12. Decomposition

Mosd le a mérget a bőrömről

Bevonultam a fürdőbe és hideg vízzel öblítettem le az arcom, majd lemostam a sminkem. Ajkaimon amúgy sem volt semmi, így azt úgy hagytam. Levettem a pulóvert, a nadrágot és összehajtva letettem a szennyesre, majd hagytam, hogy a melltartó csak úgy lecsússzon rólam, majd az alsónemű is. Zoknimat is leveszem, majd beállok a tusoló áll. Először langyos vízzel áztatom, magam majd a melegebbre fordítom, még melegebbre és még melegebbre, míg tűz forró nem lesz. Mintha a pokolban lennék. Hatalmas gőz keletkezik, ami szinte már fullasztó így elzárom és lemosom magam tusfürdővel. A zuhanyt újra megnyitom, de most a melegről haladok, a hideg felé. És most mintha jég omolna rám. A végén már ráz a hideg, így elzárom, magam köré tekerek egy törölközőt és kilépek. Elmosolyodom, mert a lábtörlőn, ahol vízéri vörössé válik. Imádom. A tükör elé állok - feleslegesen - de ruháimat megfogva besétálok a szobába. Gyér fény terjed szét - a fürdőszobának köszönhetően. Felmérem a szobát, a ruháimat leteszem a fotelba, majd szétnézek. Lounak sötétkék színű szobája van, a plafonon világító csillagok és egy hold. Rémesen hasonlít az enyémre. Fut végig az agyamon. Az enyém sötétvörös volt, a falain semmi nem volt, de a plafon...Tele volt fekete rózsákkal. Tudom, hogy csak matricák voltak - amik világítottak a sötétben - de ha azok nincsenek, nem élem túl a gyermekkorom. Megcsóválom a fejem, majd a szekrények felé haladok és kihúzom őket. Egyből megtalálom a bokszereit, és kikapva egyet fel is húzom. A tovább nyitogatom a szekrényeket, majd - végre - megtalálom a pólókat is. Rögtön magamra húzom az egyiket. Fekete rajta a Green Day lógójával. Elmosolyodom, a törölközőt vissza viszem, majd leülök a az ágyra. Betakarom lábaim és az ágy mellett lévő asztalról elveszem a telefonom. Nem is próbálkozok a nettel, de semmi kedvem a közösségi oldalakhoz. Inkább játszok. Éppen benne vagyok egy versenyben, mikor valaki kiveszi, a kezemből a telefont idegesen nézek rá. 

- Ezt miért kellett? - kérdezem vádaskodva. 

- 5 perce nézlek, ki nyújtott nyelvedet 10 - szer nyaltad körbe az ajkaidon. És te észre sem vetted, hogy szólok neked! Azt hittem én vagyok a pasid! - jelenti ki lebiggyesztve ajkait.

- Jól hitted! - csókot nyomok ajkaira, ő pedig felém mászva leterít az ágyra. Kezei hasamat simogatják, én haját borzolom össze, majd elválik és szemembe nézz. 

- Férfias illatod van! - mondja fintorodva, mire felnevettek. 

- Ez a te tusfürdőd, Pici szívem! - jelentem ki, mire még nagyobb mosoly keletkezik arcán. 

- Akkor, ha vársz 10 percet, jövök és összebújok az én férfi illatú, Hercegnőmmel! - mondja csókot lehelve ajkaimra, majd ott hagy. Ahogy a fürdőszobába megy, fenekét jobbra - balra - erősen - rázza. Ki vagyok rá éhezve. Nagyon. Oké, higgadtság van, Rebecca! Az anyukája lakásában amúgy sincs szex, meg meg is van. Csak egy kicsit! Szólal meg az ördögi énem. Összeszorítom szemeim, és nem tudom, meddig vagyok így, de Lou nyögése azonnal képes kiűzni belőlem a legjobb énemet, sőt minden jót belőlem. Kinyitom a szemem, és azonnal őt keresem és meg is lelem a derekán törölközővel. A vízcseppek felső testén végig szaladnak, amitől felgyorsul a légzésem és mikor feljebb nézem, a vizes haja, a vággyal teli tekintette eléri, hogy fémes ízt érezzek meg a számban. Szemeibe nézek, ő viszont ajkaimat figyeli. Véresre haraptam. 

