75. Narry fucking exist!

Bébi, tökéletes vagyok

Bébi, tökéletes vagyok a számodra

Gyerekek, soha a büdös életbe ne legyetek maffia vezérek, egyedül végképp ne. Én nem tudom, hogy bírta Mark, de lehet neki se ment az elején ilyen könnyen. A vacsora után hazamentünk, aludtunk, majd másnap miután beszéltünk Liamékkel, elkocsikáztunk a maffiához. Hamar meg lett ki, mit csinál. Louis dirigál, intézkedik, még én, mint valami szakértő, átnézem a papírokat. Így telt az első hét, azt hittem kifolyik az agyam, annyi dolgot kellett megjegyeznem, elintézem, átnézem, s eközben még enni is kellett, aludni. Mondhatom erre a hétre, Louval örültünk, ha egy puszit tudunk egymásnak adni, nem, hogy szexeljünk. Amint hazaértünk, lefürödtünk estünk is be az ágyba. Másnap pedig szólt is az ébresztő és kezdődött minden elölről. Volt, amikor cseréltünk, én mentem intézkedni és Lounak lett lezsibbasztva az agya, de nem ment neki túl jól a papírokkal. Így meg maradtunk a pozícióknál, és ha csak valamit alá kellett írni, akkor szóltam neki, jött és biggyesztette oda a nevét. Aztán a következő héten már sokkal könnyebb volt minden, ugyanis eljutottunk oda, hogy már parancsokat is ki tudjunk osztani. Louval egyetértettünk, hogy ha engem vagy őt hívják, nem szarakodunk, be kell jönnünk, és tudnunk kell mindenről, még akkor is, ha nem nagydolog. Később még jelenthet valamit. Szóval így állunk a maffiánál. Szerelemi életünket defibrillátorral simán újra lehetne éleszteni, de most mindkettőnknek egy dologra van szüksége. Nagymértékű alvásra. A többiek jól szórakoznak, és ha minden igaz, az esküvő napja előtt egy nappal itt is vannak. Aztán a ceremónia, ami 4 nap múlva megtartandó. S fura, de így éjféltájban teljesen fitten ébredtem, 10 óra alvás után, pedig tényleg azt hittem képes leszek, akár 1 napon át aludni, de nem jött össze. 4 nap maradt, s még ha nem is gondolok rá, vagy csak próbálom elrejteni, félek. Félek, hogy Nash nem jön el, hogy nem sikerül a tervünk. Mert minden meg van, ott kell lennie az apának, a megcsaltnak, és hogy kinek nem kéne ott lennie? Nekem. Semmi keresni való nincs ott, ezen kívül meg sem vagyok hívva. Persze, Louis egyértelműnek veszi, hogy elmenjek, de minek? Ha egyből hozzám rohan, túl gyanús leszünk, és szintén baszhatja Angliát, mert már az ő kezében van. Szóval itt tartunk most. Lenyúlok, megsimogatom Ördög buksiját, majd felállok és lesétálok a konyhába. Összedobok valamit, majd leülve a kanapéra, bekapcsolom a tévét, és a csatornákat válogatva fogyasztom el a szendvicsem. De miután megunom a filmet, előkapok egy papírt és egy ceruzát, s írni kezdek. Hogy kinek? Nem tudom. Hogy mit? Mindent. Mire készülünk, mit akarok, mit utálok. Az egész totál zavaros, s mintha valami elmebeteg írta volna, de tulajdonképpen már ezen se lepődök meg. Majd betéve egy könyvbe, az ablak felé pillantok. A nap épp csak megjelent még a horizonton, de már bevilágította a szoba egy részét. Felmegyek és halkan, hogy fel ne keltsem BooBeart, kiveszek egy futóruhát. Felkapom, elrejtem az MP3 - t, majd bedugva a fülem indulok el a napfelkeltében futni. A zenék gyorsak, a lábaim meg sem állnak félek, ha megállnék, nem bírnék tovább futni. Rég volt már ilyen érzésem, teljesen elgörnyedt a hátam, a végtagjaim. Fura másfél hét után kimozdulni, hogy jelenleg semmit nem kell tenned. Mára amúgy is "szabadnapot" vettünk ki, ami addig fog tartani, míg nem hívnak fel. Rosszabb, mintha egy rendes munkahelyen dolgoznánk, de ezerszer jobban "fizet". Mikor megállok, csoda, hogy össze nem esek. Nem támaszkodok lábaimra még, ki-be fújva a levegőt, járkálok, miközben karomat nyújtom. A Hyde parkban vagyok, a Nap már teljesen látszik, csak még nem olyan erősen süt. Sétálva indulok haza, s épp, hogy csak belépek Lou aggódó arca pillant rám.

- Hol az ördögben voltál? Tudod, hogy milyen ideges voltam? - kérdezi magához szorítva. - Azt hittem, megint elhagytál, mint a kórházban. - felkuncogok, majd eltolom magamtól és a szemeibe nézek.

- Soha. Ígérem, soha nem foglak többe lehagyni. Rendben? Szó nélkül biztos nem. - mosolyogva puszilom meg ajkait, majd kezét megfogva húzom fel.

- Hova viszel? - nem válaszolok, csak berángatom a szobába és lenyomom rá.

- Fordulj hasra. És maradj itt. - biccent, majd teszi, amit kértem. A fürdőből kihúzom a masszázs olajat, és felülve fenekére dobom le magam mellé.

- Mond csak... 

- Pofa be, Tomlinson vagy meggondolom magam és nem kapsz semmit! - hajolok füléhez, majd megpuszilva a füle mögött egyenesítem ki a hátam. Egy mosolygós fejet nyomok a hátára, majd a szekrényre rakom. Kezeimmel végig simítok rajta, majd a vállánál kezdve a masszírozást  Felnyög, majd érzem, hogy teljesen ellazul. Kuncogva folytatom, s hátrébb csúszva, mikor lejjebb megyek a hátán, nyög fel ismét. Visszatérek a vállához így ismét előre csúszok.

- Ha még egyszer előre vagy hátra csúszol, magam alá gyűrlek és magamévá teszlek. - morogja a párnába. 

- Már a tied vagyok, bébi. - kuncogok fel, majd ügyelve, hogy nyugton maradjak, folytatom a masszírozást. 

- Arany ujjaid vannak. - nyög fel úgy fél óra múlva, mikor leszállok róla. 

- Rád fért már. - mosolyodom el, majd a fürdőbe sétálva teszem vissza a helyére az olajat és mosok kezet. Visszamegyek és épp, hogy csak leülnék, az ölébe ránt, ránk húzza a takarót és ujjainkat összekulcsolva nyom puszit a fejemre.

- Szeretlek. 

- Én is téged. - döntöm mellkasának fejem és hunyom le a szemeim. Ördög a hasamon pihen meg, Lou egyenletes légzése, mint altató hat rám, így egy idő múlva elveszve az időérzékemet aludtam el, mert következő pillanatban már Ördög képe nézet rám ijedten, lent pedig szörnyű kiabálások. Mi a franc? 

- Kussolj már, ne érted, hogy Rebecca fent alszik? - kiabálja Louis, hát gratulálok neki is.

- Leszarom. Miért vagy még mindig vele? Négy nap és esküvő! Velem kéne lenned! Felfogtad ezt agyilag? - s a másik. Úgy vonyít, mint a fába szorult féreg. Hogy nem képesek befogni? Megsimogatom Ördög fejét, majd feltápászkodom. Felveszem a maci nacim, meg egy pólót, meg egy mamuszt és megdörzsölve szemem indulok le. 

- Kussoljatok be mindketten! - kómásan ordítok rájuk, majd Siára nézek. - Minek köszönhettem látogatásodat? - krákognom kell, mert kezdett elmenni a hangom. De nem is érzem magam annyira jól. Leginkább visszafeküdnék az ágyba, s aludnék tovább.

- Kérem vissza a vőlegényem! - jelenti ki dobbantva egyet a lábával.

- Csak nyugi, ki ne törjön a bokád abba a magas sarkúba. - mondom ásítva. Majd beletúrok a hajamba és sóhajtva Loura pillantok.

- Igaza van, menj vele. Négy nap és esküvő, addig még sok dolgod van. - biccentek felé, mire elhűlt képpel néz rám.

- Még gyászolom az apámat. - jelenti ki ellentmondás nem tűrő hangon.

- Louis már meggyászoltad az apádat, nem is egyszer. - gondolkozok el az éjjel hányszor dugott meg keményen.

- De... - nyög fel elkeseredetten. - Jó! – mondja, s mint egy megsértődött tinédzser vágtat fel a lépcsőn.

- Hisztis picsa! - morgom, majd a konyhába sétálva rakok vizet melegedni. Teára van most szükségem. S egy takaróra.

- Neked meg mi bajod van? - kérdezi Sia.

- Legalább most dugulnál el. Melletted álltam ki, ha nem jöttél volna rá. Szóval inkább maradj csöndben azzal az idegesítő, vékonyka hangoddal. - mondom, miközben fájdalom hasítja fel a fejem, szinte. Gyógyszer után kutatok, de megszédülve le kell ülnöm a székre. Mi a franc?

- Tessék. - morogja halkan Sia, miközben egy pohár vizet és gyógyszert rak le elém. Biccentve veszem be a gyógyszert, majd kísérem le a folyadékkal.

- Mehetünk? - szem forgatva fordulok felé és nézek szemeibe, miközben felkönyökölök az asztalra.

- Befejezted? - kérdezem megtámaszkodva karomon. 

- Mit is? 

- Jó, majd akkor hívj, ha befejezted, na tipli, hadd aludjak még. - mondom felállva és hunyorogva közelítem meg.

- Jól vagy? - válik aggódóvá hangja.

- Nem nagyon, de nyugi. Ördög itt van. - grimaszt vág, majd mélyen néz szemembe.

- Ördög egy kutya. Mi van, ha összeesel vagy valami? Valakinek gondoznia kéne. - jelenti ki.

- Valakinek, de neked jövő héten esküvő, a fiúk pedig nyaralnak. Na, sicc Tomlinson! - nevetek fel megölelve őt.

- Tényleg ne maradjak? - megcsóválom a fejem, majd puszit nyomok az arcára.

- Csá, ribanc! - intek Siának, aki szem forgatva hagyja el a lakásom.

- Ha bármi van... - morogja, mire biccentve lököm ki az ajtón. 

