13. My Dark Side...

Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában…

Miután elbúcsúztunk kiürítettem a bögrét és visszaosontam Lou mellett.

- Hol voltál? - kérdezi hozzám dörgölve magát.

- Anyukáddal beszélgettem! - mosolyodom el, neki pedig rögtön kinyílnak szemei.

- És? Kibékültettek? - kérdezi kíváncsian.

- Ki és elmúlt. - mondom vigyorogva, és végig simítok felsőtestén. Perzsel bennem a vágy, és el akarom felejteni a sírást, a fájdalmamat egy újabb fájdalommal.

- Ohó, de hát.. - mondja pólója alá nyúlva, mármint az én pólóm alá.

- Nem véreztem, te is láttad! - mondom szem forgatva, majd felülök csípőjére. - Hangszigetelt falak és ajtók vannak? - kérdezem füléhez hajolva.

- Hát...itt nem! De gyere! – felpattan, és azonnal rángatni kezd maga után. Megbotlik, amin felkuncogok, de követtem és leérünk egy pince szerűséghez. Elvigyorodik, majd előránt egy kulcsot és kinyitja az ajtót. Belépünk és először tökre Christian Grey - es érzésem támad, de ami itt van, attól még jobban beindulok. Igaz, csak egy ágy és pár - rengeteg – játékszer van itt, de tetszik. Mazochista vagyok. És ezt kiskorom óta tudom. Magamat soha nem tudnám bántani, de ha mások tetszik, baszki kimondom.

- Tetszetős.. - suttogom, mire felém kapja a fejét. Elvigyorodunk, majd hirtelen ledob az ágyra és azonnal felém mászik, időt se hagyva, hogy levegőhöz jussak. Nyakamra tér át, majd vállamra, a póló már rég a földön hever. Harap, szív és van, amikor gyengéden puszil. A plafonra pillantok. Semmi nincsen ott, de egy idő után képzelődni kezdek. A rózsák, a fekete rózsák én pedig számolok. 1-2-3-4-5. Aztán újra és újra.

- Élvezz el, Rebecca! Gyerünk, élvezd, hogy kellemes, élvezd, hogy jó! - mélyebb hang sokkal mélyebb. Nem figyelek, behunyom a szemem, összeszorítom. Nincs itt, nincs itt...

- Nyisd ki a szemed, Rebecca! Nyisd ki a mandula színű szemeidet, Kicsim! - felnyögök, de ezután az arcomon egy pofon csattan. Szemeimet kinyitom, felülök és lihegek. Lihegek, lihegek, még meg nem nyugodok. 

- Én sajnálom, de sehogy se tudtalak észhez téríteni! - Loura pillantok érdeklődve, és eltakarva kezeim - amik remegnek, mint a kocsonya. - Először azt kezdet hajtogatni, hogy fáj. Megálltam, aztán becsuktad a szemed és hangosan számoltál. 15 - ig, majd újra kezdted, de 14 - ig. - mondja aggódóan. - Majd fel kellett pofozzalak, mert ha szóltam nem reagáltál, sőt már rángattalak! - nem viccel. És ezzel most kurvára tilos is. Az apám ismét a fejembe mászott, és újra el kell távolítanom onnan, de most aludnom kell.

- Sajnálom! Ígérem, reggel elmagyarázom, de most nem lehetne, hogy alszunk? - biccent, majd a kezébe kap - menyasszonyi stílusban - és felcipel a szobájába.

- Köszönöm, hogy ilyen megértő vagy! - simítok végig felsőtestén.

- Csak azt szeretném, hogy boldog és őszinte légy velem! - suttogja, majd letesz az ágyra. Bemászik mögém. Kis kifli, nagy kifli, majd puszikat nyomott a fülem mögé.

- Vigyázok rád, Hercegnőm! Szeretlek! - elmosolyodom, majd lehunyom a szemem.

- Én is szeretlek, BooBear! 

Reggel nem mondtam semmit, bár Lout nagyon érdekelte volna. Megreggeliztünk, majd megtanítottam Phobenak néhány lépést, majd ebédeltünk és mentünk is. Johannah sok sikert kíván nekem, amiből leszűrtem, hogy Ő pontosan tudta mi volt velem az éjjel. Már csak azt nem tudtam, ezt Lounak hogy mondjam el. Majd kocsiba ültünk, és elindulva rengeteg jelet adott, hogy mikor akarok az estéről beszélni. Türelmes volt, egészen Londonig.

- Mégis mikor szeretnéd elmesélni? - kérdezi széles - erőltetett vigyorral.

- Louis erről nem olyan könnyű mesélnem! - húzom el a számat.

- Figyel, szerintem már bízhatsz bennem annyira... - kezd bele megállva a házam előtt. Ránézzek. ő padig azonnal visszaszívná az utolsó szavakat.

- Louis Tomlinson! 2 hete járunk! 1 hétig basztunk, amit nagyon élveztem, de nem tudsz rólam semmit! Ahogy én se rólad! A gyermekkorom egy nagy titok számodra, ahogy nekem is a tied, de biztos nem volt olyanba részed, amiben egy kamasz lánynak lehet! Igen, itt gondolj a legdurvábbra, mert amellett, hogy az apám megerőszakolva vette el tőlem az ártatlanságom, tovább molesztált, és ezt mind 10 éves korom óta! Szóval szerintem csak kussolj és intézd tovább a maffia ügyeit, engem pedig most kurvára hagyj egyedül! - és kiszálltam. Nem érdekelt már semmi. Ott hagytam felszaladtam és becsapva az ajtót, leültem a kanapéra, összefont karral néztem magam elé. Elmondtam neki és nem fogok sírni! A kurva életbe is már, eleget hisztiztem! Most már ideje visszatérnie a régi Rebecca Colt - nak. A magabiztos, erős lánynak. Mégis...Ott volt az ajtó, ahol nem jött be Louis. Hiába mondtam neki, hogy hagyjon békén, azt akarom, hogy velem legyen! Azt akarom a kurva életbe is, hogy mellettem legyen, és bontsa le a falaimat, amiről az anyjának beszélt, mert ő az, ő az egyetlen, aki segíteni tud rajtam. Nem! Nem csöpögök, olvadok és semmi! Felpattanva a szobámba mentem és felkaptam a gitárom. Megpendítettem a húrokat és énekelni kezdtem.

Or will you stay

Even if it hurts

Even if I try to push you out

Will you return?

And remind me who I really am

Please remind me who I really am

Everybody's got a dark side

Do you love me?

Can you love mine?

Nobody's a picture perfect

But we're worth it

You know that we're worth it

Will you love me?

Even with my dark side?

Vagy maradnál?

Akkor is, ha fáj?

Akkor is, ha megpróbálnálak kitaszítani?

Visszatérnél?

És emlékeztetnél arra, aki vagyok valójában?

Kérlek, emlékeztess arra, ki is vagyok valójában...

Mindenkinek van egy sötét oldala

Szeretsz?

Képes lennél szeretni az enyémet is?

Senki sem tökéletes

De miattad megéri 

Tudod, hogy miattunk megéri

Szeretni fogsz?

Míg a sötét oldalammal is?

- Igen! - halk suttogás mégis mosolyt csal arcomra.

Don't run away

Don't run away

Just tell me that you will stay

Promise me you will stay

Don't run away

Don't run away

Just promise me you will stay

Promise me you will stay

Ne fuss

Ne fuss

Csak mond azt, hogy maradsz

Ígérd meg, hogy maradsz

Csak ígérd meg, hogy maradsz

Ígérd meg, hogy maradsz

- Sajnálom! - nyög fel Louis a hátam mögül.

