- Ne is fáradozzon,
Mr. Gilbert! - morgom, mire a mellettem lévő Evelin felnevet.
- Kérem, hagyja csak.
Ő amúgy is amatőr lenne abban! - nevet tovább. Roger és Mr. Gilbert felvonják a
szemöldöküket, én pedig nevetve fordulok a szuka felé.
- Attól, mert nem
adom a testemet pénzért – ami amúgy prostitúciónak is számíthat -, nem vagyok
amatőr. - mondom határozottan, majd fel véve a kabátom a tükörben megigazítom a
hajam, majd a többiekre nézek. - Munka időm lejárt, a pénzt megkaptam.
Mindenkinek szép és élvezetes további szép éjszakát! - mondom és már ott is
hagyom őket. Vicc az egész. Nem akarom túlgondolni, de lehet Tomlinson-nak ez
volt a másik ötlete, hogy megszerezzen. De miből gondolhatta, hogyha neki nem
adom oda magam, majd másnak igen? Nem értem a férfiakat, de azokat a nőket se,
akik erre azonnal ráharaptak. Elindulok kifelé, viszont egy hang szakít ki a
gondolataimból.
- Hé, Lilit! – ugye,
most csak szórakoztok?
- Nem éjszakázom! -
meg sem állok a motoromig.
- Nem éjszakázni
akarok, csak bocsánatot kérni! – hangja őszintén cseng, azért ránézek, bele a
gyönyörű kék szemeibe. Hasonló, mint a szöszié, de míg az övé világos és
élettel teli, Tomlinsonéból az érett, és sokat látott világnézet sugárzik. Az
érzelmek olyan nehezen olvashatóak ki belőle, ha nem figyel az ember.
- Amiért az itt
dolgozó kurvákat beállítod kurvának? - kérdezem keserű mosollyal.
- Tessék? – arca
eltorzul, úgy látszik ez az információ eddig nem volt meg neki. Tekintete
elhidegül, majd komoran folytatja. – Ki ez a seggfej?
- Te, nem? – mondom
mosolyogva, de ő nem mosolyog vissza.
- Egy nevet
szeretnék, Rebecca.
- Mr. Gilbert. –
nyelek egyet. Remélem nem csinálok nagy bajt. Közelebb lép, államat felemeli,
hogy ránézek, miközben hüvelykujjával végig simít arcomon.
- Te most itt
maradsz, és megvársz, Kedvesem. Nekem van egy kis elintéznivalóm. Légy jó
kislány, rendben? – nem találom a szavakat, így erőtlenül biccentek, mire egy
kisebb mosoly csúszik arcára, majd hátat fordít és ott hagy. Nem tudom miért
nem mozdulok, és miért várom meg. De a szavai és a szeme olyan igéző volt, hogy
képtelen vagyok elindulni haza. Előveszem a telefont, és játszani kezdek, hogy
a gondolataimat más felé irányítsam, de ez nem ígérkezik könnyű menetnek. Nem tudom
mennyi idő telik el, de léptek hangjaira eszmélek fel, viszont mire felnéznék a
telefonom eltűnik a kezemből.
- Azaz enyém! -
mondom, de Tomlinson csak tovább nyomkodja a telefonom.
- Most komolyan egy
virtuális gyerekkel játszol? Hány éves vagy? 7? - kérdezi jó kedvűen.
- Mit érdekel az
téged? El kell altatni! – a telefonomért nyúlok, de gyengéden rácsap a kezemre.
- Mindjárt! – felnéz,
tekintete csillog, majd visszanéz a képernyőre. Ujjai mozgásba lendülnek,
amihez pár percen belül a szája is kapcsolódik. Nyelvével végig nyal ajkain,
majd egy pillanatra felnéz. Elvigyorodik, majd újra a képernyőt nyomkodja.
- Mi volt bent? – sóhajtok fel és karba teszem
a kezem.
- Mr. Gilbert ki van
rúgva. Éppen egy elég illetlen helyzetben találtam az egyik táncos nővel. Ami
tény, és amiért bocsánatot akartam kérni, itt csak táncról kéne szólnia a
dolognak, ha a lányok akarják lehet több, de azt intézhetik máshol, más
valakinél. Így holnap majd elintézzük a fiúkkal a többit. - mondja alsó ajkába
harapva, majd elengedi és rám néz.