- Csá, Hisztis! - visszafordulva néz aggódó szemekkel, de én csak becsapom az ajtót. A konyhába vánszorgok és elkészítve a teát, indulok fel. Szürcsölök belőle, majd lerakom a szekrényre és bekapcsolom a tévét. Zene csatornára kapcsolok, majd oldalra fordulok, csak nézem, ahogy a lányok riszálják magukat, miközben Justin Bieber fel se tűnik a saját videoklipjében. Ásítva hunyom le a szemem, s már ragad is el valami, amit álomnak hívunk.

Őrült, sikításba kezdenek körülöttem, ami szinte kilyukasztja a dobhártyám. Nem tudom, miért pont az ő koncertjükre kaptam megbízást, de ez nem az én dolgom, a lényeg, hogy kiraboljak pár csitrit, miközben azok, csoda, hogy meg nem ujjazzák magukat a látványtól. Nem nézek a színpadra, ahol a melegek társasága áll, csak a lányokat nézem, hogy melyiktől lehetne a legtöbbet lopni, majd amint meg van egy - kettő, útnak is indulok.

- Skacok, ugye tudjátok mi volt nem rég? - kérdezi valamelyik nyálgép, mire a lányok tovább sikoltoznak. Ugyan már, csak dumál, nem vetkőzik, Istenem! Tovább haladok, s észrevétlenül csenem el a lánytól az arany karkötőjét, majd tovább haladok.

- Harry, ne már! - selymes hangja van az illetőnek az már biztos és a nevetése is has bizsergető.

- De-de, BooBear! Szóval meglepetéssel készültünk! Fiúk! - kiált fel, majd rákezdenek a "Happy Birthday" c. dalra. Jesszum pepi, mi ez gyerekzsúr? Egyáltalán mit keresek én itt 18 évesen? Miért pont ilyen koncerten helyesbítve. Miért nem mehetek egyszer Green Day vagy Fall Out Boy koncertre, még élvezném is. 

- Még torta is van? - szól újra a selymes hangú. Majd a körülöttem lévő lányok röhögésbe kezdenek. Nem tudom, mi folyik a színpadon, de nem is érdekel, csak minél hamarabb el akarok tűnni. Egy telefon a következő áldozatom, amit a táskába rejtek. 

- Viszont... Tomlinson, válassz egy szerencsés lányt, akinek elénekelsz egy dalt, amiért 20 éves lettél! - furcsa akcentus, talán ír? Imádom az íreket, s nem csak az akcentusok miatt. Némelyik igazi lepedőakrobata.

- Skacok, én mindenkit felhoznék ide a színpadra, de hallottátok Harryt. Szóval legyen... - kezd bele, majd felsikít. - Te ott! - szem forgatva folytatnám utam, de teljesen elállják. Káromkodva nézek fel, s ekkor találkozik tekintettem egy csodálatos kék írisszel Baszki, ezt tiltani kéne. 

- Na, gyere! - felébredve sokkomból, nézek körbe, majd magamra mutatok. Tipikus lányos zavar, de most abba is vagyok. A szemei hihetetlenek. Páran hátulról meglöknek, így előre esem, majd egy kéz fogja meg a mancsom. Felpillantva a kék szemű srác mosolyog rám, és istenem, mi az a mosoly? Visszamosolygok, majd fellépkedek a lépcsőn. 

- Srácok! - biccent feléjük egy rövidkét, majd újra rám néz.

- Hogy hívnak? - kérdezi tőlem, a lányok pedig őrült sikításba kezdenek. Gondolom új lány.

- Rebecca! - ízlelgeti, majd elmosolyodik.

- És mennyi idős vagy? - nevet fel, de erre nem is kap választ.

- Ideje elkezdeni! - szól az ír akcentusú, de nem tudok máshová figyelni csak erre az irtó helyes, irtó csodálatos szemű srácra. Az az érzés, mikor már felnőtt vagy korban azt hiszed a fiúzási módszered is változik. Hát, nálam ez kurvára nem igaz. Úgy érzem magam, mint egy 15 éves, akit elhívtak randira. Visszazökkenek, mikor a srác megszorítja a kezem, miközben énekel. Nem tudom a dalt, egy számukat sem ismerem. Körbe pillantva mindenki énekel, csak én nem... remek beégés. A szám végére megjegyeztem egy sort, de csak azért, mert azt a sráccal együtt énekeltük, egymás szemébe. Majd a végén tapsolva, nevetve ölelt meg, miközben a nyakamba VIP kártyát akasztott. Remek. Akkor végig itt kell maradnod. De legalább, most már van kit néznem.

- Mi a franc? - ülök fel, kezeim hátul, de azonnal meg is törlöm számat, mert nedves érzem. Csak azt tudom, kérdezni még egyszer, amit az előbb. Mi  franc? Louis, Harry, Niall és Liam, mint dalos pacsirták, egy nyálas bandában? Arról nem is beszélek, hogy én mit csináltam? Komolyan, pitiáner bűnöző? És az, hogy "szerelembe estem Louisba"? Arról nem is akarok beszélni! Minél jobban ki akarom űzni a fejemből, ezt a rémálmot. Felülök a tévén most Green Day - Boulevard Of Broken Dreams c. számuk szól. Visszadőlve, sóhajtok, majd énekelni kezdem az orrom alatt halkan. Épp csak lehunyom a szemem, a telefon szólal meg. Utána nyúlok és felvéve teszem a fülem mellé.

- Igen?

- Hol tartod a pótkulcsot? - kérdezi szöszi. Egyáltalán nincs ír akcentusa.

- Minek neked a lakás pótkulcsa? Szőnyeg alatt. - nyitom ki szemeim.

- Pár másodperc múlva meglátod! - a következő pillanatban, lent nyílik az ajtó, aztán becsapódik, majd rá pár másodperce már valaki rohanni is kezd fel a lépcsőn. Aztán megjelenik a szöszi. Kócos haj, kedves mosoly, égszín kék szemek, s a stílusa is remek.

- Szóval... Dr Horan szolgálatodra áll bármiben! - jelenti ki lehuppanva mellém, én pedig arcomat tenyerembe temetve, nézek ki ujjaim közül.

- Ugye, nem Louis szól? - felnevet biccentve, majd a kezét homlokomra teszi.

- Szinte tüzelsz! - rázza meg kezét, majd felpattanva a fürdőszobába megy. - Hol tartod a lázmérőt?

- Semmi bajom, Horan! - mondom, de már meg is jelenik vigyorgó arccal, kezében a mérővel.

- Csapd a hónod alá. - nyújtja felém, én meg szem forgatva teszem, amit kér.

- Válaszolva a kérdésedre, de Louis szólt, mert aggódott, te meg elküldted, mint egy kutyát. Ha már itt tartunk... - füttyent, majd Ördögöt hívja, aki csaholva jelenik meg.

- Hol voltál, Rosszcsont? - kapja fel a kutyus pedig megnyalva az arcát Niallnek köszönti. Nevetve teszi le a szöszi, Ördög pedig rögtön felmászik az ágyra és hozzám bújik.

- Miért küldted el? - kérdezi ismét lehuppanva.

- Mert itt volt Sia, ő meg el akarta vinni. Nekem meg széthasadt a fájdalomtól a fejem. - csipogni kezd a lázmérő, kiveszem és odaadom Niallnek.

- Mondtam, hogy nincs semmi bajom! - mondom nevetve.

- 38.4 C° - ot nem mondanám úgy, hogy "nincs semmi bajod"- mondja, majd felállva leszalad, majd visszatér gyógyszerrel és bögrével.

- Tea. Nincs benne semmi. Beszélni akarok veled! - vigyorog rám hülyén. Beveszem a gyógyszert, lekísérem teával, majd letéve a szekrényre rá pillantok.

- Mi volt Harryvel? - szemei elkerekednek, majd megcsóválva a fejét, néz rám hülyén.

- Hogy érted, hogy mi van vele? Mit tudsz? Ki vele! - jelenti ki, mire felnevetek.

- Először te! - vágok vissza alsó ajkamba harapva.

- Ne is próbálkozz elcsábítani, meleg vagyok, Rebecca! - mondja összekulcsolva karjait, majd elkerekedettebb szemmel néz rám. - Oh, hogy az a...

- Meleg? Összejöttél Harryvel?!? Mond, hogy igen!! - amint biccent felpattanok és táncolni kezdek, amit Niall röhögve néz végig, majd amint végeztem az öröm táncommal odamegyek és megpuszilom.

- Mióta? Hogy? Mesélj el mindent!!! - mondom, majd kidőlve és vigyorogva nézek fel a plafonra. - Narry létezik! - öklözök fel, majd Niallre nézek, akiből ismét kitörik a röhögés, de ez egy ideig nem akar szűnni, így felhívom Louist,

- Jól vagy? Nialler megérkezett? Lázad van? Kórházba kell menni? - lő meg kérdésekkel, mire szem forgatva kerülöm ki a kérdéseket.

- Harry és Niall összejöttek. Én mondtam. Én megmondtam, Tomlinson! Hogy Harry kibaszott Styles és Niall kikúrt Horan együtt vannak, bár a részletek most fognak csak kiderülni, amit a szöszi befejezi a nevetést, de a lényeg, hogy igazam volt! - hadarom le, mire a túlsó oldalon is felnevetnek.

- Add át, Horant! - felé nyújtom a telefont, mire a szöszi próbálja nyugtatni a röhögését.

- Csá, haver! - köszön vigyorogva. – 38,4 de már kapott gyógyszert, nyugi figyelek rá. - Narry kibaszottul létezik. El sem hiszem! Harry Styles és Niall Horan. Niall Horan és Harry Styles. Sokkot kaptam! S mi lenne, ha a rajongó lennél. A bandájuk rajongója... A saját lelkiismeret űz belőlem tréfát. Nincs semmi felé banda, a srácok nem énekelnek, ölnek. Akkor is tudnának ölni, egy pillantás, egy felsőtest vagy ki tudja. Na, jó hagyjál békén!

- Tessék! - adja vissza kuncogva a telefont. Louis még mindig vonalban, így a fülem mellé teszem.

- Holnap átmegyek, Hercegnőm és elárasztalak puszikkal. Aludj, és pihend ki magad! - szem forgatva biccentek, majd elköszönök.

- Te jössz! - vigyorgok a szöszire.

- Hát mikor hoztuk Ördögöt, ugye mentünk Walesbe. - kezd bele.