- Tudod, nem csak arról van szó, hogy az apám gusztustalan módon kihasznált engem.. - mondom nagyot nyelve. - Miután megöltem az egyik behatolót a lakásba, többször nézegettem a kés éleit, és amikor csak a szüleimre néztem, nem is rájuk figyeltem. Az ereiket néztem a nyakukon és azon gondolkoztam milyen élvezettel ölném még őket. De ezeket máson ki is éltem. Élvezettel öltem meg olyan embereket, akik talán meg sem érdemelték a halált. Rosszabb vagyok, mint maga Lucifer! - nevettek fel kínosan. - Szerinted miért élveztem annyira a durva szexet? - kérdezem most felé fordulva és a gitárt letéve.

- Nem.. 

- Kuss, Tomlinson! Kíváncsi voltál, elmondom. A barátnőd, vagy már volt barátnőd egy mazochista, elmebeteg, őrült gyilkos, akit le kéne csukatni. Tuti elgurultak 10 éve a gyógyszereim vagy nem tudod. De mióta te bejöttél az életembe, már nem érzek vágyat az ölésre, nem érzem azt, amit a felbukkanásodig nyomasztott. És hogy mi ez? A legeslegsötétebb énem...Szóval csak egyetlenegy kérdés forog most itt köztünk, szétcincálva a fejem, a bőröm, a szívem, engem....

- Maradok! - és ezzel nem mond többet. Megfogja a kezem, magához húzz és megcsókol és én leszek a legboldogabb egy röpke pillanatra. Különlegesnek érzem magam, mintha felrepülnék és szél kavarogna, pedig nem csak itt maradt velem, most már tudva a múltam.



Sziasztok, Bogyók! Ahogy ígértem, új részt meg is hoztam! Hogy tetszett? Siettek a kövivel ;) ♥

12. Decomposition

Mosd le a mérget a bőrömről

Bevonultam a fürdőbe és hideg vízzel öblítettem le az arcom, majd lemostam a sminkem. Ajkaimon amúgy sem volt semmi, így azt úgy hagytam. Levettem a pulóvert, a nadrágot és összehajtva letettem a szennyesre, majd hagytam, hogy a melltartó csak úgy lecsússzon rólam, majd az alsónemű is. Zoknimat is leveszem, majd beállok a tusoló áll. Először langyos vízzel áztatom, magam majd a melegebbre fordítom, még melegebbre és még melegebbre, míg tűz forró nem lesz. Mintha a pokolban lennék. Hatalmas gőz keletkezik, ami szinte már fullasztó így elzárom és lemosom magam tusfürdővel. A zuhanyt újra megnyitom, de most a melegről haladok, a hideg felé. És most mintha jég omolna rám. A végén már ráz a hideg, így elzárom, magam köré tekerek egy törölközőt és kilépek. Elmosolyodom, mert a lábtörlőn, ahol vízéri vörössé válik. Imádom. A tükör elé állok - feleslegesen - de ruháimat megfogva besétálok a szobába. Gyér fény terjed szét - a fürdőszobának köszönhetően. Felmérem a szobát, a ruháimat leteszem a fotelba, majd szétnézek. Lounak sötétkék színű szobája van, a plafonon világító csillagok és egy hold. Rémesen hasonlít az enyémre. Fut végig az agyamon. Az enyém sötétvörös volt, a falain semmi nem volt, de a plafon...Tele volt fekete rózsákkal. Tudom, hogy csak matricák voltak - amik világítottak a sötétben - de ha azok nincsenek, nem élem túl a gyermekkorom. Megcsóválom a fejem, majd a szekrények felé haladok és kihúzom őket. Egyből megtalálom a bokszereit, és kikapva egyet fel is húzom. A tovább nyitogatom a szekrényeket, majd - végre - megtalálom a pólókat is. Rögtön magamra húzom az egyiket. Fekete rajta a Green Day lógójával. Elmosolyodom, a törölközőt vissza viszem, majd leülök a az ágyra. Betakarom lábaim és az ágy mellett lévő asztalról elveszem a telefonom. Nem is próbálkozok a nettel, de semmi kedvem a közösségi oldalakhoz. Inkább játszok. Éppen benne vagyok egy versenyben, mikor valaki kiveszi, a kezemből a telefont idegesen nézek rá. 

- Ezt miért kellett? - kérdezem vádaskodva. 

- 5 perce nézlek, ki nyújtott nyelvedet 10 - szer nyaltad körbe az ajkaidon. És te észre sem vetted, hogy szólok neked! Azt hittem én vagyok a pasid! - jelenti ki lebiggyesztve ajkait.

- Jól hitted! - csókot nyomok ajkaira, ő pedig felém mászva leterít az ágyra. Kezei hasamat simogatják, én haját borzolom össze, majd elválik és szemembe nézz. 

- Férfias illatod van! - mondja fintorodva, mire felnevettek. 

- Ez a te tusfürdőd, Pici szívem! - jelentem ki, mire még nagyobb mosoly keletkezik arcán. 

- Akkor, ha vársz 10 percet, jövök és összebújok az én férfi illatú, Hercegnőmmel! - mondja csókot lehelve ajkaimra, majd ott hagy. Ahogy a fürdőszobába megy, fenekét jobbra - balra - erősen - rázza. Ki vagyok rá éhezve. Nagyon. Oké, higgadtság van, Rebecca! Az anyukája lakásában amúgy sincs szex, meg meg is van. Csak egy kicsit! Szólal meg az ördögi énem. Összeszorítom szemeim, és nem tudom, meddig vagyok így, de Lou nyögése azonnal képes kiűzni belőlem a legjobb énemet, sőt minden jót belőlem. Kinyitom a szemem, és azonnal őt keresem és meg is lelem a derekán törölközővel. A vízcseppek felső testén végig szaladnak, amitől felgyorsul a légzésem és mikor feljebb nézem, a vizes haja, a vággyal teli tekintette eléri, hogy fémes ízt érezzek meg a számban. Szemeibe nézek, ő viszont ajkaimat figyeli. Véresre haraptam. 

- Leszarom, hogy meg van! Muszáj, hogy most azonnal ágyba vigyelek! – mondja, és amint elindul felém heves lépteivel, a derekáról lecsúszik a törölköző, sőt teljesen eltűnik. Megragad, felemelem a csípőjére, én azonnal cselekszem - dereka köré csavarom a lábaim - és hevesbe csókban törünk ki. Szemembe néz, mikor bevisz a tusoló alá.

- Ahogy ott ültél, a szemed összeszorítva, és ahogy markoltad a paplant, először nem tudtam mi van, aztán felnyögtél. És aztán én is! - mondja vigyorogva. Lekapom a pólóm, és a bokszerét is lehúzza rólam. Kidobva azt megnyitja a tusolót és a jól eső meleg rögtön ránk ömlik. Kezei rögtön vaginámhoz térnek, és még hüvelyk ujjával izgat, addig kezével kihúzza belőlem a tampont. És innentől bele kezdünk egy teljesen ismeretlen, de vággyal teli szexbe. 