- Leszarom, hogy meg van! Muszáj, hogy most azonnal ágyba vigyelek! – mondja, és amint elindul felém heves lépteivel, a derekáról lecsúszik a törölköző, sőt teljesen eltűnik. Megragad, felemelem a csípőjére, én azonnal cselekszem - dereka köré csavarom a lábaim - és hevesbe csókban törünk ki. Szemembe néz, mikor bevisz a tusoló alá.

- Ahogy ott ültél, a szemed összeszorítva, és ahogy markoltad a paplant, először nem tudtam mi van, aztán felnyögtél. És aztán én is! - mondja vigyorogva. Lekapom a pólóm, és a bokszerét is lehúzza rólam. Kidobva azt megnyitja a tusolót és a jól eső meleg rögtön ránk ömlik. Kezei rögtön vaginámhoz térnek, és még hüvelyk ujjával izgat, addig kezével kihúzza belőlem a tampont. És innentől bele kezdünk egy teljesen ismeretlen, de vággyal teli szexbe. 

A szemeim szétrebbenek. Zavartan lihegek. A szívem őrülten kalapál. Kimennék a mosdóba, de le vagyok fogva. Méghozzá Lou ölelő karjaiban. Leszedem magamról karjait, és lassan elindulok az ajtó felé. Nem hallja meg, hogy ott hagyom egyedül. A konyhába megyek. Kiveszek egy bögrét a szekrényből és forró vizet töltve bele, beleteszem a tea filtert. Berakom a mikroba és türelmesen várok. Ha nem iszok meg egy bögre teát lefekvés előtt, szörnyű rémálmok kísértenek. És ez leginkább a múlt miatt van. A nagymamám - anyám felőli oldalról - nyugtatott meg, mikor éjjel felkeltem és mindig teát hozott. Nem volt meghatározva az íze. Mindig más, és így mindegyiket megkedveltem. Legyen az fekete, csipke, vanília. Imádom az angliai teát is, de tej nélkül, hmm... Mennyei. Anyám felőli mamám, egyáltalán nem volt idevalósi, sőt! Európából származott, a középső tájon, talán német vagy osztrák. Nem emlékszem, de ő volt az egyetlenegy, aki nem tudott semmit, de a legtöbbet segített - a rózsákon kívül. Mikor elkészül, a filtert kidobom és a tűzforró teás bögrével kisétálok a kertbe. Lábaimat megcsapja a hideg, de nem különösebben érdekel. A forró a tenyeremnek, szinte azonosul a fagyos hideggel a lábamon. Leülök az egyik napágyra, leteszem a dohányzó asztalra bögrém, míg felhúzva lábaimat elrejtem őket Lou pólója alatt. A bögrémet újra a kezembe veszek és csak meredek a tájba. Gyönyörű. A csillagos ég is az. Egyetlen egy felhő sincs az égen. 

- Szép éjjelt! - köszön oda nekem Johannah. 

- Viszont! - mondom a bögrémet felé biccentve. Nem érdekel már. hogy mit gondol rólam. 

- Amiket elmondtál a vacsoránál, most nem csak arról beszélek, hogy a fiammal nem a pénzért vagy, hanem az egészről. Komolyan gondoltad? - kérdezi rám nézve. Én is szemébe nézek, ás bágyadtan elmosolyodom. 

- A legkomolyabban. Tudja, Lou tényleg különleges ember, férfi. És nem érdekel az sem, hogy Ő London maffiájának a főnöke. Én sem vagyok épp angyalból. És tőle megkapom azt, amit a szüleimtől nem. - mondom nevetve.

- Mesélj magadról! A gyermekkorodról! - mosolyodik el.