- Igen. Már akkor érzett valamit irántad Harry, meg gondolom te is. Igen, nagyon akartátok mindketten, hogy menjek! Az a szerencsétek, hogy láttam a képet. - mondom megvakarva Ördög fejét, aki nyugodtan szundikál az ölembe.

- Kuss! - mondja, mire grimaszolok, de folytatja.

- Szóval elmentünk Walesbe, Felmértük a terepet, majd elmentünk egy parkba. Egy tónál álltunk, mikor Harry elkezdett beszélni arról, hogy fura, hogy nincs barátnőnk, mikor Liam és Louis is becsajozott. Egyetértettem vele meg mindent, aztán meg felém fordult és megcsókolt. Én azt hittem lecsapom, ellöktem magamtól, elkezdtem vele ordibálni, hogy mégis, hogy a francba gondolta ezt, és tudod mi volt? Könnyes volt a szeme, majd elment. Máshová. Én pedig álltam ott és gondolkoztam. A csókon, a barátnőn, és Harryn. Haroldon kurva sokat agyaltam, és tudod, mi van? Szeretem! Már akkor szeretem, mikor 2 évesen megvédet, már kamasz koromban is csak ő volt az én nagy Ő - m, csak teljesen meg voltam bizonyosodva, hogy én a lányokat szeretem. Aztán amint láttam, ahogy a nap lassan lemegy, felhívtam Stylest oda rendeltem, és még mindig könnyes, de már piros szemekkel állt előttem. S amint a nap elérte a horizontot vigyorogva magamhoz rántottam és megcsókoltam. És amint kapcsolt Ő is beleadott mindent és nem hiszem el! Olyan fantasztikusan csúcs szuper volt, hogy az hihetetlen! - felnevetek, majd még Ő tovább beszél, hogy beszélték meg, én nézem, hogy milyen szenvedéllyel, milyen odaadással és szeretettel beszél róla, a kapcsolatukról. S hogy mi van? Kurvára örülök nekik, mert, hogy is mondjam, ennek már ideje volt.

74. Wonderful

Ha van valami, amit megtanultam a millió hibából

Te vagy az egyetlen akit akarok a nap végén

Másnap reggel egyszerre keltünk fel Louis - val. Némán, néha egy - egy csókot lopunk a másiktól, miközben a nap épp csak felbukkan a horizonton. Boldog vagyok, de a mai nap nem lesz ez, s ezt tegnap is tudtam. Ma elbúcsúzik attól, aki felnevelte, akitől egykor félt. Ma látni fogja a holtestet, de erős lesz, mert felkészült rá, s most már arra is készen áll, hogy átvegye a vezetést.

- Mikor lesz a temetés? - kérdezem halkan, miközben az utat kémlelem.

- Szeretném, ha még ezen a héten lezajlana. Először elmegyünk apám holttestéhez, majd a családomhoz, hogy tudják. Majd amint lemegy ezen a héten a temetés, következő héten, pedig egy esküvő vár rám, majd a maffia.  - sóhajt fel.

- Segítek. Leszervezem a temetést. - hálásan biccent, majd beparkolunk a házam elé. Belépünk s épp csak kibontottam az italom, a fiúk s Olívia rögtön berontott.

- Isten hozott titeket! - keserű mosollyal arcán ölel meg Hazza, majd Niall, Liam és a csaj is.

- Akkor? - kérdezi Liam csendesen.

- Hát elmegyünk, aztán elrendezem a temetést, de próbálom minél hamarabb, mert nektek is el kell indulnotok. - válaszolom az ajkamat rágva.

- Oké, akkor maradjunk. Ma egy kis berúgás, haver? - kérdezi Niall átkarolva a nyakát Lounak.

- Hát, nem tudom. - nevet fel gyéren.

- Ne szerénykedj, mész és berúgsz, mi meg elleszünk Olíviával, igaz? - kérdezem rákacsintva.

- Persze. - nevet fel, a fiúk pedig tovább győzködik Louist. Ekkor ront be egy hisztéria.

- Louis Tomlinson, most azonnal told haza a seggedet! - áll vele szembe. Mindenki némán nézi a lányt, aki szinte tökéletes külsővel lépett be a házba, mintha kicserélték volna a tegnapelőtti lánnyal.

- Ide figyelj, Anastasia! - kezd bele Lou.

- Nem, te figyelj ide! Azt hiszed, hogy nem fogom elmondani ezt apámnak? Hogy mindig itt vagy? Hogy mindig azzal a szukával látlak? - kérdezi idegesen. - 1 hete hozzám se értél!

- De, pár napja, mielőtt kiderült volna, hogy az apám meghalt szívrohamba! - fogcsikorgatva mondja, de olyan higgadtság van hangjában, hogy még engem is megdöbbent.

- Az apád... halott? - először meglepődés, majd öröm, boldogság, végül egy szomorkás mosoly terül szét arcán.

- Részvétem. - a nyakába karolna, de Louis ellöki magától.

- Láttam, Sia az arcodat, nem kell a kamu sajnálatod. Viszont gondolkodtam, nem a következő héten lesz az esküvő. Most halt meg az apám, fel kell dolgoznom és még ott a maffia is. Szóval az esküvő két hét múlva lesz, s leszarom mit gondolsz, felőlem még az apádnak is beköphetsz, de én meg megfogom neki magyarázni, hogy a lánya, aki terhes segg részegre issza magát. - mondja undorodva.

- Nem is a te gyereked, mi a francot foglalkozol vele? - ordibálva vágja Lou fejéhez, majd heves fejcsóválásba kezd. - Nem úgy értettem, persze, hogy a tiéd.

- Menj el, Anastasia. - Olívia hangja hideg, s leszégyenítő.

- Nem a te házad! - vágja rá.

- Ő kedvesen kért meg, de tőlem ne számíts arra, ribanc! - mondom ujjaimat megropogtatva.

- Erőszakos ringyó! - mondja fogcsikorgatva. - Beszélni fogok az apámmal! - ezzel pedig lelép. Egy ideig némán vagyunk, majd Liam szólal meg.

- Nem hittem, hogy van ilyen, hogy elszólja magát, hogy nem te vagy az apja, haver! - belemarkol Lou vállába, aki egyetértő mosollyal biccent.

- S megoldható holnap temetése? - kérdezem csendesen, az orvos biccent, majd szemeiben néz.

- Viszont sok dologgal jár. A koporsó meg ilyenek. - kezd el hablatyolni.

- Minden meg lesz. - mosolyodom el haloványan, majd kezet rázva indulok meg Lou után.

- Menjünk anyához. - bepattanunk a kocsiba, majd csak a ház előtt állunk meg. Kiszállva öleléssel köszöntünk mindenkit, majd elmondjuk a szomorú hírt. Johannah az egyetlen, akinek könny szalad le arcán, de Lou hamar megvigasztalja. Lottie és Fizzy, aki csak némán ülnek a két gyerek, pedig csak van és nézik a tévét. Nem ismerték az apjukat, mert akkor váltak el, de talán így volt a legjobb.

- A temetést el kell intéznem, fiam! - morogja Johannah.

- Megoldom. Csak gyászoljon, és ha minden igaz, holnap már elbúcsúzhatunk tőle, kis családi körben. - hálás pillantást lő felém, majd arcát újra Lou vállába temeti.

- Gyere lányom, segítek! - morogja intve nekem Poulston nagyi. Vele tatok be a konyhába. Egy ideig sürög - forog, majd szemembe néz.

- Hogy fogadta Louis? - hangja csendesen, aggódóan cseng.

- Nagyon rosszul. - mély sóhaj szakad fel belőle.

- Anastasia már tudja? - körmei türelmetlenül, de egyenletesen ütik a márvány pultot.

- Tudja. Louis elküldte a búsba. - morgom.

- Maradj mellette. - néz mélyen szemembe, én pedig biccentve gyér mosolyt erőltettek arcomra. Biccent, majd sóhajtva vissza megy. Belőlem egy mélyről jövő sóhaj szakad fel, majd előveszem a telefont s felhívom Rogert.

- Hello, Becca! - köszön kedvesen.

- Nem ismersz egy papot, nagyfiú? – kérdezem, a másik oldalról pedig felnevetnek.

- Az esküvői papom megfelel? Csak nem össze akartok házasodni? - kérdezi nevetve.

- Nem, Louis apja tegnap előtt elhunyt, holnap lesz a temetése. Ha úgy van, gyere el, majd elküldöm hány órakor. - mondom halkan.

- Oh, baszki. Sajnálom, nem tudtam. Holnap mindenképp ott leszek, szóval majd küld el a címet, meg az időt.

- Küld a pap számát. - mondom nevetve.

- Jójó! - ezzel leteszi pár percen belül pedig már nálam is van a szám, én pedig nem késlekedve hívom is a papot.

Egy temetés, vagy csak vegyük alapból a halált mindig szomorú. Főleg, ha olyan ember hal meg, aki a szívedhez közel állt, vagy csak sokat jelentett a számodra. De most csak annyit tudnék mondani, hogy az sokkal rosszabb, ha a számodra fontos embernek halt meg valakije, s te nem tudod őt megvigasztalni egy pillanat alatt, mert ehhez idő kell. S a legrosszabb, ha az időből nincs sok, már pedig nem maradt sok. Ma kettőkor volt a temetés, s még az időjárás is a mi oldalunkon áll. London utcáit, mintha vízözön borította volna el, a száraz, tikkadt földet ragacsossá, járhatatlanná tette. A felhők mozdulni se akartak a helyükről, szélcsend volt, Szélcsend és eső. Míg lezajlott a temetés csak csepergett az eső, így páran esernyő nélkül néztük, ahogy leeresztik a koporsót, ahogy a pap elmond egy realista beszédet. Szép volt a maga módján. Majd földet dobva a koporsóra, ki-ki elindult a maga útjára. Johannah és a lányok azonnal leléptek. A srácok megölelve Louist hagytak minket magunkra. Mi ketten csak álltunk és néztük, ahogy a koporsót betemetik, majd csak a föld puklisodik. Majd megfogta a kezem, s elindultunk gyalog. Most pedig itt vagyunk nálunk, Lou fent én pedig épp most tettem le a telefont, Liamék elindultak Európába.

- Ki volt az? - megfordulok, Lou áll a haját törölgetve, derekán egy törölközővel, testén még néhol megcsillannak a vízcseppek. Fantáziálni való látvány, az már biztos.

- Liam. Elindultak. - mondom nyelve egy nagyot.

- Hm, akkor nem is fogunk róluk hallani pár napig, nem? - kérdezi s közelebb jőve derekamra teszi a kezét.

