80. Oh, shut up, Tomlinson!

Neked és nekem egy csomó történetünk van

Szóval ne engedd el, csinálhatunk még többet, örökké élhetünk

Eltelt egy év. A szülinapos kisember kényelembe helyezte már magát karjaim között, s már csak a szemeit kéne lehunynia. Éneklek neki, hogy hamarabb elaludjon, miközben ringatom. Végre elfogadja a tápszert és szemei is összeszűkölnek, majd lecsukódnak. Ringatom karjaim között még egy picit, majd beteszem a kiságyba. Megfordulva Louis mosolygós feje, boldogságtól csillogó szeme fogad.
- Mi az? - suttogom, miközben közelebb megyek hozzá.
- Tényleg nem értem magam, hogy nem mentem utánad, és csináltalak fel. Nagyon jól áll a kezedben az a gyermek. - ajkaimra csókot lehet, majd kezemet megfogva visszarángat a szobánkba. Mellkasának dőlök, miközben ő bekapcsolja a tévét, és leveszi a hangot róla. Hajamba puszil, ujjait végig húzza a függőleges csíkokon majd kezemet megfogva, megszorítja.
- Louis, vége. Eltelt egy év. Anastasia meghalt, Nash nem jön többet vissza. Ha igen, felkészült vagyok és már erősebb is.  - morgom oda neki.
- Rebecca ennek sose lesz vége, még maffiózók vagyunk. Rád vadászni fognak, én pedig nem tudlak mindig megvédeni.
- Most csak szórakozol velem, igaz? - nevető szemeibe nézve, szem forgatva dőlök vissza mellkasának, majd mély sóhaj szakad fel belőlem. - S tudod mi lesz, ha én meg te összeházasodunk? Apokalipszis. Gondolj bele, ha Amerikát és Angliát egyesítjük. Igaz, már a második világháborúban is kijöttek az embereink, de ez itt az alvilág. S abban is biztos lehetünk, hogy sose lesz egy nyugodt percünk, de ezeken még nem kell agyalni. Még messze van azaz idő. - vigyorodom el, majd megfordulva ráülök a combjára. - Most pedig csak te és én vagyunk itt. - elvigyorodik, majd hajamba túrva megcsókol, 1 éve, hogy nem volt köztünk semmi intimitás. Első sorban a gyerek miatt és a sérüléseim miatt, aztán jött a maffia, és még sorolhatnám, de most csak én és Ő van, én pedig piszkosul kívánom.
- Szóval ki vagy éhezve, Rebecca Colt? - eltávolodik, de nem tudok válaszolni, mert a másik szobából a gyerek kezd sírásba. - Visszaalszik! - morogja ajkaim közé és újra megcsókol, de a gyerek nem alszik viszi, így felnyögve eltávolodom, majd együtt érző mosollyal távozom és megyek be a csöppség szobájába újra. Karjaimba veszem és leülök vele a hinta székbe, majd dúdolgatni kezdek neki. Megnyugszik, Louistól örökölt kék íriszei a halovány fényben is csak úgy mosolyognak rám. Óvatosan végig simítok növésnek indult szőke gyenge haján, majd puszit lehelek homlokára. Ajkai mosolyra húzódnak, majd gagyarászásba kezd.

