész vége. Engem vár az úgy családom, de nem teljesen. Mert azt, aki itt voltam itt hagyom, és saját magam leszek, egy új Rebecca Colt, egy rosszabb.


Sziasztok, Bogyók ismét! Most tisztára fel vagyok pörögve és hát nem találom a szavakat, meg semmi, de na :D Hoztam egy új részt, mert valaki meg is kért rá, meg fel is dobot..Mindeeegy :D Ilyenkor ne figyeljetek rám!