59. Abduction

Az idő tárgytalan most

A következmények most csökkennek

Este miután mindenki aludt, Gemma átszökött hozzám, majd laptoppal a vállamon kiszöktünk a másik házba. Egy - egy energiaitallal a kezünkben ültünk le a gép elé, majd egyetértően biccentve, vártuk, hogy a fiúk zöldre váltsanak. Megbeszéltük, hogy nem mondunk addig semmit a fiúknak, még vissza nem értünk Londonba, és ami azt illeti egy - két napig még maradunk. A fiúk pöttye zöldre vált, mi pedig mély lélegzetet szívunk a levegőből, majd válaszolunk a hívásra. A négy srác kíváncsian várja a válaszunkat, ami miatt ferde mosoly születik arcomon, majd biccentek.
- Minden rendben.. - mondom normálhangon. - Most már. - sokkal halkabban teszem hozzá, hogy csak Gemma hallja meg.

- Remek! Akkor mikor jössztök vissza? - kérdezi Liam izgatottan.

- 1 - 2 nap, max. 3. - válaszol helyettem Gem.

- Na, ne már! Azt mondtad minden oké! - hőbörög Niall.

- Nyugi, semmi komoly, kis papír munka! Lou, amúgy, hogy haladtok az esküvővel? - kérdezem elvigyorodva.

- Mi? Hát, nem tudom, nem érdekel! - mondja halkabban.

- Nem tudod, hogy Redricknek van - e húga, vagy öccse? - vigyorom szélesedik, mire mind a négyen furán néznek rám.

- Nem, neki csak egy bátyja van. Viszont az anyának a testvérének van egy lánya, asszem' 18 éves. - mondja, mire felcsillant szemmel pillantok a mellettem ülő lányra.

- Mennünk kell, srácok! - mondja Gemma puszit küldve.

- Máris? Most jöttetek! - mondja Liam, mire felkuncogok.

- Csigavér, Payne! Ígérem, hogy minél kevesebbet beszélünk videó chaten, annál hamarabb látsz minket! - mondom vigyorogva, majd intek és kinyomom őket.

- Szóval? - kérdezi, mire összecsukom a laptopom.

- Mész aludni! - mondom komolyan rápillantva.

- Ne felejtsd el, idősebb vagyok! - jelenti ki morogva.

- Én meg erősebb! Na, sipirc! A többiről reggel mesélek! - mondom kuncogva, majd elindulok a jó régen látott folyóson, a VEE házba. Összesen nem tudom hány ház áll a telken, de négyről már tudok, és ki tudja, mennyit rejteget még ez a kis bunker. Lehet, van egy, ami tele van fegyverekkel, uh azt baromira imádnám. Na, jó, vissza a lényegre. Leteszem laptopom, felnyitom és rákeresek arra a ribancra. Közben levédettem egy másik gépen a laptopom, sőt mindenét, hogy ne tudjanak lenyomozni, basztam már el így egy feltörést, nem akarok még egyet. Szóval, amint kijelzi a monitor, hogy lezárva rögtön feltöröm az európai adatbázist, és ott is lefuttatom a szuka utáni keresést. Az anyja aktájára kattintok, feltöröm ezt is, majd rákeressek a két elő rokonára, azaz a bátyára és a húgára. A bátyára kattintok, de itt semmit nem hozott ki, majd a húga oldalára, és itt sem. Ez fura. Rámegyek a szuka apjára, de neki már nincs elő rokona. Nem, itt valami nem stimmel. Lou szerint kell lennie egy 18 éves lánynak. Majd mikor leesik, visszamegyek az anyja oldalára és a húga adatbázisára kattintok. És ott van, a 18 éves lány. Kép nincs, de a neve is tisztán elárulja, ő nem a családba tartozik. Ő más, mint azok, és én fogom onnan elszöktetni ezt a csajt, még pedig holnap reggel. Lenyomozom, hogy hol van jelenleg, és a telefonja kódja ezt szépen elárulja, de képet nem mutat. A lány Olaszországban tartózkodik, még pedig Milánóban, egy hotelben. Holnap és holnap után végig követni fogom, majd elrabolom. Nem szabad sokat késlekednem, mert a végén elveszítem, és abban is biztos vagyok, hogy Anastasia most össze fog törni, mert végeztem a bátyával, de csak ha tudomást szerezz róla, de fog, és ha megtudja, ott már nem csak piszkos kártyák lesznek, vagy, hogy kié legyen Lou, neem. Ott már csak rólam és róla fog szólni, és Lou csak ennek az egyik nyertese. Kikapcsolom a gépet, kikapcsolom a laptopom, és felmegyek a szobámba, előkapom a rövid nadrágom és az atlétám, majd bezuhanok a takarók közé. Megviselt a mai nap, így hamar elszenderedem.