- Ez nálatok így
megy? Holnap majd elintézzük? - utánzom le a hangját. Széles vigyor keletkezik
ajkán.
- Úgy látom, te nem
az a lány vagy, akit egy fenyegetéssel el lehet némítani. – átnyújtja a
telefonom. - Tessék. Benne van Styles, Horan, Payne és az én számom is. Ja, a
gyereked meg alszik, mint, aki jól végezte dolgát. - meglepetten nézek a
képernyőre és ott virít mind a négy szám.
- Oké, de nekem ez
minek? – kérdezem furán.
- Hát, ha nem érnéd
el valamelyikünket. Az üzlet még mindig áll, de kicsit…
- Fogd be,
Tomlinson. Tudom, hogy csak megakarsz kúrni és nem fogom hagyni. – meglepetten
felvonja a szemöldökét, majd felnevet.
- Oké, bűnös vagyok.
De hallgass meg, ha rólad van szó benne lennék többe. Elviszlek randizni, ha ez
szíved vágya, udvarolok neked, és nem lesz más rajtad kívül. – kezeit arcomra
helyezi, miközben hüvelykujjával ajkaimhoz ér. – Míg egészen meg nem kaphatlak.
– suttogja közelebb hajolva. Érzem, hogy szívem hevesebben ver, de nem akarom
beadni a derekam. Nem éreztem még ehhez hasonlót, és bevallom az érzés
mámorító, ha nem lenne a józan eszem, magával is ragadna. Érintése egyszerre az
óceán, mert megnyugtat, de mint egy villámcsapás, ami akkora löketet add belém,
hogy ne hagyjam abba. Hátrébb megyek, kicsusszanok érintéséből.
- Még a nevedet se
tudom, Tomlinson! – nevetek fel.
- Louis Tomlinson,
szolgálatára, hölgyem! – hajolj meg, én pedig szemforgatva elmosolyodok. – Mit
szólsz, szeretnél jobban megismerni a lakásomon? – kacsint rám.
- Biztos, hogy nem.
Elmondom a tervet, én hazamegyek a kicsikémmel, te is hazamész. Aztán holnap
találkozunk. Ahol te tovább tepersz a kegyeimért, én pedig meglátom, mennyit ér
is az. - mondom vigyorogva.
- Benne vagyok. De
ha nem leszel itt, utánad megyek, Drágám! - mondja flörtölően, de szavai
komolyságot árasztanak.
- Próbálkozz csak, Lou! - forgatom meg a
szemeim, majd közelebb hajolok és puszit nyomok enyhén borostás arcára. -
Holnap! - huppanok fel a motorra. Felveszem a bukósisakot, és mikor újra látok
észreveszem, hogy mozog a szája, majd fejet csóvál, szemembe néz, csókot küld,
és hátat fordítva ott hagy. Elmosolyodva nézek utána egy ideig, majd elindulok
én is haza. Leparkolom a kicsikémet, majd a lakásba érve érzékelem, hogy a nap
lassan felkel. Gyors tusolás után egy szál alsóban dőlök be az ágyba és szinte
azonnal elnyom az álom.
♪♪ Well, you hurt where you sleep and
you sleep where you lie ♪♪
♪♪ Now you're in deep and now you're
gonna cry ♪♪
- Ki a faszom az? – kómásan
veszem fel a telefont, meg se nézem, hogy ki az. Esküszöm pár órája aludtam
csak el.
- 5 perc alatt
ideérsz, vagy kezdhetlek keresni. - a túlsó végén felkuncognak.
- Mi az, hogy
határidőt szabsz nekem? Meg te miért nem alszol? – morgom a párnába süllyesztve
az arcom.
- Drágám, lassan öt
óra lesz, ideje felkelni. Csicseregnek a madarak. – elvéve a telefont a
fülemtől látom, hogy délután ötöt üt az óra. Bassza meg.
- Nem kértem
ébresztőt, Tomlinson! Megnézzük, ki talál meg kit hamarabb! – mondom morcosan,
majd gonosz vigyorral az arcomon felkelek. Itt volt az ideje, hogy felkeljelek,
mivel lassan így is dolgoznom kell mennem. Nem árasztok túl jó illatot, így
muszáj vagyok ismét elmenni zuhanyozni, mert ha nem végzek hamar, szerintem
maffiózó képességével rám töri az ajtót. A zuhany után nem sokat válogatok,
fehérneműket kapok magamra, majd épp a szoknyába bújok bele, mikor kulcs zörej üti meg a fülem.