- Hát, csoda lesz, ha visszaérnek az esküvőre, BooBear! - kuncogok fel.

- Nyugtass meg, hogy te is arra gondolsz, milyen jól mutatnának a rajtad lévő ruhák a földön, a törölközők mellett? - kérdezi rekedtes hangon, fülembe morogva.

- Hát, nem mondom nekem is eszembe jutott. - mondom kuncogva.

- Viszont mit szólnál, ha előtte elmennénk vacsorázni? - kérdezi normális hangon. Oh, hogy az a.. !

- Vacsorázni? Most ez randi meghívás szeretne lenni? - vizes tincsei közé túrok nevetve.

- Imádtam azt a kis kocsis kiruccanást, de most sokkal elegánsabb helyre megyünk, szóval magas sarkú! - jelenti ki vigyorogva.

- Remek. Sose fogok megszabadulni attól a borzalomtól. - szem forgatva húzom közelebb és adok csókot ajkaira. - Na, engedj, hagyj, tusoljak le én is! - elmegyek mellette, fenekemre rácsap, s mikor szemeibe nézek, rám kacsint. Felrohanok, majd gyors zuhany után felveszek egy piros fekete rövid ruhát, fekete magas sarkút, kiegészítőket, majd kifestem szemem, szám, és kezembe véve a boríték táskát, felveszem vállaimra és lelépkedek. Mire lent vagyok, Lou is elkészült és a telefonját nyomkodja unottan, de mikor felpillant, szeme rajtam is marad.

- Elképesztően gyönyörű vagy! - nyögi ki, majd felpattanva, derekamra csúsztatja a kezét és megcsókol. Ha most nagyon nyálas lennék, mondanám, hogy pillangók repkednek össze-vissza a hasamba, s hogy térdeim összekoccantak, s ha még nyálasabb lennék, még valamelyik lábamat is felemelném, de nem teszem. Viszont a csóktól tényleg bizsergést tört ki a hasamba.

- Induljunk! - morogja, majd összekulcsolva kezünket indulunk meg. Beülünk a kocsiba, a lány hangja szenvedélyesen szól, betölti a teret, én pedig kifelé bámulok. Elmegyünk pár pizzázó mellett, pár étterem mellett is, ahol barátok vagy szerelmes párok beszélgetnek, nevetgélnek. Majd Louisra pillantok. Hogy szerethettem belé? Hogy szerethetett belém? Oké, hülye kérdés mind kettő, de akkor is. Louisba mindenki szerelmes lenne, ha tudna róla a világ, s ha tudnák, hogy valójában egy szeretni való, s ölelni való srác, aki egy igazi rossz fiú. A lányok ezrei olvadnának el. S vagyok én, aki meghódította ennek a srácnak a szívét, s Ő is az enyémet. S nevetnem kell, ha csak arra gondolok hol találkoztunk. Táncoltam neki, ő felizgult és csak meg akart dugni.

- Min mosolyogsz, Édes? - kérdezi kanyarodva, s egy gyors pillantást lő felém, majd újra visszatér az útra.

- Meg akartál dugni. - mondom halkan.

- Mikor? - felnevet, mire beleütök a vállába. - Na! De tényleg, mikor? - mondja megmasszírozva, majd újra két kézzel a kormányon vezet.

- Mikor táncoltam neked. Hallgatóztam, és csak meg akartál fektetni. - nevetek fel.

- Meg sem lepődök már, hogy hallgatóztál. Mikor nem? - kérdezi nevetve. - De amúgy igen, tényleg úgy indult és bevallom az elején hazudtam is, mikor azt mondta, hogy a srácoknak hazudtam. - rám pillant, hogy értem - e, mire biccentek. - Szóval tényleg csak meg akartalak dugni, s még a neved is arról árulkodott. - mormogja.

- Daisy. - mondom ki, mire felnevet. - Azért, csak lassíts. A húgodat is így hívják. - mondom felnevetve.

- Tudom, de azért nem akarom, hogy meztelenül táncoljon azok előtt a kanos faszok előtt.

- Ugye most tudod, hogy magadat le kanos faszoztad? - kérdezem felnevetve.

- Hé, én még mikor beültem nem voltam kanos fasz. Csak akkor lettem az, mikor te abba hagytad a táncolást, engem meg ott hagytál felállt farokkal. - mondja, mire felnevetek.

- Cserébe egy hétig baszhattál, szóval az állás egyenlő. - nevetek fel, ekkor lefékezz, majd rám pillant.

- Kuss, és mozdítsd a formás fenekedet, és pattanj ki a kocsiból. - elvigyorodom, majd megcsóválom a fejem.

- És hol marad a kedves úriember szerep? - pislogok párat.

- Azt már akkor elvesztettük mikor felvetted ezt a ruhát, - morogja ajkaim közé, majd megcsókol. Kuncogva távolodom el, nyitom ki a kocsi ajtót és szállok ki. A Benares étterem. Hm, sok jót hallottam már róla, de soha nem jártam még itt. Sose volt rá időm. A neve arany betűkel kiemelve, most megragyogtatva csábítóan hívja fel az emberek figyelmét, hogy lépjenek be. Louis hamar megkerüli a kocsit, majd a karját mutatja felém. Nevetve belé karolok és indulunk meg a bejárat felé. Belépünk, majd megkerülve az asztalokat, egy eldugott sarokba ülünk le, két személyes helyre, egymással szembe. 

- Szép hely. - jegyzem meg mosolyogva.

- Mindig is el akartam ide jönni veled. Kiskoromba apám elhozta ide az egész családot, s isteni ételeket ettünk itt. Meg a torta is jó. - nevet fel, majd kezébe veszi az étlapot. Én is ezt teszem, majd végig futtatva az ételek nevén a szemem, elmosolyodva le is teszem. Ekkor felbukkan egy pincér. Fura, de kiskoromban is mikor étterembe mentünk, mindig azt gondoltam, hogy a pincérek egyben pingvinek is. Mindig fekete - fehér ruhában szaladgálnak.

- Mr és Ms Üdvözlöm önöket a  Benaresban, ma este én leszek a pincérjük. Mit hozhatok önöknek? - Louis felém pillant, mire a pincér kezébe adom az étlapom.

- Spagettit kérnék. - biccent, majd Loura néz.

- Szintén. - morogja.

- Azonnal hozom. Bort mellé? - kérdezi, mire Louis felmutatva az étlapot megmutatja. A pincér biccent, elveszi az étlapot, majd lelép.

- Csodálatos ez a hely. - mondom körbe nézve, majd szemeibe pillantok.

- Éreztem, hogy tetszeni fog. Következő randi helyszín? - felhúzom szemöldököm, majd felnevetek.

- Párizs, az Eiffel - torony. De nem muszáj vacsoráznunk, csak sétáljunk és veszünk el a város fényei között, majd este olyan szeretkezésbe legyen részünk, mint azelőtt soha. - meglepődve mosolyra húzza a száját, majd előre hajol.

- Úgy, ahogy akarod. Mikor induljunk? - fejcsóválva megrázom a fejem, és ujjaimmal ütemesen dobolva nézek mélyen a szemébe.

- Holnap el kell kezdened Anglia ügyével foglalkoznod. - mondom elhúzva a számat.

- Tulajdonképpen a te kezedben van Anglia. - vágja rá.

- De csak Augusztus 10 - ig. Utána már tiéd minden gond. 

- Aham, akkor addig neked kell intézkedned. - a pincér tűnik fel újra, rakja le elénk az ételt, a bort, majd jó étvágyat kívánva eltűnik.

- Jól van, akkor holnap kinyírunk pár baromarcút, de most csak te meg én. - Louis biccent, a kezébe veszi a bort, majd öntve nekem és magának felém nyújtja a pohár.

- Egyetértek. - koccintunk, majd egy ajkaimra puszit nyom egy rövidet, majd ajkaihoz emeli a poharat és bele iszik. Leutánozom mozdulatát és vigyorogva tesszük le egyszerre a poharat és kezdünk el beszélgetni a semmiről. Átlagos témákról beszélgettünk, hogy mit szeretünk, mit nem. Mit gondolunk erről, vagy arról. Nem került szóba a maffia, Anastasia. Csak a család, a múlt, a gyermekkorunk és ettől volt olyan csodálatos ez az este. 

73. I don't care (18+)

Az összes csillag nem csillog olyan szépen, mint te

Senki nincs a világon, csak te meg én

Sokkolt az állapot. 2 percbe sem telt, ellökött magától, én a földre estem ő pedig zúzni kezdett. A fiúk lefogták, még kivettem a kloroformot a kabátomból és a szája elé emeltem. Most fent van, alszik. Mellette kéne lennem, de most túl labilis hozzá az állapota.

- Elmennétek megnézni, hogy mi történt valójában? Mert lehet valaki csak viccből hívta fel Louist. - biccentenek, majd megölelve magamra hagynak. Két bögrét veszek elő, mindkettőbe teát készítek, majd megfogva felviszem őket. Még mindig alszik, a teákat leteszem a szekrényre, én pedig leülök mellé. Felszipog, kezei megremegnek, arcán újra könnyek folynak le. Kezeimmel végig simítok nem egyszer nedves arcán, néma csendben vagyok, csak a zokogása tölti be a szoba némaságát. Szemeit megrebegteti, majd szétnyitja. Tekintetét azonnal enyémbe fúrja, és csak néz, duzzadt, véreres szemeivel.