Másnap felkelve, lezuhanyozom, és felveszem az egyik ruhámat, majd bakancsomat lesietek.

- Le sem rohad a lábadról az a kurva bakancs! - jelenti ki Alex, mire szem forgatva visszarohanok és átváltom tornacipőre.

- Sokkal jobb. Hova ilyen csinosan? - kérdezi, mire elmosolyodom.

- Olaszország, tesó! Szóval 1 óra múlva már úton leszek, csak gondoltam elbúcsúzok. Meg szeretnélek meg bízni valamivel! - mondom beleharapva az almába.

- Mesélj, Hugica! - forgatja meg a palacsintát a levegőben. Ügyes.

- Gemma marad, minden nap napi 3 - szor 3 órát edzek vele, és amíg nem leszek itt, ezt átadom valaki másnak közületek. Valakinek ki kell derítenie mindent egy csajról. A harmadik, ha Gem beszél Louisékkal te is légy ott, és ha rólam van szó, mond azt, hogy alszom, edzem vagy valami, amíg távol vagyok. Nem tudják a tegnapit, semmit nem tudnak még. – mondom, ekkor viszont röhögés tölti be az eddig suttogással betöltött konyhát. Gemma és Brúnó lép be röhögve és tovább csacsogva.

- Szerintem új párocska van alakulóba! - mondja nevetve, mire szem forgatva belebokszolok a vállába.

- Gemma itt maradsz pár napot, nekem el kell utaznom valahova! - mondom, mire azonnal befejezi Brúnóval kezdett beszélgetését, és felém fordul.

- Szó sem lehet róla!

- Nem szeretsz itt lenni? - kérdezi Brúnó kicsit szomorkásan, Alexre pillantok, aki egy "én megmondtam" pillantással intéz el és tovább pörgeti a palacsintát. Seggfej.

- De, de Rebeccával jöttem! - mondja ismét rám nézve.

- Ez már maffia, Gemma. Eddig is egyedül intéztem az ügyeim, és kurvára köszönöm a segítséget, de ehhez most tényleg semmi közöd. - mondom határozottan ránézve.

- Szóval elhozol ide, lekoptatsz, aztán én meg keringjek, mint egy... - tudom, mire gondol, de nem mondja ki, nem is fogja.

- Gemma. Itt lesz Brúnó, Alex, Jace, Cecil, Jace barátnője és anyukámék is szeretnek. Nekem tényleg el kell mennem. - mondom, de ekkor megjelenik életem legpocsékabb beszéde után, életem legmelegebb embere.

- Kivéve engem. Én veled tartok, cica. Ha már tegnap kihagytál a buliból! - mondja Carlos beizmosítva, majd kezet csókol Gemmának.

- Ne is figyelj erre a faszra, és nem, nem jön velem! - mondom hozzá intézve a szavaim, de nem érdekli.

- Kuss! - ejti ki buzis hangon, mire megrökönyödve nézek Alexre.

- Azt hiszi mi is szeretjük, hogy kinyilvánítja, hogy ő meleg! Hát téved, de kurvára! - mondja, mire biccentve ismét a srácra nézek.

- Nem jössz velem! - jelentem ki, mire felnevet.

- Kis butus! Emlékezz vissza New Orleansra! - mondja, mire visszagondolok rá és elmosolyodom.

- De csak azért! - mondom, majd ismét Gemmára nézek. - Sajnálom, Gemma, de nekem már is indulnom kell! - mondom, mire egy csalódott mosoly terül szét arcain, de nincs időm megsajnálni, felrohanok a bőröndömért, lecipelem, berakom a kocsiba, majd úgy, mint anno elköszönök a családtól, csak most Carlos velem jön.

- Megyünk hozzád, siess a csomaggal, nem érek veled tökölni! - morgom, mire cuppanós puszit nyom arcomra.

- Nyugi, ennyire nem buzultam be, amúgy meg két percet kérek! - majd kipattan és pedig a telefonom kezdem el nyomkodni. A csaj még mindig abban a hotelben van, és remélem, nem megy sehova. Alext bíztam meg vele, szóval holnap tudni fogok róla mindent, és nem csak, hogy tudni fogok, Ő maga is meglesz. Oh, egy kis emberrablás már rám fért. Carlos hátradobja csomagját, majd rám kacsint.

