58. There Will Be No Mercy

Kend az arcodra a háború színeit

Lépd át a határaid! Hisz az ígéretedre a fejedet adnád, 

Hogy minden rosszban van valami jó?

Vissza Mississippibe, csak most nem egyedül, nem úgy, hogy szomorkodom Lou miatt. Lou és a fiúk is a legnagyobb épségben vannak lelkileg, míg én kész roncs vagyok. Gemma már nem egyszer szólt rám, de miután leordítottam, rám hagyta. Tudja, hogy nem direkt volt, főleg, hogy rá 10 percre bocsánatot kértem és megettünk egy - egy tábla csokit. Segítettet lenyugtatni, de újra rám tört a pánik, mikor bealudt. Fülembe a zene bömböl, de nem segít, látom, ahogy egyre közelebb érünk Mississippibe, főleg Oxfordhoz. Szemem össze-vissza jár, de ekkor az egyik kísérő áll meg mellettem. Kiveszem a fülest és érdeklődve pillantok szemeibe.

- Jöjjön velem, kérem! - biccentek, és kabátom zsebébe rejtem a fülhallgatót és elindulok a nő után. A pilóta fülkébe megyünk, ahol a telefont nyújtja felém.

- Louis Tomlinson! - morogja undok hangon, majd lelép. Meglepetten emelem a fülemhez a telefont, és bizonyosodok meg, tényleg Lou van a másik oldalon.

- Ne beszélj most csak hallgass meg! Nem lesz semmi gond! A családod biztonságban van, higgy nekem! Főleg, ha olyan tökösek, vagy tökösebbek, mint te. Rebecca nyugodj le, de tényleg. Ne képzelj bele többet, mint ami. Szóval visszaülsz a helyedre és mosolyogni fogsz, miközben zenét hallgatsz, világos voltam? - felkuncogok. - Nem hallottam! - morogja, mire nevetés szakad fel belőlem.

- Most már megszólalhatok? - kérdezem, mire felnevet kínosan.

- Szeretlek, a kurva életbe is! - elmosolyodom és neki dőlök a falnak.

- Én is szeretlek, BooBear! És világos, nem képzelek bele többet, de ha valakit megöltek, én téged foglak megfojtani! - mondom mosolyt görbítve arcomra.

- Benne vagyok, cica! Most megyek, a fiúkkal a víz ágyadon fogjuk megnézni a Jessabellet! Puszillak, és nagyon szeretlek! 

- Szintén, BooBear! - sóhajtok fel, majd visszateszem a helyére. Talán igaza van, és többet képzelek ebbe az egészbe. 

Megérkezünk estére, hála a jó Istennek. Gemma is kipihenten és én is. Kértem altatót, így végig tudtam aludni az út további részét, most pedig a kocsiban ülve vezetek őrülten haza. 

- Nyugi, Becca! - mondja Gemma, mire szem forgatva fékezek le a ház előtt. 

- Megjöttünk! - mondom rá vigyorogva, majd kipattanok és rohanni kezdek a házba. Gemma is utánam jön, és ketten lépünk be a lakásba, de sehol senki.

- Anya! Apa! Alex! - kiabálom a neveket, de nem jön visszajelzés. - Brúnó! Jace! Cecil! Hol az Isten faszába vagytok? - kérdezem már a nappaliban, ekkor viszont egy reszelős hang szólal fel mögöttünk.

- Jó helyen, kislány! És most, hogy itt vagy hamarabb elengedjük őket, mint hittem! - rápillantunk, majd összenézve támadunk neki Gemmával. Még a férfi sokkolt állapotban van, addig én előveszem a pengém, Gemma leteríti, én pedig mellkasára pattanva szorítom nyakához a pengét.

- Hol a családom, te faszkalap? - fogcsikorgatva hajolok közelebb, de Ő a képembe röhög.

- Ha nem engedsz el, ribanc, soha többet nem látod őket! - jelenti ki, mire féloldalas vigyorral vágom el a torkát.

- Jézusom, Rebecca! Meg vagy őrülve? – kérdezi, miközben feltápászkodom.

- Hazudott. A hazudósoknak pedig ez a büntetésük. Keressük tovább őket! Ha bárkinek is baja esett, én nem tudom, mit csinálok! - jelentem ki, és elindulok a másik házba. Gemma utánam lohol, majd felkapcsolva a lámpát körbe nézünk, de sehol senki.