A szemeim szétrebbenek. Zavartan lihegek. A szívem őrülten kalapál. Kimennék a mosdóba, de le vagyok fogva. Méghozzá Lou ölelő karjaiban. Leszedem magamról karjait, és lassan elindulok az ajtó felé. Nem hallja meg, hogy ott hagyom egyedül. A konyhába megyek. Kiveszek egy bögrét a szekrényből és forró vizet töltve bele, beleteszem a tea filtert. Berakom a mikroba és türelmesen várok. Ha nem iszok meg egy bögre teát lefekvés előtt, szörnyű rémálmok kísértenek. És ez leginkább a múlt miatt van. A nagymamám - anyám felőli oldalról - nyugtatott meg, mikor éjjel felkeltem és mindig teát hozott. Nem volt meghatározva az íze. Mindig más, és így mindegyiket megkedveltem. Legyen az fekete, csipke, vanília. Imádom az angliai teát is, de tej nélkül, hmm... Mennyei. Anyám felőli mamám, egyáltalán nem volt idevalósi, sőt! Európából származott, a középső tájon, talán német vagy osztrák. Nem emlékszem, de ő volt az egyetlenegy, aki nem tudott semmit, de a legtöbbet segített - a rózsákon kívül. Mikor elkészül, a filtert kidobom és a tűzforró teás bögrével kisétálok a kertbe. Lábaimat megcsapja a hideg, de nem különösebben érdekel. A forró a tenyeremnek, szinte azonosul a fagyos hideggel a lábamon. Leülök az egyik napágyra, leteszem a dohányzó asztalra bögrém, míg felhúzva lábaimat elrejtem őket Lou pólója alatt. A bögrémet újra a kezembe veszek és csak meredek a tájba. Gyönyörű. A csillagos ég is az. Egyetlen egy felhő sincs az égen. 

- Szép éjjelt! - köszön oda nekem Johannah. 

- Viszont! - mondom a bögrémet felé biccentve. Nem érdekel már. hogy mit gondol rólam. 

- Amiket elmondtál a vacsoránál, most nem csak arról beszélek, hogy a fiammal nem a pénzért vagy, hanem az egészről. Komolyan gondoltad? - kérdezi rám nézve. Én is szemébe nézek, ás bágyadtan elmosolyodom. 

- A legkomolyabban. Tudja, Lou tényleg különleges ember, férfi. És nem érdekel az sem, hogy Ő London maffiájának a főnöke. Én sem vagyok épp angyalból. És tőle megkapom azt, amit a szüleimtől nem. - mondom nevetve.

- Mesélj magadról! A gyermekkorodról! - mosolyodik el.

- Gondolom észrevette, hogy nem olyan kellemes. 15 évesen elvesztettem az állítólagos anyám, és az állítólagos apám pedig 16 évesen koromba, fejbe lőtte magát előttem. - mondom keserűen. - A szüleim gazdagok voltak, amiből eléltem 18 éves koromig. De kellett egy munka sürgősen, amivel nagyon jól keressek. És ekkor megpillantottam, a bárt. - elmosolyodom az emléken. - Beléptem és az ön volt férje volt ott. Telefon beszélt, de megvártam és amint észrevett rögtön lerakta. Elmondtam mit akarok. és ő vigyorogva vett fel. Több mint 1 éve dolgozom ott, és imádom. És ha nem sodor oda az élet, sose ismerem a fiát. - nevettek fel őszintén. 

- A fiam is boldog veled. Tudom, hisz mikor csak rátok nézek, látszik a szemetekben, hogy szinte rajongtok egymásért, és az a vágy.. - nevet fel ő is. - De mi történt? Miért beszéltél a szüleidről állítólagosan?

- Mert pár napja derült ki - a fiúk beleavatkozással -, hogy kiskoromban elraboltak. Azt se tudom kik az igazi szüleim. És ez még semmi.. - sóhajtok fel. 

- Mondta Lou, hogy te teljesen más milyen vagy! Hogy körülötted egy hatalmas fal van, amit Ő elkezdett megrepeszteni! - mosolyodik el, miközben én hatalmasat kortyolok a bögrémből. 

- Ez így van! Lassan ott tartok, hogy belőlem egy nyálas lány lesz! - nevettek fel - És nem akarok nyálas lány lenni! Nem akarok pénzt se, boldog akarok lenni végre valahára! - mosolyodom el búsan. 

- Sose leszel olyan lány, hidd el! És tudom, hogy még most félsz megnyitni a szíved, bárkinek is... De ha meg van, azaz ember, akinek elmondhatsz bármit, úgy gondolom, hogy az a fiam az. - mosolyodik el.

- Nem attól félek, hogy nincs kiben bíznom! - és megtörténik, felszipogok - Ha megtudná a gyermekkoromat, ha megtudná miket csináltam és közben úgy, hogy élveztem, de mindennek meg van a kezdő pontja. És az én kezdőpontom az állítólagos szüleimtől és - lehetséges -, hogy a valódi szüleimtől ered. Mert egyik indította a másikat! - sírok mikor rádöbbenek, hogy miket hordok össze - Az egyik oldalról fájdalmat kaptam, a másikról túlélést. És nem tudom melyik a jobb! Ön szerint egy 14 évesnek át kell élnie testi bántalmazást? És mi van azzal, hogy 12 évesen önvédelemből öl egy kislány? - a könnyeim ellepik az egész arcom, Johannah pedig felpattan és gyorsan a segítségemre siet. Kinyújtom a lábam, leteszem a bögrét és visszaölelem. 

- Ne sírj, gyermekem! A szüleid joggal ölték meg magukat, mármint az állítólagosak. És azt kell mondanom, hogy igaza volt a fiamnak, mikor azt mondta, több van benned! Már nem a gyermekkorodban élsz! Már egy erős, büszke, túlélő nő vagy. És a fiam mellett remélem, megtalálod a boldogságot is! Örülök, hogy te vagy a barátnője! És tényleg sajnálom, amiket mondtam! Nagyon félreismertelek!  - suttogja a fülembe, amitől csak még több könny csordul le az arcomon. Nem akarok sírni, de oly jó érzés kiadni, máshogy a fájdalmam..




Sziasztok, Bogyók! Meghoztam az új részt és igaz, eddig mindig Pénteken, de őszi szünet van, és oly kellemes reggelem volt - egy kis fangörcs és szukagörccsel fűszerezve -, hogy kész reggel meghaltam. Szóval a következő napokban, gyakrabban várhatok tőlem részeket. Amúgy, hogy tetszett? ♥ Puszi minden directionernek!! 

11. All pain...

Mindenki akkora szakértő, a részletek nem számítanak

Soha nem voltam még ennyire beijedve semmitől! De alapból nem is vagyok félős teremtmény, de most mégis érdekel mit fog gondolni rólam Lou anyukája és testvérei. Ez gond, nem? Jó, mély levegő! Markot már ismerem és vagyunk annyira jó ivópajtások, hogy tudok pár dolgot is. Például már elvált a feleségétől, de havonta letesz egy millió fontot, hogy eltarthassa a gyerekeket és magát. És igaz, hiányolja volt feleségét, megértette, hogy ő miért vált el tőle. Nem akar ilyen életet, amiben a bűn nagyon benne van. Azt akarja, hogy a gyerekeknek jó élete legyen. Megértettem, viszont Lou úgy beszél az apjáról, mintha megerőszakolta volna az anyát, szóval többről van itt szó, mint amit tudok. Nem akarok faggatózni, de kibaszottul kíváncsi vagyok már, hogy mi van a Tomlinson családban.

- Te már ébren vagy! - fogja át a derekam és belepuszil a nyakamba.

- Persze, hogy ébren vagyok. - mondom a tükörképébe vigyorogva. Farkasszemet nézünk a tükörbe, majd mindketten mosolygásba törünk ki.