- Hova? Minek? Meddig? - kérdezi, mire elvigyorodva indítom be apám Hennesey Venom GT - jét. Nekem kell ez a kocsi, fekete és a leggyorsabb kocsi, amit eddig vezethettem, Rálépek a pedálra és 10 másodperc sem kell, de már 200 - zon pörgök. Odabasz ez a kocsi.

- Olaszország, Milánó. Emberrablás, és remélem minél zökkenőmentesebb lesz. De van nálam kloroform és altató meg nyugtató is. – mondom, vigyort villantva.

- Remek vagy! - nevet fel. - És kit rabolunk el? - kérdezi meg.

- Őt! - nyomom a kezébe telefonom, amire egy füttyentés a válasza. 

- Hogy néz ki? - kérdezi visszaadva.

- Na, ez, azaz információ, amit még nem tudok, de meg bíztam vele Alexet! - mondom vigyorogva, majd újra gázt adok így pár percen belül ott vagyunk a reptéren. Becsekkolunk, felszállunk és meg sem állunk Milánóig. Carlossal végig beszéljük az utat, hisz annyi minden történt velem és vele is, és alig beszéltünk. Mert, ahogy én elutaztam megszakadt köztünk a kapcsolat. Ő sem keresett, és én sem őt. Ő se gondolt rám, én se rá, pedig a kurva életbe is, kibaszottul hiányzott a bolond feje. Másnap reggelre érkeztünk meg. A célpont még mindig abban a hotelben volt, így mi is ott szálltunk meg. Mivel este tudjuk csak elkapni őt, így becuccoltunk és kidőlve egymás mellett aludtunk, mint a bunda, majd 7 - kor szólalt meg a telefonom. Carlost még hagytam aludni, de hagytam neki egy üzenetet és kávét, hogy elmentem kideríteni, hogy hol a csaj. A szerencsém velem volt, ugyanis az undok reggeli csaj helyett, most egy sármos, szépfiú állt a pult mögött és mikor oda érkeztem azonnal rám tapadt a szeme.

- Halika! - fogtam két ujjam közé az egyik tincsem és játszadozni kezdtem vele. Alsó ajkamon végig nyaltam és beleharapva néztem - próbáltam - kislányos mosollyal és ártatlanul szemeibe nézni

- Miben segíthetek, Gyönyörűségem! - mondja a pultra támaszkodva és rám kacsintva. A csali bekapva, már csak ki kell húznom.

- A barátnőmet keresem. Nem tudom, melyik szobába van. - mondom, mire elvigyorodik és a gép felé hajol.

- Nevet kérhetek? - kérdezi, mire fogaimon végig húzom nyelvem, szemeim a plafon felé néznek, majd ismét a barna szemeibe nézek, amik égnek a vágytól.

- Gilda Redrick! - mondom, és abban a pillanatban eltűnik róla minden csábítási kísérlet, de a vágyat nem tudja elmulasztani lentről és szemeiből.

- Sajnálom. Az ő szobáját nem árulhatom el! - mondja komolyan. A kurva életbe már!

- Miért? A legjobb barátnője vagyok! - mondom alsó ajkamba harapva és megrebegtetve szempilláim. Mélyről jövő sóhaj távozik rózsaszín ajkai közül, majd motyog valami csúnyát az orra alatt.

- Rendben, de cserébe kérek valamit! – mondja, és ismét felkerül arcára a csábító és szexi mosoly. Ooo...

- Persze, de először a szoba szám! - mondom ujjaimat lassan sétáltatva a pulton, miközben a másik karommal rákönyökölök a pultra és megtámasztom a fejem.

- 666. - jelenti ki sóhajtva. - Kényeztetést azzal az imádni való száddal, a farkamon! - jelenti ki, mire arcizmaim örömteli táncot járnak.

- Persze, egy fotó, hogy soha ne felejtsem el az édes pofidat? - kérdezem, mire vigyorogva biccent. Előkapom a telefonom, lövök fele egy selfiet, majd puszit nyomok arcára és megbeszélve, hogy 1 óra múlva a szobámba várom, lelépek. 1 óra múlva én már a csajhoz fogok betörni, és aki fogazni fogja - a legjobb reményem szerint - az Carlos lesz. Felérek és megpillantom a fiút, félmeztelenül a kávéját húzza le.

- Érdekel egy szopás? - felkapja fejét és kíváncsian néz. - Lent őt izgattam fel a szoba szám cseréjébe. 1 óra múlva itt van, ha szerencséd van, észre se veszi, hogy fiú vagy. Csináld hosszan, már ha benne vagy! - mondom felmutatva a képet, majd rám nézve elvigyorodik.