- Ez fura. - indul meg ekkor a padló felnyikorog, és az volt a kurva nagy szerencsénk, hogy ráugrottam és mindketten a padlón fekve néztük végig, ahogy a nyilak a falakat kezdik el záporozni. A nyíl tengernek felettünk egy idő után vége lett, de mi már akkor kúszó mozdulatokkal eljutottunk az ajtóig. 

- Készültek a jöttömre, és az a kurva nagy szerencsém - remélhetőleg -, hogy nem egyedül jöttem! - mondom Gemmára egy hálás pillantást vetve, mire mosolyogva biccent, de inkább előkapja fegyverét.  

- Öljük meg azokat a szemeket, most már! - a ravaszt meghúzza, felfelé lő, így vigyorogva nézünk egymásra, miközben a pengémről letörlöm a ráalvadt vért. Ha harc, hát legyen harc. Elindulunk, de nem szakadunk el egymástól. Mikor valaki ránk támadna, vagy csak egy kis neszelést hallunk, halkabbra váltunk, akkor megállunk, vagy földre fekszünk és mikor az ellenség elmegy mellettünk, letámadjuk őt, én pedig elvágom a nyakát. A lőszerrel ügyesen kell bánni. Miután már eltelt így két óra, és egyre kevesebben jöttek ki, biztosak voltunk benne, tudják, hogy itt vagyok, és megismételve magamat, Gemmáról nem tudnak semmit. Így már megbeszéltünk egy tervet. Az ajtón, ahol ezek kijöttek, van egy másik út is. Én ott megyek, majd mikor felüvöltöm a titkos szavunkat, beront, és azonnal lő fejre. Megtanulta elég gyorsan, hogy kell megölni az embereket, arra leszek kíváncsi, mi lesz vele éles helyzetbe, tényleg képes lesz - e ölni. Eljön a kerek 10 óra, mi pedig nem várunk tovább. Gemma biztató mosollyal szorít magához, én pedig a pengét lábamhoz csatolva nagyon lassan és óvatosan indulok meg. Egy másikat, veszek elő a kabátomból, mielőtt belépek az ajtón, és leveszem a bőr anyagot, és a földre hajtom. Mély sóhajtással nyitok ajtót és indulok meg. Először még semmi, majd neszelések és egy velem egy idős szépfiú jelenik még. Épp csak a száját nyitja ki, de én már pengémmel vágom is fel hosszú mosolyt varázsolva ezzel arcára, mint Jeff, a gyilkos. Rám nézz sokkoltan, de inkább csak vállat rántok és a szívébe szúrva a kést, hagyom, hogy összeessen. Kihúzom a pengém, majd tovább megyek. Éles sikoly hallatszik mögülem, gondolom rátaláltak a tettemre. Elbújva a fal mögött kezdek el hallgatózni.

- Itt van, Rebecca! Megölt, több mint 30 embert, és az a fiú egyáltalán nem érdemelte meg azt a halált. Szóval te idióta fasz, dönts! Vagy most azonnal elengeded a családját, vagy saját kezűleg foglak megölni... - és szerintem még folytatná, de kibújok a fal mögül és a fejébe célzom a pengém, ami tökéletesen eltalálja.

- Gratulálok, Rebecca! Megölted az egyetlen embert, aki segített volna neked! - mondja rám nézve a fickó ferde mosollyal az arcán. Nem annyira idős, 28 éves lehet. Szőke haja jól fésült, öltönyt visel, arcán pedig borosta indult fejlődésnek. 

- Tudod, nem akartam bántani egyik családtagodat sem, de a szituáció megköveteli miután megölted 30 emberem, hupsz 31 - et! - ezzel együtt pedig ördögi mosoly kerekedik arcára, kezeimet valaki lefogja, de túl erősen, és szinte mozdulatlanná tesznek. - Most pedig meg vagy. És végig fogod nézni, ahogy meghal a legfiatalabb bátyád! - jelenti ki vigyorogva és a falon megnyomva a piros gombot, felfelé csusszan a fal, és két testőr megy be és rángatja ki a bátyám, Brúnót.

- Megmondtuk, hogy ne gyere ide! - mondja fogcsikorgatva.

- Ja, mert olyan szépen megoldottátok! - mondom gúnyosan. 

- Remek és most miattad fognak megölni! - horkan fel.