- Utáltam az apámat, sőt a mai napig meg van benne ez az érzés iránta. De mégis voltak jó pillanataink. Mikor elvitt ő és nagyapa horgászni, vagy csak vadászni voltunk. Szeretett, mikor nem volt benne alkohol és akkor én is úgy tekintettem rá, mint az apámra. De alkohol problémai végig kísérték egész gyermekkorom. Megerősödtem bántalmazó kezei alatt, és apai szeretetre leltem kalandjaink során. Mostanában pedig tényleg úgy éreztem, hogy jót tett neki a magány, az egyedüllét ez alatt a pár hónap alatt, mióta aláírta az a kibaszott szerződést. Tényleg nem ivott, csak ritkán, mikor örömhír érte, de akkor is csak mértékkel. Mikor a maffiáról volt szó mindig kemény és határozott volt. Ott mindig józan fejjel döntött, ezt viszont nem tudom elmondani a családi állapotunkról. Sose gondoltam volna, hogy képes lesz megütni az anyám, de megtette. Azt se hittem, hogy Fizzyt, Lottsot lelki megterhelés alatt tartja, de tartotta, és én voltam az, aki megakadályozta, hogy őket is bántsa. De amint anya teherbe esett Daisyvel és Phoebeval, akkor tudta, itt véget kell vetnie ennek az egésznek. Elvált az apámtól és a négy lánnyal együtt egy kis időre elment a nagyimhoz. Engem sem hagyott volna itt, de meg lett fenyegetve, hogy ha elvisz tőle, megkeresi, megerőszakolja, engem pedig elrabol, sőt a nagyimat meg is öli. Így végül én könyörögtem anyának, hogy hagyjon itt, és itt hagyott. Apám viszont többet nem vert, nem is foglalkozott velem, csak ha parancsot adott. Tudod mikor találkozott akkor a tekintettünk, akkor volt minden a legnagyobb rendben, azelőtt voltunk vadászni és Liamnek épp azt magyaráztam, hogy lőttem le egy szarvast. - szipog fel és lehunyva szemeit, hosszan csukva tartja, én azt hiszem, hogy elaludt, de nem, újra beszélni kezd, miközben kezemet, kezébe veszi. - Tudom. hogy Olíviának is szüksége van rád, Rebecca. De nem akarom, hogy elmenj, most rád nagyobb szükségem van, mint Liamre, szóval kérlek, maradj! - szemei újra megtalálnak, én pedig mosolyogva biccentek.

- Louis ezt kérned sem kell, melletted leszek, csak Anastasia... - morgom, de felülve megrázza a fejét.

- Nem érdekel, ő sem! Meg fogom neki mondani, hogy most rád jobban van szükségem, mert te ismersz kiskorom óta, és nem érdekel, hogy hazudom neki, azt sem érdekel, hogy rájön, hogy téged szeretlek. És még valami. Apám meghalt, szükségem van egy olyan emberre, akivel nyíltan beszélhetek, szükségem van egy olyan emberre, aki segít nekem a maffia ügyeiben, mert London ügyei semmik, Angliáéhoz képest, és most, nem tudom, fogom - e bírni egyedül. Hogy ne törjek össze, hogy ne romboljak mindent szét.

- Idd meg ezt. Van benne altató. Mikor felébredsz, én már melletted fogok aludni, ígérem, a karjaid közt fogsz találni! - csókolom meg puha ajkait, majd elszakadva adom kezeibe a bögrét. Azonnal lehúzza és visszafekszik. Nézünk egymást, látom a fáradtságot és a fájdalmat kék íriszeibe, Majd szűkül látóköre, hunyorgássá válik tekintette, majd végleg lehunyódnak szemhéjai. Mély sóhaj szakad fel belőlem mikor csak egyenletes légzését hallom. Betakarom, majd kortyolva a bögrémből megyek le ismét a konyhába. A két poharat a mosogatóba teszem, majd felhívom Liamet.

- Szia. - hangom halk, meggyötört és meg sem lepődik. Csoda, hogy kibírtam sírás nélkül. Látni, ahogy szerelmednek könnyek áztatják szemeit, ahogy beszélt a gyermekkoráról, nem akarja elfeledni, sőt vissza akar odamenni, és istenem, ez képtelenség kibírni.

- Szia. - válaszol szintén halkan. - Meghalt, épp vizsgálaton volt a kórházban, mikor a váróban összeesett, azonnal vitték műteni, de túl nagy volt ahhoz a szívroham, nem tudta legyőzni és elvitte. - morogja. - Louis?

- Alszik, s én is mindjárt mellé bújok, csak van még egy kis elintézni valóm.

- Rendben, de tényleg hamar légy mellette. Szüksége van rád, jobban, mint rám, vagy az anyukájára.

- Bízz bennem, Liam. Nem hagynám cserben, most főleg nem. Holnap beszélünk!

- Holnap! - ezzel kinyomom, és letéve a pultra lehunyom a szemem. Szóval lehet Louist nem érdekeli, hogy mi lesz a következménye, ha kiderül, hogy Ő engem szeret, vagy csak velem alszik, engem viszont kurvára. Szóval most az lesz, hogy elmegyünk a részeg Siához, kiszedjem belőle, hol van a saját szerződésük. S nem fog sikerülni. Szóval majd kitalálok valamit. Az egész spontán lesz és valami nagyon jóval kell majd előállnom, de mire van a füllentés?

Újra csengetek. Hosszabbat. Várok. Felsóhajtok, de ekkor a zár kettőt kattan, majd az ajtó lassan nyílik. Elfojt szempilla spirál, szőke tincsei kócosak, ajkán egy csepp rúzs sincs, se alapozó. Arca viszont így is szép, sőt ha nem lenne elkenődve a szempillája, s nem is lenne rajta, azt mondanám, átlagos lánynak néz ki. De mikor lepillantok egy szál melltartóban és egy szál alsóneműben áll előttem, s a magas sarkú cipőről se feledkezek meg, ami rózsaszínen csillog lábain.

- Mit akarsz? - morog fel köhintve. Fejére teszi kezét, és kómásan néz szemembe.

- Egyezséget! - vágom rá összefont karral.

- Egyezséget? - kérdez vissza.

- Nem vagyok papagáj. - összehúzott szemöldökkel nézek rá, mire meglepetten, de kitárja az ajtót.

- Gyere be, hadard el, én meg meggondolom. - jelenti ki, ajkaimra pedig vigyort varázsolok, s magamba jót nevetek. Hogy sétáljunk be egy ribanc barlangjába első lépés. Kínálj neki alkut. 

- Szóval Louisról lenne szó. Gondolom sejted, hogy Louis még mindig vonzódik hozzám. - mondom megállva a pult mellett.

- Vonzódik, mi? - mondja gúnyosan. - A lényeget! -  műkörmeit megkopogtatja és unottan néz szemembe.

- Elutasítom Louis minden felém tett lépését. Lekezelően fogok vele bánni, nem hagyom, hogy intimebben érintsen meg, nem engedem meg neki, hogy még mindig úgy bánjon velem, mint a megismerkedésünknél. - mondom, mire szemei csillogásából látom, érdekli a téma. - Ami pedig gondolom sokkal jobban fog tetszeni, nem engedem, hogy többet nálam vagy velem aludjon. - ajkain győztes vigyor születik, de azonnal el is tűnik.

- Mit akarsz cserébe?

- A szerződést, amit apáddal kötött az apja. Azt, amiben megállapodtok, hogy nektek együtt kell lennetek, ha nem bukik Anglia. - sokkoltan bámul rám, majd fejrázásba kezd.

- Neked minek neked a szobámban lévő papír? - könyökét a pultra téve, masszírozva meg homlokát, majd azonnal kiegyenesedik. - Jobban mondva, minek neked az a szerződés? - köhint fel, mire meglepetten kerekedik el szemem. Ennyire nem lehet másnapos. - Szóval?

- Akkor nem érdekel, hogy Louis nem kell nekem többé? - megrebegtettem a szemem, ő pedig elvigyorodik.

- Ha hozzá mersz érni Louishoz, ki leszel nyírva, ribanc! - kacsint rám ördögi mosollyal. De én már felkészültem. A kezembe már ott lapul a rongy, amit teleöntöttem kloroformmal. 

- Oh, azt majd meglátjuk, Drágaságom! - a következő pillanatban már a háta mögött állok, szája elé szorítva a kábító anyagtól bűzölgő darabot. Túl lassú az elméje, hogy felfogja, mi történik vele, így ahhoz folyamodik, amihez szoktak az elcsépelt horror filmekben, sikítana egy éleset, de tompán sül el, sőt el is hal a rongyban. Ledöntöm a földre, majd eltéve a rongyot, felszaladok a szobába. Felkapcsolom a villanyt, s nem kicsit lepődök, meg milyen kupleráj van itt. A ruhák szanaszét, főleg Siáé, magas sarkú cipők, hol itt, hol ott. Én sem vagyok rendszerető lány, de ez már kész röhej, ami itt van. Fura, hogy milyen jól rendezettnek mutatja magát, közben a szobája meg egy disznóól. De ennek most nincs itt helye, a szekrényeket vizsgálom át, de semmi. A polcokat, dobozokat, de semmi. Végső gondolatomban, lefekszem a földre, és az ágy alá nézve, pillantok meg egy nagyobb rózsaszín dobozt. Kihúzva levenném a fedelét, de lakat fedi. Most komolyan? A hajamból kiemelek egy hajcsatot, de túl ideges vagyok és a kezem is remegésbe indult, ennek hála beletörik a csat, a számat pedig egy obszcén szó hagyja el. Lemegyek a garázsba, a lány meg se moccant mióta elkábítottam, és így egy kisebb megnyugodás tör rám, de nem sokáig, mert eszembe jut Lou. Kezembe véve a kalapácsot, felszaladok és rácsapva párszor a lakatra, siker élményem lesz, mikor az összetörve a szőnyegre hull. Felemelem a fedelét, rengeteg papírt rejtett el benne, és most alkalmam lehetne mindent átnézni, de nekem egyre van szükségem, utána pedig, hogy minél hamarabb Louis - val legyek, mert szüksége van rám. Csak átfuttatom szemem a szövegen, de amint meg van az a lap, rakom is vissza a többit. Visszacsúsztatom az ágy alá, a törött lakatot zsebre vágom, majd lerohanok. Szemeimet lehunyom, ki-be, ki-be légző gyakorlatokat végzek, majd mosolyogva hagyom el a házat. Nem lehetek gyanús. A kocsimba beülve, még el nem hagyom az utcát, alap gázt adva hajtok el, majd befordulva, mint egy őrült meg sem állok hazáig. A kesztyűtartóba teszem bele a papírt, majd kipattanva meg sem állok, míg be nem lépek a lakásba. Bezárom az ajtót, majd levetkőzve indulok meg fel. Egy szál fehérneműben lépek be a hálószobába, majd felkapva Louis pólóját befekszem mellé. Kezei azonnal megtalálnak, körbe fonnak, de felhorkan.

- Melltartót luxus levenni? - morogja, mire kitépve magam karjai közül, kapcsolom fel a lámpát. Nem nézek rá, leveszem a pólót, a melltartót, majd ránézek.

- Örülsz? - kezeim közé veszem a pólót, de kiveszi a kezemből és a padlóra löki.