- Olyan baszhatni való segged van! - jelenti ki keményen belemarkolva.

- Persze, Tomlinson! Majd ha elmúlik, baszhatod is, de addig ne izgasd fel se magadat, engem meg főleg ne! - mondom nevetve.

- Oho, téged miért ne? - kíváncsiság terül szét íriszeiben, mire fejcsóválva szembefordulok vele.

- Mert kénytelen leszel véresen megbaszni! - jelentem ki. Hangos sóhaj szakad ki belőle, majd felrak a szekrényre.

- Imádom azt a mocskos szádat, imádom azt, hogy ilyen perverz vagy, imádom mikor heves vagy, mert az szexi. Imádom, mikor ezekkel - végig simít ajkaimon - és ezekkel - másikkal pedig a kezemen - olyanokat művelsz amikről már csak a képzeltemben eljuttok a csúcsra. Imádom, hogy egyáltalán nem vagy olyan, mint a többi lány. De a legjobban azt imádom, hogy ez mind az enyém! - mondja vigyorogva.

- Utálom mikor ilyen nyálas vagy! - nevettek fel vállába fúrva a fejem.

- Hát, ha már te nem dicsérsz agyon, Hercegnőm! - kuncog fel a fülembe.

- Arra vársz? Hát akkor tessék. - mondom, és a szemébe nézzek. - Ezekkel, és az érzéki nyelveddel olyat csinálsz, mintha kiskorodban joghurtos poharat nyalnál. De most halál komolyan! A szád néha olyan, mint egy életre kelt porszívó! - elmosolyodik, de azonnal folytatom is. - Az ujjaidtól lehidalok, szó szerint. A farkad teljesen kitölt, mindenhol. De beszéljünk érett 19 éves fejjel. Szeretem a hasad, a szemeid kábultba ejtenek. Komolyan elég csak rám nézned! A hajad mindig tökéletes. A "mostkeltemfel' - től a "mostszexeltemegyjótacsajommal" - ig. - felkuncog, mire én is elmosolyodom. - Szerelmes vagyok a hátsódba. Mikor elalszom veled, másnapra attól félek, hogy eltűnsz és elhihetted ezelőtt sose éreztem ilyet. Kötődök hozzád. És nem tudom mi lesz akkor, ha egyszer tényleg megtörténik. Szeretem a hülye fejeid. A kisfiús mosolyodtól a bugyimba piszkítok - meg ne próbáld - és ott van azaz érzés. Tudom, hogy maffiózó vagy - vagy, hogy mondják - és nem szabadna benned bíznom, sőt halálfélelmemnek kéne lennie, asszem', de ahelyett, hogy lenne, olyan biztonságba érzem magam melletted, mint még soha. - elmosolyodik, majd közelebb hajol és megpuszilja az arcom.. Basszus, mond, hogy nem! Lou előtt sírtam, na, baszki.

- Ne sírj, kérlek! - mondja és megölel. Komolyan, nagyon nagy erőfeszítés kell, hogy visszatartsam. És ezt mind ő váltotta ki belőlem és a gyermekkorom. Nem! Erős vagyok! Itt van Louis, akibe totál szerelmes vagyok, és már nem vagyok gyerek! Az állítólagos szüleim sem élnek már - hála a jó égnek - így már nem bánthat senki.

- Töröld meg az arcod, és zuhanyozz le! - suttogja a fülembe.

- Ne nézz hülyének! Attól, hogy elérzékenyültem, nem kell kesztyűs kézzel bánnod velem! - mondom nevetve.

- Jól van, akkor siess! - nevet fel ő is. - Hamarosan indulunk! - mondja, majd elenged és csókot nyom ajkaimra, majd ott hagy. Bezárja az ajtót, én pedig lekecmergek a szekrényről és belenézzek a tükörbe. Elmosolyodom, majd vigyor ül ki a számra, végül nevetésbe török ki. Egy igazi szánalmas csődtömeg vagyok, és hihetetlen, hogy erre még BooBear nem jött rá.

- Megérkeztünk! - este 6 van, Doncasterben vagyunk. Egy hatalmas palota - féleség előtt állunk kocsival, majd be is hajt Lou és leállítja a motort.

- Ideges vagy? - kérdezi mosolyogva.

- Nem! - jelentem ki mosolyogva. A reggeli pánikom tényleg eltűnt.

- Oké, akkor leszek helyetted is ideges! - mondja kínosan felnevetve.

- Ha nem szeretnek, szakítasz velem, ha meg igen akkor szerencséd van! - mondom mosolyogva és szállnék ki, de visszaránt és mélyen a szemembe nézz.

- Ne is álmodj róla! Mióta találkoztunk egy ki - bebaszottul nagy fal van felépítve magad körül, és ma egy picit megrepedt! És ne is reménykedj benne, hogy a tulajdon anyám fog minket szétválasztani! - komolyan beszél. Valahogy hiszek neki, de mégis nem tagadhatom bennem is van némi kétely. - Ma itt alszunk, és holnap ebéd után indulunk vissza, mert vannak elintézetlen ügyeim, addig te elleszel, igaz? - kérdezi mosolyogva.

- Messze van még a holnap, BooBear! - mosolyodom el megcsókolva, majd kiszállunk a kocsiból. Megfogom a kisebb táskám, de Lou azonnal kikapja a kezemből.

- Anyukád azt fogja hinni, hogy egy ribanc vagyok, aki ugráltat! - szinte kiabálom utána, annyira előre siettet.

- Csak úriember! - torpan meg és hátra nézz. - Jössz? - kérdezi hátranézve. Odasiettek hozzá, és össze kulcsom a kezét, vele együtt fogom a poggyászt is. Elmosolyodik, majd megállunk az ajtó előtt. Balra biccent, én pedig megnyomom a csengőt.

- Komolyan mondom lányok, ha nem a bátyátok az nagyot fog kapni, mikor legközelebb jön! - az ajtó nyitódik és egy gyönyörű hölggyel találom magam szembe. Meglepődik, majd végig mér, és komolyan mintha undort láttam volna elsuhanni az arcán, de hamar kényszer mosolyból vált át. Ezt kibaszottul utálom! Előre ítélkezik! Jó nem húzom fel magam, hisz még is csak Louis anyukája.

- Szia, Anya! Hát remélem, nem kapok a barátnőm előtt! - húzza el a száját, felnevetve.

- Szerencséd van, fiam! - öleli meg Louis-t - mielőtt megölelte volna, gyorsan kivettem a kezéből a táskám - így ő is átölelte.

- Anya, ő itt a barátnőm, Rebecca Colt. Becca, őt itt az anyukám, Johannah Poulston! - kezemet nyújtom, mire egy nem szívélyes pillantást kapok.

- Hát örvendek a találkozásnak! - mondom, mikor hátat fordít és bemegy.

- Nyugi, csak még ismeretlen vagy számára! - mondja mosolyogva, majd betessékel. Táskámat szorongatva megyek előre, majd bevárom Louis-t, aki összekulcsolja a kezünket, de hamar elengedi, amikor egy kislány szalad elénk.

- Louis! - kiáltja, a mellettem álló pedig eldobva táskáját felkapja.

- Daisy! - ölelkeznek egy darabig, majd jön még egy kislány, aki szinte kiköpött mása.

- Khm.. - mondja a kislány.

- És persze Phobe! - őt is felveszi, és mindkettőt szorosan magához öleli. Elmosolyodom, de ekkor újabbat köhintenek. Előre nézek, de most a köhintés nekem szólt.