- Szóval hol van már az a rosszcsont szülinapos? - Niall nevetve néz körbe, de hamar megtalálja a kis srácot, sőt már karjaiban is van, mert négykézláb tepert, amint meghallotta a Szöszi hangját. - Lou?
- Szerintem fent, épp próbálja lenyugtatni magát. Kicsit bezsongott reggel. - felkuncogok, majd sóhajtva helyet foglalok.
- Hogy-hogy? Történt valami? - kérdezni meglepetten.
- 1 éve, hogy nem... - morgom, mire felsikít, persze csak tűrhetően, mivel a gyerek a kezében épp a Szöszi hajával van elfoglalva.
- Hogy bírtátok ki? Oké, ma el kell mennetek egy hotelbe, vagy motelbe vagy bánom is. Természetesen én és Harry átvesszük a kicsi megőrzését.
- Lehetetlenséget kérsz tőlem. Tudod, mikor hagynám ezt a kis csöppséget pont a szülinapján magára. - mondom megcsikizve a hasát az említettnek.
- Rendben, akkor holnap. 1 év.. - morogja maga előtt, miközben elhagyja a konyhát. Felpattanva előveszem a hűtőből a tortát, majd beleteszem a kölyök kutya marcipánokat. Ördög ugatása hallatszik a szobából, majd a szülinapos nevetése. Meggyújtom a tűzijátékot, majd belépek a nappaliba. Mindenki rám pillant, majd Lou fogja meg és veszi ölébe a gyereket. Elkezdem énekelni a Boldog Szülinapot dalt, a többiek pedig azonnal csatlakoznak amint kialszik a kisebb tűzijáték kiveszem, és kukába dobom. Mire visszafordulok, épp elkapom, ahogy Lou kezéből kiszökken a gyermek, suhan a tortához, és meg sem várva, hogy felvágjuk, belenyúl, de nem tűnik elégnek, így fejét előre biccentve, szájjal kezdi el enni a tortát. Összenézve röhögésben törünk ki, majd elemelve a tortától, ölembe véve nézek rá mosolyogva.
- Piszkos vagy. - jelentem ki, mire kiskutya szemekkel néz rám. - Nem, nem fogok ennek bedőlni, Drágám. Megyünk, és lefürdünk. - tapsolni kezd kezeivel, majd a hajamhoz nyúl. A többiek már visítanak a nevetéstől. Összenézve átadom Olíviának, akit szintén összeken, így ő hamar befejezi a nevetést.
- Na ezt most miért kellett? - mondja, majd visszanyújtja felém a gyereket. - Tisztába kéne rakni. - jelenti ki vigyorogva.
- Szerintem neked kéne. Lassan hozzá kéne szoknod, mi lesz, ha gyereket lesz? Ott fogsz szerencsétlenkedni, mint Louis elsőnek. - morgom, majd megcsókolva a durcis Tomlinsont elindulok felfelé.
- Gyere te, megyünk búvárkodni! - felszaladok a lépcsőn, ami persze nagyobb kedvre csalja a kezembe lévő összekent fiút, majd levetkőztettem és megfelelő hőmérsékletű és arányú vízbe rakom bele, én pedig leülök a kád mellé, hogy bele ne fulladjon. Játékok veszik körbe, amikkel szórakozottan játszik majd csapkodni kezd, mert jó játéknak tűnik.
- Niall mondta, holnap ők fognak vigyázni, a kis Tomlinsonra! - morogja Louis,
- Ja, ma akartak, de mondtam, hogy semmiképpen sem. - felállok, egy pillanatra ráemelem tekintettem, majd újra a kicsire nézek, aki még mindig csapkod. - Olyan vagy, mint Louis. - felsóhajtok, de bennem is reked a levegő, amint Lou átkarol hátulról, és a szokna alá is behatolva a belső combomra teszi a kezét.
- Ne a gyerek előtt. - elvenném onnan a kezét, de belém markol, sőt ujját tangám alá csúsztatja be. - Louis.
- Tessék, Hercegnőm? - ajkai nyakamat kezdik kényeztetni, amitől nyögés szakad fel belőlem. Ujja lassan, de határozottan simogatja nedvesedő nemi szervem, én pedig akkora szerencsétlen vagyok, hogy képtelen vagyok "Megállj!" -t parancsolni. Összegyűjtöm az erőm, és elveszem onnan kezeit.