A zár kattanása jelzi, hogy bejutott az illető. Francba a pótkulccsal. Óvatosan
közelítem meg a nappalit, de sehol senki, konyhába nézek be, mikor valaki
hátulról átölel.
- Megvagy! -
suttogja a fülembe. - És elég alul öltözve. Valld be, hogy direkt és csak
nekem. – végig simít ajkaival a nyakamon. Bevallom a tegnapi ígéretek semmisé
váltak a történtek után. Így elengedem magam a környezetében, és élvezem az
érintését a testemen.
- Mit szeretne velem
csinálni, Mister Tomlinson? – felnyúlok és végig simítok borostás arcán.
Elégedetten hümmög, majd megfordít magával szemben.
- Miss... – látom
erősen gondolkodik, miközben ujjai derekamon járnak le-fel.
- Miss? – kérdezem
szórakozottan. Látom, hogy a nappaliban található dolgokból próbál rájönni
nevemre, és mikor megtalálja a választ, szemembe néz elvigyorodva.
- Miss Colt ma eljön
velem randizni! - jelenti ki hatalmas vigyorral az arcán.
- Mi az, hogy megy?
– hátrálok meg. – Dolgoznom kell.
- Nem kell. –
jelenti ki morcosan. – Mikor vettél ki utoljára szabadnapot?
- Oh… - gondolkodom
el, de válasz nem jön.
- Na látod, így ma
szabadnapot rendeltem el mindenkinek. Mivel muszáj jobban felül vizsgálni Mr.
Gilbert ügyét. – jelenti ki büszke mosollyal.
- És bízhatok benned
ez ügyben? – egy hazug maffiózóval van dolgom, és nem hiszek neki. Kövezzenek
meg érte.
- Simán, cicám.
Gyere el velem randizni. – simít végig derekamon, míg el nem éri az arcomat.
- Hm… Rendben van. –
mosolyodom el.
- Öltözz fel
rendesen, mivel, ha így jössz ki az utcára, megfázol, illetve elő kell vennem a
nem túl kedves énemet. – mér végig a tekintete, majd ajkaimon időzik el.
- Rendben van, Tomlinson.
– hátrébb lépek, majd megkerülve bemegyek a szobámba. Tovább folytatom az
öltözést, igaz a szoknyát lecserélem nadrágra. Eközben végig érzem magam Louis
tekintetét, aki az ajtófélfának dőlve várakozik. Mikor kész vagyok megállok
előtte, és a mellkasára teszem a kezem. Szíve hevesen dobog, tekintete vággyal
teli, kék szemei csak úgy csillognak.
- Nem tudom
eldönteni, hogy most ez a valódi oldalad, vagy megjátszod, hogy ágyba vigyél. –
suttogom mélyen szemébe nézve.
- Hidd el, Becca. Erre
szeretnék én is rájönni, de egyelőre azt szeretném, hogy az enyém legyél.
Mindenestül. A testeddel, a nagy száddal, de főleg a pimasz eszeddel együtt.
Nem tudom el fog-e múlni ez az érzés. De nem bírok magamnak parancsolni, hogy…
- Fogd be,
Tomlinson. – szemforgatva mosolyodom el. – Nincs szükségem hegyi beszédre, hisz
nem esküvőre készülünk, mindketten felnőtt emberek vagyunk. Neked is van egy
sötét oldalad, és nekem is van, talán sötétebb, mint hiszed. A tetteink szerintem
fedik egymást, és nem kell kézen fogva kísérgetni, és úgy bánni velem, mint egy
hímestojással. Légy olyan, mint Stylesékkal, oké? – mosolygok fel rá. Ő is
elmosolyodik, de megrázza a fejét.
- Azt nem tehetem,
Drágám. – a keze tarkómra csusszan, és magához húzva megcsókol, de ez a csók…
könyörgöm mond azt, hogy az a babás telójátékot nem magadról mintáztad XDDDD könyörgöm mond, hogy nincs ilyen alkalmazás :DDDDD
VálaszTörlésamúgy a rész...öhm..csak arra az altatós dologra tudok gondoloni :DDDDDDDDD bocsi.....xDDDD
siess a kövivel ;)
Biztosíthatlak róla, hogy NINCS ilyen játékom se telefonon, sehol másról :D Siettek :D ;)
Törlés