- Hello Lottie vagyok, és gondolom te vagy a bátyám barátnője! - mondja mosolyogva.

- Becca és jól gondolod! - mondom kezemet nyújtva, de az ölelést választja.

- Takarodj már arrébb én is meg akarom ismerni Lou barátnőjét! - mondja egy újabb lány hang.

- Fizzy! Hogy beszélsz a vendég előtt? - szólal meg idegesen Johannah.

- Semmi baj, Anya! Hozzászokott! - nevet fel Lou. Gyanús pillantással nézz rám, de én nem törődök vele. Ő kezdte a hát fordítással.

- Becca! - nyújtom a barna hajú lány felé a kezem.

- Fizzy! - de ő is inkább megölel. Ezután a kicsik jönnek.

- Kérsz valamit inni? - kérdezi Lottie, mire e fejemet rázom.

- Köszi, de nem. - mosolyogva biccent, majd mind Loura nézzünk.

- Felmész a lányokkal? Mert most arra várnak, hogy engedélyt adjak! - mondja nevetve rám nézve.

- Nem kell a te engedélyed, van saját akaraterőm! - nevettek fel, a lányok pedig összevigyorogva már húznak is felfelé.

- Mióta vagytok együtt a bátyámmal? - kérdezi Fizzy.

- 2 hete asszem'. - mosolyodom el. Egy hatalmas szobába térünk be, ahol két ágy van és felettük nagy betűkkel Fizzy a másik felett pedig Lottie. Mellettük egy - egy ajtó. 

- Ez lenne a mi szobánk. A két ajtó mögött van a saját kuckónk, mert folyton veszekedtünk a fürdőszobán meg mikor hoztuk fel a fiúkat, így anya ezt találta ki. - magyarázza Lottie. 

- Csúcs szuper szobátok van lányok! - mosolyodom el. 

- Oké, nem a szoba miatt ráncigáltunk fel! Mesélj magadról! - mondja Fizzy elültetve az ágyra.

- Hát...19 vagyok és táncolok. Nagyon nincs mit mesélnem. - le akarom zárni a témát. Nem kell, hogy megtudják, hogy hol dolgozom meg ilyenek. Nem tagadom, nem vagyok büszke a munkámra.

- Akkor hogy ismerkedtetek meg ezzel a féleszűvel? - kérdezi nevetve Lottie.

- Hát..a szülinapján. Táncoltam neki - mert az apukátok felkért rá - és mondhatni már akkor vonzódtunk egymáshoz. - mondom nevetve.

- Ez oly romantikuus! - mondja Fizzy édes mosollyal.

- Pasi hiánya van szegénynek, így előre kell szólnom, hogy ha felhozom Mikeyt! - suttogja oda nekem Lottie.

- Hát szép csaj vagy, biztos hamar rád talál ismét a szerelem! - mondom mosolyogva. Biccent, majd ezek után jönnek a csajos témák. Bírom ezt a két csajt. Lottie modell szeretne lenni, Fizzy pedig feleség. Mindkettő megmosolyogtatott, majd jöttem én. Rövidre zártam a témát, de láttam a szemükben, hogy ennél többet akarnak, de szerencsémre ekkor megjelent Phobe vagy Daisy.

- Anya szólt, hogy gyertek vacsorázni! - biccentenek és el is indulnak, engem viszont a kislány megállít.

- Ugye, nem fogod elrabolni Lout? - kérdezi halkan, hogy nővérei ne hogy meghallják.

- Miért rabolnám el? - kérdezem mosolyogva és leguggolok, hogy vele egy szintbe legyek.

- Hát mert most csak rólad bír mesélni, és azt mondta nagyon szerethető vagy, meg hogy kedves meg ilyenek. - mondja elhúzva a száját.

- Ne félj, nem fogom elrabolni, sőt majd megmondom, hogy többször látogasson meg titeket! - nevettek fel, mire ő is elmosolyodik.

- Miután végeztünk a vacsival, muszáj lesz megmutatnom neked a barbi gyűjteményem! - megfogja a kezem, majd elindulunk én pedig gyorsan felállva, hogy el ne essek és követem a tempót. - Meg van a plüss gyűjteményen! Phobenak van egy csomó színezője, így azokat elcserélve nem veszekszünk. Ő barbizik, én színezek! - és csak mondja, én pedig figyelem. Daisy egy igazi pletykafészek lesz tinédzser korában, és ebbe biztos vagyok. Mire odaérünk, az asztalhoz még mindig mondja, hogy néha meg tépi Phobet, azért a sarokba kell állnia 5 percig.

- Oké, Daisy szerintem már elég ideig lefoglaltátok, Beccát! - mondja Lou megfogva a másik kezem.

- Semmi baj, Lou! Élvezem a lányok társaságát! - mondom mosolyogva.

- Üljetek le, mindjárt tálalok! - mondja Johannah.

- Ne segítsek? - kérdezem ráemelve a tekintettem. Gúnyosan tekintette mindent elárul, de kedvesen utasít vissza. Leülök és az egyik oldalamon Lou, a másikon Phobe kap helyett. Örülök, hogy ő ül mellettem. Őt is meg akarom ismerni, ahogy Johannahát is, de ő rideg. 

- Lou kedvencét főztem, ha nem bánjátok lányok! - tér vissza az anyuka mosolyogva. Leteszi az ételt, majd leül és szedni kezd először ő, majd a lányok, én és végül Lou.

- És mivel foglalkozol, Rebecca? - kérdezi Johannah.

- Táncol! Lou igaz, hogy jól táncol? - kérdezi Lottie felcsillanó szemmel.

- Fantasztikusan! - jelenti ki mosolyogva, és ravaszul rám néz.

- Majd mutatsz néhány lépést? - kérdezi mellettem Phobe. Elmosolyodom és lenyelve a falatot biccentek.

- Holnap délelőtt jó lesz? - kérdezem, mire hatalmas vigyorral biccent.

- És mióta táncolsz? - faggat tovább Johannah.

- Hát 15 éve. - mondom mosolyogva. Meglepődik, de ördögi mosoly jelenik meg az arcán. Ne!

- És pontosan hol is dolgozol? Hogy hívják a táncklubbot? - kérdezi tovább. Mondtam, hogy nem! Lou az anyára néz sokkoltan és idegesen én viszont letéve az evőeszközt vigyorogva nézek Johannah szemébe.

- Nem táncklubban dolgozom, Johannah. Gondolom Louis már elárulta, hogy egy klubban dolgozom, aminek ő a főnöke, még pedig a Black Roseban! - jelentem ki. Meglepődik merészségemen, de bekapva egy újabb falatot tovább kérdezz.

- És ez a klub, milyen táncosokat vesz fel? - kérdezi mosolyogva.

- Anya elég lesz! - jelenti ki Louis.

- Azt szeretné, hogy kimondjam a lányok előtt? - kérdezem felvont szemöldökkel. 

- Ha nem tudsz rá jobb szót, akkor igen! Szeretném, ha a lányok tudnák, milyen barátnője van a bátyjuknak! - megcsóválom a fejem nevetve, majd Johannah szemébe nézek.

- Szükséges ez? - kérdezi Lou hátra dőlve.

- Igen! - mondjuk mindketten.

- Szóval egy rúdon táncolok - igen kevés szerkóban - férfiak kényeztetésére. Ők nem érnek hozzám, én sem hozzájuk. De ezen kívül, ez a tánc stílus remek az izmok növelésre. És természetesen bármilyen táncot el tudok táncolni. Mert még nem kellett munka után néznem, addig táncoltam utcait, hiphopot, párost és még sorolhatnám. - mondom nevetve.

