71. Robbery

Veled és velem

A szenvedés elmúlik

Szabad vagy

Estére végeztek velünk, kifizettük őket - Lou az enyémet is kifizette -, majd elindultunk hozzám. Beugrottunk pizzákért, majd hazaérve a fiúkat és Olíviát találtuk ott.

- Srácok! - köszönök vigyorogva, de lassan megyek. Az egész testem be van fóliázva, Lounak pedig a segge. Szóval csigatempóban haladok, és el se tudom képzelni milyen lehetett azon ülni.

- Hol voltatok ti egy egész álló napot! Tegnap óta egyikőtök sem láttuk! - ölel meg Olívia, mire felszisszenek. - Mit csináltál vele? - kérdezi Lou felé egy "kinyírlak" pillantást küldve.

- Ő akarta! - teszi fel kezeit és megtámaszkodok.

- Én legalább nem a seggemre csináltattam! - morgom, majd felhúzom a pólóm. Mindegyikük leesett állal nézi, majd eltüntetve a szemembe nézek, majd rögtön Lousira.

- A seggeden van egy tetoválás? - röhög fel Liam, mire vigyorogva megcsóválom a fejem.

- Hoztunk kaját. Bezabálok és alszok. Olívia holnap sok dolgunk lesz, szóval bocs Liam elrabolom a barátnődet. Milyen volt a buli? - elvéve az egyik pizzás dobozt huppanok a bár székre és a többiek körbe állva, ülve kezdenek mesélni. Némán figyeltem, tömtem a szám, Lou néha közbe szólogatott. A szemem végül valami máson akadt meg. Na, most Niall nyúl a pizzáért, Harry is, a kezük összeér, összenéznek, majd Harry elkapja a kezét is és a tekintetét is. Bíborvörösbe borul a feje, majd egy másik pizzáért nyúl és azt kezdi el rágcsálni, míg észre nem veszi, hogy figyelem. Lenyeli a falatot, majd újabbat harap. Elvigyorodom és tovább eszem, tartva a szemkontaktust.

- Na, jó Rebecca! - pattan fel Harry, majd megragadva a kezem magával ránt. - Mi a francot vigyorogsz? - kérdezi.

- Nincs köztetek semmi Niallel? - halkabbra veszem a hangerőm.

- N-Ni-Nincs! - jelenti ki dadogva és kezeit kezdi el tördelni.

- Hazudj másnak, Harry. Figyelj, láttam a képet! - mondom, mire furcsán néz rám.

- Milyen képet?

- Amin te és a szöszi... - szemei elkerekednek, majd előkapva a telefonját végig nézi.

- Nekem nincs ilyen képem! - jelenti ki, majd a pultra néz, amin Niall telefonja van.

- Nem számít, csak az, hogy... - kezdek bele, de mintha falnak beszélnénk, majd visszamegy a többiekhez, és Niall felé fordul.

- Asszem' van valami a telefonodon! - jelenti ki Harry.

- Bassza meg! - szem forgatva megyek közéjük és veszem el Nialler telefonját. Belépek ismét a galériába, majd rákattintva törlöm. - Most már semmilyen kép nincs a telefonján. Később ezt megbeszéljük még! - morgom, majd Louis felé fordulok és megölelem. Szorosan, úgy, mint reggel.

- Elmondtad neki? - kuncog fel.

- El, de mi van akkor? Niall markolta meg, nem Ő! - felnevet, majd belepuszil a hajamba.

- Mi felmentünk, skacok! Jó étvágyat, meg ilyenek! - mondja Lou, majd felkap és elindul felfelé.

- De ne már! Most mi volt ez az előbbi? - kérdezi Niall, de nem válaszolunk. Felvisz, amit egy csókkal köszönök meg, majd belépve levetkőzünk és elnyom az álom karjaiban.

- Hogy lesz ez az egész? - kérdezi Olívia.

- Hát tudod, hol őrzik a nagyon fontos iratokat? - kérdezem, mire biccent.

- Franciaországban. Egy épületben, Párizsban! - hoppá.

- Gondolom minden ajtó előtt két-három őr. - sóhajtok fel.

- Nem, kódok és lézerek! - jelenti ki vigyorogva.

- Mit csacsogsz? - kérdezem koppantva körmeimmel.

- Hát kódok, amiket tudok, meg lézerek, amiken át kell másznunk. - lepillantok az oldalamra, káromkodok, majd újra Olívia szemébe nézek.

- Ki kell majd kapcsolnunk a lézereket. - mosolyogva biccent.

- Miben mesterkedtek? - csókot nyomva ajkaimra lép be Lou, majd a pultnak támaszkodva pillant ránk.

