15. The Last Day

Tudod, hogy ritka vagyok, megállsz és bámulsz

Oké. Ezek szerint azt se tudom, ki a franc vagyok. Jó, ezt tudom. Rebecca Colt. De ez eddigi életem egy hatalmas hazugságon épül fel, tele még borzalmasabb dolgokkal. George Colt, ezek szerint nem az apám, hanem a nagybátyám. És ezek szerint nem apám erőszakolt meg - aminek kibaszottul örülök -, hanem a nagybátyám - ennek már kevésbé. Kezd tisztulni a fekete felhőktől borult elmém. Meg fognak találnak, jobban mondva már megtaláltak, de most velük kell mennem. Nem maradhatok itt...Még Louval sem. Van 3 bátyám. Ki tudja mikor rabolhattak el, és ahelyett, hogy idegesség kapna el, izgatott vagyok. Van 3 bátyám és családom, akik remélhetőleg szeretnek, még úgy is, hogy nem ismernek. Vajon ha megtudják, milyen lányuk van...büszkék lesznek? Vagy kitagadnak és maradok egyedül...megint. Nem hiszem. Hisz apám, és gondolom a bátyáim is ölnek. Hisz maffia… Úristen. Ha maffia a családom, ezek szerint én is az vagyok. Mi a franc? Beszélhetek erről egyáltalán valakinek? Muszáj! Akarok, hisz van családom! Boldogság árad szét az ereimben, de aztán a fiúkra gondolok. Itt is van egy családom. Polly, Liam, Harry, Niall és Lou. Nem szabadna itt hagynom őket.

"Ha hallod, akkor...Találkoznunk kell! Most! 10 perc múlva légy otthon, vagy istenemre mondom, lenyomozlak, Rebecca Colt!"

Liam ideges hangja szakít ki, mire felkapom a fejem. Oh, ne! Mit csináltam már megint? A gépre nézek, és kinyomom, majd felkapva a telefon, elteszem és kifelé sietek. Bezárom az ajtót és haza futok. Időben vagyok, mikor lihegve beesek az ajtón, bár Liam és Harry mégis idegesek.

- Mhii.......van? - kérdezem lihegve.

- Tudjuk, hogy tudod, és azt is tudjuk, hogy ők is tudják! - mondja Liam.

- A kurva anyádat, nekem normális beszélj, vagy letekerem a golyóidat! - förmedek rá. Mosoly fut végig arcain, majd mélyről jövő sóhajjal a kezembe nyom egy pohár vizet.

- Tudod, hogy a Colt maffiába tartozol, Dél - Amerikába! - jelenti ki egyszerűen.

- Honnan veszed? - kérdezem meglepetten.

- Felhívott a nagyapád és az apád, hogy meg vagy, és azt akarják, hogy elküldjünk Mississippibe, minél hamarabb mielőtt rád támadnának! - jelenti ki Harry.

- Értem.. - mondom furcsán.

- Nem! Nem érted! A pasid meg egy idióta! - jelenti ki nevetve Liam. - Még hogy nincsenek meg az adottságaid? Őszintén szólva, már akkor megvoltak, mikor még csak kamasz voltál! - fintorog.

- Mi a faszomról beszélsz, Liam? Komolyan letekerem a golyóidat, hogy nemzeni se tudj, ha nem beszélsz normálisan! Milyen adottság? - kérdezem összezavarodva.

- Itt! - mondja a fejemre mutatva. - És itt! - teszi melleimre a kezét, de tudom, hogy a szívemre célozz.

- Mi van? Valami természetfeletti lény vagyok, vagy mi? - kérdezem grimaszolva.

- Ajj! Egy picit legyél most komoly, mert a helyzet maga komoly! - jelenti ki Harry. Felnevettek, mire ők is elmosolyodnak. – Mondd, el mit érzel, mit gondolsz!