- Akkor te egy utcasarki vagy? - kérdezi Fizzy.

- Nem! - jelentjük ki egyszerre Louissal, a kezemet még meg is szorítja.

- Csak táncolok, mert imádok táncolni. Kizárom azt, ami körülöttem folyik, egyedül így bírhatom ki, hogy ne hányjam le azt a sok disznót. - mosolyodom el.

- És miért nem léptél ki mikor összejöttél Louissal? - kérdezi Johannah. Mélyen nézek a szemébe, és mosolyogva válaszolok.

- Nem azért járok a fiával, hogy rajta éljek, mint egy hadd ne mondjam ki! Azért vagyok a fiával, mert szerettem. Nem érdekel, mennyi pénze van, azt sem, hogy valójában mi a munkája. Őrülten beleestem és ezen már senki nem tud segíteni! - mondom mosolyogva. - Most pedig ha megbocsájtotok! - felállok és kisétálok a nappaliba. Azt a kurva. Ez kemény menet volt. 

- Hé, jól vagy? - jön egyből utánam Lou.

- Ha megmutatnád a szobánkat, fent megvárnálak. Remélem megérted, hogy elment mindentől a kedvem. - elmosolyodik, majd felrángat.

- Ez a régi én szobám. Maradnék, de van egy kisebb vita anya és a gyerekek között! - nevet fel.

- Mi? Miért? - kérdezem meglepetten.

- A lányok imádnak! És az még rátesz, hogy így kiálltál magadért! Anya úgy ül ott, mintha oda fagyott volna, a lányok is, csak ők beszélnek is. - felnevet, majd a szemembe néz. - Nem ítélnek el, szóval ne legyen semmiféle érzésed! - mondja megcsókolva. Oké, Lou ezt mond te is, ha egy kurva vagy és az anyám úgy nézned rád. Oké az a felállás pedig elég furcsa lenne. 

- Ne agyalj, szarul áll! Nézz szét vagy valami! Siettek, de szerintem még lesz egy kis dolgommal, anyával! - mondja és újabb puszit nyom számra, majd itt hagy. Leülök az ágyra és megtörlöm a szemem alatt. Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! De még is úgy érzem, ma minden ki fog jönni belőlem. Minden fájdalmam...

Sziasztok, Bogyók! Mit szóltok Lou anyukájához, most szólok, nem hagyom így, mert nagyon bírom! Mindegy következő héten, pénteken újra itt! ♥♥♥♥

10. If you dry sex.. (+16)

Amikor mozog, istenem még jobban akarom

- Akkor mehetünk bulizni? - kérdezi Harry.

- Polly két percen belül itt van! - kiabálom ki a szobámból. Én még a sminkemet csinálom. A szemem füstös, a számat vörös rúzs fedi. Hajam göndörítve van, a testemen pedig egy mini fekete testre simuló ruha van. Lábaimon fekete bakancs. És persze a kockás harisnya sem maradhat el. A csengő hangosabban szól a fiúk beszélgetésénél, de még nem megyek ki. Megejtem a szerencse puszit a tükrön, majd  lassan elindulok ki.

- Most már kijössz? - kopog be a szobába Lou. Kinyitom az ajtót, és már szólásra nyitja a száját, de azonnal be is csukja.

- Szóval lélegzetelállító vagyok! Köszönöm! - mondom a szájára puszit nyomva, majd kerülve elhaladok mellette - miközben fenekére csapok. - És ne feledd azt se mi van akkor ha a csajodnak megvan! - ránézzek és ő is rám nézz, egy szexi mozdulattal és tekintette kíváncsiságtól ég.

- Anál - hét, BooBear! - nevettek fel furán, de ördögien hangzik. Kisétálok a  fiúkhoz és Pollyhoz. A srácok sem tudnak megszólalni, sőt a szöszinek és Liamnek az ajkai nyitva maradtak.

- Rendben! Értem szexi vagyok, de vannak nálam dögösebbek! - mondom nevetve.

- Szexi, magabiztos, rúdtáncos, izmos.. - nevet fel Lou a hátam mögött. - És az én csajom! - puszil bele hajamba, majd a fülemhez hajol. - Polly nem tudja, igaz? - kérdezi halkan. Megrázom a fejem, majd a többiekre nézzek.

- Indulhatunk? - kérdezem mosolyogva.

- Először is.. - szólal meg Polly, és a táskájából előhúzz egy üveg whiskyt. - Ki kezdi? - felnevettek, majd eltávolítva Lou kezeit a csípőm körül, kiveszem a lány kezéből az üveget, és felbontva lehúzok pár kortyot.

- Azta kurva! - nevet fel Niall, Lou veszi ki a kezemből és iszik utánam, majd Liam, Harry, Polly és Niall is.

- Most már mehetünk! - vigyorodom el. Ezzel kezdetét vette egy őrült éjszaka. Leérve egy limuzinba ültünk be, és indultunk is el.

- Most ez komoly, fiúk? - kérdezi Polly nevetve.

- Hát tudod, ha mi bulizni megyünk, általában totál K.O. - ra isszuk magunkat és megbaszunk valakit! - mondja Hazza.

- Kivéve ma! - morogja mellettem Lou.

- 1 álló hétig basztunk és nem volt elég? - nevettek fel.

- Hát ez van ha rólad van szó! Kielégíthetetlenné teszel! - csókol meg.

- Őszintén mondva nem reméltem nektek hosszú jövőt. - szólal meg Hazza, mire mindketten rákapjuk a tekintettünket. - De így elnézve titeket, komolyan arra várok mikor lesz egy kicsi Lou vagy egy kicsi Becca! - nevet fel kínosan.

- Hátrébb az agarakkal, Styles! - mondom döbbenten.

- Miért nem akarsz gyereket? - kérdezi Lou rám nézve most.

- De, de basszus. 19 vagyok még csak! - mondom sokkoltan.

- Hazza fiatalabb nálad, és látod milyen nagy a fantáziája! - mondja Liam nevetve.

- Uh, tényleg majd kérem a szülinapotok napját! Nem akarok besülni! - mondom elhúzva a szám.

- A tiedet sem tudjuk! - mondja a szöszi valamit rágcsálva.

- Szeptember 5. Kérhetek? - kérdezem mikor felfedezzem a gumi cukor csomagját. Vigyorogva nyújtja felém, mire kiveszek egy marokkal. Lou is belenyúlva, de rácsap a kezére és újra maga mellett tartja, biztonságban.

- Naa! Becca meg kapott egy csomót! - mondja kisfiúsan.

- Tessék, csak ne nyavalyogj! - mondom a szájába téve kettőt, de úgy látszik neki jobb ötlete támadt, mert ezután megcsókolt - eközben persze egy gumimacit is átjuttatott a számba.

- Ez undorító volt! - fejezte ki őszinte véleményét Polly.

- De finom! - kacsintok rá nevetve.

- Megjöttünk! - szól hátra a sofőr. Kiszállunk és bemegyünk a klubba. Eddig se nagyon várakoztunk a klubok előtt. Elég volt lekapni a biztonsági őrt, és már bent is voltunk. Viszont most a hely változott. Itt még sosem jártam - és nem hiszem, hogy Polly igen - ezért érdeklődve nézek körbe. Sokszor teszem fel magamban a kérdést, hogy mi a különbség két hely között. Hát vannak, de nagyjából az emberek - akik ott dolgoznak - tudják meghatározni.