- Akarlak! - nyögi fel, és leteperve nyakamat támadja meg. Belemarkol mellembe, belőlem nyögést kiváltva. Megnyalja ujjait, majd míg az egyikkel feltérképezi testem, addig a jobb kezét levezeti nemi szervemhez, és ujjaival izgatva csiklóm, hatol belém. Lassan mozgatja először, majd gyorsít, miközben hüvelykujjával masszírozza vénuszdombom. Belőlem gyakrabban törnek fel lihegések, Lou már a mellemet szívja, vagy harapja, de ennek nyoma marad. Lihegése hangosodik, miközben lejjebb tér, majd letépve rólam a tangát, húzza ki belőlem ujját. A takarót lerántja rólunk, földre hull, a póló mellé. Lemászik az ágyról, lejjebb ránt combjaimba markolva, amitől egy kisebbet felsikítok, majd nyelvét érzem meg. Erősen markolja combomat, miközben úgy lefetyel belőlem, mintha víz lenne, és Ő épp most futotta volna le a maratont. Vonaglok az érzéstől, még az egyik kezem a tincseit húzogatja, addig a másikkal a lepedőt markolászom. Csípőmet mozgatom, amitől még jobban rászorít combomra. Ennek is helye marad. Majd érzem, a testem megremeg, ahogy a határt átlépve, elsodor az orgazmus vihara, ajkaim közül pedig élesen siklik ki Louis neve. Kaján és huncut mosollyal az arcán dől le mellém, mindkettőnkből sóhaj szakad fel. Majd felpillantok rá.

- Vedd le a bokszered! - végig nyalok alsó ajkamon, a ruhadarab pedig már a földön köt ki, miközben visszadől mellém. Ujjaim végig futnak meztelen felsőtestén, majd elérem a farkát. Megmarkolva, kezdem húzogatni ujjaim, néhol jobban megszorítva.

- Oh, ez az! - nyög fel mellettem, majd az  kezei is felfedezésnek indulnak, ismét. Majd ujja újra bennem, miközben mélyről jövő sóhaj távozik mindkettőnkből. Ujjaim begyorsulnak, és az övéi sem lazsálnak. A következő pillanatban viszont kihúzódnak ujjai, letaszítja farkától kezemet, és felém mászva hatol belém. Mindkettőnkből remegő sóhaj tör fel, és lassú mozgása miatt ez meg is marad. Ajkait enyémnek nyomja, miközben nyelve is behatolásért könyörög, s meg is kapja. Lábaimat köré csavarom, miközben karommal átfonom a nyakát. Kezemet hajába vezetem, megszorítom tincseit, majd hátán húzom végig körmeim. Felszisszenve elválik, játékosan pillant le rám, majd gyorsítani kezd. Kezével kezemért nyúl, összefűzi ujjainkat, miközben rajtam újra felkerekedik a bizsergés, s remegés. Alsó ajkam megremeg, amit Lou is észrevesz, majd felkuncogva megcsókol. Majd elér s nem telhetett bele 1 percbe, de nekem egy évezrednek tűnt az egész, amíg Louis rám borulva lihegett mellemen, miközben farkával meg döfködött párat. Majd kihúzódva magához ölelt. Takaró nélkül, a fényben, Lou karjai között szabályoztam légzésemet, s is az övét.

- Köszönöm, nagy szükségem volt erre. - suttogta, miközben fülem mögé rejtett egy puszit. Libabőr futott végig felkaromon, majd kibújva karjai közül a takarót húztam fel és tettem magunkra. Szembe fordultam vele és összekulcsolva ujjainkat figyeltük egymást. Én a számon lélegeztem, egy kicsit még mindig remegett a testem, amin Lou kedvesen elmosolyodott.

- Rég lehettél kielégülve ilyen jól. - morogja huncutul.

- Már teljesen elvesztettem a testem felett a kontrollt. - sóhajtok fel. - Szeretlek. - nézek mélyen szemeibe.

- Én is, Rebecca! - válaszolja halkan, mosolyogva. A villanyt leoltom, miközben megfordulok, majd Louhoz szorítom meztelen testem. Átölel, kezeinket lakatként tudnám említeni, ami megtörhetetlenül szorította a másik kezét, s a sötétség leple nem csak a szobát, de minket is elért végül.

Másnap puszikra ébredtem. Mindenhol értek arcomon, de nekem mégis olyan érzésem volt, mintha ez mind egyszerre történt volna. Aztán éles fájdalom hatolt a fejembe és a gyomromba is. Ilyen nincs! 

- Oké, Louis, elég! - viszont a puszik nem maradtak, sőt nyalogatásba kezdtek. Mire szemeim szétrebbentek Ördög huncut szemeivel találtam szembe magam. - Te rosszcsont! – vigyorogva veszem le mellkasomról, majd átteszem Louéra. - Nyalogasd őt! Nekem dolgom van! - ezzel pedig rohantam is a wc - re kirántva egy bokszert. Hatalmas ajtócsapásra kelhetett Louis, ugyanis magam mögött túl hangosan csattant az ajtó. Miután végeztem a dolgommal, kezet mosva a tükörbe néztem. Hajam kócos, szerteágazó minden felé. Grimaszt vágva hagytam úgy és indultam vissza a szobába, ahol Lou ült törökülésbe, fedve péniszét, a kutyát simogatva.

- Itt van a mama is! - morogja Lou, mire rám pillant. - Miért nem veszed le azt a csinos bokszert, és kezdjük újra a tegnap éjszakát? - kacsint rám kaján mosollyal arcán.

- Ne is álmodozz róla most egy darabig. - mondom végig simítva borostás arcán, és felemelve fejét megcsókolom.

- Oh, a mama csoda, hogy nem idegbajos! - vakarja meg Ördög buksiját miután elengedtem arcát és melltartó után indulok. Ördög vakkant egyetértően, mire felvéve a ruhadarabot fordulok meg.

- Két fiú egy lány ellen nem fair! - vágom rá. -  De most, ma este a gazdi barátjánál leszel, Életem! - mondom lehuppanva az ágyba, Ördög pedig rögtön az ölembe kényelmesedik el.

- Miért hová mész? - kérdezi meglepetten Lou.

- Te is jössz! - szemeibe egy rövid pillantást lövök, majd a kutyusra nézek. - Niall és Harry csak nem fog tele tömni. - Lou felnevet, majd feláll és elindulva kivesz egy bokszert.

- Amúgy tökre örülök, hogy van nálad bokszerem. Nem szeretném felvenni a szarrá ázottat. - mondja rám kacsintva. - Most pedig maradj itt. Mindjárt hozok neked hercegnős reggelit. - lusta mosollyal biccentettem, ő pedig közelebb jőve lassú csókot, nyomot ajkaimra. - Nagyon fáj a hasad? - kérdezi gyengéden.

- Még nem elviselhetetlen. - kacagok fel, mire csókkal hallgattat el.

- Sietek. - majd el is tűnik. Körbe nézve pillantom meg Louis pólóját a földön, mire a kutyusra nézek.

- Na, megoldod? Idehozod Lou pólóját nekem? - nézz rám, üres tekintettel, majd vakkant, de nem mozdul. - Úgy látszik, ez még nem fog menni. - felsóhajtva kelek fel, és lehajolva veszem fel a szóban forgó ruhadarabot. A mellkasomra húzom, majd kivéve a hajam, hagyom, hogy leereszkedjen. Visszaindulok az ágyra, lehuppanok, betakarom lábaim és lefeküdve hunyom le szemeim. Mélyről jövő sóhaj szakad fel belőlem, Ördög pedig hasamon terül szét. Tornázni kéne, hogy most jobban nyúljanak a hasizmaim, de majd holnap. Ma elő kell készülnöm Louis - val a randinkra.

- Azt ne mond, hogy elaludt, mert semmi áron nem fogom hagyni, hogy ez az isteni rántottám kárba vesszen! - mondja Lou még messziről, az ajtóban állhat. - Majd megesszük, mi ketten, igaz? - szemeim kinyílnak, Loura pillantok, aki már mellettem ül és mosolyog rám.

- Csak pihentem. Nem rég keltem, ha rémlik. - nevetek fel, majd felülök egy nyögés kíséretében. - Szóval tükörtojás, mi? - kisfiús mosoly terül szét ajkain, majd elém rakja a tálcát. Mindketten úgy néznek rám, mintha ítéletet kéne mondanom az ételről. Kezembe veszem a villát, levágok egy darabot és megkóstolóm. Nem is olyan rossz, sőt isteni, ahogy mondta.

 - Na, gyere ide, BooBear! - mondom és tarkójánál fogva közelebb húzva megcsókolom.

- Szóval nem tudom, mikor jövök érte, de az biztos, hogy holnap! - mondom megsimogatva utoljára Ördög buksiját.

- Nyugi, nem lesz semmi gond! - válaszolja nevetve Niall.

- Amúgy veletek mizu? - pillantok fel szemükbe.

- Képzeld... - kezd bele Harry, de Louis Tomlinson a legjobb pillanatban jön oda és karol át.

- Induljunk már, megőrülök a kíváncsiságtól mit tervezett nekem az asszony! - szem forgatva, mosolyodom el.

- Holnap mindenképp? - kérdezem, mire mindketten nevetve biccentenek. Megölelem őket, egy utolsó fejsimítás, majd megfogom Louis karját és magam urán rángatva sétálunk.

- De egyáltalán hová megyünk? Ugye nem erőszakolsz meg? - kérdezi, mire összeszaladt szemöldökkel nézek szemeibe.

- Louis Tomlinson, higgadj már le. Miért erőszakolnálak meg, mikor egy úgyis élveznéd, kettő meg mi a jó Istenért, mikor piros taxi parkol nálam egy hétig, észlény! - kérdezem idegesen.

- Jó-jó. Nyugi-nyugi! - fogja meg karjaim, majd végig simítva rajtam, arcomat fogja meg. - Te ne kiabálj, főleg ne mikor meg van. Aztán én vagyok a hülye, mert mindig elfelejtem, hogy ilyenkor a lányokat, túl könnyen fel lehet húzni, szóval. Én kussban maradok, te pedig gyorsan megmutatod, hogy mit terveztél számomra, rendben? - kérdezi, mire mélyet sóhajtva elmosolyodom.

- Rendben. - puszit nyom ajkaimra, majd összekulcsolva kezünket indulunk meg. Mikor odaérünk, vigyorogva pillantok rá.

- Akkor most figyelj. - elengedem kezeit, beszaladok a garázsba és az előre kifizetett teherautó féleségért. Beülök és hátrapillantok. Remek minden előkészítve, már csak a célhoz kell érnem. Kihajtok, majd Loura pillantok.

