13. My Dark Side...

Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában…

Miután elbúcsúztunk kiürítettem a bögrét és visszaosontam Lou mellett.

- Hol voltál? - kérdezi hozzám dörgölve magát.

- Anyukáddal beszélgettem! - mosolyodom el, neki pedig rögtön kinyílnak szemei.

- És? Kibékültettek? - kérdezi kíváncsian.

- Ki és elmúlt. - mondom vigyorogva, és végig simítok felsőtestén. Perzsel bennem a vágy, és el akarom felejteni a sírást, a fájdalmamat egy újabb fájdalommal.

- Ohó, de hát.. - mondja pólója alá nyúlva, mármint az én pólóm alá.

- Nem véreztem, te is láttad! - mondom szem forgatva, majd felülök csípőjére. - Hangszigetelt falak és ajtók vannak? - kérdezem füléhez hajolva.

- Hát...itt nem! De gyere! – felpattan, és azonnal rángatni kezd maga után. Megbotlik, amin felkuncogok, de követtem és leérünk egy pince szerűséghez. Elvigyorodik, majd előránt egy kulcsot és kinyitja az ajtót. Belépünk és először tökre Christian Grey - es érzésem támad, de ami itt van, attól még jobban beindulok. Igaz, csak egy ágy és pár - rengeteg – játékszer van itt, de tetszik. Mazochista vagyok. És ezt kiskorom óta tudom. Magamat soha nem tudnám bántani, de ha mások tetszik, baszki kimondom.

- Tetszetős.. - suttogom, mire felém kapja a fejét. Elvigyorodunk, majd hirtelen ledob az ágyra és azonnal felém mászik, időt se hagyva, hogy levegőhöz jussak. Nyakamra tér át, majd vállamra, a póló már rég a földön hever. Harap, szív és van, amikor gyengéden puszil. A plafonra pillantok. Semmi nincsen ott, de egy idő után képzelődni kezdek. A rózsák, a fekete rózsák én pedig számolok. 1-2-3-4-5. Aztán újra és újra.

- Élvezz el, Rebecca! Gyerünk, élvezd, hogy kellemes, élvezd, hogy jó! - mélyebb hang sokkal mélyebb. Nem figyelek, behunyom a szemem, összeszorítom. Nincs itt, nincs itt...

- Nyisd ki a szemed, Rebecca! Nyisd ki a mandula színű szemeidet, Kicsim! - felnyögök, de ezután az arcomon egy pofon csattan. Szemeimet kinyitom, felülök és lihegek. Lihegek, lihegek, még meg nem nyugodok. 

- Én sajnálom, de sehogy se tudtalak észhez téríteni! - Loura pillantok érdeklődve, és eltakarva kezeim - amik remegnek, mint a kocsonya. - Először azt kezdet hajtogatni, hogy fáj. Megálltam, aztán becsuktad a szemed és hangosan számoltál. 15 - ig, majd újra kezdted, de 14 - ig. - mondja aggódóan. - Majd fel kellett pofozzalak, mert ha szóltam nem reagáltál, sőt már rángattalak! - nem viccel. És ezzel most kurvára tilos is. Az apám ismét a fejembe mászott, és újra el kell távolítanom onnan, de most aludnom kell.

- Sajnálom! Ígérem, reggel elmagyarázom, de most nem lehetne, hogy alszunk? - biccent, majd a kezébe kap - menyasszonyi stílusban - és felcipel a szobájába.

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! - simítok végig felsőtestén.

- Csak azt szeretném, hogy boldog és őszinte légy velem! - suttogja, majd letesz az ágyra. Bemászik mögém. Kis kifli, nagy kifli, majd puszikat nyomott a fülem mögé.

- Vigyázok rád, Hercegnőm! Szeretlek! - elmosolyodom, majd lehunyom a szemem.

- Én is szeretlek, BooBear! 

Reggel nem mondtam semmit, bár Lout nagyon érdekelte volna. Megreggeliztünk, majd megtanítottam Phobenak néhány lépést, majd ebédeltünk és mentünk is. Johannah sok sikert kíván nekem, amiből leszűrtem, hogy Ő pontosan tudta mi volt velem az éjjel. Már csak azt nem tudtam, ezt Lounak hogy mondjam el. Majd kocsiba ültünk, és elindulva rengeteg jelet adott, hogy mikor akarok az estéről beszélni. Türelmes volt, egészen Londonig.

- Mégis mikor szeretnéd elmesélni? - kérdezi széles - erőltetett vigyorral.

- Louis erről nem olyan könnyű mesélnem! - húzom el a számat.

- Figyel, szerintem már bízhatsz bennem annyira... - kezd bele megállva a házam előtt. Ránézzek. ő padig azonnal visszaszívná az utolsó szavakat.