- Van 3 bátyám, a nagybátyám erőszakolt meg, van családom. Kiskorom óta élvezem az ölést, de mióta itt van Lou nem vágyom rá. Fel akarok hagyni az ezelőtti élettel és meg akarom ismerni a családom! Meg akarom tudni, milyen adottságokról hablatyoltok itt! De.. - gondolkodok el. - Akarok egy napot. Egy olyat, amin nappal veletek vagyok, este elmegyek dolgozni - utoljára - és táncolok egyet - utoljára. Majd feltesztek a gépre és megismerem Őket. De nem akarom megszakítani veletek a kapcsolatot, mert ti is a családom vagytok, valamilyen részben. - mondom a fiúk pedig elsápadva, és sokkoltan néznek rám.

- Úgy látszik, Styles egy elég érett nővéred van! - vigyorodik el Liam - Nekem megy egy szexi, érett húgom! - kacsint rám, mire felnevettek.

- De Louis nem tudhatja meg, hogy tudom! Arról sem tudhat, hogy itt hagyom! - mondom komolyra váltva a szót.

- Miért nem? - kérdezi Harry, de vele egy időben Payne is megszólal.

- Össze fog törni!

- Tudom. És nem csak ő! Én is! De ezt érzem helyesnek. Nem lehet ilyen barátnője, menyasszonya, felesége és az ő gyerekei jobb anyát érdemelnek. Jobbat, mint én! Olyat, aki nem ért a fegyverekhez, aki nem ölt meg több ezer embert kis kora óta, és aki nem élvezi mások halálát. Egy olyat érdemel, aki a gyerekeivel foglalkozik, nem a maffiával. És kész! - mondom sóhajtva.

- Tényleg érett nővérem van! - gondolkodik el Hazza.

- Nekem meg idióta testvéreim! Na, gyertek ide! - mondom, de ők nyújtják ki a karjukat én meg belerohanok. Az utolsó napom.

- Minket ki hagytok? - kérdezi Lou a hátunk mögött. Liam int és hátulról ők is megölelnek, így csináltunk egy csapat ölelést, de csak 3 tudtuk mi ez valójában.

- A mai nap? - mondom, mélyet szíva a levegőből, mikor elválunk.

- Ti négyen elvisztek a London Eye - re utána, pedig ebédelünk, aztán egy mozi. Este pedig munka! - mondom vigyorogva. - De a legfőbb célom, hogy mutassátok azt az oldalatokat, amit csak így magatok közt ismertek. - mondom mire hárman - Liam persze, hogy érti, ő itt a zseni - hülyén néznek rám.

- Azt kéri, Rebecca legyünk önmagunk! - sóhajt fel Liam. - Idióták! - nézz rám szem forgatva. Biccentek, majd Loura nézek.

- Neked lógok valamivel! - ezzel a tarkójára teszem a kezem és közelebb húzva csókot nyomok ajkaira. De ez nem csak egy sima csók.

- Egyszer megnéznem, hogy szexeltek, nem egyszer mennék rajta el az biztos! - sóhajt fel Harry. Elengedem Lout, aki sokkoltan nézz és a szobámba vonulva tarkóst nyomok Harrynek.

- Szabad így beszélni a nővéredről? - kérdezem kiabálva, mire Liammel együtt felnevetnek.

- Mi történt vele? - kérdezi Lou, mire mindhárman csöndben maradnak.

- Boldog! - nevet fel Harry. Felveszek egy pulóvert a melltartómra, és egy hosszú nadrágra váltom, rövid nadrágom és felkapok egy cipőt, hajamat lófarokba fogom, majd csak szempillafestéket teszek szemeimre és már megyek is vissza a fiúkhoz.

- Milyen volt a futás? - kérdezi Lou derekamra téve kezeit.

- Kurva jó! Az erdőn egészen hazáig! - mondom Liamre nézve, mire kisfiús, szégyenlős mosoly ül ki arcára. Komolyan mondom, Liam imádni való, még ha fel is húzza az embert, akkor se lehet ráharagudni, az pedig, hogy hátba támadja - szinte - a legjobb barátját, miattam, vagy nem tudom miért, letaglózz, és Harry is.