- Emlékszel, hogy harcoltam, igaz? - kérdezem mélyen a szemébe nézve.

- Kurva jól, de ez most, hogy jön ide? - kérdezi furán.

- Nem - nem! Mikor kiismertettek, mindig jött valami új! - mondom és halovány ferde mosollyal kacsintok rá, majd lehorgasztom a fejem és visszafojtom a mosolyom.

- Nézz fel, ribanc! Végig fogod nézni, ahogy megöljük a bátyád! - jelenti ki a férfi.

- Egy kérésem lenne. - mondja Brúnó szomorkásan, de csak, akik nagyon figyelnek a hanglejtésére esik le, valójában készül valamire. Persze, hogy készül, hisz Coltok vagyunk, mindig vannak terveink, ha nem jön be az A, jön a B, ha az sem, akkor jön a többi betű, még el nem jutunk a Z - ig, de ott már nincs kegyelem senki felett. És most ezt érzem. Túl sokat próbálkozott már Brúnó, hogy ez csak a D vagy E terve legyen, nem... Ez rosszabb. Szeme nyugalmat áraszt, de ott van benne a hidegvér. Szája féloldalas mosolyt mutat, de ott van benne az a tekintélyt parancsoló, undorodó jelzés. Orra grimaszt rejt, nyakán az erek enyhén duzzadtak, de még nem annyira nagyok. Brúnó tehát a W - nél tart. A zöldes barna szemekbe nézek, amik pimaszul csillognak, majd a férfire néz.

- Hogy hívják önt? - kérdezi, mire furán nézek a férfire, Igaz, ez fura. Ő nem mutatkozott be, ő csak beszélt, de nem magáról. Ki Ő egyáltalán?

- Oh, ez semmiség. Ti lehet nem, de Rebecca személyesen ismeri a húgomat, Anastasia Redricket, aki annak az idióta és nyálas Tomlinsonnak lesz a menyasszonya, de mielőtt hozzámenne, megkért engem, hogy tegyem el láb alól ezt a ribancot, így én az Európai maffiát képviselem, vagyis George Redrick. - ejti ki nevét mintha dicsőíteni kéne, de bennem ez sokkal rosszabbat idéz elő. Megrángatom a kezem, de az engem fogó férfi csak még jobban rászorít. A kurva életbe!

- Gyerünk, Rebecca! Szabadulj ki! Légy azaz elmebeteg gyilkológép, akit nagyapa teremtett, öld meg ezt a faszt, képzeld el Őt, ahogy ismét molesztálni akar! - mondja Brúnó, a fejéhez pedig már a fegyver van szegezve. Nem megy, nem tudom előhívni, túl nagy bennem valami más, eltűnt, mintha kiszívták volna belőlem. Lehajtom a fejem és üvöltöm azt a szót, amit megbeszéltünk a kint várakozó csajjal.

- Viszlát, seggfej! - virítok vigyort a végén, majd az ajtó kicsapódik, Gemma pedig lőni kezd, szerencsénkre pedig azzal kezdi, akinek a fegyver a kezében van, de utolsó feladataként úgy gondolja meg kell húznia a ravaszt és meg is teszi, de Brúnó feje helyett, társát találja el, így Brúnó kiszabadul. Elvigyorodom a sokkolt fejeken, majd lehajtom a fejem. Na, gyerünk! Ki kell zárnom a külvilágot, gyerünk, sikerülnie kell!  Mégis mikor a szemem lehunyom Lou vigyorgó feje jelenik meg. Ezt beszoptam. Erősebben koncentrálok nem Loura, de feleslegesen, majd fordítok a módszeremen. Minden akaratommal Loura gondolok és sikerül. Mikor felnézek George Redrick rémült arcával találom magam szembe, de én inkább a hátam mögött álló betontoronnyal foglalkozom még. Gemmára nézek, aki biccent, én pedig lehajolva, hagyom, hogy fejbe lője fogva tartóm. A lábamról hamar leveszem a pengém, és pont akkor nézek fel, mikor George kezébe már a pisztoly van és rám szegezi.

- Tedd meg! Lőj le, most azonnal! - mondom hátsó zsebembe téve a pengét és felteszem kezeim.

