18. There are always exceptions.....

Nem hinném, hogy ez rossz, ez mind én vagyok.

Itt vagyok Mississippiben, jobban mondva Oxfordban. És a családom felé tartok, azt hiszem. Mikor megérkeztem oda jött hozzám az a pasi, aki most a kocsit vezeti és megkérdezte, hogy én vagyok - e az a bizonyos Rebecca Colt. Amikor pedig igent mondtam, megfogta a kezem és elrángatott a limuzinhoz, berakta a bőröndjeim, majd beültet és azt mondta fél órán belül látni fogom a családom. Szóval lassan 25 perce utazunk és még mindig "Mi a fasz?" fejet vágok. Azt tudtam, hogy beszéltek Liammel - abban is biztos vagyok, hogy megfenyegették -, de ez egy kicsit abszurd nálam. Louis vajon felébredt már? Olvasta - e már a levelem? Olyan erős vágyam van, hogy egy sms - t is írjak neki, de egy, nem merek. A másik meg, hogy mikor előhalásztam a telefon akkor jött ez a férfi is, szóval ott bebuktam, de itt. De mi van, ha haragszik? Elég! Nincs több ha! Mostantól csak az van, amit én mondok. Erős, magabiztos lány vagyok! Aki élvezi, ha öl! És most megismeri a családját! Igen, pontos ezt fogom tenni. Mégis mikor megállt a kocsi, olyan gyomorgörcsöm támadt, hogy legszívesebben azt mondta volna a sofőrnek, hogy ha nem fordul vissza, ki tekerem a nyakát, de nem mondtam. Kiszállt és mielőtt ajtót nyitott volna nekem, ráhúztam a fejemre a napszemüvegem és kiszálltam. Megáll egy pillanatra, majd a csomagtartót vette be új céljának. Köbre néztem és egy hatalmas villa előtt álltam. Picit meglepődtem, majd megfogtam a - már mellém kitett csomagjaimat - és besétáltam. Nem vagyok nyuszi! Nem vagyok nyuszi! Ismételgettem magamba, majd csöngettem. Miután nem nyitottak ajtót, kopogni akartam, de ekkor nyílt az ajtó és baszki..

- Rebecca? - tuti biztos vagyok benne, hogy Ő az apám. Ez nem csak egy érzés, hanem kurvára hasonlít a bántalmazó apámra, nagybátyámra. Még szoknom kell.

- Daniel Colt? - kérdezem féloldalas mosollyal.

- Ne álldogálj, oda kint azonnal gyere be! - és ezzel már bent is voltam. Körbe néztem és ott volt egy igen szépasszony, 3 izom agy, az egyik mellett nálam picit idősebb lány, és kezébe egy csecsemő. Ezen kívül még egy idős házas pár állt mellettük, és mind engem néztek, meglepetten.

- Család! Rebecca! Rebecca. Az anyád. - mutat a szépasszonyra, aki könnyeivel küszködve ront nekem és ölel meg.

- Édes Istenem! - nyög fel a nyakamba, mire kuncogva, de visszaölelem. Miután elváltunk Daniel, tovább mondja.

- Alex, a legidősebb bátyád mellette a felesége, Cecilia és a fiúk, Marc! - mondja mosolyogva. Intenek mire mosolygós biccentéssel válaszolok. 

- Jace és Bruno! - vigyorogva biccentenek és én is így teszek.

- Majd a nagymamád és a nagypapád, Maria és Victor! - mosolyogva intek, mire elmosolyodnak.

- Hát öhmm... Hello mindenki! - nevettek fel kínosan.

- Kérsz valamit enni? Biztos hosszú volt az út! - mondja anyám, mire hozzáér a kezemhez így felszisszenek. - Mi történt? - kérdezi aggódva.

- Öhm..egy kisebb háború! - nevetek fel.

- A kurva életbe! Megmondtam annak a kölyöknek, hogy minél hamarabb ültessen fel a repülőre mielőtt bajod esik! - morogja Daniel.