- Párizsba utazunk! - tapsolok kettőt, mire felcsillog a szeme.

- Megyek veletek! - jelenti ki, mire megcsóválom a fejem.

- Ne is álmodozz róla. - mondja helyettem Olívia.

- Miről ne álmodozzon? - kérdezi Liam.

- Hogy megyek velük Párizsba! - válaszol helyettünk Lou.

- Persze, mivel mind a négyen megyünk Párizsba! - ránt vállat.

- Nem, te sem jössz! - mondom Liam szemébe nézve.

- Olívia!

- Rebecca! - egymásra nézünk, majd szem forgatva hagyjuk őt őket.

- Szóval, úgy kéne innen minél hamarabb meglógni, hogy ne tudjanak róla. Kell egy kis figyelem elterelés. - mondja, mire felnevetek.

- Erre vannak a barátok, Olívia. Niall! Harry! - külön szobából bukkannak fel, majd közelítenek meg. Nem néznek egymásra, csak állnak egymás mellett, mégis 3 méter távolság van köztünk. Sóhajtva húzom közelebb őket, majd a szemükbe nézek.

- Szükségünk lenne egy kis figyelem elterelésre. Liamnek és Louisnak el kéne vonni a figyelmét. - jelentem ki.

- És mit vársz tőlünk, mit tegyünk? - kérdezi Niall unottan.

- Oké, ha hazajöttünk ti jössztök! - vágom rá, majd megragadom a szöszi pólóját és a falhoz nyomom, ami elég könnyen megy, ugyanis túlkésőn reagál. - Mit tegyél, Niall? Azt, hogy kikúrtul tereld el, annak a két egoista baromnak a figyelmét, még mi lelépünk Párizsba, és ha utánunk mernek jönni, veled kezdem a zacskó levágást. És ne hidd azt, hogy nem merem megtenni! - nagyot nyelve biccent, én pedig elégedett mosollyal az arcomon engedem el.

- Harry neked én magyarázzam el? - kérdezi Olívia kiroppantva ujjait.

- Értettük! - jelenti ki, mire elvigyorodunk.

- Remek. 20 perc múlva indul a gépünk. Nem viszünk csak két pisztolyt és lőszereket. Fiúk, kezdetét veheti az akció. - bólintva el is húztak, mi meg bementünk a szobámba, azon belül a kis fegyvertáramba.

- Ezek valami atom jó fegyverek! - fogja meg  AK26 - os fegyvert.

- Kisebb kell. Mondjuk ez. - egy M9 - est adok kezébe, meg markolja, majd felém tartja.

- Hé, ügyesebben! - mondom kitérve előle. Még a végén lelő, és baszhattok mindent.

- Oké, oké! - kuncog fel és hátra rakja. Pólójával eltakarja, mire vigyorogva ismétlem meg ezt egy Colttal.

- És nem lesz gond a reptéren? – kérdezi, mire elvigyorodom.

- Mi egyenesen a repülőhöz megyünk. Már szóltam, hogy ne legyen semmi, szóval nyugi. - mire leértünk, mind a négy fiú a kanapén foglalt helyet és tévézett. Halk sóhaj szakadt fel belőlem, majd kinyitva az ajtót el is húztuk a csíkot.

  

- Nem arról volt szó, hogy tudod hol az épület? - kérdezem egy fehér faház előtt állva. Párizsban vagyunk, gyönyörű város, sőt. Megérdemli a szerelem városa nevet, de erre most nincs időnk, ahogy arra sem, hogy szétnézek itt. Majd idős koromba.

- Ez az! Nem hallottál még olyanról, hogy pince? - kérdezi nevetve, majd az ujját az leolvasóra teszi.

- Ugye tudod, hogy majd kurva gyorsan kell elhagynunk a földrészt? - kérdezem belépve.

- Persze. Most még nem tudják, de meg fogják tudni, hogy itt jártam, és gondolom össze áll nekik a kép. Szóval kurva gyorsan kell sietnünk! - letrappolunk a lépcsőn, és ahogy igaza volt lézerek és kódok. A lézereket kikapcsolta, majd kódolt. Kapcsolt, kódolt, kapcsolt, kódolt. Még el nem értünk egy széfhez.

- Tudod a kódját? - kérdezem, de alsó ajkát harapdálva tudtam, itt most rám van szükség. - Remek. Mi lehet? -  töprengek, majd egy halovány szövegsor villant be a fejemben. A széfhez lépve írtam be a kódot, a kerék pedig pár forgás után kinyílt.

- Honnan? - kérdezi sokkoltan Olívia.

- Majd egyszer elmondom! Most sietnünk kell! – mondom, és belépve több millió papír köteggel találom szembe magam, meg jó pár ezer aranyrúddal, nyaklánccal, gyűrűvel.