- Persze, és majd engem lő le valamelyik családtagod! Jobb ötletem van, velem jössz! - mondja vigyorogva. Gemre és Brúnóra nézek, akik aggódva figyelnek engem. Kacsintok egyet rájuk, miközben beletúrok a hajamba, majd lépek előre párat.

- Mehetünk! - kezeimet megfogja, majd maga elé tol, fejemre szegezi a pisztolyt és lök rajtam egyet. Elindulok vigyorogva, amit persze ő nem lát. Kiérünk a sötétbe, beültet a kocsiba, csak a biztonsági övet húzza rám, amin meg is lepődök, de hamar kiszabadítom magam fogságából, majd amint beül, az ölébe ülök.

- Rebecca! - szól rám döbbenten.

- Oh, mond, hogy nem akarod! - mondom végig nyalva az alsó ajkamon, és beleharapva, mozgatni kezdem csípőm.

- Nem, ezt nem csinálhatod... - mondja heves fejrázással, de nem bírja tovább, felnyög, majd a mellembe markol. Szemeit lehunyja, én pedig lebiggyesztett ajkakkal hagyom abba a mozgásom, ami miatt rám néz, de nekem már a kezembe a pengém lapul.

- Viszlát, George! Üdvözlöm azt a rohadék nagybátyám a túl világról! – mondom, és ezzel elvágom a nyakát. Vére rám spriccel, de én letörlöm csak magamról, majd kiszállok a kocsiból és elhagyom a kocsi területét, miközben elejtem a pengét. Visszatérek az épületbe, ahol már a családom tényleg biztonságban van, és mikor észrevesznek, a három bátyám azonnal rám ront. 

- Édesem! Tiszta vér vagy! - mondja Alex, de magához szorít és hajamba puszil.

- Leszarom! - nevetek fel, majd Brúnó és Jace is magához szorít, majd Alex átkarol, és úgy vezet apámék elé.

- Megmondtam, hogy ne gyere ide! - morogja, mire kibújva Alex karja alól elé állok.

- A családom vagytok, a családot védeni kell, Apa. És ezt nem tilthatod meg, bármennyire féltesz is. - nézek a szemébe erőteljesen. Felveszi velem a szemkontaktust, de szeme csillogása elárulja, így vigyorogva ölel magához.

- Nagyon büszke vagyok rád, lányom! - suttogja fülembe, majd elenged.

- Becca! - körbe nézek, hol találom a picúrt, és amint meg van, felkapom és szét puszilgatva, az arcát magamhoz ölelem.

- Kecsapos vagy! - jelenti ki végig simítva kezét arcomon.

- Hupsz, tessék Cecil! - mondom és átadom neki a fiát, mire egy szemforgatással ölel magához.

- És ki a lány, aki segített? - kérdezi anyám.

- Hoppá! Bocsi, Gemma tudod a család meg ilyenek! - mondom és megragadom szőkeség kezét.

- Gemma, hadd mutassam be a családom. Ők ott Alex és Cecil, fiuk Marco. Mellette Jace és Brúnó. Aztán apukám és anyukám, nagyapám, nagymamám, de majd ők bemutatkoznak. És család, ő itt Gemma Styles! - mondom mosolyogva apám pedig vigyorogva a kezét nyújtja.

- Nem ismerlek még, de segítettél a lányomnak megmenti minket, szóval már is kedvelek! - Gemma mosolyogva ráz vele kezet, de ekkor nagyapám köhint. 

- Oh, nyugi már, *El abuelo! - mondom nevetve. - Sokkal rosszabbat fogok tenni, amit most ők tettek. És abba nem lesz könyörület. - mondom elvigyorodva, és ő is ezt teszi. Oh, igen. Készüljön a Redrick család, mert ha valaki a családommal packázik, akkor én fogom visszaadni, de nem egy szimpla vértengerrel, mert az embereket lehet pótolni. A család a gyenge pont, kivéve annak a ribancnak, mert neki a pénz. Ezért fogom azt tenni, amit őt tett, szervezkedek, kutatok, majd kifosztom. 

*Nagyapa

Sziasztok, Bogyók! Remélem mindenki sok ajándékot kapott tegnap, viszont lehet most hozok nektek egy "kis szomorú hírt". Szóval míg szünet van, addig heti 3 - 4 - szer fogom hozni a részeket, de január 4-tól visszaállok a heti 2 - re. Köszönöm a kommenteket, és a megtekintéseket! ♥ Puszi, minden egyes olvasómnak!