- Én erősködtem! Liam és Harry azonnal fel akart tenni az első gépre, de én kértem egy napot. És miután végeztem a munkahelyemen, és a barátom megtudta, hogy elmegyek épp veszekedni kezdtünk, mikor a barátnőm felsikított és aztán ránk törtek, de majdnem mindenkit kinyírtunk! - nevettek fel. Semmi nevetés, néma csönd és meglepett arckifejezés. Mi a fasz?

- Te nem gyilkolhatsz! - mondja, azt hiszem Jace.

- Hát ezzel kicsit elkéstetek! - nevettek fel még egyszer. - Kiskorom óta ölök, kamaszkorom óta pedig élvezettel gyilkolok meg férfiakat, akik bántottak nőket. - mondom mosolyogva és büszkén.

- A kurva életbe, George! - káromkodik nagyapám is.

- Hát, ez miattatok volt! - mondom nevetve, mire újra meglepetten néznek, mire felsóhajtok. 

- Azt hiszem, nektek le kell ülni, nekem meg el kell mesélnem egy nagyon hosszú és nagyon borzalmas mesét..A gyermekkoromat. - mondom nevetve, de ők nem nevetnek, aggódnak. Leülnek, én pedig megállok középen és mesélésbe kezdek. Elmesélem, hogy 10 éves koromba megerőszakolt a nagybátyám, amire a reakciójuk az volt, hogy kínozva fogják őt megölni, de kuncorogva folytattam. Majd jött ez, hogy én öltem meg a rám küldött megmentőimet, amire azt hitték az igazi szüleim, hogy a nagybátyámék tették, de nem. Aztán jött, hogy 15 évesen a nagynéném, Kate felakasztotta magát, 1 évre rá pedig George megölte magát, aztán meséltem arról is, hogy mivel kerestem a kenyerem, persze itt már leültem és elfogadtam egy pohár whiskyt. Aztán meséltem nekik Louisról, a maffiáról és ilyenek. És így sötétedett be. Majd ők meséltek. Feloldódtunk és már a végén nevettünk, csak anyám volt csendben. És mikor mondtam, hogy szeretnék lefeküdni, anyám rögtön ugrott is, és felfogva a csomagjaim megmutatta a szobám. Viszont mikor beléptem furcsa volt. A fal rózsaszín volt, az ágy már francia ágy volt, de körülötte gyerekjátékok, kisbaba kori képek, amiken én vagyok és a bátyáim azt hiszem.

- Hát, itt vagyunk! - mosolyodik el gyéren, de mégis mintha könnyeivel küszködne.

- Köszönöm, de ne sírj! - mondom és kivéve a kezéből a csomagjaim az ágyra dobom.

- Hogy ne sírjak? 3 évesen elvettek tőlem és visszakapok egy érett, gyönyörű lányt! - mondja és elindulnak a könnyei, mikor végig simít arcomon. Elmosolyodok és megölelem. ő pedig tovább zokog a vállamon.

- De selejt vagyok! - suttogom nevetve.

- Nem vagy selejt! Csak nem épp női munkára vagy nevelve! De majd holnap mesélek! Fáradt vagy! Álmodj szépeket, és ha bármi baj van, csak szólj! - mondja végig simítva az arcomon, majd kimegy. Leülök és sóhajtva nézek végig. Felállok, és a képeket kezdem végig nézni. Olyan boldog vagyok rajtuk. Ahogy a bátyáimmal játszom, de mégsem emlékszem semmire ezekből.

- Akkor voltál 2 éves! - magam mellé nézek és a legidősebb bátyám mosolyog rám, Alex. - Jó kis buli volt! - nevet fel.

- Legelső emlékem mégis az, mikor elvittek a nagybátyámék a gyorsétterembe! - mondom sóhajtva.

- Furcsa szerkezetű lány vagy! - mondja kicsit meglökve. - Olyan gyorsan ráállt a nyelvedre az apa, az anya szó, bár még nem mondtad ki, de tudom! - mondja csillogó szemmel.

- Mesélj magadról! Mit dolgozol? Hogy találkoztál Cecíliával? Már ne haragudj, de az a lány egy bombanő! - mondom, mire felnevet.