- V.I.P. helyünk van! - mondja Lou a fülembe.

- Elmegyek az italokért Pollyval, megtalálunk titeket! - puszit nyomok ajkaira, majd megragadva Polly kezét a bárhoz húzom. Egy helyes 19 éves körüli pasi áll ott, de amint meglát minket ott hagy másokat és a segítségünkre siet,

- Mit kér a két hölgy? - kérdezi bájos mosollyal. Komolyan a bugyi rám tapadna, ha nem járnék Louval. 

- Legyen 6 vodka, erős vodka! - mondom rá kacsintva. Semmi kedvem kikezdeni vele, de így legalább ingyen kapjuk a piát. Ki is tölti, majd elénk csúsztatja egy kis tálcán.

- Ezt a kört én állom! - jelenti ki vigyorogva.

- Köszike! - Polly puszit küld, majd megragadva a tálcát ott is hagyjuk. Hamar megtaláljuk a fiúkat, akik körül már a lányok repdesnek. Lout is kiszúrta valaki, de amint meglát, már el is felejti őt. Elveszem a tálcáról a vodkát és lehúzva, oda somfordálok és pont az ölébe ülök. A lányra nézek, aki meglepetten figyel.

- Na most figyelj, Kis anyám! És remélem a végére elhúzod a vékonyka kis seggedet! - mondom és megcsókolom Lout. Kezei derekamra csúsznak, én hajában túrok. Mikor levegőhiányban elválunk, csak egy nagyon picire, de azonnal folytassuk. Mikor befejezzük egymás szemébe nézünk. Látom benne a vágyat, és szerintem ezzel ő is így van.

- Annyira, de annyira megdugnálak a táncparkett közepén! - nevet fel kínosan.

- Nekem jobb ötletem támadt! - mondom, majd felállva magam után húzom.

- Várj! - megfogja és lehúzza a vodkáját, majd ő kezd el húzni. Bevisz a legmélyébe, és kíváncsian néz rám. Puszit nyomok ajkaira, majd megfordulva fenekemet nemi szervéhez dörzsölöm. Megfogja csípőm és fel - le simít rajta, miközben dudorodik a nadrágja. Felkuncogok és jobban tolom csípőm dudorához. Megfordít és mélye nézz szemembe.

- Ha te száraz szexet akarsz, rossz embert választottál! - csikorogja a fogai között. Kezeim végig szaladnak a feslő testén, majd megfogom a pólója felső részét és közelebb húzom magamhoz.

- Akkor nyomás a budi! - mondom szempilláimat rebegtetve.

- Csak hiszed, Hercegnőm! - kacsint rám nevetve, majd megfogja a kezem és elindul felfelé. Először azt hiszem a V.I.P. helyünkre megyünk vissza, de a másik irányba megy így egy hosszú folyóson megyünk végig. A folyóson végén szobák vannak. Kinyitja a 169 - es szobát, majd bemegyünk. A hely fekete és piros színekből áll, amitől teljesen kábulatba esek.

- Azta, Lou ez a szoba kurva szép! - mondja mire közelebb húzz magához.

- És gondolj bele mit csinálhatunk a víz ágyon, ha nincs meg a bajod! - suttogja kéjesen a fülembe. A bajod. Tetszik, ahogy hívja. 

- Akkor uram üljön az ágyra. - mondom vigyorogva.

- Jobb ötletem támadt! - csókol végig fedetlen vállamon. Felkuncogok, de szembe fordulok vele és megcsókolom. Hajamba túr, míg kezemmel a nadrágja sliccét húzom le. Korábban is észrevettem egyikük sem hord övet, így a nadrágjuk szinte a seggükön van. Amitől egy lánynak simán orgazmusa lehetne. A nadrágját - bokszerével együtt - lehúzom, mire meglepetten hagyja abba a csókolózást.

- Hoppácska! - mondom vigyorogva majd leguggolok. Vággyal teli péniszét a kezembe veszem, és megnyalom az elejét.

- Bassza meg! - mondja nevetve. Felnézek rá, ő le nézz rám, eközben pedig a számba veszem farkát. Valahogy intimebb az, amikor nézzük egymást, miközben a másiknak örömöt szerzünk, és ez olyan földöntúli érzés. Szopni kezdem, de úgy látszik ő akarja - mint mindig - adni az ütemet, így kezével rásegít és amellett, hogy csípőjét mozgatja, kezével fejemet még jobban nyomja, így lejjebb megy pénisze. Teljesen kitölti a szám, nyelv technikámat használom, belőle hatalmas sóhajok szakadnak fel. Egy ideig bírom a tempót, de többet akarok, így a fenekét megmarkolva gyorsabban csinálom.

- Elfogok menni! - jelenti ki. Eddig még egyszer sem ment el a számba, de nem magam miatt. Most viszont változnak a szabályok. Kezével lassabb tempót diktál, de hajthatatlan vagyok kezem előreszökken golyóira és azokat masszírozva ő is elveszti a kontrollját. 

- Bassza meg, Rebecca! - pénisze lüktet, majd kilövell, ő pedig kihúzva magát számból lenyelem. 

- Utállak! - húzz fel magához nevetve.

- Most na, jobb volt, nem? - kérdezem, mire ajkaimra pillantva és elmosolyodik.

- A szád széle olyan maradt! - elvigyorodom, majd végig nyalom és megérzem még sós izét. Lenyelem, amit ő végig nézz, majd újabb hatalmas sóhaj szakad fel belőle.

- Egy ki - bebaszott valóra vált álom vagy! - jelenti ki mosolyogva majd megcsókol. - Kár, hogy nem viszonozhatom! - húzza el a száját.

- Oh, fogod még te! Na gyere a többiek már biztos várnak, és szomjas is vagyok. - mondom puszit nyomva szája szélére.

- Holnap bemutatlak a családomnak! - mondja mielőtt kimennék. Kezem már a kilincsen, de vissza fordulok és sokkoltan nézek szemeibe.

- Mr Tomlinson mond mit? - felnevet, majd kezeit a derekamra teszi. 

- Először, hagy öltözzek fel. Másodszor pedig szeretnélek bemutatni a családomnak! - mondja és felhúzza a nadrágját.

- Értettem én, csak nem értem! - mondom zavartan. Látszik ő is össze zavarodott, így kisegítem. - Miért?

- Mert szerelmes vagyok beléd! És azt akarom, hogy lássák az én hercegnőmet! A húgaim biztos imádnának! - mondja nevetve. - Na benne vagy? - erre most mi a szart mondja? Hogy nem?! Kibaszottul nem vagyok benne, hogy elakarsz vinni a szüleidhez megismerkedésünk után 2 héttel!

- Persze.. - mondom, mire ragyogó szemekkel megcsókol.

- Istennő vagy!




Szép péntek napot továbbra is Bogyók! Hogy tetszett? Köszönöm a kommenteket, meg a feliratkozókat! ♥ Jövőhét pénteken ugyan itt! ;) ♥

9. Terrible Childhood Memories #1 (+16)

 Tűz van a szívemben, nem félek a sötétben

Bébi, te vagy az egyetlen okom

Borzalmas nap. Viszont ma lettem 14 és mostanában a betörések is gyakorivá váltak, a szüleim pedig többször tűntek el, mint illene. De ma reggel megjelentek. És azt hittem minden más lesz.