- Pattanj be. - kacsintok rá kacagva.

- Te komolyan kibéreltél egy teherautót? - kérdezi felnevetve.

- Nana! Ez nem egy sima "teherautó". De majd később megtudod, ülj már be! - elkap egyféle izgatottság, hogy vajon tetszeni fog-e neki? Vagy csak egyszerűen fel lettem spannolva, hogy végre elkezdődött a randink.

- És most hova? - kérdezi becsatolva magát.

- Bízd rám. Ez csak az első meglepi volt a randinkból és még előttünk az egész éjszaka. - nevetek fel beindítva a motort. Egy ideig némán megyünk az ég jobban besötétedett, a csillagok még nem látszanak, de ahogy haladok északra, miközben az autópálya kezd üresedni, a csillagok nagyobb számban jelenek meg. Vigyorogva hajtok le a sztrádáról, majd hajtok fel a dombon.

- Hova viszel te engem? - kérdezi a területet kémlelve.

- Nyugi. - kuncogva állítom le a motort és amint a világítás eltűnik, előttünk a város fényei és a csillagok válnak fényesebbé.

- Ez gyönyörű! - hangja csodálattal teli, mire kuncogva szállok ki. Hátra megyek, előveszek két kínai dobozt, majd előre menve felülök a motorháztetőre. Ő is felpattan mellém, majd rám pillant.

- Kaja is van? - kérdezi meglepetten.

- S még valami, de majd később. Jó étvágyat! - adom kezébe a dobozt, majd kibontva enni kezdek. Egy darabig csak nézzük a kilátást, élvezzük a néma csendet, a meleg levegőt.

- Honnan ismerted ezt a helyet? - rápillantok, majd elmosolyodom.

- Volt egy kislány, aki nagyon szeretet járkálni össze-vissza, főleg ha az erdőről volt szó. Aztán felfedezett egy kisebb utat, végül megtalálta ezt a lelátót. Azóta többször is volt itt, egyedül. Mikor gondolni kellett, vagy csak magányra vágyott. - hangom csendesen cseng a némaságban, Lou válasza pedig egy hümmögés. Nem is kell több. Megesszük a kínait, majd egymásra pillantunk.

- Gyere. Az utolsó meglepetés. - lepattanok a tetőről. kukába dobom a szemetet, majd hátra megyek és előremászva kapcsolok világítást. Lou elől mászik be, és onnan nézz, ahogy pakolgatom a párnákat, takarókat, majd előkerül a DVD is.

- BooBear, remélem, szereted az Alkonyatot! - szeméibe nézve a sokkoltság hamar rám hozza a nevető görcsöt, de annyira, hogy összegörnyedve nevetek tovább, majd már csak hosszú sóhajok maradnak.

- Maradjunk a Karib-tenger Kalózainál, rendben? - kérdezem megtörölve a szemem.

- A frászt hoztad rám, Rebecca! Szeretlek, sőt imádlak! De inkább lőjetek fejbe! - beül, mire mosolyogva adok szájára egy puszit.

- Ezt azt hittem megbeszéltük, egyikünk sem szereti a romantikát, kivéve, ha az rólunk szól, de ha nem beszéltük volna meg, most elmondom. Velem soha a büdös életbe nem fogod megnézni a Titanicot, vetted, Cukorpofa? - felnevet, majd csókot nyom ajkaimra.

- Na, de mennyire, Bébi! 

72. Maffia Boss

Minden gyötrődésem múlóban van

miközben átölelsz engem

Mikor hazaértünk, én a szobámba vonultam el, és megkértem Lout is, hogy most hagyjon egy picit. Ledőltem és csak néztem a plafont, majd szemeimet lecsukva emlékeztem vissza mit csináltam az elmúlt hónapban, hónapokban, míg itt voltam. Túl sokat. Felkelve nyújtóztattam meg karjaim, majd a szekrényhez sétálva vettem elő a papírokat. Kiteregettem őket az ágyra, majd mindegyiket végig olvastam még el nem értem az utolsóhoz. Harry. Kirontottam a szobából, le a lépcsőn, ahol a többiek röhögcséltek.

- Harold! Boldog Születésnapot, úgy mindenkitől! - adom a kezébe a papírt, majd elvéve Lou kezéből az energiaitalt lehúzom.

- Wales?!? - pillant fel, mire mindketten felnevet.

- Ja, igen haver! Az a te területed! - vigyorodik el Louis.

- És miért most kapom meg, miért nem akkor mikor a szülinapom volt? - pillant rám.

- Bocs, hogy most nézem át a papírokat. - mondom felsóhajtva. - Holnap elmehetnétek Horannel felmérni a terepet! - mosolyodom el.

- Benne vagyok. Mindig is érdekelt Wales, de Írországhoz jobban húz a szívem. - mondja a szőke, mire Louval egymásra vigyorgunk.

- Ha kívánság kosár van, én Skóciát kérem! - mondja Liam grimaszolva. Felnevetünk, majd ásítva válaszolok.

- Majd Olívia, Liam, Niall és Harry beszédem van veletek. Louis te pedig holnap erre nagyon figyelsz! - teszem kezem a sárga mappára, amiben a szerződés van.

- Már kitaláltuk, hogy lesz! - mondja büszke mosollyal. - Leitatom, megdugom, majd aláíratom.

- Csak ne légy túl rámenős. Megszokta, hogy milyen vagy. Túl hamar észrevenné, hogy sántikálsz valamiben! - Olívia puszit nyom Liam ajkaira, majd rám pillant.

- Liam mondani szeretne valamit!

- Nem arról volt szó, hogy te mondod el neki? - kérdezi kiakadva Payno.

- Nem, mert még a végén képes lenne megverni. - nevet fel kínosan Olívia.

- Engem meg kiherél, melyik a jobb? - válaszol fogcsikorgatva Liam.

- Pofa be, és mondjátok, vagy mindkettőtöknek teljesíteni fogom az előbb felsoroltakat! - mondom erélyesebben.

- Elköltözöm! - elmosolyodva biccentek Olíviára, majd Paynere nézek.

- Hozzám költözik, így engem mától csak napközben látsz. - mosolyodik el gyéren.

- Hát, nekem oké. Mindig lesz számotokra hely. - mondom mosolyogva.

- Mi is hazamegyünk, Rebecca! Túl sokat lógtunk a nyakadon. - jelenti ki Niall nevetve.

- Akkor kérek cserébe valamit. - mondom az asztalra téve a tenyerem. - Vegyetek nekem egy kutyust, mert egyedül leszek. - sóhajtok fel szomorkásan. Már megszoktam a srácokat, a civakodásukat, a káromkodásukat, Lou reggeli szex mániáit, aztán ez holnap reggelre megszűnik. Nem marad semmi.

- Hé, én ma még maradok. - puszil arcon Lou.

- Tudom, de fura lesz, mert szinte alig laktam egyedül Amerika óta. Furcsa lesz visszaállni. - nevetek fel kínosan.

- Ooo. Csapatölelés! - mondja Olívia, majd megölel és csatlakoznak a többiek is. Ezután még két órát beszélgetünk, majd elmennek és maradunk ketten.

- Menjünk fel a szobádba. - puszilja meg a kezem, majd megfogva felhúz. Amikor beérünk, a papírokra pillantok, majd Louisra.

- Tessék. Olvasd el a menyasszonyod szerződésit. Addig én lezuhanyozom! - lassú, mély csókot nyomok ajkaira, majd eltávolodom, kiveszem a pizsamám és belépek a fürdőbe. Lezuhanyozom, hajat mosok, majd felveszem a ruhám, és megszárítva a hajam, lépek be a szobába. Lou felpillant, végig nyal alsó ajkán, majd összeszedi a papírokat és rárakja a szekrényre. Majd elém áll. Derekamra teszi kezeit és csak néz a szemembe. Karjaimat nyaka köré fonom, lábujjhegyre állok és megcsókol. Fenekem alá vezeti kezeit, belemarkol, majd kettőt gyengén ráüt. Felugrok csípőjére, lehunyom a szemem, Ő pedig az ágyra dönt. Nem mászik rám, kezei még mindig popsimon, simogatja a felületet. Szemeim szétrebbenek és mosolyogva nézek tengerkéken izzó szemeibe.

- Hogy tudtál ennyire magadba bolondítani? A mai napig nem tudok rájönni. - motyogja, mire elmosolyodom.

- Egyszerű. Ahogy neked sikerült. Én viszont sokkal régebbről is emlékszem rád. - meglepődik, majd kíváncsian néz. - Nem emlékszem pontosan, csak arra, hogy nyár volt. Harryvel vagy egy másik göndör hajúval jöttél ki a házból, és valamin nagyon nevetettek. Fociszerelésben voltatok és foci labda is volt nálatok. Majd a foci pályára mentettek, ahol egy nagyon szép gólt rúgtál. Kétszer néztél a szemembe, mindkétszer a szívroham kerülgetett olyan lehengerlő íriszeid voltak, és én még csak 10 éves lehettem. - nevetek fel. Meglepetten néz, majd megcsókol.

- Arra a napra én is emlékszem. Az a göndör, pedig Liam volt. Emlékszem rád, ott ültél, ahol mindig, csak nem volt semmi a kezedben. A pólód alját markolásztad. Akkor kacsintottam rád, igaz? - felkuncogva biccentek, mire ő is felnevet. - Ne nevess ki, de már akkor gyönyörű voltál. Nem tudtalak, hogy megszólítani, így mindig az ablakból néztelek, míg el nem költöztettek. Azt hittem soha nem látom többet azt a lányt, aki a kerítésnek dőlve nap, mint nap újabb könyvvel ül ki és olvass. - megcsókolom, kezeimmel tincsei közé túrok. Felém kerekedik, ujjait bőrömbe mélyeszti, majd lihegve válik el tőlem.

- Nagyon nem akartam ma veled szexelni, de képtelen vagyok neked ellenállni! - felnevetek, majd szemeibe fúrom tekintettem.