- Gondolom észrevette, hogy nem olyan kellemes. 15 évesen elvesztettem az állítólagos anyám, és az állítólagos apám pedig 16 évesen koromba, fejbe lőtte magát előttem. - mondom keserűen. - A szüleim gazdagok voltak, amiből eléltem 18 éves koromig. De kellett egy munka sürgősen, amivel nagyon jól keressek. És ekkor megpillantottam, a bárt. - elmosolyodom az emléken. - Beléptem és az ön volt férje volt ott. Telefon beszélt, de megvártam és amint észrevett rögtön lerakta. Elmondtam mit akarok. és ő vigyorogva vett fel. Több mint 1 éve dolgozom ott, és imádom. És ha nem sodor oda az élet, sose ismerem a fiát. - nevettek fel őszintén. 

- A fiam is boldog veled. Tudom, hisz mikor csak rátok nézek, látszik a szemetekben, hogy szinte rajongtok egymásért, és az a vágy.. - nevet fel ő is. - De mi történt? Miért beszéltél a szüleidről állítólagosan?

- Mert pár napja derült ki - a fiúk beleavatkozással -, hogy kiskoromban elraboltak. Azt se tudom kik az igazi szüleim. És ez még semmi.. - sóhajtok fel. 

- Mondta Lou, hogy te teljesen más milyen vagy! Hogy körülötted egy hatalmas fal van, amit Ő elkezdett megrepeszteni! - mosolyodik el, miközben én hatalmasat kortyolok a bögrémből. 

- Ez így van! Lassan ott tartok, hogy belőlem egy nyálas lány lesz! - nevettek fel - És nem akarok nyálas lány lenni! Nem akarok pénzt se, boldog akarok lenni végre valahára! - mosolyodom el búsan. 

- Sose leszel olyan lány, hidd el! És tudom, hogy még most félsz megnyitni a szíved, bárkinek is... De ha meg van, azaz ember, akinek elmondhatsz bármit, úgy gondolom, hogy az a fiam az. - mosolyodik el.

- Nem attól félek, hogy nincs kiben bíznom! - és megtörténik, felszipogok - Ha megtudná a gyermekkoromat, ha megtudná miket csináltam és közben úgy, hogy élveztem, de mindennek meg van a kezdő pontja. És az én kezdőpontom az állítólagos szüleimtől és - lehetséges -, hogy a valódi szüleimtől ered. Mert egyik indította a másikat! - sírok mikor rádöbbenek, hogy miket hordok össze - Az egyik oldalról fájdalmat kaptam, a másikról túlélést. És nem tudom melyik a jobb! Ön szerint egy 14 évesnek át kell élnie testi bántalmazást? És mi van azzal, hogy 12 évesen önvédelemből öl egy kislány? - a könnyeim ellepik az egész arcom, Johannah pedig felpattan és gyorsan a segítségemre siet. Kinyújtom a lábam, leteszem a bögrét és visszaölelem. 

- Ne sírj, gyermekem! A szüleid joggal ölték meg magukat, mármint az állítólagosak. És azt kell mondanom, hogy igaza volt a fiamnak, mikor azt mondta, több van benned! Már nem a gyermekkorodban élsz! Már egy erős, büszke, túlélő nő vagy. És a fiam mellett remélem, megtalálod a boldogságot is! Örülök, hogy te vagy a barátnője! És tényleg sajnálom, amiket mondtam! Nagyon félreismertelek!  - suttogja a fülembe, amitől csak még több könny csordul le az arcomon. Nem akarok sírni, de oly jó érzés kiadni, máshogy a fájdalmam..




Sziasztok, Bogyók! Meghoztam az új részt és igaz, eddig mindig Pénteken, de őszi szünet van, és oly kellemes reggelem volt - egy kis fangörcs és szukagörccsel fűszerezve -, hogy kész reggel meghaltam. Szóval a következő napokban, gyakrabban várhatok tőlem részeket. Amúgy, hogy tetszett? ♥ Puszi minden directionernek!!