- Azt a kurva eget! - kerekedik el Olívia szeme.

- Oké, a papírért jöttünk! Talán meglophatod jó apádat, de a papír a fontos! - felkuncog, majd azon nyomban keresni kezdi, de én körbe nézek. Ha jól látom, abc szerint van. 

- Te keresd az O - nál, én meg szétnézek az G - nél. - morgom hangosan, majd teszem, amit mondtam. Minden van itt csak az nem, ami nekünk kéne, az idő pedig fogy, majd Olívia felsikít.

- Megvan! Megvan! Megvan! - ugrándozva jön oda, majd adja a kezembe.

- Szép! Gyorsan szedj össze valamit magadnak, aztán jól dugd el, amíg én átnézem. - szétnyitom a mappát és benne van minden, amit tudni kell Olíviáról. Mikor született, szülei, unokatestvérei, szüleinek a testvére, aminek egy kisebb része nekünk is meg volt. Tovább lapozok, majd meglátom a papírt. Vigyor születik arcomon, majd a lányra nézek. Zavartan összehúzom a szemöldököm, majd felnevetek. Tele rakta a nyakát ékszerekkel, minden ujján két gyűrű. Hát, jól eldugta őket.

- Ne nevess, tessék! - a nyakamba akaszt egy nyakláncot, és épp megköszönném, mikor a riasztó szólal meg. Összenézünk, összecsapom a mappát, majd szólásra nyitom ajkaim.

- Van valami hátsó kijárat? - elgondolkozik, majd biccent.

- Gyere utánam! - elindulok fel, velünk szembe jönnek páran, de egy homloklövéssel végzek velük. Többen fognak jönni, szóval nagyon kell sietnünk. Újra a bejárati ajtónál kötünk ki, de most Olívia jobbra ránt. Egy szobában kötünk ki, majd a padlón felnyit egy kisebb ajtóféleséget, majd rám pillant.

- Vedd elő a telefonod, elemlámpa. - majd leugrik. Utána ugrok, az ajtót magam után húzom, majd előkapva a telefonom, világítani kezdek.

- Merre? - kérdezem, mire előre biccent.

- Honnan ismerted? - kérdezem, mire felnevet.

- Majd később elmesélem, ha érdekel! - kacsint rám, majd futni kezd. Én is felnevetek, majd utána eredek. Mikor kiérünk, a repülőtéren kötünk ki. A pilótát hívom fel, aki már vár minket, így csak fel kell szállnunk. Épp, hogy csak elindulunk, már utánunk is kiabálnak franciául.

- Excusez-moi , les agents ! Le travail le plus important à faire! - kiabál vissza Olívia franciául, majd a csuklómat megfogva ránt magával. Felrohanunk, majd üvöltve a pilótának, hogy induljunk már, bekötjük magunkat s felszállunk. Megkönnyebbült sóhaj távozik mindkettőnkből, majd felnevetünk.

- Mit üvöltöttél te franciául? - kérdezem, mire felnevet.

- Fő a jó modor! Csak annyit, hogy elnézést biztos urak, fontosabb dolgunk van! - felröhögök, majd ő kérdez.

- Szóval mi volt a kód, és honnan tudtad? - kérdezi felpattanva és két üveg vízzel tér vissza, az egyiket nekem dobva.

- Mikor elraboltunk Carlossal, kaptam egy kis tájékoztatót a Redrick családról is. Szóval köztük volt ez a ház is, de a tesóm, Alex csak annyit küldött át, hogy a széfnek a kódja egy szexpóz kétszer. Ne kérdezd miért, ezt én sem tudom. Majd beütöttem kétszer a 69-et és szerencsém volt. - nevetek fel kortyolva a vízből.

- Ne! - nyög fel, majd sóhajt. - Amit kérdeztél, hogy honnan tudom az alagutat, meg amúgy a lézereket és a kódokat. 1 éves koromtól 13 - ig ott éltem. Mostam, főztem, takarítottam. Mert csak egy kis csicska voltam. Majd átköltöztettek egy nagyobb házba, vagyis hozzájuk, majd mindig mikor hazajött Anastasia, egy csajról papolt, akit annyira utált, aztán persze visszament. Majd mindig mikor hazajött egy fiúról és egy csajról áradozott és panaszkodott. Vicces volt, persze csak magamban nevettem. - motyogja elmerülve az emlékben.

- Sajnálom, nekem sem volt épp túl szép gyermekkorom, de mindegy is. Ne ragadjunk le a múltban. Nézz magadra, hogy jöttél végig nem is csodálkozom, hogy kiszúrtak minket. - röhögök fel, mire áttéve a lábát a másikon, kihúzva hátát vigyorodik el.