- Egy bárban találkoztunk. Épp pont ott volt melóm, és így basztam el a munkát, hogy Ő elterelte a figyelmem. - elmosolyodik az emléken, majd rám néz. - Ugye tudod, hogy te tényleg más vagy? - kérdezi komolyan.

- Maria is azt mondta, hogy nem női munkára lettem nevelve. Mit értettek ez alatt? - kérdezem furcsán.

- Tudsz késsel vagy karddal olyan mozdulatok csinálni, amiket soha nem tanultál meg? - kérdezi, mintha teszt lenne.

- Karddal nem tudom, de késsel igen precízen tudok a szívbe hasítani! És nem tudom, honnan tudom ezeket! - nevettek fel.

- Na, úgy látom, hogy a női munka beléd van nevelve! Csak meg kell tanítani a helyes használatukat. - nevet fel ő is. - És a fegyverek? - kérdezi újra elkomolyodva.

- Ismerem mindegyiket, mint a tenyeremet. A nagybátyám molesztáláson kívül másra is megtanított! - mondom, de nem kellett volna. Ökölbe szorult a keze, mire megfogtam azt és szétnyitottam.

- Meghalt, én pedig itt vagyok. Köztettek! Mióta megtudtam, hogy hova tartozok keresni kezdtelek titeket! És megvagytok, ahogy én is nektek! 14 éves koromban olyat csinált, amitől elő bújt bennem a pokolfajzat és hozzám sem ért, mert félt tőlem. Ahogy Kate is. Ezért akasztotta fel magát. Erősebb voltam mindkettőjüknél. - szeme tele volt fájdalommal, de enyhült, sőt el is mosolyodott.

- Remélem ilyen fiam lesz nekem is! Tiszteli a családot, megvédi a családot, és tudja, hogy hol a helye! Sőt ha kell még öl is! - ezzel megölelt.

- Most azt akartad mondani, hogy büszke vagy rám! - elenged és mosolyogva biccent. - Akkor azt mond! - bokszolok bele a vállába.

- És mi van ezzel a Luizzal. - olyan furcsán mondta, hogy muszáj volt felnevetnem.

- Nem! Louis - val! - mondom kijavítva. - Loui - nak mondják! Nincs z, se s, se sz! - mondom nevetve. Felnevet, majd helyesen kiejti.

- Louis - val mi van? Szeret? Egyáltalán lefeküdtetek már? És mi az, hogy ő is maffiózó? - kérdezi furcsán.

- Igen, szeret! És igen azzal indult a kapcsolatunk, de ne légy óvó bátyó, hisz sztriptíz táncos voltam. - mondom nevetve. - És maffiózó mivel az apjáé Anglia. Övé pedig London! - mondom mosolyogva.

- Akkor meg tud védeni! Ennek örülök! - morogja, mire felnevettek.

- Alex, mond, én mi vagyok? Mert az értem, hogy ti férfiakat azok vagytok, de egy nő lehet maffiózó? - kérdezem halkabban.

- Nem, egy nőnek nem a háborúban a helye.. - mondja rám nézve. - De olyan sem volt még – tudomásom szerint -, hogy legyen olyan, lány is, mint te. Szóval mindig vannak kivételek. - mondja mosolyogva.

- És miért én vagyok az egyedüli lány a családban? - kérdezem furcsán.

- Mert egy nőnek addig kell szülnie még nem születik egy lánya. Utána el kell köttetnie magát, ahogy a férfinak is. - morogja. - Idióták! És mi van akkor, ha másodiknak születik gyerek, de te még akarsz? - elmosolyodom, majd megbököm.

- Tudod, mit mondok? - mondom nevetve, mire kíváncsian néz rám. - Én maffiózó nő leszek, a családban pedig több lány lesz, hisz szükség van a lányokra, nem? Hogy terjesszék a terülteket? - kérdezem mire biccent. – Akkor, amint teljes maffiózó leszek, el fogom érni, hogy megváltoztassak néhány törvényt, még ha az életembe kerül is. Szar egyedüli lánynak lenni! - mondom, mire mindketten felnevetünk, de ő rögtön abba is hagyja.