- Legalább sportos maradsz! - nevet fel puszit nyomva a nyakamra.

- Mintha miattad nem lennék az! - nevettek fel, majd eltolom magam tőle, és elindulok előre.

- Mi lesz már? - kérdezem nevetve. Elindulnak, de Liam megáll mellettem.

- Biztos nem akarsz kettesben maradni vele? - biccent Lou felé.

- Nem! - a hangom határozottan cseng, de a fejemben teljesen más van. Hogy visszarántom és elmondok neki mindent, miközben felhúzza magát, és olyan keményen kúr meg mintha holnaptól nem lennénk többé. De ez így is van, mert holnap nincs többé olyan, hogy ők, vagy mi. Holnaptól csak Rebecca Colt van és Louis Tomlinson. Savanyúan elmosolyodom, majd bezárom az ajtót és a fiúk után szaladva összekulcsolom a kezünket Tommo - val.

- Neked annyi becenevet lehetne adni! De nektek is! - mondom nevetve.

- Például? - kérdezi Harry.

- Ugye neked van a Hazza. De van olyan, amikor Fürtösnek nevezlek, vagyis az első pillanatban rögtön az jutott eszembe, aztán Liamnek van a Payno! Niallnek a Szöszi. Neked pedig BooBear! - csókolom meg Lout, majd mosolyogva elszakadok.

- Ha nem haragszol, nem fogom Louist BooBearnek hívni! - szólal meg Niall.

- Az lenne furcsa, ha annak hívnád! - nézek rá komolyan, mire a többiek felnevetnek.

- Biztos, hogy fel akarsz lépni? - kérdezi Lou.

- Igen, szóval menj és nézz!

- Jól van, asszony! - csókot nyom a számra, majd kimegy. Szem forgatva puszit nyomok a tükörre majd a függönyhöz állok. Rogerre pillantok, aki próbálja visszatartani könnyeit, amin elmosolyodom. Felmondtam. Adott egy szép kis summát, és azt mondta, ha úgy van, hogy visszajövök, feltétlenül nézzek be hozzá. Megígértem. De, amit ezután mondott meglepődtem, és nem csak én, hanem Lou is a közönségben.

- Üdvözlök mindenkit ma este! Ma első fellépőnk a mi bűbájos, de rosszcsont Daisynk utolsó alkalommal kavarja fel a port az Önök gatyájában! - ezzel elindul a számom, én pedig sokkoltan elindulok kifelé. Ennek egyáltalán nem így kéne történnie. Én nem mondtam el Lounak, viseljem a következményeit. Mély sóhaj, majd táncolni kezdek a rúdon. Minden izmomat átmozgatom és több farkat is felállítok, és pénzt is kapok. Mikor vége a számnak, a pénzzel Rogerhez rohanok, majd oda adom neki és megpuszilva, megölelve lerohanok a színpadról. Ahogy sejtettem egy erekciótól szenvedő, de kurvára bepipult Tomlinson áll ellőttem.

- Komolyan, Becca? - nem volt több kérdése, mert lövést hallatunk és egy éles sikolyt. POLLY! Berohanok az öltözőbe és összeesve, a hasát fogva fekszik a földön.

- Jézusom! - mondom és a lekapva a pólót az állványról a hasára szorítom. - Ezt tartsd itt! - mondom, mire biccent.

- Vigyázz! - mondja megijedve. Felnézek és egy éles dolgot keresek, amit meg is találok. Mit keress itt egy vajazó kés? Mindegy. Megfogom és felpattanva ledobom vele a férfit. A szívébe talált, de még lő egyet, szerencsémre a plafonnak és nem nekem.

- Dögölj meg! - taposok az ádámcsutkájára és még jobban rányomom, míg vért nem kezd el köhögni, és így utolsó taposással kinyiffan, nekem pedig vigyor ül ki a fejemre.

- Rebecca! - felnézzek és Lou sokkolt arcát látom.

- Mondtam, hogy más vagyok... – mondom hűvösen.

- Eljöttek érted! - suttogja a szavakat hidegen, csalódottan.