- Hello Szépfiú! - kacsint rám, mire felröhögök.

- Oké, fél órát kapsz. A kocsi lent vár, nem akarok nagyon nagy felhajtást, szóval a csomagokat még jó, hogy nem hoztuk fel. A kloroform nálam, rongy nálam, neked pedig csak le kell szopnod! Nem dugod meg keményen, meg semmi. Csak szopás vetted? - kérdezem, mire biccent.

- Akkor te elrabolod a csajt, el fogod bírni? - kérdezi, és itt akadnak meg a fogas kerekeim. Baszki, mi van ha... molett? Mintha jelként érezte volna Alex, elküldi az adatokat, amit szerzett, ott van minden közösségi oldala, de engem egy dolog érdekel jelenleg, az pedig testsúlya. Amint meglátom egy mélyről jövő sóhaj távozik belőlem.

- El fogom bírni! - mondom elmosolyodva, majd az órára pillantok, ami pont akkor üt fél 10 - et. Remek a küldetés elkezdődött.

Leoltom a villanyokat, kiosonok, és épp ekkor tűnik fel a srác vigyorogva. Neki simulok a falnak, míg ő belép, majd én is elindulok. Felhúzom a fejemre a maszkot, míg meg sem állok a 19. - ig, majd ott kiszállva és megkeressem a 666 - os szobát. A szoba szám és az emberrablás olyan ironikusan van egymással, mintha fel kellett volna készülnie a csajnak, vagy nem tudom. Feltöröm a zárt, majd belépek a sötét szobába. Először az áramot kellett volna lekapcsolnom. Mindegy most már. Marad a B terv, kloroform minden mennyiségben. Előveszem a rongyot, miközben az elemlámpával világítom meg a teret. A ruháival mi legyen? Szem forgatva öntöm meg a palackot, majd indulok el a szobába, sietnem kell, így amint belépek, rögtön felfedezem a lányt, de nincs időm gondolkozni, ugyanis a lány nem egyedül volt.

- Jézusom, azonnal takarodjon innen! - sikít fel a fiú, a lány pedig csak felröhög. Hova kerültem?

- Bocs, de nem akarok szemtanúkat! - ezzel lelövöm a fiút és a lány meredek, aki sokkoltan bámul. - Téged csak elkábítalak, nyugi! - és ezzel a mozdulattal szájára tapasztom a rongyot. Hamar elkábul, de nekem nincs időm gondolkozni. Becsavarom a még vértől érintetlen takaróba és a vállamra rakom. A bőröndjét megfogva, rúgom ki az ajtót, s kezdek el rohanni. A liftet elfoglalom és kiszaladva a vállamon alvó lánnyal és a bőröndjével a kocsinál állok meg. Bedobom hátra a csajt, csomagtartóba a többi közé a bőröndjét, majd én is beülök a vezető üléshez. Megcsörgettem Carlost, aki azt írja, hogy legyek a hotel előtt, én pedig várva egy picit elindulok. Pont akkor jön ki, mikor megállok az úton, így beugrik mellém, és elindulunk egy üres területhez.

- Hallod, a srácot meleggé tettem! - röhög fel, belőlem pedig egy kisebb kuncogás távozik.

- Én meg megöltem a lányka barátját! - mondom, majd leparkolok szinte a semmi közepén. - Felöltöztettem, te meg nézd át a mobilját! - mondom kiszállva, majd a bőröndömből előveszek egy hosszú farit, egy atlétát. fehér neműket meg egy tornacipőt.

- Átlagos. - mutat felém egy képet. Ez a legjobb szó rá, de tulajdonképpen szépnek is lehet mondani, természetes szépségnek, ahogy szokták mondani. Barna haja van, szemüvege, és kurva szar ruhái. Szóval segíteni kell neki divattéren.
- Mielőtt visszamegyünk Amerikába, átalakítjuk! Csinálsz neki útlevelet! Én pedig megtanítom rendesen öltözködni, viselkedni! - mondom, majd öltöztetni kezdem. Asszem' sokkal több dolgom lesz ezzel a lánnyal, mint hittem.

Sziasztok, Bogyók! Ezen a héten az utolsó rész, és Isten éltesse sokáig Jade Thirlwall-t. Szóval jövőhéten, addig is köszönök mindent kellemes hétvégét, sok puszi és köszönöm a több, mint 15000 megtekintést, isteniek vagytok! ♥♥♥