- Louis Tomlinson! 2 hete járunk! 1 hétig basztunk, amit nagyon élveztem, de nem tudsz rólam semmit! Ahogy én se rólad! A gyermekkorom egy nagy titok számodra, ahogy nekem is a tied, de biztos nem volt olyanba részed, amiben egy kamasz lánynak lehet! Igen, itt gondolj a legdurvábbra, mert amellett, hogy az apám megerőszakolva vette el tőlem az ártatlanságom, tovább molesztált, és ezt mind 10 éves korom óta! Szóval szerintem csak kussolj és intézd tovább a maffia ügyeit, engem pedig most kurvára hagyj egyedül! - és kiszálltam. Nem érdekelt már semmi. Ott hagytam felszaladtam és becsapva az ajtót, leültem a kanapéra, összefont karral néztem magam elé. Elmondtam neki és nem fogok sírni! A kurva életbe is már, eleget hisztiztem! Most már ideje visszatérnie a régi Rebecca Colt - nak. A magabiztos, erős lánynak. Mégis...Ott volt az ajtó, ahol nem jött be Louis. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon békén, azt akarom, hogy velem legyen! Azt akarom a kurva életbe is, hogy mellettem legyen, és bontsa le a falaimat, amiről az anyjának beszélt, mert ő az, ő az egyetlen, aki segíteni tud rajtam. Nem! Nem csöpögök, olvadok és semmi! Felpattanva a szobámba mentem és felkaptam a gitárom. Megpendítettem a húrokat és énekelni kezdtem.

Or will you stay

Even if it hurts

Even if I try to push you out

Will you return?

And remind me who I really am

Please remind me who I really am

Everybody's got a dark side

Do you love me?

Can you love mine?

Nobody's a picture perfect

But we're worth it

You know that we're worth it

Will you love me?

Even with my dark side?

Vagy maradnál?

Akkor is, ha fáj?

Akkor is, ha megpróbálnálak kitaszítani?

Visszatérnél?

És emlékeztetnél arra, aki vagyok valójában?

Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában...

Mindenkinek van egy sötét oldala

Szeretsz?

Képes lennél szeretni az enyémet is?

Senki sem tökéletes

De miattad megéri 

Tudod, hogy miattunk megéri

Szeretni fogsz?

Míg a sötét oldalammal is?

- Igen! - halk suttogás mégis mosolyt csal arcomra.

Don't run away

Don't run away

Just tell me that you will stay

Promise me you will stay

Don't run away

Don't run away

Just promise me you will stay

Promise me you will stay

Ne fuss

Ne fuss

Csak mond azt, hogy maradsz

Ígérd meg, hogy maradsz

Csak ígérd meg, hogy maradsz

Ígérd meg, hogy maradsz

- Sajnálom! - nyög fel Louis a hátam mögül.

- Tudod, nem csak arról van szó, hogy az apám gusztustalan módon kihasznált engem.. - mondom nagyot nyelve. - Miután megöltem az egyik behatolót a lakásba, többször nézegettem a kés éleit, és amikor csak a szüleimre néztem, nem is rájuk figyeltem. Az ereiket néztem a nyakukon és azon gondolkoztam milyen élvezettel ölném még őket. De ezeket máson ki is éltem. Élvezettel öltem meg olyan embereket, akik talán meg sem érdemelték a halált. Rosszabb vagyok, mint maga Lucifer! - nevettek fel kínosan. - Szerinted miért élveztem annyira a durva szexet? - kérdezem most felé fordulva és a gitárt letéve.

- Nem.. 

- Kuss, Tomlinson! Kíváncsi voltál, elmondom. A barátnőd, vagy már volt barátnőd egy mazochista, elmebeteg, őrült gyilkos, akit le kéne csukatni. Tuti elgurultak 10 éve a gyógyszereim vagy nem tudod. De mióta te bejöttél az életembe, már nem érzek vágyat az ölésre, nem érzem azt, amit a felbukkanásodig nyomasztott. És hogy mi ez? A legeslegsötétebb énem...Szóval csak egyetlenegy kérdés forog most itt köztünk, szétcincálva a fejem, a bőröm, a szívem, engem....

- Maradok! - és ezzel nem mond többet. Megfogja a kezem, magához húzz és megcsókol és én leszek a legboldogabb egy röpke pillanatra. Különlegesnek érzem magam, mintha felrepülnék és szél kavarogna, pedig nem csak itt maradt velem, most már tudva a múltam.



Sziasztok, Bogyók! Ahogy ígértem, új részt meg is hoztam! Hogy tetszett? Siettek a kövivel ;) ♥