- Kincsem! Kelj fel, ma van a szülinapod és apád valami nagyon különlegeset szeretne neked mutatni. - mondja gonosz mosollyal az arcán. Nem sejtetettem. Lementem vigyorogva, de ami ott várt. Rajtam csak egy egyszerű pizsama volt - alatta bugyival és melltartóval, a lábamon pedig zokni - apámon pedig csak egy bokszer. Vonzó apám volt, és anyámmal tökéletesen alkottak egy párt, mert ő is csinos volt.  Apukám még csak 35 éves volt, anyum 33.

- Most pedig bevezettünk a felnőttek világába, és megtudsz mindent! - apám kedves hangja eltűnt és ördögien csengett, majd felkapott és felvitt. Bezárta a szobám ajtaját, majd rám nézett.

- Csókolóztál már? - közelebb jött, de a válaszom egy egyszerű nem volt. Ezután nem mondott semmit, megcsókolt. Gusztustalan volt az apámmal csókolózni, és azt hittem ott helyben hányom el magam. - Csókolj vissza! - újra megcsókolt és én teljesítettem a kérését, mert nem akartam lekerülni a pincébe. Ezután lefektetett és levette a nadrágom. A pólómat letépte rólam, én legszívesebben sikítottam volna, de befogta a számat. Semelyikükben nem bízhatok. Ha ellenszegülök és anyának kezdek el üvölteni, nem jön segíteni emellett pedig meg leszek erőszakolva. De én még nem akarom, hogy elvegyék. Ha a suliban is kiállok magamért, most miért nem tudok? Apám a melemet szopogatja, de beleharapok a kezébe. 

- Köcsög kölyke! Mit képzelsz te magadról? - pofon csattan az arcomon, de én az ajtóhoz. 

- Segíts! Könyörgöm, segíts! Ígérem nem leszek többet rossz! Szót fogok fogadni, csak segíts! - apám ördögien nevet fel, de felkap és vissza dob az ágyra.

- Nem! Nem! Nem! Nem! - mondom és rúg- kapálózva próbálok megszabadulni az érintésiétől. Majd megszűnik, nem nyúl többet. Befejezzem, és kinyitom a szemem. Gonoszan vigyorog rám, majd felém mászik és megcsókol. Lenyomja a torkán alkoholtól bűzös nyelvét, majd lecsúsztatja a bugyim és nem érdekelve mozgó lábam belém tolja magát. Felsikítanék, de ajkaimat harapdálja és tovább kényszerít a csókolózásra. Nem akarom! Szememben könnyek gyűlnek, hisz nagyon fáj lent. Én nem akartam, tényleg nem és teljesen máshogy képzeltem. Felnézzek a plafonra és a rózsákat kezdem el számolni. Ebben van az utolsó ments váram. 1-2-3-4-5... És megszűnik. Megszűnik apám lihegése, a fájdalom, csak a rózsák léteznek.. Ha elfogytak újra számolom őket. Nem akarok a dolgokra gondolni, ami folyik körülöttem. 

- Jól van, Kölyök! Végeztünk! Ne feledd mától minden nap jövök! - kacsint rám, majd puszit nyomva arcomra ott hagy és ismét bezárja a szobám ajtaját. Némán hallgatózok, és 10 perc sem telik el, csattan a pofon. Behunyom a szemem, majd visszatérek a valóságba. A fájdalom felemészt, jó hogy, hisz most erőszakolt meg az apám. Leveszem a pizsamám, és az ágynemű huzattal együtt kiveszem a mosógépbe. Berakom őket, hogy kimossa a vért, majd beállok a zuhany alá és letusolok. Fáj, minden porcikám. És ujj lenyomatok vannak az oldalamon. Mikor megmozdulok belém hasít a fájdalom, ami nem szűnik meg, hanem nő. De tűröm... Nem leszek nyafogó kislány, nem ilyenre vagyok nevelve. A kocsi motorja zúg fel, elmennek. Boldogság egyedül lenni! Nem kapcsolok be zenét sem és semmi mást, csak visszamegyek és felöltözök, feketébe. Kapucnis pulóvert veszek fel, majd leszaladok a magas szárú tornacipőmért. Azt is felveszem, majd az mp3 - at bekapcsolom, bedugom a fülem és a Nirvana kezd üvölteni a fejembe. Megfogom a krétáim, és a filctollam majd felmegyek a padlásra. A fal csak nekem van, hogy arra rajzoljak, és rajzolok is. Az érzéseim, a pillanataim, a történteim apró falatkái itt vannak a falon, és mos újabbat rajzolok. Egy szülinapi tortát rajta két számjeggyel, ezt hatalmas piros iksszel húzom át, és lerajzolom az ágyam, a takarót, feléje törött vonalakat, majd jönnek a rózsák. A fekete rózsák, amik megmentettek. Nem tudom meddig vagyok fent, de amikor lemegyek már sötét van. Kajáért nyúlok be a hűtőbe, de a zene elakad egy pillanatra és hangokat hallok. Úgy csinálok, mintha zenét váltanék, pedig csak megállítom. Kicsit rázom még a fejem, de hallgatózok miközben szendvicset csinálok. A hangok levegővételek, lihegések. Próbálom kicsikarni hányan lehetnek. A kés a kezembe éles, nagyon is. De miért kéne most megölnöm őket? Mi lenne hacsak hagynám, hadd vigyenek el és eladhassanak. Valamit sutyorognak, majd lépkednek. Nem! Nem adom fel, csak azért is harcolni fogok! Mert van egy okom, amiért túl kell élnem! Szerelem! Ez miatt nem adhatom fel addig, amíg meg nem történik! A kést jobban szorítom, majd mikor megérzem, hogy elég közel került az egyik leszúrom. Kikapom a fülemből a fülest, és szembe fordulok velük. Felkapcsolják a villanyt és meglepetten, de mosolyogva néznek rám.

- Nyugi, kislány! Mi csak jót akartunk neked! - mondja és egy csábító mosolyt küld felé. 20 éves lehet és helyes is, de nem. Elakar rabolni, engem pedig nem fog.

- Jót? Azzal hogy elraboltok? - megfordulok és kezembe veszem a szenyóm. Velem szembe van egy kés tartó, és elveszek onnan még egyet. 

- Hidd el nekem... - kezd bele, de megfordulok és a kést egyenesen a szívébe vágom.

- Tökéletes! Ezt akartam, hogy be fogd! Az emberekben hinni és bízni nem lehet! Mert a végén még a saját apád erőszakol meg. - pityegést hallok, de nem érdekel, mert a telefon a kezembe és hívom a zsarukat.

- Jó estét, hova kapcsolhatom? - kérdezi kedvesen.

- A rendőrségre kérem! - mondom lihegve és "félve".

- Miben segíthetünk? - kérdezi egy fiatalos hang.

- A maszkos újra itt járt! Megmentett két embertől, újra elakartak rabolni kérem segítsenek! - mondom már szinte sírva.

- Azonnal úton vagyunk! A címet? - kérdezi idegesen.

- Green Road 23. Kérem siessenek! - mondom, majd lerakom. 

- Na ez jó lesz! - mondom majd átlépve a holttesten leülök a kanapéra és ha szerencsém van, van 2 percem, hogy megegyem és kimenjek a ház elé sírva. Rebecca Colt, ki sose adja fel. Még a legszarabb napján sem, amikor ennek kéne a legboldogabbnak lennie. 


Sziasztok Bogyók...Öhm...Hát, hogy tetszett?  De most komolyan, mert iszonyat sokat gondolkodtam ezen a részen, hogy kimerjem - e rakni, vagy ne... Szóóóval? De amúgy sok puszii ♥