- Engedj el és gyere utánam! - mellém dől le, én pedig felpattanva megyek a fehérneműs szekrényemhez és halászok elő egy csipkés, fekete együttest. Leszaladok, majd felvéve a melltartóm és leváltva az alsóneműt vigyorogva várom Louist. Amint megérkezik, a díványon foglal helyet, én pedig az MP3 - on választok ki egy zenét. Amint meg van Britney Spears - Work Bitch c. dala a rúdhoz lépkedek, majd Loura pillantok, aki már izgatottan várja az előadást. Párszor megkerülöm a rudat, majd amint énekelni kezd én is felpattanok a rúdra. Pár forgás után, fejjel lefelé vagyok, majd párszor mozgatva a csípőmet hátra szaltóval a földön kötök ki, a refrén pedig indul is. A földön táncolok tovább, majd felpattanva hátat fordítok Lounak, és twerkelni kezdek. Egy nyögés hagyja el ajkait, ami hangosabb, mint a zene. A következő pillanatban újra a rúdon vagyok és tovább mozgok. Újra a földön vagyok, mikor lassítani kezd. Körbe járom egyszer, majd a rúdhoz húzva csípőm megyek le terpeszben, miközben visszafelé megyek, a srácra pillantok, rá kacsintok, majd újra a rúdon vagyok, és már csak arra figyelek, hogy minél jobban menjenek a koreográfiák. Amint a zene végéhez közeledik, leszállok, a földön mászva közelítem meg a díványon mocorgó fiút, miközben csípőmet fel-le mozgatom, majd az utolsó hangnál ölébe ülök és megcsókolom. Nem vár tovább, lehúzza magáról a nadrágot, miközben maga alá gyűr, lekapja rólam az alsóneműmet és nyakamat szívva hatol belém.

Reggel már a saját ágyamban ébredtem, de egyedül. Mellettem egy kis fecni hevert, amin Louis magyarázza meg, hogy Sia mindjárt itthon van, és neki ott kell lennie. Sóhajtva dőlök vissza a párnák közé, majd hunyom le szemeim. A lakás minden zuga a néma csendtől zengett, míg éjszaka én és Lou lihegései töltötték be. Elmosolyodok az emlékképeken, majd nem tudom mikor, újra bealszom. A következő pillanatban valami nedvesre ébredek a fejemen, és mikor rájövök, hogy újra és újra végig húzza valaki a nyelvét rajtam, azonnal kirebbenek az ágyból.

- Mi a... ? - az ajtóra pillantok, ahol Niallék állnak röhögve, majd belépnek. Az ágyra pillantok, ahol egy lelógó fülű, fekete szemű, barna foltos Beagle nézz rám.

- Ahogy kérted, Becca! A kutyus. - mondja, de én már rögtön magamhoz is szorítom a kicsi nyalogatóst.

- Istenem, köszönöm, srácok! Igaz a szívbajt hoztátok rám, de köszönöm. - elengedve a kutyust ölelem magamhoz mindkettejüket, ők pedig visszaölelnek.

- Na és mentek valamerre? - kérdezem megvakarva kiskutyusom fejét.

- Igazából igen, Wales. Szeretnél jönni? - kérdezi Harry mosolyogva.

- Be kell neki vásárolnom. - mondom rájuk pillantva.

- Megtettük. Szóval minden lent van. Na? - Niall pillant rám kérlelő tekintettel, de én csak megjátszott szomorkás mosollyal fejet rázok.

- Meg kell ismerkednie a gazdival! - mondom, mire felhorkannak.

- Hozhatod őt is! - jelenti ki Harry.

- Nem, srácok! - mondom felnevetve. - Nektek amúgy is beszélnetek kell négyszemközt! - mondom szigorúan rájuk nézve, a válaszuk pedig grimaszolás. Istenem, mint két kamasz.

- Este várj minket pizzával. De mielőtt lelépnénk, mi lesz a kölyök neve? - kérdezi Niall kedves mosollyal arcán. Szemeibe nézek a kutyusnak, majd elmosolyodva a fiúkra nézek.

- Ördög. - elvigyorodnak, majd intve lelépnek. A kutyussal játszom egy picit, majd felveszek egy maci nadrágot, tornacipőt és egy fehér atlétát. Összegumizom a hajam és lemegyek. A fiúk tényleg mindent megvettek, amire szüksége lesz Ördögnek így a kutyaágyat viszem fel, amiben takaró van. Várok egy picit, a kutyus pedig kiszagolva, hogy még senkié az a terület beleveti magát és a kis takarója mögül néz ki, majd vakkant egyet. Felnevetek, majd letrappolva helyezem el a két tálat. Egyikbe langyos vizet töltök, a másikba pedig kutya ételt szórok, amit rögtön falatozni kezd. Én is készítek magamnak kaját, majd gyorsan bekajálva szétnézek. A pulton megpillantom a kutyapórázt, majd Ördögre pillantok.

- Mit szólnál egy kis sétához? - kettőt ugat, farkát jobbra-balra rángatja, majd felugrik térdeimre. Felnevetek, majd a pórázt rátéve nyitom ki az ajtót. ő pedig rögtön kifut. A kulcsot megragadva hagyom, hogy bezáródjon magam után az ajtó, majd mosolyogva indulok a kutyus után.

- Rebecca! - üvölt Liam, mire a kutyával összenézve futásba kezdünk. Ő győzött, ugyanis mikor már leértem Olívia a buksiját simogatva gügyögött neki.

- Kitől kaptad ezt a tüneményt? - kérdezi Olívia, majd felállva megölel.

- Niall és Harry. A pizza is mindjárt itt lesz, szóval remélem nem késnek. - mosolyodom el. - Hogy telt az első közös napotok? - elmosolyodnak, majd mesélésbe kezdenek. Olívia mesél arról, milyen romantikus volt Liam este s reggel is, hogy mindkét alkalommal, étellel lepte meg őt, az éjszaka pedig felejthetetlen volt. Arcomon széles mosoly született, ahogy mindketten elpirultak, a fejemben pedig nekem is megjelentek az emlékképek az éjszakáról. Szemeimet lehunytam egy rövidke pillanatra, és nyelvemre harapva ébredt fel az álmodozásból. Mikor szemeim új kinyíltak Liam és Olívia "mindent értünk" fejjel vigyorogtak rám, majd csengettek. Ördög ugatni kezdett az ajtóra, így gyorsan nyitottam ki, de előttem csak Lou állt.

- Meghoztam. - lihegi kimerülten. - Van itt ruhám, jól esne most valami zuhany? - néz szemeibe kérdőn. Biccentve veszem el tőle a mappát, majd engedem be. Ördög tovább ugatja, s mikor Lou lehajolna, rá is morog.

- Ördög! - szólok rá, mire boci szemeivel búbánást mutat. - Te meg menjél zuhanyozni, ide érzem Sia parfümjét. - felröhög, majd felrohan. Visszamegyek és leülve adom át Olíviának a mappát.

- Már csak a te aláírásod hiányzik. - csillogó kék szemeivel pillant fel rám, majd felkapva az asztalon lévő tollat alá is firkantja.

- És most? - kérdezi Liam rám pillantva.

- Gondolom egyből Európa. - Lou belép a szobába, csókot nyom ajkaimra. Csak egy törölköző van derekán és a haját épp átdörzsöli a törölközővel. Alsó ajkamba harapva rázom meg a fejem és nézek ki Liam és Olívia között egy pontot, hogy ne nézek senkire. Be kéne tiltani, hogy valaki ilyen helyes legyen, sőt! Valaki ettől még meg is halhat!

- Nem. Az európai maffia, olyan lehet, mint az oroszországi kommunisták korszaka. Több ország áll össze, ahol vannak "irányítók", de tulajdonképpen, mindet egy irányítja a háttérből.

- A ribanc apja. - vágja rá Lou.

- S ami még jobb, senki nem tudja, hogy Európa annak a ribanc kezében van. - mondom vigyorogva.

- Szóval mi a terved, Kicsim? - pillant le rám, én pedig most a szemébe nézve.

- Elutazunk én, Olívia, Harry és Niall és körbe járjuk Amerikát, mintha csak elszöktünk volna tőletek. Persze, ezt csak Anastasiának kell beadni. Közben, mi álcázva járjuk az országokat, és világosítunk fel mindenkit arról, hogy ki Európa igazi tulajdonosa, mert ha egyből oda állítunk, rengeteg ellenséget szerezhetünk és meg is ölhetnek minket. - válaszolom mosolyogva.

- Utálom, hogy mindig kimaradok a legjobb buliból. Persze, Niall meg Harry sose. Tényleg ők hol vannak? - kérdezi morgolódva, mire megcsóválom a fejem.

- Gőzöm sincs. - ekkor megszólal a csengő. - Viszont a pizza itt van, te meg öltözz fel. - arrébb lököm egy picit mellkasánál fogva, majd kinyitom az ajtót és kifizetve veszem el a dobozokat. Leteszem a konyha pultra, majd enni kezdünk a többiekkel. Ördögöt nem látom, de a következő pillanatban Lou kezében pihen, miközben Ő felöltözve simogatja a buksiját.

- Megszeretett. - mosolyodom el bekapva egy újabb falatot.

- Engem mindenki szeret, csak ha a szagom egy kurváé, akkor lehetek... más. - köhinti el a mondat végét, majd leteszi és leülve mellém, teszi kezeit a combomra.

- Hogy telt a napod? - kérdezi, mire mosolyogva válaszoltam. 

- Niall, hol a búsban vagytok? - kérdezi Liam belépve. Válasza gondolom a csengetés volt, mert szem forgatva dugta hátsó zsebébe a telefonját Liam. Lenyelve a falatot nyitok ajtót, Ördög pedig mellettem ugat és csahol a farkával. Az ajtóban pedig a két vigyorgó fiú pillant le, majd a szemembe.

- Csak úgy ragyogtok, minden oké? - kérdezem, mire mindkettőn sejtelmes mosoly születik. Vállat rántva megyek vissza és ülök le.

- Lou? 

- Telefonál. - mondja teli szájjal Olívia.

- Látom, te se vagy tiszta nőiségből. - kuncogok fel, mire összeszalad a szemöldöke.

- A férfiak befinganak, büfögnek, úgy beszélnek a szexuális életükről, mintha egy nyitott könyv lenne. Akkor miért is legyek túl lányos? - ott a pont.

- Srácok, bejelentésünk van. - mondja Harry összedörzsölve a kezét.

- Meghalt az apám, nem tudták megmenti, elvitte a szívroham. - mondja Lou sokkolt szemekkel. Szám elé kapom a kezem, majd rögtön oda megyek és megölelem. Szorosan magához szorít, elrejti nyakamnál az arcát, majd csak nedves könnyeit érzem magam. 

- Semmi baj. Add ki! - mondom végig simítva, a többiek pedig némák. Meghalt Louis apja, Anglia maffia főnöké, Mark Tomlinson halott.