- A szemed! - mondja és elvigyorodik.

- Mi van a szememmel? - kérdezem érdeklődően.

- Besötétedett! Szóval olyan mintha az egész fekete lenne! Eddig is megtörtént az ilyen? - kérdezi komolyabban.

- Nem tudom, mert most se látom! - mondom megbökve, mire szem forgatva berángat a fürdőbe. És igaza van.

- Ez miért van? - kérdezem, mire elhúzza a száját.

- Úgy látszik, ténylég vannak kivételek. Az anyajegyed is megvan? - kérdezi, mire furcsábban néznek rá.

- A fegyver alakúra gondolsz? - kérdezem mire sóhajtva biccent.

- Oké, ne ijedj meg, de úgy látszik, te tényleg maffiózónak születtél! - ő sokkoltan áll előttem, én meg meglepetten nézek a tükörbe.

- Kurva jó! - nézzek rá vigyorogva, mire szem forgatva felnevet.


Másnap reggel Cecilia ront be a szobámba és huppan le mellém az ágyba.

- Igaz az, amit Alex mondott? - kérdezi izgatottan. 

- Mit mondott Alex? - nevettek fel.

- Hogy te maffiózónak születtél meg ilyen ökörséget mondott még, de azt is mondta, hogy talán te segítesz elintézni, hogy ha születik egy lányom, ne köttessem el magam! - csillogó szeme elárulja, tényleg több lányt szeretnének Alexxal.

- Figyelj ez nem olyan egyszerű... - belekezdek, de Daniel - azaz apám - ront be rögtön.

- Mutasd a hátad! - megperdülök és felhúzom a pólóm. Mi a szar? 

- Nem lehet! Ez képtelenség! Hisz te lány vagy! - mondja döbbenten 

- Ja, meg nő is és mivel csak egy melltartóm van rajtam és te az apám vagy, rossz emlékeket idéz fel bennem! - mondom a végén köhintve. 

- Húzd le! - morogja komoran. Megteszem, majd szembe fordulok.

- Igaz az, amit Alex mondott? - kérdezi hadarva.

- Most kiabálnék neki, hogy mit árulkodik, de nem tudom, hogy itt mi a szokás. Szóval igen! - mosolyodom el, mire mindketten elmosolyodnak. 

- Figyelj, Rebecca! Mivel eddig ilyen nem volt, így végig kell esned pár vizsgálaton! - mondja Daniel beletúrva a hajába.

- Hát benne vagyok! - mondom biccentve.

- Igaz az, hogy tegnap a szemed szinte fekete volt? - kérdezi miután Cecilia kiment.

- Igen, miért? - kérdezi mire megrázva a fejét.

- Úgy látszik nemcsak kivétel vagy, hanem különleges is. Rengetegen fognak rád "vadászni", de ez semmi. Mivel abban a korban vagy, így ki is néznek maguknak, és valakihez hozzá kell menned. - mondja komolyan.

- Ez lesz Louis Tomlinson! - nevettek fel. - Ha valaki bemer törni hozzám, kitépem a gégéjét. De egyelőre még nem szeretnék se új barátot, se új párkapcsolatot, és házasságot sem! Szeretnék tanulni a bátyáimtól, vagy nem tudom! - mondom beletúrva a hajamba.

- Lenyűgözöl! Tegnap is és ma is! - nevet fel. - Gyere reggelizni! Utána elkezdjük a vizsgálatokat! - mondja nevetve. Mire leérünk, már ott van az egész család. Befészkelem magam az egyik üres helyre, Brúnó és Jace közé. 

- Hello, Húgi! - tol elém vigyorogva egy tálat Jace. Belenézzek, beleszimatolok és beleteszem a kanalat.

- Nincs benne semmi! - mondja nevetve Brúnó.

- Megkóstolod? - kérdezem most elé tolva a tányért. Jace aprót biccent, mire alsó ajkamba harapva nézem, ahogy Brúnó bekapja, azaz egy kanál valamit. Először még semmi, aztán könny gyűlik a szemébe.

- Semmi baja! Te jössz! - mondja Jace. Brúnó elvigyorodik, de még mindig csillog a szeme. 