- Ezek lányom, az új életem kezdetének alapjai. - komoly hanggal, a végén egy pislogással fejezi be, és hiába nevet fel utána, ezt komolyan gondolta. Mert úgy gondolja, ezeket megérdemli, és lehet, hogy, igaza van. A szüleit megölték, belőle pedig gyönyörű nő lett és visszaveszi, ami az övé.

- Liam az! - néz a szemembe idegesen. 

- Add ide! - nevetek fel, majd átveszem tőle a telefont.

- Olívia, mégis hogy.... - kezd bele, mire szem forgatva belé fojtom a szót.

- Rebecca vagyok. És ha adhatok egy jó tanácsot, egyikőtök sem fog lecseszni minket, ha hazaérünk! Én például büszke lennék, mert ilyen pasijaim vannak. Persze, fordított értelemben, szóval büszkének kéne lennetek, majd ránk.

- Arra legyünk büszkék, hogy itt hagytatok minket?! - hallom meg Lou hangját. Ideges.

- Életem, te is fogd be azokat a mézédes ajkakat, mert ne akard megtudni mi lesz, ha hazaérek! - mondom édesen, mire Olívia felnevet. - Szóval. Hosszú sztorit fogunk elmesélni miután lerendeztük a dolgainkat és abban is biztos vagyok, hogy későn este vagy csak hajnalban érünk oda.

- Miért? - köhint bele Harry.

- Hát, tudjátok, hogy van ez. Maffia, területfoglalás meg ilyenek! - kuncogok fel.

- Kimegyünk a reptérre! - jelenti ki Liam.

- Majd meglátjuk! - nevetek fel. Kinyomom, majd kikapcsolom a GPS - t. Ezt megismétlem a saját telefonom is, majd Olíviára nézek.

- Rakd bele őket egy szatyorba. - mondom, majd elveszem a mellettem lévő ülésről a mappát és olvasni kezdem a szerződést. Már a közepénél tartok, mikor egy fontos tényt közölnek. Európa Anastasiáé 18 éves kora óta, és persze Olíviának is alá kell írnia. Szóval, ha Olívia meg akarja szerezni, vele kell aláíratni ezt a papírt.

- O - o.. - morgom, mikor már szállunk le.

- Mi az? - kérdezi mosolyogva, bekapva egy újabb csoki kockát. Ellopva egyet én is bekapom, majd magyarázásba kezdek.

- Hogy írassuk alá ezt a papírt azzal a ribanccal, hogy ne jöjjön rá, mire készülünk? - kérdezem, mire meglepetten pillant rám. - Anastasiáé Európa, szóval ezt a szerződést neki is alá kell írnia. - biccent, majd gondolkozni kezd, miközben becsatolja magát. Mikor leszállunk, a fiúk pillantanak ránk idegesen, kivéve Niall és Harry. Ők egymástól távol állva néznek minket. Megállunk előttük, majd elmosolyodom.

- Louis holnap meg kell fektetned Siát, de úgy, hogy ki legyen merülve meg ilyenek, majd alá kell vele írnod, ezt! - emelem fel a mappát.

- Na, álljunk csak meg! - mondja Liam. - Elrabolod a barátnőm egy egész napra, éjjel 11 - re értek ide, majd azt mondod Louisnak, hogy meg kell dugnia Siát, hogy aláírassa vele AZT? - vigyorogva biccentek. - Egyáltalán mi az?

 - A barátnőd szerződése, hogy övé Európa. - válaszolom, mire mind a négyen Olíviára néznek. - Szerintetek miért nem jöhettetek?

- Azt hittük vásárolni mentettek! - mondja Lou dadogva.

- Miért? Arra oly szívesen eljöttetek volna? S azt kell mondanom, srácok. - pillant rám Olívia. - Életem legjobb rablásán vagyok túl! - nevet fel, miközben Liam nyaka köré fonja karjait, majd megcsókolja.

- Szóval.. A mézédes ajkú fiúnak is jár ilyen? - kérdezi vigyorogva, mire felnevetve megcsókolom, ott, ahol mindenki lát minket, de nem érdekel. Szerelmes és boldog vagyok. Olyan, mintha szárnyakat kaptam volna és repülnék. De ez most sokkal jobb a repülésnél, mert ez leírhatatlan érzés, ezt át kell élnie mindenkinek.

Sziasztok. Drága olvasóim, én annyira röstellem az előző hetet, pedig különleges hát volt az szent, de most hoztam a pótlást, ha lehet ilyet írni. Február 20.-án volt a blog fél éves, és a pénteki részt pedig úgy ahogy volt kihagytam így ezen a héten tripla résszel jövök. ♥♥