- Holnap, ma van Logan Tomlinson szülinapja, szóval állj le. - morgom.
- Jó. De holnap én irányítok! - csókot nyom nyakamra, majd csak a kádat nézi, benne az egy éves gyermek szórakozott tekintetét, aki a játékokkal játszik már. - Csinálni fogok egy apasági tesztet. - morogja fülembe.
- Nem vagy benne biztos, hogy Nash az apja? - kérdezem mosolyogva.
- Nem, egyáltalán nem, és tudom, te is így vélekedsz róla.
- Teljesen egyetértek. - csókot lehelek ajkaira, s majdnem elvadulni ajkaink érintése mikor bugyborékoló hang üti meg a fülem. Kitépem magam Lou karjai közül és a kád felé hajolva pillantom meg az ijedt szemmel rám pillantó Logant, majd elmosolyodva újra a víz alá nyomja a fejét és folytatja a bugyborékolást.
- A szívbajt hoztad rám, te rosszcsont! - felnevetek megkönnyebbült sóhajjal, majd törölközőt veszek a kezembe, és Lou kezébe adom. Megfogom Logant és azonnal a törölközőbe teszem. Lou maga felé fordítva kezd el neki magyarázni, miközben beviszi a szobába. Utánuk megyek és ruhát veszek elő. Lou már ügyesen rárakta a pelenkát, utána pedig én adtam rá egy harisnyát és bodyt.
- Na gyere, te nagyfiú! Kiakar repülni? - a gyermek tapsikolni kezd, majd felfelé nyújtja a kezét. Lou felkapja maga fölé emeli, majd repülőhangot adva hagyják el a szobát. Nevetve megyek utánuk, leérve pedig megállok a lépcső karfájánál. Végig nézve csipet csapatunkon a sírás fojtogatja a torkom, s félek megszólalni, mert akkor szabadjára kéne engednem, és nem akarom. Annyi mindenen mentünk keresztül, és számomra hihetetlen, hogy ezeken végig menvén, itt vagyunk boldogan, s mint egy igazi család. Olívia Liam hátának dőlve nézi a négy srác bohóckodását, Liam keze pedig Olívia hasán pihen. Van egy sejtésem, hogy miért, de inkább rájuk hagyom. A szemem a négy bohócra terelődik, ahová csatlakozott már a kutya is. Szem forgatva kulcsolom össze a kezem a mellem előtt, és dőlök neki a falnak. Kiskorom óta erről álmodtam, s igaz, a maffia nem volt szóba, de végül is mára már az ereimben csörgedezik, de a család. Mostanra megértettem mi a család fogalma, megértettem mi az igaz szeretett. Lou terem hirtelen előttem és kezeivel végig simít arcomon.
- Tudom, nekem is hiányozni egy ilyen tökéletes férfi test, mint az enyém, Hercegnőm. De erre még várnod kell holnapig, és semmiképpen sem szabad sírnod értem! - vigyorogva néz szemeimbe, mire felnevetve megragadom a tarkóját és közelebb húzom.
- Oh, kussolj, Tomlinson! - szemeimet lehunyom és ajkainkat összeérintve mosolyodom el csókunkban.

Sziasztok. Hát elérkezett a történet vége, és nem tudom mit írhatnék ide. Köszönöm a kommenteket, köszönöm a megtekintést és köszönöm, hogy velem voltatok a legelejétől fogva. Azoknak is köszönöm, akik tanácsot adtak. A négy srácnak is köszönöm, akik megihletnek engem, akár csak egy képpel. Hát nem is tudom mit írhatnék még tényleg. Ha érdekel titeket még az írásom, akkor azt tudom mondani, most egy darabig nem jelenítek meg új történetet itt a Bloggeren, ugyanis egy kis szünetet tartok, ami szerintem Szeptemberig ki fog tartani, ha nem tovább, ugyanis középsuli meg egyebek. Szóval majd jelentkezem még. nem veszek el, csak egy ideig. Jó bizonyítványt kívánok mindeneket, meg egyebeket, és majd még találkozunk kedves olvasóim! 

Sok puszi és ölelés: Enikő