- Te jössz, Jace! - mondom, és most elé tolom. 

- Miért én? - kérdezi meglepetten. 

- Mert a gyerek mindjárt visszahányja a csípős paprikát, csilit és wasabit! Szóval, ha már megkínoztad az öcsédet! - és vigyorogva kacsintok Alexra, aki már a háta mögött áll.

- Mi a ...? - szerintem nem is látta, hogy kacsintottam, mert ezután a feje a tálban landolt, de mikor felnézett akkor is meglepett volt.

- Miután lemostam a fejemről ezt, számolunk! - ezzel kisétált a konyhából.

- Honnan tudtad? - kérdezi Brúnó nevetve.

- Mikor beleszagoltam ennek a 3 - nak éreztem az illatát! - mondom mosolyogva.

- Oké! Becca te velem jössz! Nem eszel most! - mondja apám és karon ragadva elrángat. Anyám is utánunk rohan Daniel nevét ordítva.

- Állj már meg az isten szerelmére! - morogja anyám, mire végre megállunk.

- Ez a lány... Különleges! Nagyon különleges! - mondja apám.

- Tudom! Hisz a mi egy szem lányunk! - mosolyodik el anyám. - De úgy látszik, hogy a mi kettőnk DNS - e tette ilyenné. Figyelj én is ugyan így érzem az illatokat, az ízek felfokozódnak és még tudnám folytatni! - mondja anya. - És úgy látszik tőled is örökölt, mert.. Hát láthatod! - nevet fel anya.

- Akkor csak azt mondod, hogy a lányunk.. egy szörnyeteg? - kérdezi furcsán.

- Hé! - mondom, majd szem forgatva anyám felé fordulok. - Mit kell tennem, hogy jó "szörnyeteg" legyek. A legjobb! - mondom, mire elmosolyodik aggodalmasan.

- Ki kell zárnod az érzéseidet! - a hang nagyapámtól jön. Ki kell zárni az érzéseimet? Mi van?

- És azt hogy, nagyokos? - kérdezi anyám hátrafordulva.

- Megtanítható. Nem egyszerű és fájdalommal jár, de... - mondja Victor rám nézve.

- Benne vagyok! - határozottságom miatt, apám és anyám döbbenten néznek rám. - Mikor kezdjük? - kérdezem, mire Victor elvigyorodik.

- Először reggelizz. A bátyáidat - próbáld meg nem megölni - csak simán leküzdeni őket. Majd 

ebédelünk és jössz velem! - mondja majd ott hagy minket.

- Biztos vagy benne, Rebecca? - kérdezi anya, mire elmosolyodom.

- Igen! Ha már ilyen vagyok, akkor szeretnék segíteni a családon! - mondom, mire összemosolyognak, majd elindulunk vissza, ahol már Jace vár rám idegesen.

- Honnan tudtad? - kérdezi komolyan.

- Jól gondold meg kivel kekeckedsz! - felnevetve leülök és helyett foglalok.

Ebéd után - sikerült nem megölnöm a bátyáim -, ahogy Victor mondta mentem vele ki a kertbe. Egy pléd terült el a pázsiton rajta párnákkal egy hely kihagyva. 

- Tudom, furcsának fogod gondolni, de ahhoz, hogy érzelemmentessé tegyünk, elő kell azokat hoznunk! Szóval ülj le a párnák közé és hunyd le a szemed! - teszem, amire kér. - Majd mond el, hogy bírtad ki, hogy George molesztál. - szemeim szétrebbenek, és döbbenten nézek az idős emberre.

- Honnan? - elvigyorodik, de csak legyint. 

- Csináld! Képzeld el! - mondja, én pedig mély sóhaj után teszem meg újra a parancsot.


Kezdem úgy érezni, Bogyók, hogy elkényeztetlek titeket! De mindegy is, sikerült egy kis nettet csórnom a mamám szomszédjától, így kitudtam rakni az új részt... Tulajdonképpen, hogy tetszett? Kommentálni! Puszi, majd Vasárnap aztán visszaállok a heti egyre :c ♥